Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-19 / 189. szám

1931 augusztus 19. ELLENZÉK «íw—BWBBMH—Bawagia—a————EMMBBa Vérbosszú áldozata lett a párisi alvilág rettegett vezére Négy emberélet egy kisgyermek meggyilkolásáért nus'an iviselkedő fiatalembert, aki futva igye­kezett eltűnni a tömegben. Egy szenegáli né­ger lett figyelmes a menekülő gyilkosra, akit ökölcsapással leteritelt az utcán. Az elfogott fiatalember Andre Margton, egy párisi állat- kereskedő elzüllött, 28 esztendős fia, aki órákon át m legba t á'r o z o tbabba n I ag ad t a,, hogy bármii köze is lett volna a bűntényhez és hangoztatta, hogy csak azért menekült el a helyszíniről, mert nem akarta, hogy a gyT I kosság gyanújába keveredjék. Az órákon át tartó vallatás során azonban megtört és be­vallotta, hogy ő lőtte agyon a párisi alvilág rettegett vezérét. A titkos kábitószergyár A felmentő ítéletet követő napon iisnaét véres események zajlottak le. A börtönből szabadult Jean Paul Ştefani, a tíhiasi temető­ben meglátogatta felesége sírját, Paolescbi nevű testőrje kíséretében. Foata követte Şte­fanii a kis falu temetőjébe, élből az egyik sir mögül karabéllyal tüzelni kezdett gyer­meke gyilkosa felé. A golyók nem Stefanit, hanem testőrét, Paolesehit találták el. aki életveszélyesen megsebesült. A temető sírásói elfogták Foatát, akinek bűnügyét néhány héttel ezelőtt, juíius 21-én tárgyalta a száj­—— Ku-Klux-Klan csuklyás tagjai megüncseltek két négert PÁRIS, augusztus 18. Két nap óba rejtélyes gyilkosság ügyében nyomoz a párisi rendőrség. A bűntény a Monitimairtreon történt, pontosan este 9 óra 35 perckor, a Rue Fontaine-on. A gyilkosság áldozata a párisi alvilág együk vezére és fé­lelmetes alakja, Jean Paiul. Ştefani, korzikai születésű kóibitószerkereskedő. A fiatalember életveszélyesen megsebesült és néhány órá­val kórházba szállítása után meghalt. Halá­los ágyán azonban nem tett vallomást a gyil­kosság körülményeiről' és a tettes kilétéről, mdhia eszméletét visszanyerte. A gyilkosság színhelyén elfogtak egy gya­— Néhány hónappal ezelőtt barátnőm, Si­mone Langelé elhagyott — mondotta beis­merő vallomásában — és megtudtam, hogy Jean Paul Ştefani lakására költözött. Vetély- társiam többizben megfenyegetett, hogy bo-sz- szut áll rajtam, ha nem szakitok meg min­den kapcsolatot volt barátnőmmel’. Az esti órákban találkoztam vele a. Monmarbre-on, ismét megfenyegetett, összevesztünk és ami­kor iái Rue Fontaine 31. számú ház előtt ; levő lámpaoszlophoz értünk, revolvert rán­tott elő zsebéből. Én megelőztem1, előbb emeltem lövésre revolveremet és ötször egy­másután rálőttem. Jogos önvédelemből gyil­koltam. A beismerő vallomás azonban korántsem tisztázta a dTáma rejtélyét. Az öt gyilkos revo'lverjgolyó ugyani® véres gyilkossági so­rozat újabb fejezetét jeleníti és a gyilkossá­gok, bűntények megdöbbentő sorozata miöL gött főmotivumként tat vérbosszú húzódik meg. A rendőrség már tisztázta, azokat a drá­mai előzményeket, amelyek Jean Paul Şte­fani meggyilkolásához vezettek. Mint egy visszafelé pergetett izgalma®' bűnügyi re­gény, úgy bontakozik ki a detektívek adatai­ból a Ştefani-gyilkosság drámája. Jean. Paul Ştefani fivérével; Etienne Stefa- nílval együtt kiáibi tószergyár|at rendeztek be Parisban1, mert