Ellenzék, 1937. augusztus (58. évfolyam, 174-199. szám)

1937-08-15 / 186. szám

1937 augusztus 15. ELLENZÉK iV VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MÄRAI SÁNDOR tiiJe helyesbíti [női e ríinutn 052010 ■^S-Oq lv3;!od ivynöi jaggaa --snirißl 2[vos2 íaszé-ii sovnóri idbnai ■n íies isjansj inoif 3 .rég 31 ídLfc íc3 im i 33m dißSD,. 3 dag is lias?, üí jlal £23231 man >2£2U1 isflss? > nsb umxii 7Ö/f> £ hókv sjotO riEszb rlüri : A eon iSíOm siqsri ’dßg :bVi .Dsl í'íOm saem waial 51320 VÍIGV isod rmri nsd )Z£m ßd.Iiß lód [3Í32 nad sd km Yga jlob ann :s>lv diri oyl •kg TT :qt tan im %. sqii ral ,31 aí iß >V s Néhány hónappal elébb magemlékeztünk a könyvről, melyben Andre Gide, a kom­munista érzelmű francia1 Író beszámolt oroszországi útja benyomásairól. Gide, akit a polgári kultúra csúcsairól vezetett tévútja a bolsevizmus képzelt „Paradicsoma“ fék, e könyvében kegyetlen és leplezetlen őszinte­séggel 'tárta fel szovjetoroszországi ikirándu- ilásának tapasztalatait. A hires frandia Írót a Szovjetben természetesen rendkívüli lelkese­déssel fogadták. Elsőrendű szállodáikban la­kott, kiilönkocsiban utazott, lépten-nyomon kényeztették és bűvölték. De mikor Gide e rendkívülir potemkiniádák 'közepette is jó­zan maradt s megint« kiábránduilásánaik 'tör­ténetét, az oroszorsziági és európai bósevista front felhördült és az „áruiló“-ra vetette ma­gát. Egyszeriben „fasiszta kutya“ lett az fiira, aki tegnap még a „proletár tömegek szelle­mi eszménye“ volt. Első 'könyvében Gide még nem tért el a bolsevista világnézettő': • „csalódásának okát éppen az orosz töme­gek életszínvonala, a szovjet társadalmi és szellemi nívóját jellemző állapotok körül ész­lelt tünetekben jelölte meg. Gide, ritka őszin­teséggel, megmondotta, hogy a Szovjetben nem talált mást, miint uniformizált nyomo­rúságot), terrorra] félemltitett 'irodalmat és szellemi életet, szabotázzsal enyhített, min­den európai képzeletet meghaladó bürokra­tizmust. Személyes tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet nem valósította meg a „forradalmi doktrínát“ s Oroszországban ma egy kisebbség s néhány elszánt és kegyet'en egyéniség skrupulusnél- küli diktatúrája uralkodik. A szovjetsajtó s a vele rokonszenvező, azo­nos világnézetű európai szellemi front ter­mészetesen rögtön megtagadta s a tetejébe képtelen és aljas vádakkal ihlette a „rene­gát“ Gidet. A „renegát“ most uj könyvben feleit-, vádlóinak. Ez az uj könyv „helyesbí­tés“, pótlás az előző közleményhez; Gide most tárgyilagos adatokkal iparkodik megtá­maszkodni első közleménye .szubjektív“ ész­leletéit. „Helyesbítéseit“ úgyszólván egytől- egiyik a hivatalos szovjetsajtóból s a hétpe­csétes cenzúrával jóváhagyott szovjet-kliiad- ványokból meriţi. Ez adatokkal nehéz vitat­kozni. A „Pravda“ például ezerkilencszáz- harminiahait novemberi és decemberi számai­ban a következőket állapítja meg: „Ez év második negyedében a jaroszlavit gépkocsi­alkatrész-üzem termelésében négyezer dara­bot kellett mingyárt a gyár kapujában ki­selejtezni. A harmadik negyedévben már 27.270 darabot. Az acélfeldolgozó üzemek­ben február—márciusban az érc 4.6 százalé­ka veszett kárba, szeptember—októberben már 16—20 százaléka... A teherautóbalesetek egy részének oka, hogy a vezetőket agyon­dolgoztatják, de Igen tekintélyes része szár­mazik a kocsik rossz minőségéből is. 9992 vizsgáztatott kocsi közű] 1958-at szerkezeti! hiba miatt vissza kellett utasítani. Egy he­lyen 24 gép közül 2 3-at nem lehetett a for­galomnak átadni!, egy másik helyen 52 közül 44-et...