Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-12 / 210. szám

193 7 szeptember 12.

EEVBNZßlc

ASSZONYOK

Rovatvezető: Dr. Dévainé Erdős Bőske

Az erdőben

Irta: SZOMORY DEZSŐ

Kimentein az erdőbe a klasszikus iró uj müvével s leültem egy padra. Egy árnyas padira a hárs alatt. Kis madarak röpködtek a levegőben s olykor a fejem fölött megmozdult a lomb. A hárs virágja is hullott át a lombokon.

A szomszéd pádon, tündért magányosságban egy fiatal nő ült nagyon könnyedén öltözve, csakugyan mint egy tündér, olyan könnyedén öltözve és olvasott. A két térdét, mint egy állványt magasra emelte s ezen a nemes polcon tartotta a könyvet. Nyilvánvalóan a hangyák miatt tette ezt, a hangyarajok miatt, melyek nyüzsögtek és dolgoztak alatta, de egyébként nagyon meg volt elégedve s látszólag élvezettel olvasott. Olykor mosolygott olvasás közben, felpillantott, elmerengett egy percre, felnézett a fákra és az égre, aztán megint lehajtotta a fejét szőke hajfürtjei kíséretével, visszalapozott egy oldalt s megint elolvasta, ami olyan nagyon tetszett neki az előző oldalakon. Gondoltam, most már én is elfogok merülni a klasszikus iró uj müvében s nem törődöm a tündérrel. Holott valami rejtélyes közösséget éreztem vele. Olyan finom dolog az, hogy mind a ketten itt vagyunk az erdőben, mind a ketten egy-egy árnyas fa alatt, amelyről hull a virág s mind a ketten olvasunk. Az egyik könyv vonzza a másikat. Az egyik olvasó nemes lelke a másik olvasó nemes lelkét.

— Jónapot, kisasszony! — mondtam.

Hallotta? nem hallotta? fel se pillantott s csak olvasott s csak lapozott a könyvben. Hajlékony testalkatával s üde fiatalságával a hárs alatt a zöldes félhomályban, el se fáradt abban a magas térdtartásában, amellyel majdnem az orráig emelte a könyvet. Időn és téren kívül, nagyon boldognak tűnt az olvasmányával ebben a levegős emelkedettségében. Visszatértem a könyvemhez, kissé sértődötten is, amiért a hangom, mint a próféta hangja elveszett az erdőben eredménytelenül s tiszteletteljes meg szántásommal ilyen érdemtelenül egyedül maradtam.

— Csak éppen üdvözölni kívántam,

— rebegtem a szomszéd pad irányában magyarázatképpen és hogy visszanyerjem lelki egyensúlyomat.

— Felesleges, hogy üdvözöljön engem

— felelte a hölgy, mozdulatlan arcával a könyve s a térdei fölött. — Nem azért jövök az erdőbe, hogy itt zavarjanak.

— No jól van kérem, — mondtam — már nem szólok egy szót — s magam is elmerültem a klasszikus iró uj könyvében.

Mindig méltósággal viseltem a sorsomat s nem volt panaszom semmiféle bántódásra. Gyakran próbáltam hevesebb természetű indulataimat a józan értelemmel összhangzatba hozni, mert ebben láttam a békés élet s a lelki megnyugvás titkát. Ezúttal is, az árnyas hárs alatt, annak a keresztény gondolatnak mély hangulatkörébe ringattam át magam, hogy tudniillik Pascal tanítása szerint, az ember lelke csak rövid tartózkoAZ UJ DIVAT SLÁGERE: A TÉLI KOSZTÜM

Én nem mondom1, már tavaly is kezdtek favorizálná a téli kosztümöt, de a hö1 gyek úgy Játszik annyira, megszerették, hogy aki véletlenül tavaly nem csináltatott volna magának egyet, az az idén sürgősen és gyorsan csináltat magának. Én megártana egy jone- hánysizor,, hogy mennyi előnnyel ib;i-r egy ilyen téllii kosztüm, de nem győzöm elégszer haingsnlyozni, hogy vallóban a legpraktikusabb és legjobban kihasználható ruhadarab, sőt ruhadarabok a téli kosztüm.

