Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-09 / 154. szám

2

fiLfifiNZfiK

193 7 lull un 9.

w-iÜNUl varosok I» N/iii k, mint luniuő Duu/ig \ng> /.Uri*. Három évig ;i/oiiluni lényegileg főim tart jak n mai hely/.elet és csak foko/o- t Os k bérlete /Osekel vegc/iick, liogv a mesterséges tervet a való óidtól kicgvr/tcs.sék, a. érdekelteket lio/./:is/oktiiss:ik a lehetőségekbe/ ó.s békés vitákkal, esetleg egy jobb megoldási módozat keresésére bírjanak a/, alap terv korotóbon. Három óv miilva a/on bau a megosztást feltétlenül végrehajtják.

Az érdekelt zsidóság és uruhság kbróben óriási politikai harcok folynak már o kór- tles körül. Mimi a kél oldalon nagy a/ ellenzők száma, akik a kizárólagos zsidó» vagy arab órdok győzelméért cpedtck. í gy látszik azonban az angol politika lassan megszerzi

az. érdekellek többségéi a lerv részére, A zsi dóság számára csábító), bogy mó‘g mintegy kél hárommillió» emberi letelepíthet majd a szinte független uj köztársaság térülőiére és mini ahogy most Írországban a/ ös g:i«:l nyelvvel történik, föl Iá Iliászt hűt ják a héber beszédet. Aztán élhetnek a külképviselet, a parlamenti rendszer, a honvédelem intézményeivel. Az nrabságra viszont előnyős, hogy Iransjnrdánia megnövekszik, több mint egy millió» arai» nemzeti ódiumokba repatriálhat és a fészekrakáshoz, mintegy kétmillió» font óriási összeg birtokába jut, nein beszélve róla, hogy a zsidóság eddigi föld vásárlásai révén amugyis sok pénzt látott már. De mi lesz, ha hárommillióinál több zsidó kénytelen uj hazát keresni? Hogy felejtsék el, hogy sem a zsidó» történelmi jog és őst hagyomány nem érvényesült egészen, sem az araboknak adott nagy igéről nem vált telté egészen? A tökéletlen békekötés más eseteiben is így volt; a nemzetiségi kérdés tökéletes megoldása nem sikerül, miiig jói»!» politikát és tü kéletesebb emberiséget nem tudunk fejlesz,- feni. Vau még, ami aggodalomba ejthet. A zsidó» és arab nemzetiségi gondolat aligha fog nyugton maradni; elkövelkezhelik majd az. idő, amikor kitör egy zsidó-arab habom, amely igyekszik fölborítani a győztes javára mindazt, ami ma még csak a palesztinéi viz-sgálóibizoltság jelentéséin n és a cionizmus eddig elért ke/dő eredményeiben létezik.

NH Iß A ßONÄN SAJTÓ------------- M I ■ ■ ^——■■■■

Elhalkul és szomorúan zeng az éld kamtjában a „Gaudeamus igltur“

Hová meţi'v

az éreMségi utón a tó Miségi és kisebbségi diák ?

Csöndes beszélgetés az érett fiukkal, lányokkal, akik csak most tudják meg igazán, hogy sohse lesznek olyan boldogok, mint amilyenek eddig voltak

Mi lesz veletek, mi lesz belőletek emberkék . . . ?

előtt még Horatiusi biflázták, a vegytant, a történelmet és fizikát s most viguri lubickolnak a víziben. Ez u vigság pillanatnyi örömmámor. hogy sikerült átvergődni valahogy az érettségin, az a rövid kis jóleső érzés, hogy — végre ezen is túl vagyunk! Úgyhogy ebben a pillanatban tolóin nem is gondoknak arra, hogy mihez is fognak kezdeni ősszel? Csak akkor komoréinak el az arcok, amikor feltesszük az első kérdést: Maga milyen pályára készül?

A kapott válaszokból azonnal meg lehet állapítaná, hogy ezek a lányok bizony már jóval az érettségi előtt is sokat gondolkoztak ezen.