“ Ez ulóbbii adatokat Gide a „Pravda“ 1936 augusztus 8-i számából közli. Már csak­nem groteszk, ami például a nogjimszki gra- moforaternezgyárban történt. Ugyancsak a „Pravda“ közlése szeri rp ebben a gyárban az ipari népbiztosság által rendelt négymillió lemezből mindössze kétmillió készült el idő­re, a készlet első negyedét azonnal kiselej­tezték, a lobbit az év végjéig el bef’ett dob­ni, mielőtt egyáltalán használatba kerültek volna. A „Munka Hőse“ armü gyárat a fégre sikeren lAini 0 legmegfelelőbb üngpovoldú-szerű Mindazok a különféle sók, amelyek a ki nem választott hugysavfelesleg folytán előál­lónak, lerakódnak az izületi izmokban, ahol arthritist és köszvényt okoznak, továbbá az izomzat-idegekben, ahol reumát okoznak és a vese, máj és epe-csatornákban, ahol vese és epeköveket termelnek. UROFAN az egyetlen gyógyszer, amellyel ezek ellen a betegségek ellen eredményesen lehet felvenni a küzdelmet, mert UROFAN a hugysav valódi oldó és kiválasztó szere- Ára 105 lej. Kapható: gyógyszertárakban és drogériákban. Lerakat és vezérképviselet: E. & Lc. Cáora Bucureşti, III., Strada Sperau tei 32, közoktatásügyi népbizottság megbízta, 2 mil­lió iskolai' dolgozat-füzet készítésével. E pro­dukció 99 százalékát hajították el, miimt tel­jesen használhatatlant. („Izvesztija“, 1936 november 4.). A székek, melyeket hivata­lok számiára rendelnek, nagy többségükben összetörnek, miikor először leül e gyártmá­nyokra valaki. A sebészeti műszereik mind hasznavehetetlenek. Burdenka tanár, a híre? sebész, megállapítja a „Pravda“ 1936 novem­ber 23-ái számában, bogy ,,a kések műtét köz­ben a kezében törnek el, a tűk elgörbülnek és hegyük benne marad ® szervezetben...“ Az adattoík tára korlátlan. Mindenfelé „szabotázs“. De mi hát e szabotázs oka? Oroszország gazdag nyersanyagokban az ipari termelésnek nincsenek anyagi, akadá­lyai. Miért szabotál az orosz munkás a Szov­jet-Paradicsomban, ha csakugyan oly jól megy ont sora, mint a propaganda irodák hirdetik? Ha megvan mindene, lakás, ruha, élelem, emberhez méltó életfölt'ételek, ugyan mii oka lehet a szabotázsra a munkásnak, akii, a kommunista tankönyvek szerint, nem az átkos kapitalizmus kizsákmányoltja többé, hanem a profitnéikülii szovjeütermelés ön­kéntese? Miért szabotálja ezt az önzetlen termelő-rendet, melynek állítólagos egyetlen célja, hogy emelje a dolgozó tömegek élet­szintjét? A szabotázs vádját végre is nem a „hazug kapitalista sajtó“ vetette fel; a hiva­talosan cenzúrázott szovjet-lap>ok kürtötlik tele e váddal a világot. A kérdésre a szov­jet vezetői óvakodnak felelni. Nehéz elkép­zelni, hogy munkások midlióiiit és mii'iláóit a bolsevizmussal nem rokonszenvező államok ágensei 'késztetik e minden európai elkép­zelést meghaladó méretű, közösségi-ellenes szabotázsra. Gide megfelel uj könyvében e kérdésre ás. Szerinte éppen úgy, mint az an­gol megfigyelők szerint, kiknek adatait idézi, a szovjetmunkás lakás- és kereseti viszonyai a leggyászosabbak. Gide megába pil ja. hogy „a szovjetben a munkás fizetéséből egysze­rűen nem tud megélni“. Ezért a munkatel­jesítmények csökkent minősége, ezért a hasz­nálhatatlan iparcikkek tömege, ezért a „sza­botázs“. Nem sokkal rózsásabb a helyzet a szovjet iskoláiban. A szovjet nemcsak nem szüntette meg az analfabetizmust, hanem az „Izvesz- 'tája“ szerint, ott tart a népoktatás terén, hogy például a moszkvai iskolák növendé­keinek 75 százalékát kellett ebben az évben osztályismétlésre utasítani. A diákok töme­gesen szökdösnek meg az iskolákbób A hi­vatalos bolsevikl kiadóvállalatok térképein Írország az Aral-tó, Skócia, mint a Kaspi-tó szigete