A mO'Sit. lezajlott divatbemutatók kivétel nélkül a bemutatott modellek legalább 50 százalékát ítéli kosztümből hozták, vagy legalábbis kosztümö'Siiitett délutáni ruhából, 'ami talán még praktikusabb megoldás azok szamára, akik nem szeretik a kosztümöt, vagy alakjuk ,,megengedi“, hogy ne aljait és szoknyát viseljenek].

Csodásabbnál csodáltabb, remek megoldáso kát láttam a bemutatóikon és ezeket sietek gyorsan íleirni, hogy szives felhasználás végett vegyék át a hölgyek,.

Állt,alános, minden kosztümöt jellemző adatokkal nem 'szolgálhatok és ez nagy előny, hogy nincs megkötöttség.

Gyönyörű volt egy fekete szövet háromnegyedes kosztüm, fekete sáli, két 'tenyérnyi széles bordűrrel, bubi gallérral éj nagy sálmuf- fal, elől végig zi-pp-záródássaíl. Ez egyébként sok kosztümnél előfordul, 'sőt hosszú téli kabátok is gyakran zippel záródnak. (Ugyanezen fazon megvolt rozsdabarnából is, bibe- r-etic prémd issza], muffall. Tarkát csak itt-ott találtunk a kollekcióban, amit mondanom sem keli, minden fekete. Nagyon tetszett egy fekete rövid sveifolt kosztüm fekete perzsa sálgallérral, elől megkötött övvel, a sálgal ér alól pedig baványkék posztó bordűr '.'átszőtt ku. Ez -alallt egy nagyon szép angol fekete ruhát viselt a menekin ugyanolyan kék di.-z- szal, amilyen a kabáton volt. Általános vonásnak vehetjük, hogy a legtöbb kosztüm nem -szoknyával, hanem egész angol ruhával készül. Vagy pedig úgy, hogy a ruha és a kabát alkotja a kosztümöt éj ezenkívül délelőttre egy külön ugyanilyen szoknyát Is csináltat az illető. Aki ilyennel rendelkezik, az nyugodtan elmondhatja magáról, hogy egész 'télre ,alaposan el van látva. Nagyon szép volt egy fekete doubl anyagú, rövidkabátos kosztüm, nagy, hullámos, szögletesvállu, ezüstróka gallérral, dőlj megkötött fekete szatinöv- vel. Az adatta viselt ruhára ugyanezen övét kötötték rá elől echarpszerüen, elől md’lvar- rással készült a ruha, strass gombdisszekkel. Ez csodaelegánj összeállítás volt, de csak azok számára, akik egy délelőtti összeállítással is rendelkeznek. Két remek, nem fekete kosztümöt. is láttam. Az egyik egy rozsdábarn-a^ hótnyoilcados kabát volt, elől épp hogy összeért, a gallér és elől végiig lenyérni széles bi bér .szőnmedisszel és széles barna bőrövvel, barna bibermuffal. Alatta a ruha remeksza- básu és fazonú angolos, oroszos nyakú voí-t, hátúi! derékig gombolva, elől- mellnél, tei-los varrás sugaras szegőzéssel, barna nagy monogrammal, ami a> kábáiból is kilátszott. A másik egy középkék kosztüm volt, széles, nagy reverekkel, amiknek széleit tenyérnyiszéles vörösrók/a pném szegélyezte, nagy vörösróka muff-ad és a derekán ilyen kék szarán - öv rengeteget szerepel bundán, téli -kabáton egyaránt. Egy egészen fiatalom, borvörös kosz' tümöt különösen a fiatal generációnak szívesen ajánlök: rövid, sveifolt kabát, biber bu- bigallérral, biber zsebeikké'.', végig barna zi-pp- záródással. Ugyanezt a fazont mutatták feke tébőil -is, fekete perzs-agaillérral és zsebekkel és a zipp helyett fekete lalkikmasni záródást alkalmaztak. Kivételesen nem ruhát, hanem -az aljhoz egy fémmel átszőtt szatiinbluzt mulatlak meillvarrás&ail, elől lelógó megkötött övvel.

Remé-em- hölgyeim, ezeku-tán, ennyi kos-z- ■tűm közül nem lesz nehéz egy igazán jót kiválasztani.