a titkos kábitószergyártás jö­vedelmezőbbnek Ígérkezett, mint a kockáz® tos csempészés. A Stefami-fivérek gyára azonban nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket, mire a gyárat eladták ivetélytár­saiknak. A vételár ötvenezer! frank volt s az uj tu­lajdonosok kéziében a kábitószergyár nagy jövedelmet hajtott. A Stefani-fivérek meg­bánták az üzletet és megfenyegették az uj tulajdonosokat, hogyha nem adják vissza ne­kik a gyárat, bosszút állnak rajtuk. Ezek I erre egy Foatai nevű emberük utján, följe­lentést tettek Ştefani ellen a rendőrségen, hogy így tegyék ártalmatlanná a követelő gangsztereket. Ez a följelentés indította el a bűntények lavináját. 1934 decembeu 24-én, karácsony estéjén Foata1 barátnőjével, Madeline Ke- I utstíh-seü és az ötéves törvénytelen gyermek kel a Rat Mort bárban szórakozott. Hirte­len, kinyílt a bár ajtaja, egy maga,s fiatalem­ber ugrott be ai bárhelyiségbe, revolvert rán­tott és többször Foatáék asztala felé lőtt. A golyóik Foatát és az ötéves kis Francois Keutsciht találták. A gyermek meghalt és a súlyosam. sebesült Foata megfogadtatta bará­taival, hogy gyermeke halálát megbosszulják a gyilkoson. Sortüz a temetőben Foata barátai megállapították, hogy a Şte­fani-test vérek egyike volt a gyilkos. Jean Paul Stefanit a rendőrség letartóztata, de fi­vérét, Etienne Stefanit m'ég a letartóztatása előtt elérte a vérbosszú végzete: egy mont- mairtrei bárban, ugyancsak a Rue Fontaine- on, ismeretlen tettes agyonlőtte. Ennek a gyilkosságnak a tettesét sohasem tudta ki­nyomozni a rendőrség. Jean Paul, Sefani gyilkos sági ügyét a száj mai esküdtszék tárgyalta a múlt év márciu­sában. Foata felgyógyult súlyos sérüléséből, de az alvilág becsületkódexe értelmében nem jelent meg az esküdtszék előtt, hogy terhelő vallomást tegyen a gyilkos ellen, akit az esküdtszék terhelő bizonyítékok. hiányá­ban felmentett, NEW YORK, augusztus 18. A Times borzalmas négerlincselésről számol be. A lap szokása szerint minden kommentár nélkül egészen röviden írja le az eseményeket: Mult héten egy éjszaka Vernon Kelly rendőr körútját végezte Florida állam Tallahassee nevű 12 ezer lakosú város­kájában. George Demetree vendéglőjé­nél feltűnt neki, hogy az ajtóról hiány­zik a lakai. Elővette revolverét, behatolt a helyiségbe és villamos zseblámpájának fényénél észrevette,' hogy egy sarokban két néger húzódik meg. Kelly nem volt gyáva ember, megragadta a két néger övét és hurcolni kezdte őket kifelé. Ek­kor a sötétben, mint a rendőr elmondot­ta, „baloldalán szúrást érzett, közben valaki az arcába ütött, ugyanakkor a szúrás megismétlődött, azt hitte, megké­selték, eleresztette a négereket és betán- torgott a közeli őrszobára. Néhány órával később Kelly feljelen­tése alapján elfogták az egyik négert, Richard Hawkinst, aki kijelentette, hogy másik néger neve Ernest Ponder. Reg­gelre mindketten Lakat alatt voltak. — Negyvennyolc óra múlva Harry Fair­banks rendőrőrmester megjelent a talla- hassei rendőrségen és bejelentette, hogy „két magas és két alacsony emberrel ta­lálkozott, akik fejükön olyan csuklyát viseltek, mint a Ku-Klux-Klan tagjai“. A rendőrség vezetőjének egy pillanat­nyi gondolkozás után kitűnő ötlete tá­madt, Átnyújtotta Fairbanksnek a bör­nai