Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-22 / 192. szám

KÖVESS ISTVÁN Bőség Csodálkoznunk kell — irju a kormány hi­vatalosa — mikor a mai és néhány év előtti gazdasági helyzetet Összehasonlítjuk. A kül­kereskedelmi mérlegre alig lehet ráismerni: bőségesen fedezi az állami adósságok, uj ren­delések és magántartozások esedékes részle­téit. Az év első hat hónajában az 1936. év tizenkét hónapjának eredményeit is tulhalfad- va, 6 milliárd 600 millió kiviteli tötbbled mutatkozik, ezenkívül aratás után most uj kivitelre lehet számítani. Nem kételkedhe­tünk abban, hogy decemberben kitűnő ered­ményt fog a külkereskedelmi mérleg felmu­tatni Románia pénzügyi és gazdasági élete — írja a Viitorul — a világválság kitörése óta sohasem ismert ilyen fellendülést. Növeli az örömöt, hogy a kincstári adóbevételek te­rén is biztató javulás tapaszta ható. A költ­ségvetési cv első négy hónapjában (április, május, junius. julius) ezenmillió lejjel több folyt be az állampénztárba. Dicséretes. A számok bo'dogan adják tudtuk Jobb helyzet­be kerültünk! A számok nem csalnak. Nem lehet és nem is akarjuk az eredményt elvi­tatni. Az örömhírre bizakodva tekintenek fel az adófizetők. Angol példára hivatkoznak, hol azzal lepték meg a világot, hogy a többletet arányi'iagosan visszafizették. Anglia nem kí­méli adófizetőit, ha azonban felesleg van, azt mondja: Vissza!.., Mind az övék!... Pol­gárait saját jól felfogott érdekében erősíti A bőség — kötelez. A parancsot egy pillanatra sem feledi. * Nem feledhetjük, hogy az ulóbbi években számtalan uj illetéket, fogyasztási adót ve­zetlek be. A költségvetési vita során több fel­szólalás során igyekezett ezt a kérdést az el­lenzék megvilágítani. Pontos adatokat sora­koztattak fel annak bizonyítására, hogy 1934—1936. években több. mint háromezer millió lejt vételezett be a kincstár illeték, „cifra de afaceri“, fogyasztási adó dmén. Fel­emelték a vámtételeket s adóval sújtották az uj épületeket is. Folyó évben 350 milliónál is nagyobb összeg szerepel az állami költségve­tésben egyedül fogyasztási adók címen. Szabály szerint általános jólétei tételez fel az ily nagyösszegü, „bőséges“ költségvetés. S ha hiányzik a jólét?... Ebben az esetben más szabályt keli alkal­mazni: Ne gyöngítsük túlságos mértékben az adófizetők teherbíró képességét. A túlzásba vitt pénzügyi politika — vég­zetes tévedés. * Bucuresti-i lapjok nem a legragyogóbb gaz­dasági jelentéseket közlik. Ahol két-három héttel előbb nem vo't eső, most folyton esik s akadályozza a mezei munkálatok befejezé sét. Az Ínséges területeken már eső sem segít. Botoşani és Dorohoi megyékben 50 százalék­ban, Jasi, Vaslui, Falciu, Tecuci, Tutova és Covurlui megyékben 70 százalékban, Con­stanta és Tulcea megyékben úgyszólván száz százalékban elpusztult a kukoricatermés. A legelők teljesen kiégtek Moldova keleti ré szén. — Segítség!... Segítség!... — hangzik a két­ségbeesés. A szárazsággal sújtott megyék prefektusait Bucuresti-be rendelték s Negura miniszter közölte, hogy kukoricát oszt ki a nélkülözők között Pénzért. A tékozlást és ingyen-kukoricaosztást sen­ki nem követelheti, a szenvedők fizetőké­pességét azonban mégsem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Hiszen „bőség“ korszakát éljük. é * Vannak, kik a mezőgazdát okolják a rossz termésért. Mintha egyedül tőle függne az eredmény. Az „Ofensiva Romana“ — Vaida kolozsvári hivatalosa — a nagyzoló bírálta­tokat gúnyosan ,,bonjurista mezőgazdáid­nak nevezi s meggyőzésükre következő pé - dára hivatkozik: Güthinger nevű német káplár került az ókirályságba a világháború idején. Többször kifakadt: — Kár, hogy nem tudtok gazdálkodni! Lenne csak Németországban ilyen fö'd!... — Téved — felelte a házigazda. Itt keleti éghajlat