Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-19 / 189. szám
2 10 3 7 a uf/ u a z t u B 1 9. Tft. ELLENZÉK Az örök élet küszöbéhez érkezett el az emberiség Lindbergh ezredes és dr. Alexis Carrel szenzációs biológiai kísérletei PÁRIS, augusztus 18. Különféle találgatások és a legfantasztikusabb hírek keltek szárnyra arról a titokzatos munkáról, amelyet Lindbergh ezredes, a világhírű amerikai repülő és dr. Alexis Carrel, a kiváló tudós végez együtt a breton partvidék közelében elterülő magányos szigeten. Néhány hir arról számol be, hogy ci két nevezetes férfin elvonulása a világtól a Lindbergh-féle müszivvel van össze f üggésben, amelyet az ezredes, mint ismeretes, be mutat a párisi világkiállításon is. De dr. Carrel amerikai tudós személye is kii lünbözö kombinációkra adott alkalmat, mert hiszen mindenki tudja, hogy Carrel a biológia terén végez kutatásokat és igy közelfekvönek látszott a feltevés, hogy Lrndberghgel való egyiitlmunkál- kodása valamilyen biológiai kutatással függ össze. Élet a retortában Néha-néha azért mégis behatol egy kis fénysugár abba a titokzatos légkörbe, amivel Lindbergh és dr. Carrel körülveszik magukat. Érthető, hogy mindkét kutató el akarja kerülni a nyilvánosság kiváncsi pillantását, amig kísérleteikkel nem készültek el teljesen. Arról van ugyanis szó, hogy ezek a kísérletek nem kisebb dologgal foglalkoznak, mint az élet mesterséges teremtésével, a szülés mesterséges létrehozásával a laboratórium kémcsőjében. Nagyon érdekes cikket irt a két kutató titokzatos munkájáról John Hayden az egyik newyorki folyóiratban. Eszerint a két világhiresség olyan készüléket szerkesztett, amely alkalmas egész szervek életbentartására és továbbfejlesztésére. Lindbergh és Carrel elhelyeztek ebben a készülékben egy női testből kivett petefészket. Ez a petefészek az eddigi ismert törvények szerint, mihelyt levált az élő organizmusról, beszünteti mindenféle működését. Beáll tehát ezen a szerven is a biológiai halál. A csodálatos készülék A Lindbergh—Carrel-féle készülék ennek épp az ellenkezőjét bizonyította be. A petefészek tovább fejlődött és nőtt. Amikor betették a készülékbe, amelyben természetesen tápoldat is volt, kilencven milligramm volt a petefészek súlya. Amikor a két kutató újból lemérte bi zonyos idő múlva a petefészket, miután néhány kis jelét látták, hogy a szerv nem halt meg, hanem tovább él, kétszáz nyolcvannégy milligramm volt a petefészek súlya. A legizgalmasabb jelenség azonban az volt,* hogy a mesterséges utón életben tartott és mes! rséges beavatkozással növekedésre kész.letett petefészek három darab corpus luteumot, az úgynevezett sárga testet, amely csak akkor mutatkozik, ha a petefészek uj sejtet állít elő. Ilyképpen kétségtelenül az „élet‘‘ mesterséges kezdetéről van szó. Ez viszont kezdete egy olyan fejlődésnek, amelynek végét még a legszabadabb fantázia sem tekintheti át. Húsz év óta él egy tyuksziv Dr. Alexis Carrel többek között azáltal vált ismertté a tudományos világban, hogy több mint TJXúiV0 húsz évvel ezelőtt kivett egg tgukszi- vef az élő tijuktestböl, betette egg bi- zongos tápoldutba és a szív életben maradt. Ez a szív ma is dobog és működik anélkül, hogy az elfáradásnak legkisebb jeléi adná. Egyáltalában nem lehetetlen, hogy ez a szív örökké fog működni. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy Cz a kezdete az örök életnek. Dr. Carrel fiatal asszisztense: Ebeling, aki ugyancsak a Rockefeller-inlézetnél dolgozik, élete nagy feladatának tekintette a tyuksziv megfigyelését. A tyuksziv rendületlenül dobog és Ebeling minden nap megfigyeli, leszámolja dobbanásait, megvizsgálja a legkisebb eltéréseket. Ebeling busz év óta nem volt szabadságon. Életét a mesterséges utón életrekeltett tyukszivnek szentelte. Újabb csoda A tyuksziv története a nyilvánosságra került, de igen kevesen tudnak viszont arról, hogy dr. Carrel és hü munkatársa, Ebeling, még egy kísérletet csináltak, amely ugyancsak sikerült. A továbbélő lyuksziyből levágtak egy kis darabot és azt betették egy másik tápoldatba. És csoda történt. A parângi szivizmocska eggedül is tovább élt. Rángatózott, mozgott, mintha most is hozzátartozna a szívhez, amelyből levágták. kidobta magából a régi elhasznált sejteket és újakat képzett. Ugv fest a dolog, mintha a fáradhatatlanul kutató ember elérkezett volna ?. halhatatlanság mesgyéjére. r.