esküdtszék. Ştefani sem szegte meg az alvilág betyáirbecsiiletének törvényét: megje­lent az esküdtszék előtt és vallomásában ki­jelentette, hogy nem Foata lőtte le a temető­ben testőriét. A mentő vallomás azonban nem segített, mert tettenérés történt és az esküdt­szék Foatát hétévi börtönbüntetésre Ítélte. Fs Jean Paul Stefanit mégis elérte a vég zet. A bandita harminckét hónapon át küz­dőit a vérbosszú ellen. Testőrséggel vette kö­rül magát, minden elővigyázati intézkedést megtett, de két nappal ezelőtt a Rue Fon- taineon, ahol fivérjét is elérte a halál, a fia­tal Andre Marguin revoívergolyói őt is a másvilágra juttatták, A rendőrség ugyanis biztosra veszi, hogy ■' André Marguáin Ştefani halálos ellenségének szolgálatában, állott. Ezek — kihasználva, a fiatalember féltékeny ség ét — rávették Şte­fani meggyilkolására. Az ötéves kisgyermek, Francois Keutsch- nek halála tehát négy bűnténybe került — ezek közül két gyilkosság áldozata meghalt, kettő súlyosan megsebesült, kétszer jelentek meg a Foata-Stefani-fóle korzikai vendetta bősei és áldozatai az esküdtszék előtt és le­het, hogy az irgalnnallam vérbosszú-dráma' még a Stefa ni-gyük ossággal sem fejező dőlt be. tön valamennyi kulcsát. A rendőr tudta, mi a teendője, megkereste a börtönben azt a cellát, amelyben Richard Hawkinst és Ernest Pondert, a két négert őrizték... A két néger holttestét másnap reggel a várostól mintegy hét kilométerre az országúton találták meg. Az egyiknek a mellén egy cédula feküdt ezzel a felírás­sal: „így járnak azok a négerek, akik megkísérlik, hogy a fehér embereket bántsák.“ Mindkét néger testén számos reV'Olverlövés nyomát találták. Nincs többe ''■vén-éré*' Mint min den betegség, úgy a. gyengeség gyógyításában is nagy haladást tett az orvos- tudomány. Izgatószerek eddig is voltak, ha­tásuk osiak egyszer volt érezhető, utána pe­dig a, szervezetét lehangolná és újjáéledésre képtelenné tette. Az orvosok mást kerestek; egy orvosi készítményt, mely a gyengeséget gyógyítsa, közvetlenül hatván annak zava­raira. Ezen tulajdonságokat a Reton tabletta magáiban, egyesíti. A Reton hatása a kezelés harmadik napján már erősen érezhető. E pil­lába ttól kezdve a férfi visszanyeri újjáéledt nemi képességét és azt mindaddig megőrzi, mig a Reton tubusban található utasításun­kat követi1. A kezelés naipd 3 tabletta. Egy 25 tabletta® tubus ára 98 le j. 110 le j előzetes be­küldése ellenében postán, bérmentve kapha­tó. Kapható az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Vezérképviselet: E. et. L. Cio- ra, Bucureşti III, Sir. Speranţei 37. i Ország I Világ Tatarescu miniszterelnök „végig“ helyén marad, hogy bebizonyítsa: ki­tart a négy évre adott mandátumok lejártáig s az ország és párt érdekeit szolgálja. Legfontosabb, hogy a „vé­get“ honnan meddig számítja? Való­színűleg kiváló jogászokat hiv össze, ezek döntik el, hogy az alkotmány ér­telmében mikor kell lemondania. A vá­lasztások igy télre maradnak. Hó, fagy, szavazási akadályok, urna, kör­let... ismét kisértenek. Újra feltűnik a „téli választás“ árnyéka. Nem titok, hogy a demokrata pártok ré­gi szavazói közül többen jobboldali cso­portokhoz csatlakoznak. Miért történik ez? Vannak akik a jelenséget demagógiára, féktelen ígérgetésekre vezetik vissza — Mire