Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)
1937-08-18 / 188. szám
1937 augusztus 18. ELLENZÉK Emlékszik még, hogy gyermekkorában mennyit szenvedett fogfájás miatt? Akkor még nem tudta, hogyan keli fogait helyesen á- polni. A helyes fogápolás egyedüli eszköze OdoI fogpép, .x7-TTf - °do1 fogpép különleges oss^etetelenel fogva nemcsak üdítő és frissítő hatású, s ez átterjed az egész szervezetre, hanem fé- nyes »ehérré teszi a fogakat és távol tart a fogakra mmden káros hatást. Aasznáíjon a fogak ápolása céljáSól naponként töőSször 0 dől fogpépet! 9lkkor még a íegforróSS napokon is frissnek Oi'Zl 7,/.agát es megőrzi fogainak épségét. iiii- & 99 A hírhedt „fekete autós11-ok egy kiszabadult tagja beszél: Megpróbálom mostmár azt a bizonyos tisztességes pályát is** így, Nyilas Kiss Gyula, aki mosolyogva és magabizó hangon elmondja a muíiaí és azt, hogy Smkir és hipnotizőr szeretne tenni CLUJhKOLOZSVÁR, augusztus 17. Hosszú évekkel, ezelőtt — bizonyára sokan visszaemlékeznek még rá — nagy szerepet játszott Kolozsvár bűnügyi életében az úgynevezett fekete autós banditák“ garázdálkodása. A lapok hónapokon keresztül Írtak róluk, a rendőrség bűnügyi osztálya nap-nap után lázasan nyomozott, de a veszedelmes bűnszövetkezetet csak nem sikerült kézrekeriteni. Valósággal legendás hírre tettek szert, ,,kolozsvári garngsz terek“-nek nevezték őket, akik nyilván a csikágói alvilág hírhedt banditáinak viselt dolgait igyekeztek természetesen kisebb arányokban, újból lejátszani. Valami romantikus ize volt, ahogy a bűnügyi raportok nap-nap után jelentették, hogy — ma itt bukkantak feli a titokzatos fekete autó utasai... holnap ott... és senki sem tudott nyomukra akadni. Az újságolvasó szinte már unottan tette félre a lapot, ha abban újabb híradást talált a fekete autós banditákról. Mindenki azt kérdezte és teljes joggal: létezik-e egyáltalán az a bizonyos rejtélyes fekete autó? ... Egy napon aztán „lebukott“ a társaság. Valami nagyobbszabásu, amerikai izii bankrablást hajtottak végre Szamosujváron, de rajtuk ütöttek. A bűnszövetkezet tagjai börtönbe kerülitek, élén ia. vezérrel,, Nyilas Kis Gyulával. Még ma is ismerősként csengenek a többi nevek is: Lénáid, Turzai és Gáspár. Csak egyikük kerülte el a börtönt: Lénárd, akiit társai, nem sokkal a leleplezés előtt, megöltek. Nem vagyok regény hős... nincs bennem semmi érdekesség... BöS;ZaÍma$ szerencsétlenség egy olasz atttóvea'senyeiB RÓMA, augusztus 17. Borzalmas szerencsétlenség történt vasárnap ,a pestartai automobil versenytéren, ahol az Acerbo-kupáért volt nemzetközi verseny. Pasquino ErmimS olasz versenyzőnek a gépje összeütköző bt Reginaid Tongoe angol versenyző gépkocsijával. Az összeütközés oly erős volt, hogy Pasquimo Enmini gépje kirepült a pályáról és tai közöinség sorai közé zuhant. A lezuhanó gépkocsi négy embert agyonütött. Az olasz versenyzőt, aki koponyaalap! törést szenvedett, kórházba, száb litották. Számos nagy nyereményhez látottak a Coíeciara Oficiata sors§egyvevöi Augusztus 15-áke a szerencse napja volt, mert az osztálysorsjáték második osztályának húzásán ismét számos ember jutott jelentős összegekhez. Az osztálysorsjátók hivatalos árusító szervei, az úgynevezett Co- lectura Oficiala kirendeltségek áltól eladott sorsjegyek tulajdonosai közül számosán nyertek nagy nyereményeket. így a Ploeşti-i Colectura Oficiala által eladott 680985. számú sorsjegyet 1 milliós nyereménnyel húzták ki, a, Ploesti-ii fiók által eladott 261964. számú sorsjegyet 200.000 lejes., a Ghisiuau-i Colectura által eladott 34421. számú sorsjegyet ugyancsak 200.000 lejes nyereménnyel húzták ki, 100.000 lejt nyert 190.665. számú sorsjegy, amelyet a postai colectura adott el. A