Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-22 / 192. szám
IO ELLEN Z fi K irja: A ZÁGONI DEZSŐ vmmmmammmm i f Vetek, s aztán felejtek Szeretem :i/ öregembereket. A (lores ha jno kat, o ráncos a>rcuktk:it., a tipegő, topogó ein- berk eket, akik már csak visszanéznek, mint bukó nop a hegy pőréméről. Szeretem ókét minden hibájukkal, bogarukkal együtt, 11a találkozom velük oz utcán, megállók. S úgy hogy ne vegyék észre, megfigyelem őket. Nézem, milyen, óvatosan nyújtják előre sétaibotjukat. Hogy puhatolóznak, hogy keresik a biztos talajt előbb gumi-végű setwp.Vicájukkal s csak azután lépnek egyet. Elnézem őket, ha megállnak a kirakatok előtt. Es nem tudok elmosolyodni, ha ivs/.révészem, hogy a kirakó than legelsőid.) saját- magú kőt veszik észre. (Talán azt dióm is, ami valójában a kirakatban von.) Megpöd- rik öszbecsovarodott bajuszukat, ha van, szakállukat végigsimitják. Egyikük-másikuk a nyakkendőjéhez is nyúl és megigazítja. Egv pillanatra minthta megnyúlnának, mintha kihuzinák magukat. S mintha egy bájos, drága huncut mosoly futna 'végig az arcukon. Mintha ezt mondaná a mosoly: — Na, nem vagyok én amolyan utolsó legény! Mondom, nem tudok elmosolyodni, hu >gy látom én meg az öreg embert. Magamat, önmagamat látom ilyenkor és mindazokat, akik egy szép napon megöregszünk. És ez jut eszembe: — Senki sem akar megöregedni, de — kell! Kell! Egy szép napon azt vesszük majd észre, hogy nehezebben kelünk az. ágyból. A derekunk is fáj. a fejünk is. Nem jut eszünkbe minden mlngyárt. Aztán a lépésünk se olyan határozott, mint tegnap. Jobban esik. ha lassabban járunk. A menyecskéket sem vesszük úgy észre, mint régen. S ha mégis, nem nézünk úgy rájuk, mint azelőtt. Cstak épp, hogy valaki elmegy mellettünk. Aztán nem akarunk fenlniaradni .. vágyunk az ágy után ... jól esik ... s egy szép napon hófehéren, megcsendesedve, megfáradva várjuk a sort... a sort, amelyik ránk is rákerül, ahogy mindenkire . . . Milyen furcsa, az elmúlás gondolata tolakodott a toliam alá most. amikor pedig még nyár dereka van-, a nap ebben a pillanatban ki is sütött és nevető, vidám arcok húznak ef az ablakom alatt, mint boldog fecskék a fénylő napsugárban az eresz alján .., Elmúlás, öregség... Két szó. Két igaz bizonyosság. S mégis annyian félnek tőle. Szabad-e megkomolyodni, ha erre a két szóra gondol az ember? Elbusulhatom-e magam, ha a végre gondolok? Félhetek-e az eljövendő holnapután tói, amikor majd én is reszkető kezekkel nyúlok az órám után, mint minden öreg s szinte tudatalattién azt számolom, hogy hány órám is van hát rnég hátra? ... Megint elborult.. . hogy újra- -kisüssön. Mint 'ahogy — ivalljuk be — váltakozó érzéssel gondolunk a nagy távozásra, amikor kihullunk az emberek közül, e közvetlen és hűséges barátok sorából, a legszorosabb családtagok mellől — ahogy kihull a ragyogó csillag is a kék éjszakai égboltozatból ... De ugyanakkor arra is gondolunk, hogy ez az egyetlen és egyformán átfogó igazság. .. Az a szent és örök mondat, hogy „egyszer mindenki elmegyKi korán, ki későn — de elmegy. És csodálatos — ez a megmásíthatatlan. igazság felderít. Engem, téged, drága olvasóm -és minden élő embert. Fe’ividá- mit s elfeledjük az éjszakákat, a- végtelenbe tűnő hullócsillagokat, — de miagunk elé gondoljuk a- felkelő nalpot, az uj és ragyogó reggeleket s benne önmagunkat, ahogy dolgozunk, örülünk, szenvedünk is — de élünk! * így én, 'ahogy nézem az elvonuló emberek százait, öregjeit., fiattalj-ait benne. ■De ugyanakkor az is eszembe jut, hogy ilyen határtalan megnyugvás, az érzéseknek, a kétségeknek, a félelemnek ez a tökéletes elfekvc-se, megpihenése, csak akkor öntlheti el az embert, ha kialakult benne, vagy legalább is