\ j jy A MENTŐ ÖTLET Szel I run in, sikerült öl Intek \</k k í'* n y i • ÍH‘ly/cli*l <• I<Ir>11.i'j.. műi rn<g Ső| vollsk v ;i I in |i. I k lii'iy/.'M'ck, nrikoi egy-rgy kipattanó ■tálállc> in-t'fíj-<*Kyzés, ,i k' l!ő pillaiialb <Ji alkalmazóit hmmotr sorsdöntő. Voltain- Angliában Mikor Voltaire Angliában időző',l, a franciákat inem igen szerették j brillliii. Sőt ők voltuk az őrök elliefli’ség év Voltaire ezt a gyűlölőiét i gys/a-r súlyosan érezte. l'gyik sétája közben nagy tömeg v-rődöít köréje: — Francia, üssétek agyon! Voltain-e ogy sarokkőre állott: — Angolok! — mondta. — Tik meg akartok ölni, in-erl francia vagyok! Nem elég büntetés az nőkéin, bogy nem vagyok angol? A tömeg tapsolt s hogy ne essék bántó- dá-sa, hazalai-sérle. VI. II -irik lova IV. Henriknek, Franciaország királyának volit egy lova, melyei annyira szerel It, hogy akaszt ófát helyezielt kilátásba annak, aki majd vafemilkior a ló halála hírét tudatija vele. Mikor aztán a ló csakugyan elpusztult, egy gaszkomyÍrnak kellett vállalnia a király értesHését a szomorú esetről. — Felségednek a lovtat... — kezdte a ga-szkonyii s a király nkid'a-n nézeti rá. — Óh felség, feliséged'nek a lova ... — s hallgatott, mintha keresné a szavaidat. — Miit, mi .atz? — szakadt ki a királyból. — Talán meghall? — Felséged magjai mondta — felelte a gaszkonyi s a király nem büntethette meg. XIV. Lajo, és Guise gróf XIV. Lajos egy vacsorán tkiiljelenilelte: — És ha most valaimelyikőjüknek azt paratmcsolom, hogy ugoirjék a vizbe, '»z illetőinek engedelmeskednie kell! Nyomasztó csend támadt. Guise gróf tányérjára telle kanalát s fel állott — Hova, kedvesem? — kérdezte Lajos. — U-szmd tanulni, felség. Valence gróf házassága Az ortlearasi herceg, mikor egy ízben belépeti tf'aleségh- szobájába, Valence grófot térdepelve iKatáiba felesége előtt. A hercegnő nem jött zavarba. Vidáman falkacagott s ezt kiáltotta férjének: — Hál ez mullallságos. Nézze csak ezt a fülig szerélmtes Valencöt. Már -egy órája térdepel előliem ,s unokahugom kezéért rimán- kodik. A gróf, aki a hercegnőbe volt szerelmes, elbámult, de mire szóhoz jutobt volna, a herceg barátságosain, fordult hozzá: — Nos, hát legyen kívánságod szerint, tiéd az unokaihugunk keze. így lett Genlis kisasszony Viallence grófné. Wisner Réné, a szellemes párisi krónikás krokiszerüen megrajzolt silhouettjei közül való az alábbi kép Chevalier Mauriceról:-Egy nagy lompos gyerek, vagy egy aggastyánt, akit cukrot szopogatva látni nem lepne meg -bennünket! Misti nguette költötte ki, de aztán a kis csirke repülni kezdett és ma egészen egyedül jár. így hirdetik: „Chevalier egy fél óráig a színpadon marad anélkül, hogy partnerre volna szüksége.“ Mi magyarázza meg sikertét? \ Talán a következők: Chevalier külvárosi.-Magatartása, beszédmódja ezt bizonyltja. Felöltözhetik ő akárhogy fnakíkbar, mindig blnzt Ivisel. A -legkínosabb kifogástalansággal lehet öltözködve, mindig érez-hetni rajta az utcát. Ragyogó szeme a párisi csibész szeme, a- nagyképüen hazudozó csirkefogóé, akit azonban a szkepticizmus álarca elleinére is köny- nyen el lehet kápráztatni. Nos, Ghe-Yalien zseni. Bizonyitj-a ezt az, ahogy chansonjait kiválasztja. Chevalier Maurice megiratta emlékiratait Ri volle tt Andiréval, aki irodalmi apja-.