kolozsvári Colectura, Oficiala eladásából 50.000 lejt nyert a 224731. második szériáju sorsjegy 50 ezer lejt nyert egy a váradd colec. túra által eladott 364441. számú sorsjegy, 50.000 lejt pedig a szigeti colectura által eladott 24674-es sorsjegy. A Colectura Oficiala vásárlói — amint a húzás eredménye igazolja — ismét nagyobb eredményeket értek el és a Colectura iránti házalom csak fokozódik, mert a játékosok tudják, hogy a legnagyobb diszkrécióval kezelik itt a nyereményeket. Évek múltával most a. napokban került szabadlábra a banda vezére: Nyilas Kiss Gyula. A közel 10 éves fogházbüntetés, a börtön levegője nem látszik meg rajta. Mintha valami divatos tengerparti fürdőhelyről tért volna meg nyaralás után, az arca napbarnított, öltözete elegáns és kedélye, ha kissé fanyar és iiUuziótiam is, egyáltalán, nem kelti a letört ember impresszióját. Alig 34 éves, aki fiatalságának legszebb éveit részint börtönben, részint az „alvilági munkában“ töltötte el. Nincs ennek az embernek se szerelme, se illúziója, csak valami kesernyés «Lmizmus árad ki a bensőjéből. Mégis érdekes. Amint itt áll szemben1 velünk, önkéntelenül is ez a kérdés vetődik fel: — Na és most mi lesz? És nyomban, fel is tesszük hozzá a kérdést. — Tudom én? — feleli kurtán, majd hozzáteszi: — Egyelőre szabadon engedtek. Ez minden. És ez nekem valahogy újság; — Tudja mit? — mondjuk neki. — Beszélne talán valamit a múltbeli alvilági élményeiről. Maga most érdekes ember. 'Különös mosollyal legyint: — Ugyan kérem... nem vagyok én regényhős. Semmi érdekesség nincs az én életemben. — Dehogy nincs. Ott van például aiz a titokzatos fekete autó, amiről annakidején annyit beszéltek, amely nemcsak Kolzsváron, de a vidéken is olyan, sokáig rémitette az embereket. — Fekete autó? — és jóízűen felnevetett. — Az az autó nem is volt fekete. Az egy egyszerű szimpla szürke kis Ford-kocsi volt, amellyel egészen' nyíltam jártunk. Az igaz, hogy naponta négyszer-ötször öltöztünk át. Egyik órában vadonatúj elegáns ruhát kaptunk magunkra, aztán 1—2 órával később falusi öltözetben mutatkoztunk. Az autó rendszámát is folyton cserélgettük. Mindenesetre sikerült is mindig megtéveszteni a rendőrséget. A nagy bankrablás után Amerikába akartunk menni — Mégis mi volt a további tervük... a végső céljuk? — Amerikába 'alkartünk menni. Mindent elrendeztünk... A tervet a legaprólékosabban kieszeltük!, pénzünk is volt, de az még nem lett ivóin a elég. Több kellett. Ekkor hajtottuk végre az emlékezetes sza- mosujvári bankrablást. Fényes nappal állítottunk be a bankba és 5 perc múlva már kezünkben volt a két és fél miilió lej. Teljesen biztosak voltunk a dolgunkban, ötven lépésre a bank épületétől állt az autónk. Ezt az öt)ven lépést kellett volna még megfeni. Én még odaszóltam a társamnak: ha beültünk a kocsiba, a legnagyobb sebességre kapcsolj be! Az irány a határ lett volna, Magyarországon át Becsbe és onnan Amerikába. Már a kijáratnál vagyunk és ebben a pillanatban egg csendőr áll elénk, ránkszegezve fegyverét. Erre nem voltunk elkészülve. Az volt a vesztünk ugyanis, hogy a csendőr engem felismert a balarcomon levő for ^adásról. Felismert már akkor, amikor a szamosujvári utcán meglátott és ettől kezdve követett. Egykedvűen legyint: — Mit csináljunk? ... Pechünk volt. Ilyen semmi kis vacakságon kellett elbuknunk. Nagyvárosok legügyesebb detek'tivjei nem tudtak elfogni... és akkor egyszerre csak egy csendőr szuronya mered ránk. Arra is gondoltam: hirtelen le kellene lőnünk. De ahho,z még egy mozdulat kellett volna, hogy a revolvert előrántsam. Arra már nem volt idő, ţ ni—mu îmi IBII wmim .......... ~rrr~ Tr Elhallgat, majd kicsit tompán, de cinikusain. jegyzi meg: — Az eredmény 10 évi börtön. Emberéletekre nem pályáztunk — csak pénzre! —< Háin.y embert öltek meg? Bizonyos szemrehányással szemében válaszol: — Kérem, mi nem pályáztunk emberéletekre. Mi senkit sem akartunk megölni ... de egyszer, sajnos, mégis beleestünk. A társunkat, a Lénárdot tettük el lábaló!, mert utunkban volt. — Miért ölték meg? — Sokat nyafogott. Aztán meg az anyja is minduntalan eljött hozzánk és el akarta vinni a fiát. — Hagyd ott ezeket és gyere haza — mondta a siránkozó asszony s a Lé rnárd már nagyon kezdeti hajlani a szavára.