szerepel. Az iskolásgyermekek dolgo­zatfüzeteinek belső lapján közök szorzást ©veoapjae néhány telefonon mondott szó sokkai több örömet szerez, mint bármely más figyelmesség. Szerezzen azoknak, akiket igazán szeret, néhány valóban kedves percet. Hiv|a fel őket telefonon! Csak aki is­meri a rokonoktól és barátoktól való elválás fájdalmait értheti meg, mit je­lent, ha hallja telefonon azok hangját, akiktől a kilométerek százai, sőt nem ritkán tengerek és országok választ­ják el. táblákon ilyen — nyomtatott — szorzás! eredményeik találhatók: „8X3 = 18“, vagy: „7X6 = 72“. A francia iiró szovjetelleneis vádiratának végső következtetése az, hogy Oroszország­ban „a szovjetmunkás oda van szögezve üze­méhez, miint a mezőgazdasági munkás a kol­lektív gazdasági telepekhez“. Az egyéni sza­badság éppen olyan viszony agos és korláto­zott, mint a közszabadságok. Az önálló gondolkodás gyanús, ellenforradalmi maga­tartásra enged következtetni. így fest a szovjet egy csalódott szerelmesének előadá­sában s a moszkvai lapok igazán meggyőző adattárának dokumentálásában. Gide köny­vével nehéz vitatkozni. Már nem vádol, csak bizonyit. Amit mond, számunkra nem újság; a franoia Írónak s az európai értelmi­ség egy részének, úgy látszik, szüksége volt a csalódás élményére, hogy végre világgá ki­áltsa kétségbeesett kételyeit. MODERN AMERIKAI KOLTOK: GEORGE ALLAN CROPE MARTON LILI FORDÍTÁSA INTERMEZZO A Nagy Karmester int, s a Mü életre ébred Mely úgy zeng mint a többi és mégis ; más egészen Kis zenemű. Néhány hang. A Karmester a Szerző ... O akar. O teremt. Ő int és ő vezérel. Intermezzo az uj Mü egy nagy Szimfóniában Amelyet a Karmester biztos kézzel vezényel A kezdet: a forte : egyetlen vad sikoltás S aztán következik az első tétel. Mese hangok, lágy futamok, gyerekkor Szelíd, becéző, halk álorr.világ.,. A második tétel már nehezebb S a muzsikának neve: Ifjúság... Presto-vivace — lágy dolcissimo Halk szívverés: piano, szerelem... Harmadik tétel: az élet dele Erős, zengő: forte-cantabile I Azután csöndesül a muzsika Nagy zuhanások —■ diszharmóniák Pár torz akkord — remegő szívverés De a zenekar még játszik — tovább! Utolsó tétel. Most minden lehalkul Diminuendo... vére a műnek Aztán egyetlen megrázó akkord.., Int a Karmester — vége a zenének, A zenének, amelynek neve: Élet... I a a™ á némeűoszfráh EEHE. fóviszong meg­i$€sil áSáIi«Z¥€ZClIí€fn€M BÉCS, augusztus 14. A DNB ügynökség jelenti: A gráci za­vargások ügyében lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a Hitler „Mein Kami“ című könyvét árusító könyvke­reskedések elleníi támadásokat a Haza­fias Arcvonal bizonyos körei rendszere­sen készítették elő és hajtották végre. Papén bécsi német nagykövet megbízást kapott, hogy személyesen hívja fel az osztrák kormány figyelmét arra, hogy a gráci eseményeket úgy kell tekinteni, mint az osztrák—német egyezmény vég­rehajtásának megzavarására irányuló kí­sérletet. e „Olaízországérf és • a fasc izmusért min­• den olasz bármely áldozatra Hész“ RÓMA, augusztus 14. Mussolini tegnap gépkocsin Sziraku- zába érkezett, ahol a lakosság leírhatat­lan lelkesedéssel fogadta. A Duce a vá­rosban beszédet mondott, melyben a fasiszta forradalomról, az Pálra uj hatá­rait eredményező háborúról, a Marcia su Rómáról, végül Abesszínia elfoglalá­sáról emlékezett meg. A fasiszta Olasz­országban — mondotta beszéde folya­mán — nincsenek előjogok, mert a fa­siszta állam szigorúan egységes. Olasz­országért és rendszeréért minden olas; kész bármilyen áldozatra és bármilyen megpróbáltatás elviselésére.

Next

/
Thumbnails
Contents