Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-08 / 180. szám
n 193 7 augusztus 8. HETE 19 Z ER Az egyiptomi ex-kedive rangrejtve Budapesten tartózkodik áöia balesq Öllßsj. •Ü did •9Í9VÍb 29 díS '923ÍI9Í 'hnşod boiißs?. BUDAPEST, augusztus 7. Előkelő külföldi vendége van Budapestnek. Két nap óta a Duna-palota szálló elsőemeleti 104-es szobájában lakik LI. Abbas Hihui, Egyiptom volt ke- divéje. Az exotikus vendég, aki a török köztársaság diplomáciai útlevelével utazik. és akit a királyi fenség cim illet meg, teljesen elzárkózik a nyilvánosságtól, inkognitóban akar maradni és ezért, mint a szálloda vezetőségének kijelentette, nem óhajtja fogadni az újságírókat. 11. Abbas Hilmi a világháborúig volt Egyiptom kedivéje. A világháború alatt feltűnő törökbarátságot mutatott, vagyis a központi hatalmakhoz húzott s ezért az angolok detronizálták. Ekkor került Egyiptom trónjára Fiiad király, a mostani Faruk egyiptomi király édesatyja. Az egyiptomi exkhediive európai körútja során látogatott el Budapestre, ahol néhány napig tartózkodik. Egy különös nép csodálatos élete pl tdxöd 30102 672 xryn t nad 2ügXJ£ írtől/ 3VÍG •ti 56 vgarf nőd ad nétél ■ &nov daob A ttod dem ig&m :Jün £21£.’ 3 Í33V ayn íöí qbi iíab dot pd E1C Len zd üí 23 al ÎV rri tu ű n £ n i> i i CLUJ-KOLOZSVÁR, augusztus hó. Képes hetilapok, folyóiratok lapozgatásra közben egy külföldi lap Svájcról szóló képsorozata foeja meg a szemem. Svájc! Boldog semlegesség országa a szörnyű háborúban és ahogyan látszik a jövőben is. Csak pár nappal ezelőtt, a svájciak augusztus eleji nemzeti ünnepén mondotta Motta szövetségi elnök, hogy a , semlegesség elve uralkodik Svájc egész külpolitikáján és az utolsó évek tapasztalatai köteleznek rá, hogy ezt- a semlegességet mindenkivel szemben! megőrizzük!“ Boldog ország. A biztos béke boldog jólétének nyugodt országa. Boldogság az egész vonalon. Életben, képben, sportban — mindenben. A képes nagy La.p festői felvételek sorát hozza elém. Égbenyuló hegyek oldalán remek autóut kanyarog ® szétszórtan fekvő, magustfetejü házak csoportjai« között*. Mindenütt .kultúra, a nagy, gazdag bőség nyoma látszik. A „hunok ivadéka,, Bern látképe aztán genfi utcarészletek következnek, Basel, a harangok városa és kies nyaralóhelyek sora. Az egyik képen hegyektől környezett tavon vitorlásak sakknak, a tóparton apró gyermekek játszanak. Boldog ország — sóhajtok és tovább., lapozok. A következő lapon ismét svájci vidék. Nagy hegyek ölén elszórt házcsoportok. Festői fensikok. Erdős hegyihátak. Más képeken népéletiből vetp jelenetek: „A rozs aratása!“ Látom, hogy asszonyok is dolgoznak, versenyt aratnak a férfiakkal, sőt mintha egész öreg emberüket is látnék a szorgaíl- mas munkában. De a háttérben ott maga-síik az égnek egy bájos falusi templom tornya és az egész képnek imádságai, szelíd hatást fest. Másik kép: Egy embercsoport halad az országúton. Aláírás: „A éakoeok megszokott' vándorutjukon?“ Meghökikenek. A képekhez Irt cikket keresőm és bámulva olvasom ez utóbbi kép felett a címet: — „Nur viermal im Jahre frisches Brot.“ A szemem dörzsölöm. Egy évben csak négyszer sütnek friss kenyeret! Hol van ez a hely, kutatom bámulva és & cikk soha nem hajlott dolgot tár fej előttem. Megtudom, hogy a hely, ahol az életért, a* mindennapi kenyérért hihetetlen szívóssággal kell megküzdeniök az embereknek, Svájcban van. Vaj d‘Anni viers vidékén. Amk viers .keskeny erdős völgy Wallis svájci kantonban, magas hegyekből, részben jégmezőktől környezve. A völgy felső részén kellemes helyek váltakoznak a legvadabb, legnagyszerűbb alpesi természettel. Csodálatos szépségű, festői látványban tehát nem szűkölködik & völgyben meglhuaódotp öt ‘bis foki népe, de mindennapi betevő falatjaikért a legeikeserede ttebb, egszivósabb élet-halál' harcot kell vívják napr ól-napra. Az Anniviers völgyének - lakos - .