alatt élünk. Egyszer igen sok, más­kor kevés az eső. Ma nagy hideg van, holnap ingre vetkezünk. — Üres szavak! — Mit tehetünk, ha nincs eső? Hónapo­kig tart a szárazság? A német gazda is tud­ja, hogy levegő, fénv, meleg és víz nélkül nem lehet termelni. Nagy baj, ha csak egyik is hiányzik, ELLEN ZflK I (J 3 7 nuyutztua 2 2. A hálókocsi kalauza mesél. Markow Sergej, a cárné ezredének egykori gárdatisztje elmondja, hogy miért nem tudta megmenteni a cári családot Hatalmas könyvtár- töltensK. be immár azok a munkáik, amelyek a huszadik századnak ta­lán legérdekesebb problémájával!, az orosz rejtéllyel foglal koznak é> igazán csodálatos, hogy a rengeteg könyv ellenére, amelyet er­red. a kérdésről összeírtak, a homály majd­nem éppoly áthatolhatatlan, mini eszten­dőkkel ezekül. ltt--ot azonban olyan feljegy­zések is kerülnek a nyilvánosság elé, ame­lyeknek szerzői közvetlen- közeiből éltén át az orosz dráma egyik vagy másik felvonását és ilyenformán, ha részlet képset adnak is, ezt egalább megbizhaióan és nem hallomások alapján vetik papírra Az egyik külföldi kiadóvállalat tulajdono­sa egy nemrég megjelent «könyv előszavában érdekes találkozásról számol be. Utazása közben összeismerkedett a hálókocsi kalau­zával; beszédbe elegyedett vole és a vegén kiderült-, hogy a békés uniformis mögö ! na­gyon .is mozgalma, életű ember rejtőzik Markow Sergej, a cárné ezredének egykori gárdatisztje, az éjszakában robogó vonaton azután me.séni kezd néhány mozgalmas esz­tendő idegfeszitő eseményeiről és az elbeszé- és nyomán a két forradalmon átesett cári birodalomnak majd valamennyi vezető alak­ja megelevenedik. Az ismeretség folytatódik és eredményeként született meg ez a majd három.százoldala.s kötet, amelyet- minden kü­lönvéleményünk me-lett is feszült figyelem­mel kell végigolvasnunk. Esy tábornok eltűnik Markow kedves jelenettel kezdi elbeszélé­sét: Pctervárott ikitör a forrada om és a Ho­tel Astoriába szorult tisztek és polgári ven­dégek bizonytalanul néznek a jövő felé. As­szonyok, gyermekek és betegek egész sora tartózkodik a szálló épületében, amelynek parancsnokságát ekkor — a válságos hely­zetre v-aló tekintettel — Wolodcsenko tá­bornok, a legmagasabb rangú tiszt veszi át. összegyűjti a tiszteket, kiadja a parancsokat és néhány órával később, amikor a puska­ropogás már egészen a szálloda előtti térsé­gig jut el, a tábornokot mindenfelé hiába ke rcsilk. Vógtigkutalják a szálló valamennyi emeletét, mig végre a liftes fiú elárulja, hogy Wolodcsenko tábornok a szálloda épületét egy hátsó aj'-ón át már másfél órával ezelőtt elhagyta, anélkül, hogy bármiféle üzenetet hagyott volma hátra maga után. Markow kissé -kényszeredetten mese i el ez-, a törté­netet, minden kiélezés nélkül, mintha maga is erezné, hogy ez nemcsak a szóban levő tábornokot, hanem az egész cári hadseregei különös szinben tűnte-i fel. Ez a diszkrét fáiig elhallgatás a vo-t gárdatisztre egyéb­kén! is jellemző: könyvének huszonegy fe­jezete alapjában véve nem egyéb, mint lán­goló vádirat a hadsereg, az uralkodóhoz ál­lítólag hűséges tisztikar, a monarchista ösz- szesküvők és — nem utolsó sorban — ön­maga ellen. Az önzésnek, haszonlesésnek-, kicsinyes sze­mélyi szempontoknak olyan megdöbbentő tömege bontakozik -ki az elbeszélés folya­mán, hogy a történetírónak alighanem re­videálnia tkell azt a felfogást, amely szerint az orosz birodalom felbomlását és a cári csa­lád tragédiáját egyedül a vesztett háború és a két forradalom idézte elő. Egy rendszer, amelynek olyan támaszai voltak, mint Mar­kow hadnagy elvbarátai, valóban megérett a pusztulásra és ha valamikor felvetődik majd a bűnösség, kérdése, Lenin bolsevlkn gárdája mellett a vádlottaik padjára fog ke­rülni ez a monarchista vezérkar is. Visszatérve