-Ez után a közös munka után Ma-urice ártatlanul szerény arcot -vágott s kijelentette: — Ha sikereim volt, annak köszönhettem, hogy sokat dolgoztaim. És hozzátette: — A music hallok magukhoz vonzottak, mert igen- nagyok s -azt mondtam magamban, hogy ezekben az óriás terlmekben az én .számomra is- lesz hely. Bedolgoztam magam és bálványa lettem ezeknek a termeknek. És bálványnak lenni nagyon nehéz, mert annyi, mint csaknem Istennek lenini s annyi is, mint -fűtőnek lenni. —- Megmagyarázom: — Arró-l van szó, hogy minden este be- füt-sek két vagy háromezer -koponyát s kóny- szeritsem őket, hogy megtévedjenek az értékelésben. — Ezért hiszik -valamennyien, hogy tehetséges vagyok. — De nem győzöm eleget ismételni-, nem vagyok más. mint brill-iám fütő. — M-egleifemlettem egy műfajt, a magam műfaját s hogy abban boldoguljon valaki, igen nagynak kell lennie. — Szükséges hozzá egy hosszú nyak is és egy igen- alaposan kifejlődött Ádámcsutka-. — Három olyan kvalitás ez, amelyeket szinte sohasem lehet egyesülve megtalálni. — Amerikában a közönség nagyon szeret. Azért jönnek meghallgatini, hogy megtanulják tőlem, hogy kell kiejteni a francia szavakat. Én a külvárosi kiejtést tanítom meg nekik. De azt hiszem, ha hallgatnék, Amerikában még nagyobb sikerem lenne. — Nemzetközi művész vagyok. Nemzetközi művész az, akinek mindig nagy sikere van azokban az országokban, melyekben nincs jelen. — Mikor egy ripacs olyan hires, mint én, minden növeli a sikerlét. — Párisban azt mondják, hogy művész vagyok, Newyorkban úgy vélik, hogy akrobata. És végezetül hozzátette: — A világ legnagyobb tiszteletdijait kaptam — és nem haltam meg szégyenletem- ben. mikor felvettem ezeket a tiszteletdijakat. MOZGÓ IGAZGATÓI IRODA A prágai Data-cipőggárban olyan igazgatói irodát építettek, amely liftszerüen bárhová mindenestől elszállítható. Az Íróasztalánál ülő igazgató megnyom egg gombot, mire a villamos berendezés azonnal működni kezd és az egész irodát arra az emeletre, arra az oldalfolyosóra viszi, ahová akarja. Ezt az újítást időmegtakarítás céljából vezették be, mondván, inkább van ideje az igazgatónak arra, bogy bármelyik munkását személyesen keresse fel, mint megfordítva. ■ RAMSAY MACDONALD Anglia nyugalomba ment miniszterelnöke, akinek békepolitikája most kezd csak igazán valóraválni, amikor Chamberlain, a jelenlegi miniszterelnök is I megelégelte Eden kapkodó külpolitikai vonalvezetését. Aíacdonald csendes I magábavonulással szemléli az uj időket s benne régi, de becsületes oolitL 1 kajának megvalósulását. Az u calárma rontja az emésztést Az utóbbi időben számos vizsgálat történt az utcaiamul szervezetre való hatásának kivizsgálására. Ezek a vizsgálatok itt-ott még ma is folynak, mert nagyon érdekes összefüggéseik tűnnek ki ilyenmódon. Megállapítható volt például, hogy az utcai lárma az emésztés* is zavarja. A lárma hallására a gyomor és a belek emészlőmozgásai gyengülnek, meglassud- ntuk, egyúttal szabálytalanná válnak. A harmonikus zenei hang viszont előnyös az emésztésre. Különösen a zenének bizonyos fajtái jóhatásuak ilyen szempontból. Ezen különben nincs mit csodálkozni, hiszen tudvalevő, hogy a kedélyállapotok s az eniészlés közt összefüggés van. Már pedig alig van valami, ami hatalmasabban befolyásolná a kedélyt, mint éppen a zene. HÚSZ ÉV UTÁN VÎSSZAKAPTA SZEMEVILAgAT Az angolországi Svansea széntelep égjük munkása, Lewis György, busz évvel ezelőtt elvesz teilte szemevilág'áb és azóta teljesen vakon élt. A szerencsétlenség hányalégrobba- nás következtében történt. A napokban a vak ember egyedül ült szakájában és nem vette észre, hogy hatesztendős unokája halkan bejött és a háta mögé állott. Lewis egyszerre leejtette iái pipáját és lehajolt, hogy megke'Vesse. De a gyermek fürgébb volt. ő is a pipa: után 'nyúlt. Mikor a vak ember keze a gyermekiével találkozott, csodálatos valami történt. Lewis nagyon megijedt az emberkéz érintésétől, nagyot kiáltott, fejében szúrást érzett és a köketkező pillanatban látott. Rögtön orvost hozattak s ez bekötötte Lewis szemeit, hogy a hang és tapintás segítségével lassan hozzászokjon környezetéhez, mely huszesrtendei vakság után,, természetesen egészen idegen számára. Egy hét múlva levették a kötést és ekkor kidé sült, hogy a bányamunkás látása kifogástalan. Chevalier — önmagáról