ágált a néprege a hunok leszármazottjainak tartja, akik «, középkoriban, a nagy hódítás idején kerültek el a nagy hegyek közé és az Anniviers-vöfgyöen telepedtek le. Mindmáig megtartott nomád életmódjukat is erre vezetik vissza. Ahogyan az efltső tavaszi napsugár megcsil * *• lan a Rhone-menti szüliőhegyeken, az anni- viersek megjelennek és megkezdik a munkai, hogy még husvét előtt felkerekedjenek es hazatérhessenek, az otthoni lege ot, rozsföldel megmüveLni. a vízvezetéket rendbehozni. Latin haditengerészek KVARNERÓI MOZAIK Irta: HUNYADY SÁNDOR Néhány nappal A,ezelőtt, délben, a ( )legnagyobb fürdőül időben, váratlanul \ öt olasz torpedóig romboló jelent meg >Abbázia előtt. Szem ben a békés hotelek és penziók so- -y,rával. A fürdőből *• yTyi- nézve, úszónadrágban, félelmesen festett az öt hadihajó, szürke ágyupárjaival és torpedóvetőivel. A semmiből jöttek, a tenger gyöngyszürke távolából és a háború képét idézték az idegesebb fantázia előtt. De délutánra nagyon kikedvesedett a dolog. A legénység kimenőt kapott. Hófehér ruháik, fehér sapkáik elözönlötték a mólót, a korzót% az egész várost. Tiszták voltak ezek a tengerészek, mintha skatulyából vették volna ki őket. Vidámak, csinosak, fiatalok, energikusak és udvariasak. Mennyi olasz van? Ötven- eggnéhány millió? Bár lernte belőlük kétszázmillió, talán jobb élet volna ezen az elgonoszodott, savanyu földön. Négyesével-ötösével összefogózva, boldogan sétállak a legények a szárazföldön\, a pálmák, kaméliafák és babérsövények között. Néhol megálltak espres- sót inni. A kövérebb nők után helyeslőén sugárzó arccal visszafordultak. Amikor pedig leszállt az este, az illatos és mindenféle tarka fénytől megvilágított sötétben, rajokba gyűlve, körülfogták azokat a zenés helyeket, amilyenből annyi van Abbáziában. Az egyik helyen nem kozmopolita jazz játszott, hanem egy nápolyi fiú énekelt olasz zenekar kíséretében. Ez a muzsika gyűjtötte össze a legtöbb tengerészt. Egész kis, fehérruhás hadsereg állt, tapintatosan, a homályba húzódva„ a korláton tuli, ingyen helyen. A legények halkan fütyülték a zenével a melódiát. Sőt néha kijavították, ha az orkeszter hibát csinált. A karmaster nem haragudott meg. Hanem egy szünetben leereszkedve a dobogójáról magyarázni kezdte a tengerészeknek, hogy a társaság nem teljes, ketten betegek, van köztük egy uj ember, akivel nincsenek összetanulva. A matrózok komolyan bólintottak és elfogadták a mentséget, Az egyik legény dünnyögni kezdett valami dalt. A nápolyi énekes a fülét hegyezte. Micsoda nóta ez? — Isten tudja, hol született?! — Itália nagy. Az Egyenlítőnél kezdődik és a Kars ztok bórazónájánál ér véget. A nápolyi szmokingban volt, de ez nem gátolta meg abban, hogy kimenjen az ingyenhely tengerészei közé és megkérje a dünnyögő legémjt: fütyülje a fülébe a dalt! — Megtörtént! — Most mondja a szövegetI — Az is megtörtént. Most az énekes visszafütyülte és visz- szadudolta a dalt a martózoknak. A haditengerészet gyöngéd figyelemmel hallgatott és korrigált. Ezekután a nápolyi elénekelte hangosan a dalt. Először kiséret nélkül. Másodszor már kísérettel. A matrózok tapsoltak. Most féllépéssel előremozdult egy kis„ fekete tengerész, a füle mellett vékony „tripoli‘‘ cigaretta. Es szép, tiszta tenorján, mint egy született művész, végigénekelte a dalt, nyilván csak szívességből, oktatásképpen. Most meg a zenekar tapsolt„ meg a professzionátus nápolyi énekes. Sőt tapsoltak a bárkások, a sötétben loccsanó tenger kőpartja alatt. És tapsoltak a pincérek, egy pillanatra letéve a fagylaltos tálcákat. Ez az ö külön ügyük volt, mit értenek ehhez a botfülü idegenek, akik ott ültek a lámpák alatt, a fizető területen, egy líráért kanalazva a holdfényes és muzsikával teli, olasz éjszaka gyönyörűségét. A mj asztalunknál egg milánói ur is ült, meg egy bécsi hölgyn akik összebarátkoztak velünk magyarokkal a panzióban. Amikor az ének elnémult, a bécsi nő olvadozva csicseregte a milánói ur fülébe: — Milyen istenáldotta tehetségük van maguknak a zenéhezi Az olasz önérzetesen fűzte