DIVATPOSTA

P. I. L. A beküldött anyag nagyon szép, de ha nem kap hozzávalót, -akikor azt tanácsolnám, hogy ne -nyúljon hozzá, hanem tegye e; tavaszra-, akkor világos ruhákhoz csináltat hat belőle egy rövid, b-őhátu kabátkát, most- őszre -az -anyagot túl könnyűnek találom. Inkább egy szép bordó összeállítást csináltasson húgának, ruha és kabátka- szőrmézve, ez-t egész télen ki it-udja majd használni. 2. Zöldbarna kos zlüm-összeá Ili t ás najgyon csinos, hagyja rajta- a barna szőrmét és barna pul- -loverrel viselje. 3. Végül fekete szövetruhájához ajánlok -egy királykék szatin, fémmel átszőtt- gaUérkát, ami egyenesen tenyérnyi szélességben fogja -körül -a -nyakat, a közepén- húzzon be sajátjából egy hurkát, ami mintegy rüssk-ánt övezze körül- a nyakat. Üdvözlet.

Baba Csináltasson egy fekete szövetruhát1, hozzá egy rövid, ezüstrólk>a prémes, sveifolt kabátot. A ruha legyen angolos, strass díszekkel, övvel, strass csattal és gombokkal, sima szűk ujjal. Egész télen lesz egy elegáns délutáni ensembléja. Üdvözlet.

Kérjük olvasóinkat, leveleiket mindig az Ellenzék szerkesztőségébe küldjék.

HETI ÉTLAP

Hétfői ebéd: Kel bimbói eves, marhahús dinsz telt szaftban, zöldbab, gyümölcs. Vacsora: Leosós tojás, gyümö1 ez.

Keddi ebéd: P-aradicsomlevcs, töltött káposzta, kukorica. Vacsora: Déli káposzta virslivel.

B»vneî0,"ax C'Ü'TEojfaüa«'?

1 tfHs?

"era

ál» *

Minden szaküzletben kapható!

V.fOR

Leonida & Co. Bttc ttresí

és vidéki fiókjai.

Szerdai ebéd: Gulyásleves, pozsonyi, kifli, ku tkorioa, gyümölcs. Vacsora: Rakott-búr gonya, vaj-askenyér, gyümölcs.

Csütörtöki ebéd: Gombaleves, naturszelet, pa-radicsomosburgonya, -szőlő. Vacsora: libamáj hidegen, zöldbab.

Pénteki ebéd: Bableves, rizsesgomba, tojásrán- toTta, túrós gombóc. Vacsora: Rántott (gomba tartárral, gyümö cs.

Szombati ebéd: Karfi-olleves, töltött borjú- szegy, tarhonya, gyümölcs. Vacsora: Felvágott, zöldpaprika, gyümölcs.

Vasárnapi ebéd: Húsleves, libaaprólék, por iköítnek, burgonyával, káposztásrétes, gyümölcs.

Vacsora: Párolt libamall, tökkáposzta, gyümölcs,

HASZNOS TANÁCSOK Ha fonnyad a virág, állítsuk kis forró vízbe a szárát, mire -a viz kihűl, a virágok is felélednek. De a>zt a részét a virágnak, amely a -forró vízben állt, vágjuk le, mikor a hideg»-, vizes vázába állmuk.

Alumínium tárgyakat 'könnyen táísztilh-a*- tunik a következő tisztitószerrel: három deka boraxot fel- -kell oldani egy liter víziben és néhány csepp szalmiákszeszt kell hozzáadni. Ez zel megdörzsölve, -szép fehér lesz az aluminium edény.

dósra van elvetve a testben. A lélek tudja, hogy ez csak átmenet egy örök utazásra. Felkészülni erre a nagy útra alig van a léleknek ideje. Csak éppen annyi ideje van, ameddig az ember élete tart. Ez pedig tudvalevőleg, nem tart nagyon sokáig.