kialakulófélben van egy olyan élet- bölcselet, amelyet a napokban hallottam egy öreg barátomtól, aki tömören, három szóban fejezte ki ezt az életbölcseletet : Vetek s aiztán felejtek! * Ott ültünk a lankás domboldalon egy nagy diófa árnyékában. A nap átsütött a levelek között és mint aranydarabokat, meleget terített ránk. Egy ilyen aranyfolt öreg borátom arcára hullott. Nem tiltakozott ellene. Nem húzta el a fejét. Hagytai, hadd -melegítse, hadd világosítsa. Csak a szemét hunyta le időnként. Olykor, amidőn egyenesen belenézett a ragyogó, déli n-apba1. Pihenni mentem hozzá ki, kicsiny birtokára és elég volt egy délután, hogy megpihenjek hogy felfrissüljek és úgy jöjjek be a városba, mintha teljesen megfiatalodtam volna. öreg barátom a megtestesült bölcsesség volt Maga a [ükéleles nyugalom. Így is mondhatnám: az emberré -változott isten. Mindent tudott. S mindenen csak mosolygott, Lágyan, minit a gyermek, ahogy felnéz a/ anyjára és sokatmondóan. Bölcs öregember az én barátom. Most is az volt... Most, a napokban, amikor igy beszélt: A halál?... Nem tudom ugyan,, de azt hiszem, hogy cslak annak kellemetlen, csak az félheti, aki — nem készült fel rá! S megint elmosolyodott. Mert bizony, aki nem gondol a halálra, annak váratlan, ha egyszer csak elébelép és — miagáhoziiinti. — Az embernek minden percben készen kell lenni arra, hogy egyszer elmegy. Aki minden- pillanatban kész az indulásra, az a boldog ember. Rámnézett. Aztán nagy nyugalommal tovább bos-zélt: — Hogy ennek a mindigkészenlétnek mi a nyitja? Nagyon egyszerű: úgy kell cselekednünk, hogy ez a megcselekedett cselekedet ne várjon kiegészítést. Százszázalékosoknak kel] lennünk. Egész embereknek. Igaz embereknek Olyannak, aki bi/los a dolgában. A hlangisuly ezen, van: a dolgában. Mert •munka ad csak igaz nyugalmat. Es az igazi, alapos munka pedig örök és biztos nyugalmat, tökéletes felkészültséget a bármikori indulásra. ,\ nap kisütött a fa koronája mögül -teljesen ananypalástba vonta az. ón öreg barátomat, aki tovább folytatta: Mindig jót akartain. Ez a jócseJékedet állandó akla-iása vezetett egész élelemben. Sobsc volt ,i szivemben sem rossz, sem gyű lölel, <lc mindig csak jóság és szeretet. A cselekedeteim é-tpugy, mint minden szó, mely az ajkamat elhagyta, ezt a jóságot (rí szerelőiét szolgálta. De éppen ezért sohse törődtem azzal, hogy mi lesz azután?... A következmények nem érdekeltek. Igaz embernek ismertem magam, közpályán éltem *s minden szavam, minden cselekedetem előbb teltem mérlegre s csak aztán álltam elő vele. Ezért nem érdekelt engem, hogy mi lesz aztán S ezután se...! Kgv pillanatra elhallgatott s csak ennyit mondott:: — Vetek s aztán feJéjtekí * S aztán bosszú ideig csend volt. Nem szólt többé erről. Egy darabig semmiről sem. Csak ült nagy mozdulatlanságban a rábo- rátoll nap aranypalástjában s éln arr-a gondoltam, hogy mennyire -iökélietties pap is lehelen ez a z ember az elölt, amíg nyugdíjba ment Es eszembe jutottak a papoiki, a tanítók, a tanárok, az írók, újságírók, a politikusok, nemzetem mind-megannyi magvetője. S arra gondoltam: Az asszony és a mosoly\ Már kisgyermek korában másképpen mosolyog a lány, mint a fiú. Az ö mosolyában benne van az örök báj és Éva — miniatűrben. Éva az idők folyamán eltűnhet, de a báj megmarad; ez független a kortól s ha boldog pillanat, perc, óra éri, úgy ragyog fel, mint felhők mögül a nap. A férfiarcon a mosoly egyértelműbb, szimplább és kevesebb. Az asszony arcán sokrétű s van benne valami titokzatos. Ösztönszerüleg érzi s ha rejtegetni akar valamit, mosolyba rejti. Ki tudná megfejteni Mona Lisa mosolyának titkát. Jelentheti: Ugy-e, szép vagyok? Jelentheti: Csak te látsz szépnek. Jelentheti; hogy: Szeretlek, jelentheti, hogy: Szelíd vagyok, jelentheti: Tudom, szeretsz, de nem szabad tudnom, jelentheti: Fiatal vagyok és boldog, jelentheti, hogy: Nem ért meg engem senki. Mosoly nélkül a nő — férfi. Mosoly nélkül a nő rideg, elutasító, kiábrándítóan józan, sőt félelmetes. Lehet kiváló tudós, szerencsétlen, csak nem — nő. A mosoly vele együtt születik és vele virágzik ki. Asszonykorban lesz teljes. A lány mosolya zavart,, vagy boldog, vagy önfeledt, no és — gúnyos. Az asszonyé sugárzóan fehér, mint a napsugár, benne a szivárvány minden színével. Mondd tréfából asszonynak: — Asszonyom, ön csúnya. Mosolyogni fog. Mosolga ezt mondja: —Tudom, hogy tréfálsz. Ha nem is vagyok éppen szép, de csúnya sem. Kissé rosszul esik ezt hallanom, még tréfából is, de udvarias vagyok és nem mutatom, ismerem azt, akit szeretsz, igazán nem csinos,, de te nem veszed észre, mert szereted; velem azért tréfedsz igy, mert közömbös vagyok számodra, aminthogy közömbös vagy te is. Ezt mondja a mosoly. Szóval azonban csak ennyit felel: — Tudom. Azt hiszi, újat mond? Mondd, hogy bámulod férje kiválóságát. Fel fog villanni szeme, gyermekdeden, hálásan. — Ez kedves volt magától — mondja a mosoly. — (in mindig is hittem benne, amikor mások nem. Lovagias,, hogy elismeri. pedig voltaképpen versenytársak, mert minden férfi versenytársa a másiknak, de hogy mennyire kiváló, azt csak én tudom, mert senki oly közelről nem ismerheti, mint én, viszont én ismerem a gyenge oldalát is, ami azonban örök titok s titok, nagy titok az is, hogy valami részem nékem is van abban, hogy ö ilyen kiváló. Ha más nő volna a: oldalán, bizonyára nem lenne ennyire... De ezt solia az életben ki nem mondanám. Most sem árulja el, csak éppen hogy öntudatlanul ott van a szája szögletén egy halvány kis vonás, a melancholia nak a fénye. Es ez a fény ritkán hiányzik az asz- szony mosolyából. Ebben a kis rejtett fényben benne van örök tragikuma: a kisebesitett fél céltalan erőfeszítése a teljes elismerésért. Még soha senki, egy nagy férfiú sem mondott hálát a levegőnek, amiért belélegezhette, nem mondott hálát az álomnak, amiért felüditette, nem köszönte meg a vizet, amivel szomját oltotta, amitől tiszta lett. Nem köszönte meg as asszonyt jóságot, amit belélegzett, mint a levegőt, felüditette, pihentette, eloltotta szomját és tisztává tette. Es ha megköszönte ünnepi alkalmakkor, udvarias színezete volt és a hála szava korlátozódott az anyára, a testvérre, a feleségre, de nem az asszonyra, aki anya, testvér, feleség„ ha kell külön-külön, ha kell egyben, sőt mindig egy személyben, szétválaszt hatatlanul. Örök mélabu és titokzatosság színesíti az asszony mosolyát. A legboldogabb mosolyban is benne van a lemondás, az eltitkolt szenvedés és az inkognito, mely azt mondja: — Nem ismertek engem. Nem, valóban nem sejtjük lelkűknek titkos erőit. Férfiről megjósolható, hogy megpróbáltatások idején borba temeti-e szomorúságát vagy meghal, rendes fává válik-e lelke, vagy a béketürö Jób mosolyával viseli-e keresztjét? Nőről soha. Láttunk törékeny nőt, akit csak a gyengédség tartott életben és amikor egyedül marad gyermekével, két ember helyett is dolgozott és harcias, elszánt lett; láttunk nőL keményet, harciasai, akit egy szomorú szerelem örökre halk- szavuvá, szelíddé változtatott. Titokzatos must, amiből nem tudható, hogy mi lesz? Ha borrá válik, nem tudható, mennyit öregszik egy nap, egy óra alatt. Ma még könnyű asztali és egy óra múlva olyan aromás, nehéz, mint pókhálós-üvegek féltve őrzött kincse. Egyetlenegy mosolyuk közös csak. Ha gyermekükre néznek. Ekkor arcukra rajzolódik a lelkűk, mosolyuk zavartalan, egyszínű, mint a tiszta nyári égbolt s egyetlenegy mondatot jelent: — Ezé a gyermeké vagyok annyira egészen, mint senki másé. (—s. i.). I t 93 7 augunztus 2 2. '■IQf’ir/-' Vájjon ők tudják-e, aimkoi v'-n hogy miit cselekszenek? Vájjon Inda tabun vaníliák é annak a hatalomnak, nm y Imi 1 okúikban van: a tolit és az élőszó lilioma nak? Vájjon ez1, a haltul inat, i/| az e-iot annak a nemzeti célnak a szolgálatába állít ják-lé, amely .nemzet Halinak ér/ik vagy tail ják magukat? S vájjon merilk- mondán-;, hogy vetetitek s hogy vetnek7 l>e kiiíö.nö' - n van-é bátorságuk birdö ni és vallani hogy felejteni is tudnak? Vájjon nyugodl-e a 1 I- klHwn er értik? Miogteftflékazt a kötete vvégeit nemz-elükkel s igy magukkal sz.-emb-n. am y kötelességt-el jc-iilésre szükség-e van annak, alkÜ nyugodtan akar érni és nyugodtam ;ud majd meghalni? ♦ A nagy diófái megrázta egy hirtelen szél. — A halál i-s igy jöhet el. Hinteilen. Vaj- jo)n felkészül be erre mi nden olyam •oinb'-T, akim-ek rendeltetése, hivatásai, elhivatottsága vau? A válasz? Csuk mindenki bent és magának adhat erre választ. Ki-ki a maga lelki ismerete szerinti. — Rendben vám — folytatom — az egyénnek. mindegy, ha nie-m ás tud rá nyűgöd.! választ adni, azonban mi -1 esz a nemzette], airueflymek; egy részéi az egyén, a pap, a la- mitó, a tainár, az iró, az újságíró, a politikus irányítja? Mi lesz ezzel a nemzettél? Mi lesz a maggal!, amil ill elvei elltek? Kikü-l-e? S ha igeoi, mi lesz a kikelt magból? * Talán csak az tud szép n íruegöv-egedmi, akit életén keresztül a bec-üietes szándék, a Úszta és ijóságos akarat vezdlett. Talán csak az megy nyugodtam végig az utcán. Talán csak az tud bemosolyognii a kirakatokba s tudja mag-abizón megpödörni hófehér bajuszát, aki vetett, okosan, tudatos céllal', beosüilettel. S az ilyen ember — felejthet js. * Szbr-etem az ilyen öreg embereket. S ahogy én, úgy a nemzet minden gondolkodó tagja is szendii. S nem is felejtik el. Soha. És akit nem felejtenek el, az nem halt meg. Az él. Örökké. abbazia HOTEL CRiSTALLO Közvetlenül! a tenger partján a fürdőhely vezető 'szállodája. Saját sfrand. A legjobb közönség előkelő hotelje. Mérsékeli! árak. Gyönyörű fekvés. Bár. Kitűnő konyha! hogy Ürmössy Magda Balatonlellén nyaral. így nem lép fel a tordai ujság- irónapon; hogy a Segítség örököltem című uj Indig Oltó-filmnek nagy sikere volt a szakbemutatón. A közönség sokat tapsolt Agai Irénnek, Vaszary Piroskának, Uray Tivadarnak, Rajnay Gábornak és Gázon Gyulának s a kitűnő dialógusoknak. hogy a Szent István-ünnepékén óriási sikere van Budapesten a Gyöngyösbokréta előadásoknak. A külföldi vendégek elragadtatva tapsoltak a ragyogó népi táncoknak és daloknak; hogy Indig Alfréd, a hires hegedűművész, elutazott Kolozsvárról. Innen Ausztriába utazott Indig Alfréd; hogy Beleznay Margit a pesti Nemzeti Színház volt fiatal tagja, feltűnő sikerrel játszotta el Pestszenterzsébeten a Feketeszára cseresznye Irina szerepét. HA INFLUENZÁJA VAN, gondoskodjék arról is, hogy gyomra, ér. belei a természetes FERENC JÓZSEF keserüviz használttá át.tal gyakran és alaposan kitisztittassék. Az orvotok ajánlják. Meghalt a kisgörgényi véres falusi bál áldozata. Beszámolnunk arról a vérbafuliadt falusi táncmulatságról, amely a napokban zajlott Je a marosmegyei K.isgörgélny községben. Mint ismeretes, Iocz-e József .szabad- s'átgos kalonát 'társai megtámadták és fején késsel h-a'ta'llmias sebeit ejtettek, mert tánc közben egy községben leányt idegen községből jött barátjának adóit át. A fejszurás folytán ínczie agyvérzést szenvedeti). Beszállítanák a m'airoisivásárhelyt Czalkó-szanátó- rí'um-ba, ahol azonban mi'ndetm gondos orvosi kezelés ebenere meghalt. A gyilkosság ügyében a késelő falusi legények ellen a vizsgálat még folyik.