Egyikük (román származású, a Principesa Ileana intézetben végzett) ezt mondj:): én nem iratkozom be az egyetemre, mert a szüleim nem bírják a további taníttatás költségét. Állást szeretnék ka'pnj valahol, valami irodában ... de kérdés, hogy fogok-e köpni. (Tessék elképzelni: román származás, perfekt román nyelvtudás 'és kétség, hogy fog-e érettségi bizonyítvánnyal a k-ezéEs 3 (Jiálíísu5í A pályaudvar perronján egy nagyobb diákcsoportot csípünk el. Tizennégyen vannak. öt román, kilenc magyar diák. Kettő kivételiével mind átjutottak az érettségin. Most hazautaznak. A kérdés itt is ugyanaz, mint amit a strandon nyaraló lányokhoz intéztünk. A román fiuk közül hárman azt válaszolják, hogy ősszel az egyetemre iratkoznak be, kettő jogásznak, egy pedig az orvosi szakra. Szüleik jómódú földbirtokosok, tehát a kitartás meglesz. A másik két román diák már szegényebb sorsú. Azt szeretnék, hogy ők is tovább tanuljanak, de mi'vel módjuk ezt nem igen engedi, ezért az egyetemi évek alatt ők is állást vállalnának valahol és kisebb gimnazistáknak adnának privát órákat.

A kisebbségi végzett diákok közül az egyik, egy egészséges, jótermetíi, falusi fiú, ezt mondja:

— Sóikat gondolkoztunk mi ezen kérem... de sehogy sem tudunk végleges elhatározásra jutni. Én valószínűleg a teológiára iratkozom be ősszel. A papi pályára készülök. Nagyapám is <az volt; református lelkész. A másik egy vidéki városbeli, végzett magyar diák részletesen fejti ki. hogy már első gimnazista kora óta mindig a tanári pályára vágyott. Ezt a tervét szeretné most valóra váltani, ha sikerül. Általában a válaszokból azt lehet megállapitani, hogy a kisebbségi végzett diákok legtöbbje papi, vagy tanári pályára készül, mig akad közöttük olyan is, aki kis keserűséggel jegyzi meg: az apám mesterségét fogom folytatni. Füszerkereske- d'ésünk van egy kisebb vidéki városban.

Kevés u pincémő,

meri u legtöbben lőszergyárban dolgoznak

bem á'llást (kapni!)

Egy másik lány ezt mondja: Én az orvosi fakultásra iratkozom be. Másik kisebbségi társnője magabizakodással jelenti ki, hogy — divattervező szeretne lenni. Kolléganői mindjárt meg is magyarázzák, hogy köny- Tiyen sikere is lehet ezen a pályán, mert sok érzéke van hozzá és iziése is. A negyedik szegénysorsu, szintén kisebbségi leány, ezt válaszolja: túl hosszú volna az egyetemi éveket is elvégezni, szüleim nem is bírnák s ezért úgy határoztam, hogy — varrónő leszek. Talán nem is rossz. Már eddig is több ügyes szabászati tervet készített, amint a társnői mondják, csak az lepi meg az embert első piMönatra. hogy voltaképen .nem is kellett volna az érettségi ehhez a pályához.

— Én nyelvleckéket fogok adni — mondja a következő, — tudok franciául, németül, románul és magyarul. Valahogy csak meg fogok élni. (Ezt többen is mondják. Románok és kisebbségiek vegyesen.) Szeretnénk és kívánjuk is, hogy mindnnnyioknak sikerüljön a terve.

Oda fogok beállani segédnek s ha majd apám kifárad a munkában, magam fogom vezetni az üzletet.

— Na... és az érettségi? — kérdezzük.

— Hát ezt kérem, megszereztem, éppen azért, hogy hátha szükség lesz arra is. Ezt feleli és kiérezni a szavaiból, hogy nem tulajdonit nagy fontosságot neki. Egy másik ugyancsak jólérett, 19 éves fiatal ember a szabómesterséget akarja kitanulni az apja műhelyében. Az elutazni készülő kis csoport diákjainak válaszaiból' többé (kevésbé kő vetkeztetni lehet a velük együtt érettségizett többi diáktársuk pályaválasztására is.