van szükségetek? Földet, lege­lőt, hidat, utat akartok? — kérdi a kép­viselőjelölt Ia faluban választás alkalmával. — Ha rám szavaztok, nyomban megkap jótok! Olyat ígérnek, amit meg nem valósít­hatnak s választás után semmit fel nem mutatnak. A parasztok \nem hisznek többé és a szélsőségesekhez csatlakoznak. A de mokrata .pártok fel kell hagyjanak a de­magógiávalj különben velük együtt a de­mokrácia is elpusztul. * A Mezőgazdasági Hitelintézet rövidesen megkezdi működését. Hosszú idő telt el a törvény megszavazása ólau bőséges alkalom volt előkészítő munkálatokra. A cél csak egy lehet: a mezőgazdaság: többségi, kisebb­ségi egyforma felkarolása. Remélhetőleg ki­küszöbölik a politikát a kölcsönfolyósitásból s nem innak olyan feltételt elő, mely ellen­tétben áll az alkotmánnyal. Az állampolgá­rok egy részét nem lehet kirekeszteni az uj bi teliintézet munkaprogramjából. Praktikus segítség, nem politika szükséges a mezőgaz­daságban. különben alkotás helyett csak pusztítanak. A feladat nehéz, a munkát nem lehet hivatalos szobák párnás ajtajai mögül irányítani. Fogjanak össze, kik tiszta lélek­kel kívánják szolgálni a mezőgazdaságot. * Néhány nappal előbb a világ pedagógusai Genfben az „ember formálásáról“ tanács­koztak. A megbeszéléslEik során Kiritescu professzor, román delegátus is felszólalt s demokrata szeli e in ben nemzetközi összefo­gás szükségességét hangoztatta. Egyedül bé­kés eszközökkel lehet a nevelés és oktatás ügyét szolgálni — mondotta. — Egyedid kultúrával lehet „embert formálni“, tekintet nélkül arra, milyen belső politikai beren­dezésük van az államoknak. A nemzetközi helyzeten innen kisebbségi szempontból is fentos Kiritescu tanár megállapítása Poü- tiíklamienVesség és kultúra — valóban ettől függ a békés légkör s ebben minden „ember formálása“. Az iskoláik megnyitásának kö­zeledtével helyes feljegyezni a két feltételt, annyival inkább, mert Kirrleseu tanár veze­tő állást tölt be a nemzetnevelésügyi minisz­tériumban. így hivatalos jellegű liberális vé­leményt mondott a genfi kongresszuson. * ,4 munkavédelem körül enyhébb szellők fujdogálnak. Mig a Viitorul megállapítása szerint megszűnt a diplomás munkanélkü­liség, Stavri Cunescu munkaügyi vezér- igazgató kijelenti: „Nem lehet elmozdítani a ,,straineket“t mig nincs megfelelő etni­kai elem pótlásukra. Más országokban kül­földi szakembereket fogadnak, nem sza­bad nálunk sem bántani őket, mig nem gondoskodtak pótlásról.“ .4 túlzó követe­lésekkel szemben megnyugvással könyve­lendő el a mérsékelt hivatalos felfogás. I A Cons tan ta-i ünnepség a figyelmet ismét a’ tenger felé irányította. Mind többet beszél­nek út lengyel Gdynia kikötőről Romániában. Gdynia 1922-ben még kicsiny halászfalu volt Danzig szomszédságában, mig a lengyel kor­mány elhatározta, hogy a Balti-tenger kikö­tőinél nagyobb munkához kezd az iszapon. Nagy volt m költség, felelősség. Mérnökök, szák értők légiója dolgozott. Utakat, gátakat, raktárakat, csatornákat építettek stratégiai alapom. A szalmával fedett kunyhók helyén többemeletes paloták állnak, a gépkocsik be toniutakom száguldanak. így született a sem miből Gdynia. Több pénze, jobb földje volt Lengyelországnak? — kérdik azok. kik Con­stantáig gondolnak.

Next

/
Thumbnails
Contents