hozzá: — És milyen motorokat cstmálunk! Jöjjön el Milánóba! Menjen el Turinba! Nézze meg az autóinkat, a repülőgépeinket! És kérdezzen meg egy tisztet, hogy milyen sebessége van, például annak a torpedóvadásznak, amelyikről ez a kis káplár olyan szépen énekelt előttünk! Nyáron még (beljebb mennek a hegyek közé pásztorkodni és csaik az aratásra jönnek le a völgybe, hogy szüretkor a. Navi- sonce folyócska mentén Sidersbe vonuljanak. A tél dt talá ja őket, a primitív,' kis kunyhókban. Itt telelnek tavaszig. Ezt a .mozgalmas, (küzdelmekkel teli életet a gyermekek is végigcsinálják. Szü eté- siik periétől kezdve. Az annivárdok már nem tudják másképpen leélni, életüket, min. állandó vándorlás közbeni, mind a négy évszakot más helyen töltve. Kü önös nép. Megszokta, hogy minden szükségleti cikkét" önmaga állítsa elő és egy Annivárd sem enne idegen kenyeret. Hihetetlen szorgalommal termeli & kenyérhez szükséges búzát, rozsot, tengerit és burgonyát, ment hogy a kenyere tartós legyen, úgy keveri össze annak tésztáján, hogy kétharmad rész buza és rozshoz egyhar mad kukoricát vegyit. De főtt burgonyát, köménymagot és még egyéb fűszereket 1 tesz a kenyérbe. Ünnep a kenyérsütés napja Ahogyan a tempómba együtt mennek az armivardök, hogy a mindennapi kenyérért esdő fohászt kü'dijenek az Egek Urához, ahogy csoportosan mennek ki a földekre megmunkálni azt, a kenyérsütést is együttesen végzik el. A falu határában áll a közös nagy gonddal megépített sütőkemence. Kilométeres távolságokból hordták össze járhatatlan utakon a szükséges alkatrészeket. Külön szabályok vannak, hogy a sütőkemencét ki használhatja és ki nem. A használati jog örököiődik. A kenyérsütés napja ünnep a falu számára, miután az évben csak négy ízben sütnek friss kenyeret. A kenyér sokáig marad élvezhető és az ét kezesnél előszedett egyéves kenyér nem tar. tozik a ritkaságok közé az antikva rdok előtt. Az egyéves kenyér egészen jó, de sok helyen hároméves kenyereket szelnek fel az étkezéskor^ de ezt már a-z annivárdok maguk is kissé tuf száraz i-zünek tartják. Nagy, ünnepélyes alkalmakkor azonban csak egészen régi kenyereket szelnek fel. így megemlitti az érdekes cikk, hogy az egyik falu öreg kon! ért elöljárójának, -temetésekor 2o éves kenyeret hordtak körül a gyászoló gyülekezetben. A 20 éves kenyérnek nem volt már semmi ize, de élvezehtő volt. És a halottra való megemlékezés ájtatos csendjében fogyasztották el a temetési, szertartás után a kenyeret, amelyet az elhunyt 20 é\ vei ezelőtt már elkészített erre a célra.. S aki a kovászt adta ... Érdekes, hogy a kenyértésztái;; nem kézzel formázzák ki sütés előtt, de famintákkal és a gyermekek számára külön, kedvesen kí- diszitett kenyereket sütnek. A kenyérsütés nagy napján eleven é'ep uralkodik Val d‘Anni viersben. A falu együtt ül. Bort isznak' sajtot esznek és szakértő módjára kóstolgatják a frissen elkészült, kisült kenyereket Közben régi históriákat, beszélnek el az elmúlt időkből. Az a család, amelyik a sütéshez szükséges kovászt adta, külön jutalomban részesül. A kenyér a főbáp! áfcékuík, a legfontosabb eledelük és az annivárdok szó szerint értelmezhetik az imát: ,,Add meg a mindennapi kenyerünket“, így ismerik az igazi értékét a kenyérnek, hiszen tudják milyen nehezen 'kell érte meg- dolgozniok, hogy a kenyér, amelyet igazán arcuk verejtékével szereztek, micsoda kincs. Változtathatnának sorsukon, ha elhagynák a völgyet, hová a szánté megközel-itheteden utak miaibt idegen -alig -teszi! a lábát és ahol az élet annyi küzdelemmel jár. Nem teszil Ragaszkodnak hagyományaikhoz és csak ott akarnak é'ni, a nagy hegyóriások mélyén meghúzódó völgyben, hol atyáik, őseik éltek. Z. Pajor Arma. Aho! évente csak négyszer sütnek kenyeret A svájci Anniviers-völgy lakói, mindmáig megőrizték évezredes hagyományaikat és közös sütőkemencében minden évszakban egyszer-egyszer készítik el a mindennapi kenyeret  monda hámok ivadékainak latija az annivárdokat