A nagy kérdőjel azonban ott lebeg mindegyikük előtt: Sikerülni fog-e valóra váltani n tervüket? Sikerül-e majd nekik olyan állást találniok, amely biztosítani fogja a mindennapi kenyerüket? És azok, akik tovább mennek, bírni fogják-e az egyetem egykor gondtalan és vidám, ma pedig tövises, nehéz éveit, anyagi kitartással és energiával. És ha majd azt is végigíkinlódják. akkor... akkor megtalálják-e a társadalomban, ebben a világháború után kialakult zűrzavaros, ideges, szegény társadalomban azt a helyet, amely végzettségük és képességeik révén őket megilleti? A jövő kifürkészhetetlen. De egy biztos: az ifjúság, amelyet a mai élet kegyetlen ridegsége és sivár kilátástalansága alakit, nevel és gyúr emberré, akik csak fájó verejtékkel1 tudják megtalálni helyüket az életben, állítsa sorsuk bármilyen pályára, mindenütt acélos keblű, tiszta, emelkedett szivü igaz emberek lesznek. Gredindr Aurél.

CLUJ-KOLOZSVÁR, julius 8. Valamikor .. . évtizedekkel ezelőtt, az évzáró vizsgák s az érettségi lezajlása után boldog felszabadulás töltötte el a diáksziveket. Felharsant az ének: Gaudeamus igitur!

. . . S a rózsaszín álmokat szövő diáksereg teli tüdővel, boldogan fújta az éneket és az érettségi bizonyít rám nyal zsebében nyugodtan lépett ki az iskola kapuján. Tudta: a kapun belül a gimnáziumi nyolc évet hagyja maga mögött... azt a nyolc évet. amely a gondtalanság volt, amely a maga színes, drága emlékeivel, mint vatlami aranytűd iveit át a gyermekkorból az érett felnőttek korába .. . Ezt a nyolc évet hagyja most maga mögött, az iskolát, ahol még a. szülők gondoskodtak róluk... mig a kapun kivid már az élet áll eliéjük, ez a zúgó, morajló, hatalmas panoráma ... ridegen és könyörtelenül és rögtön nekiszegzd az első kérdést:

Lássuk, mit ho:taiok magotokkal9!

S a diák, az évtizedek előtti diák. nem rettent vissza az élettől, ahol — tudta, hogy szülei helyett most már önmagának kell gondoskodnia sorsáról. Nem ijedt meg a (kérdéstől ... büszkén elővette zsebéből és felmutatta az érettségi bizonyítványt:

Ezt hoztuk magunkkalI Az életre való felkészültség nyugodt fölénye, biztonsága, védőbástyája vol; az az iv papír... az utravaló volt, amely kapukat nyitott meg előtte, az egyetem kapuját, hivatalokat és egzisztenciát, kenyeret biztosított számukra. Azután jöttek a világháború éveiben az uj maturánsok. De az érettségi bizonyítvány most már ka to nazu bbo n y ok zsebébe került... vér és könny áztatta ... sokan elveszi tették az életükkel együtt... s akik megmaradtak, lemondó, fáradt mozdulattal vették elő később a lövészárkokban megfakult írást:

Mit kezdjünk most vele1 Azután elérkezett az 1937-es esztendő júliusa is. Az évzáró vizsga, az érettségi lezajlott. Az eredmény ismeretes. Főleg a kisebbségi diákokat illetőleg szomorú és lesújtó: több mint ötvenszázalékos bukás. Hirtelen valami groteszk gondolat fogja el az embert:

nem könnyebb-e azoknak, akik megbuktak?