tehát a tábornok ur különös futására, ez az etemény meglehetős nyugta - anságot keltett a szálló lakóinak sorában, akik között az a hir terjedt el, hogy a Hotel Astoriát ágyutüz alá akarják venni. Ez ugyan nem történik meg, a helyzet azonban egyre kritikusabb és ekkor — nem, ezt nem lehet elmesélni, ezt szószerint idézni kell Markow- hadnagy könyvéből: — Arra az eredményre jutottunk-, hogy itt nincs semmi keresnivalónk és elhatároz­tuk. hogy tovább megyünk. Az egyik a roko­naihoz igyekezeti, a másik a barátaihoz. Az én utam nem ehetett kétséges: Corszkoje- Szelóba! A cárnéhoz! Széjjeifulnak a hivek Markow d is jut a cárnéhoz, de nem ma­radhat nála. A helyzet már túlontúl kiélező dőlt az uralkodóé-a-lád körül és nem látsz.;k ajánlatosnak a mindenünnen gyanúsan szi- matolgaló kémek figyelmét gárda-tisztek je •Icnlétével izgatni. Így azután alig van valaki a régj hívok közül a cárné közelében, amikor egy napon vöröskokárdás és vállszacgos tá­bornok jelenik meg Carszkoje Szelóban. — Az excárnéva! szeretnék beszélni — mondja pattogó hangon. Amikor azt a válasz-t kapja, hogy őfelsége alszik, gorogibán ki-fakad: — Mondjátk meg neki-, hogy most nincs idő aludni. — De hát kit jelentsünk be? — kérdezik. — Komáfow tábornok vagyok — hangzik az erélyes válasz. Néhány p>erc mufva szemben áll egymás­sal a cárné és a tábornok. Komi-low dadog és alig-alig tudja közölni az általa hozott le- tartóztatás-i parancsot. A monarchia támaszainak egészen alávaló magatartásával szemben a cárné meglepő erőnek adja lanujelét. így például, amikor felszólítják, hogy családjával együtt Olasz­országba költözzék, egyik levelében szósze- rint a következőket Írja: — Csirkefogó az, aki e döntő percekben hazáját elhagyja. Tegyenek velünk, amit akarnak, zárjanak be a Péter-Pál erődbe, de Oroszországot semiilyen körülmények kö­zött -em hagyjuk el. Érdekes és megható ez a kijelentés, amely­nek hitelességében nincs okunk kételkedni. Pedig a cári család ugyancsak nagy veszede­lemben forgott és ezzel a cárné is teljesen tisztában volt. z osszeom as Mankow hosszasan mesél a készülődő el­lenforradalmi mozgolódá-okró! és azokról a tervekről, amelyek a cári család megmenté­sé; tűzték ki célul maguk elé. Közben nem felejtkezik el arról, hogy a lehetőség szerint mindenkit befeketítsen, önmagát pedig mi­nél tisztábbra mossa. -d A bolsevikiek győznek, a németek áttö­rik a frontot (va aiki meséli: Elein'e jóban voitunk, kenyeret adtunk nekik és pálinkát kaptunk érte; egyszerre csak megindultak ellenünk, hiába mondtuk nekik, hogy elv- iának, mi annexió és hadikárpótlás nélküli békét akarunk...), Markowból vörös tiszt lesz, majd letartóztatják: minden a feje te­tejére áll, csak egyetlen dolog nem válto­zik: a cári család megszabadítására irányuló összeesküvés most is ott tart, ahol a kezdet kezdetén. Ezek után senkit sem lephet meg az orosz újságok rendkivüli kiadásaiban ol­vasható távira!, amely szerint- „a julius 17- ikére virradó éjjelen a jekaterinburgii helyt szovjet parancsára Romanov Miklós excár kivégeztetett. Családját biztos helyre szállí­tották. " Megnyílt #, NAGY Calea Reg. Ferdi­nand 3., kötöltáru, kézimunka, rövid­áru üzlet. Olcsó beszerzési forrás. — (Nem tévesztendő össze a Nagy Teslvérek üzleté el.) Ekkor azután Markow valahogyan átver­gődik a haláron és a hesseni nagyherceghez fordul, a cári- család részére segítséget kér­ve. A nagyherceg szívesen fogadja, azonban csendesen megjegyzi: — Nem értelek benneteket, oroszokat. Minduntalan az! hangoztatják, hogy Német­ország és csak Németország mentheti meg a cári családot. Hiszen a cárné egészen orosz- szá változott, nem jönne hozzánk és nem s fogadna el tőlünk segítséget... Súlyos vád hangzik ki ezekből a sz-avakbó , amelyekre mintegy válaszként hat Markow könyvének utolsó néhány mondata: — Be kell ismernünk, hogy eskünket, me­lyet a -keresztre és az evangéliumra tettünk, nem tartottuk be. Ezért a bűnünkét- szen­ved most az egész orosz nép, amely most már sok esztendeje sínylődik a bo.sevista ter­ror bilincsei közö:!; mi pedig, hazánkból el­menekülve, idegenben vegetálunk az éhség, hideg és nyomor megpróbáltatásai köze­pette.