-' Minden dolgunkról, tudott. Féltünk, hogy elárul. Ezért aztán a mezőn egy éjszaka leöntöttük petróleummal és megggujlőttük. Aztán passz ... vége volt — Nem sajnálták? — Nem mondom ... rosszul esett.. s még ma is sokszor gondolunk rá, de neki ez volt a sorsa1. S egykedvűen megránditja vállát. — Mondja, nem bántja soha a lelkiismerete ? — Miért kérem?... Mi soha nem akartunk bántam senkit. Mi csak a pénzt akartuk. Azt, hogy minél több pénzünk legyen. Abból a bizonyos lelkiismeretiből pedig elegem van. Elmondok önnek valamit. Volt egy társam, akivel kis srác koromban együtt jár tunk aiz elemi iskolába, ő később rendes pályára ment és jó állást is szerzett. Az volt a „rögeszméje“, hogy tisztességes utón fog megélni. Én pedig .. . igen:.. . hát én az lettem, ami vagyok. Később egyszer összetalálkoztunk. Nekünk akkor nagyon jól futott. A volt társam ekkor azt kérdezte tőlem: — Mondd, Gyula... nem érzed magad piszkosnak? — Tudja mit feleltem neki? Én akkor éreztem magam piszkosnak, amikor két hétig jártam egy harisnyában. Ma minden nap fürdőm és minden nap más fehérneműt veszek fel. És újból mosolyog jellegzetesen fanyar mosolyával: — Hát ez igy van, kérem. Most egy naiv kérdést teszünk fel. Mondja barátom, gondolja, hogy a pénz boldogít? — Hátha nem is boldogít, de pénzen sok olyan dolgot lehet venni, ami mégis csak boldogít. Hipnotizőr és fakir szeretnék lenni... — Na és most... hogy kiszabadult... mi a terve? Remélhetőleg egy uj életet fog kezdeni ugy-e ... valami rendes állás — — Hát igen — feleli. — Valami rendes állást, azt szeretnék. Az már csak azért sem rossz, mert legalább a rendőrség békében hagyja az embert. Egyébként, megmondom őszintén, valami rendkívülit szeretnék. Nem vagyok tehetségtelen. Például igen jól értek a hipnotizáláshoz. Máir többen mondták, hogy szép pénzt tudnék keresni, mint hipnotizőr. Azután meg értek valamit a keleti mágiához is . .. csak egy kis gyakorlat kell még és mint fakir is meg fogom állania a helyemet. Egy időben a hires Kőrösladá- nyi mester mellett is dolgoztam, mint bűvészinas“. — Anyagi körülményei milyenek? — Nem panaszkodbaitom. Van egy kis házam és egy kevés megtakarított pénzem is. De azért mégis csak kell valami uj kereseti forrás után nézni és ezért most már megpróbálom azt a bizonyos tisztességes pályát is. Hátha többre fogom vinni ... Ennyi ötletességgel és ennyi önbizalommal bizonyárai sikerülni is fog neki. Talán már előbb is sikerült volna... (g. a.) Sortüzet adott a luge- si áv csendőrség egy zavargó falu népére BELGRAD, augusztus 17. Súlyos zavargások történtek tegnap Ladenovac községben. A falusiak késekkel, botokkal és kövekkel felveggverkez- ve, megtámadták a községben lakó kormánypárti képviselő házát és valóságos ostrom alá vették. A képviselő csendőrökért telefonált és rövid időn belül nagyszámú csendőr szállt ki, hogy megvédjék a képviselőt. A támadók a csendőrök felszólítására, hogy menjenek haza, nem tettek eleget, hanem kövekkel dobálták meg a csendőröket. A csendörség szétosztásra szólította fel a tömeget, ezután pedig sortüzet adott. A sortiiz következtében két ember meghalt, tizen pedig súlyosan megsebesültek.