Ilyenformán megvigasztalódván, megint visszatértem a klasszikus íróhoz s megint csak elmerültem benne. Igazában nem is tudtam kellőképpen értékelni a költői szépségeket, a nagy koncepciót, a szép gondolatokat és a stiláris zengéseket, mert az erdő csöndes mélye és fön- sége, a kis madarak fürgesége röpke szárnyaikon, valahogy lekötötték fogékonyságomat s a nyári fény derűje valósággal kiemelt a nyomtatásos betütö- megekből. Inkább a tulajdon életemet éreztem, mint ci szereplők életét a könyvben. Amíg fiatal az ember, gondoltam, cdig van Ítélete. Mire megvénül, megint hibásan ítél. Ha sokat töpreng, vagy nem töpreng eléggé, egyformán téved és soha meg nem tudja aZl igazságot. Ha min- ggárt azt nézem, ami történt velem, nem látom világosan a dolgokat. Ha hetekkel később vizsgálom az eseményeket, még kevésbé találom meg a fonalat. Hol van az a pont, ahonnan idézni kell szakavatottal1, mint ahogy a festők nézik a képeket? Mert van egy fix pont, az bizonyos. A többi, vagy tulközel van, vagy tulmessze, vagy tulmagasan, vagy tul- alacsonyan. De hol van egy ilyen fix pont az igazság s az erkölcs dolgaiban?

A legnagyobb emberek keresték ezt s majdnem mindig tévedtek az irányokban.

Ez a hires nagy iró is, akinek a könyvét itt olvasnám az erdőben, nyilvánvalóan téved. Annyi mindem próbált, ma- gyarázgattam magamnak, minden műfajt megpróbált, volt prózairó. de sőt költő is volt, több-kevesebb eredménynyel. Egyszer úgy irt, hogy azt mondtam: Zseni; Másszor olyan közepesen, hogy még tehetsége se volt. De mindig úgy irt, hogy alig lehetett megérteni. Ezért lett klasszikus nagy iró. Inkább csak sejteni lehetett, hogy az nagyon szép és nagyon mély, amit ir. Máskor viszont nem lehetett sejteni semmit. A legtöbbször azt lehetett érezni, hogy csak azért ir, mert nagyszerűen tudja a mesterségét. Következéskép azt is lehetett érezni, hogy az egy nagyon jól megszerkesztett regény, vagy kitünően konstruált színdarab, amit irt. De alapjában véve, ez a nagy iró se irt jobban, vagy gyöngébben, mint akármelyik kollégája, aki szorgalmasan ir.

Ebben az érzésben, eszmekörben és tanácstalanságban megint a hölgy felé fordultam, aki a hárs alatt, a pádon, boldogan olvasott. Nyilvánvalóan nem olyan klasszikus nagy írót olvasott, mint én. És azon a bus és gyöngéd hangon, mely hozzávaló vonzódásomat úgyszólván zeneileg fejezte ki, igy szólottám, mintegy túlsó partról:

— Angyalom

— Tessék? — kérdezte a könyv fölött, könnyed fátylai lengésével s a két térdével a levegőben.

— Mi célja van az olvasásnak ebben a szép erdőben, ahol a kis madarak röpködnek? — folytattam gyöngéd hangomon. — Nem volna szebb kéz-kézben a mély utakat járni a homályban, az igazak útját a földön való boldogságban, amíg ifjúságunk tart? Mi célja annak, hogy külön üljünk s külön olvassunk, mindegyik egy-egy más könyvet, hát nem?

— Nézze kérem, először is hagyjon nekem békét —■ felelte a kisasszony. — Másodszor pedig ön nyilván nem kérdezné, mi célja van az olvasásnak, ha például tudná azt, hogy véletlenül éppen az ön könyvét olvasom.

Megvallom, nem voltam meglepve. Nem is nagyon hittem ebben a vé’etlen- ben. Sok mindent mondhattam is volna. De e perctől fogva tündért lénye a pádon, valahogy szertelebbent a zöldes félhomályban. A tünemény megszűnt. Ki kellene fejtenem azt ciz egész lelki folyamatot, ami hangtalanul lezajlott bennem. De ehhez már sem időm. sem terem. Mindabból, amit éreztem a hölgy iránt, még emlékem sem maradt. Azzal, hogy éppen az én könyvemet olvasta, már nem volt számomra ismeretlen. Már az enyém volt, már el is dobtam Rögtön fel is álltam. köszöntem és mentem.