“ Markow Sergej ilyesformán önmaga mondja ki az Ítéletet barátai é.s vol; fegyver­társai felett. Az Ítélet kemény, de a tárgyi­lagos szemlélő megái apitani kénytelen, hogy sokkal keményebbnek -'kellene lenn:e. Mar­kow beszámolóját azzal végzi, hogy Nyugat- és Középeurópa államaiban a niega ázás és fájdalom pírjából lassanként- az uj Oroszor­szág körvonalai tűnnek elő és hogy a szov­jet mellett, amelyet ők soha cl nem ismer­nek, ez a második Oroszország a reményeik IUI ■IHIMII — Vízről ember is gondoskodhat! — Hogyan? — Öntözéssel. — Mi is próbálkoztunk ezzel a folyók mentén. De itt fönn?... — Fel kell szivattyúzni!.,. Rövid idő múlva elviselhetetlenül nagy lett a hőség. — Me eg van káplár ur — kezdődött 3 beszélgetés. — Az ördögbe... — Beszéljünk az öntözésről... — Beismerem, hogy tévedlem. Nem lehet viz hiányában erre gondolni. Azt hittem, ott­hon vagyok. Nálunk minden héten esik. _ Ha itt is úgy volna;, a Bucuresti-i asz­faltból is fü nőne ki! Igv vagyunk a „bonjurral“ köszönő tu- j dákos gazdasági mérnökökkel'. — állapítja I ' meg Vaida lapja — kik minden bajért a sze­gény gazdát teszik felelőssé. * i Vannak kik a külkereskedelmi-rendszert hibáztatják bajainkért. Mult évben jó volt a termés, „konjunktúra“ is kedvezett, igy gazdasági téren általános javulást várhattunk. Mégsem igy történt. A „claering“ minden reményt meghiúsított. Feldagasztotta a szá­mokat, kézzelfogható haszon nélkül, „Clae­ring rendszer“ mellett nem kaptunk idegen valutát termékeinkért, melyek árát folyósí­tás nélkül könyvelték. Az eladó igy sohasem láthatta pénzét, melyért a kérdéses ország­ban árut kellett vásárolni. Bucuresti-i lapok értesülése szerint így 1937-ben, a kiviteli többlel növekedése foly­tán 20 ezermil’ió értékű behozatal követke­zik, ami az ipart és kereskedelmet újabb vál­sággal fenyegeti. Érthető, hogy a kormány a je’enlegi „claerin-g-rendszeriő!“ szabadulni igyekszik. Pénzügyi körökben aggódva mond­ják: — Sok idegen valutánk van!.,. Kissé különösen hangzik. Röviddel ezelőtt az ál­lami tartozások részlelfizeéssire sem jutott, ma ellenkező helyzettel kel! megbirkózni, * Jón Raducanu nemzetiparasztpárti vezér, Bucuresti-i kereskedelmi akadémiai rektor több kérdést tesz fel a költségvetési többlet­tel kapcsolatban: Ha a többlet nem jövedelemből, de vagyon ból áll elő, vajjen azt „reálisnak“ lehet te­kinteni? Az adózók túlzott áldozatával ho­gyan lehet javulást képzelni? Miért türjük községek, városok, megyék deficites költség­vetését bőség idején? Jólétet, bőséget jelent-e, ha „nem rentábilis áron“ visszük ki mező­gazdáink termékét? Mit jelent a ,.mezőgazda- sági offenziva“ a magángazdaság kiegyensú­lyozott költségvetése nélkül? A Viitorul éles szavakkal válaszol s a nemzeti-parasz-tpárfot vádolja a szegénység­ért. Felidézi a 40 milliárdra rugó külföldi kölcsönök és kancessziók összegét s rámutat arra, hogy a termények árát a liberálisok háromszorosra emelték. A Viitorul erélyesen cáfol. Számokat közö1. A számok nem bűnö­sök. Ismerik e a bübáj'os számok jelentősé­gét? Tudják e, hogy a bőség mellett történt ünnepélyes tanuságtétel a nehezebb sorban élők megsegítését jelenti? Távol vagyunk még az angol példa követésétől, meUy arra tani1, hogy sohasem szabad az aranyat tojó tyúkot a benne sejtett kincs gyorsabb elnye­réséért elpusztítani.

Next

/
Thumbnails
Contents