Őszig készülhetnek a pótérettségire. Nem találják azonnal szembe magukat a pályaválasztás irtózatosan nehéz problémájával. Egyelőre egy kis átmeneti időt nyertek, őket még ez a gondolat füti: átmegyünk-e az őszi pótérettségin? De mi lesz azokkal, akik nem buktak meg? Akik kitüntetéssel, vagy csak kielégítő, elégséges médiával átmentek? . .. merre nézzenek, hová fordítsák tekintetüket? Az élet ott áll már fenyegetőn előttük. Mit várjanak? Ipari, kereskedelmi, mezőgazda- sági pályára i'nduljanak-e, vagy — gyári munkára készüljenek fel zsebükben az érettségi bizonyítvánnyal? Vagy bejuthatnak-e egyáltalán oda is? Ha egy pillantást velünk a lecsendesedett iskolaépületekre, azonnal érezzük, hogy ez a. nagy csend ellen tétben áll azzal a háborgó gonddal, amely úgy a mai diák, mint a mai szülő szivét eltölti, •amikor ez a kérdiés mered eléjük:

Mi lesz veletek... mi lesz belőletek emberkéik? ...

Érettségizett leányok között a strandon ...

Néhány nap előtt érettségizett leányokkal beszélünk a strandfürdőben. Egy héttel ezPÄRIS, julius 8.

Az amerikai fürdőhelyek szövetségének évi közgyűlésén több szónok panaszkodott, hogy a tengeri fürdőhelyek nyári idényét katasztrofális pincérnő- hiány fenyegeti, mert a legtöbb pincérnő lőszergyárakban dolgozik. Percy Row- I land kijelentette, hogy az ö körzetében, 1 Folkstone tengeri fürdőhelyen uj szállodák és fürdőhelyek megnyitását kellett elhalasztani a pincérnőhiány miatt és vannak vállalatok, amelyek egyetlen pincérnőt sem kaptak nyárra. R. J. Coster ton. ramsgatei kiküldött szerint a hivatalos munkaközvetítők azt állítják, hogy a munkaerőhiány még hónapról- hónapra súlyosbodni fog a felfegyverkezés meggyorsitása következtében.

(A 'RE.YJ'UL: Az építő nacionalizmus r•-j- leli erőihez szólt lorga. professzor Iasi-ban. lorga bátor ember volt és az Is marad. A férfias ,,nem‘‘ szól mondja a nőies év demagóg „igen "-in i szembeni. Bátorság 'kell ahhoz, midőn elin környezetben bűnös alvásról beszél s rámutat arra, hogy súlyos problémák merülnek fel minden vonalon. Nyiltan megmondta: „román zónákat“ akar, legalább oázisokkal nandeUkezzünk. Városokra vonatkozik ez elsősorban. Ha ezt 'tar- tollák volna szem élők a nyugati határszélen, nem lenne ott egy helyett két határ. Nem lenne politikai és külön nemzeti munka határvonal. Nem utasították volna tel & .kisebbségek a román etnikai munkást. Nem egyszerű protekciós politikát szolgálnak. A polilikai pártok megelégedtek feLüíertes tanulmányokkal. Tervszc-rütlenül csak választási érdekre gondollak.

ROMANIA NOUA: Aki Maniut ismeri 9 aki vele együtt dolgozott politikai harcokban, jól tudja, hogy nem árulja el gondolatát. Nem trszi ezt oly személlyel szemben, ki nem tagja pártjának s azzal sem tesz kivétett, ki legbizalmasabb környezetéhez tartozik. Diszkréciója s legendás önuralma erre nézve elegendő bizonyítékot szolgáltat. Nincs szükség különösebb vitára.

DIMINEAŢA: Tilea köztársasági kom- pl ott ró] rántotta le a leplet Marosujváron. Maniu állítólag ilyen természetű ajánlatol •telt Titulescunak. A dolog teljesen valószínűtlen, ezt mindenki tudja. Intrika indult a nemzeti-paraszlpárt elleni, niszen Maniu és Titulescu többször kifejezést adtak monarchikus felfogásuknak. Kit akart szolgálni Tilea gyanúsításaival? Milyen érdeket szolgálnak bel- és külpolitikád szempontból, ha egy volt minbzlerelnö'kről ilyesmit állítanak? Romániában mines köztársasági mozgalom.

PATRIA: A nagyszebeni „Unicum“ nagytermében a maga nemében páratlanul álló megnyilatkozás történt: Fritz Fabriüus bit- lerizmusa mutatkozott be az országnak. A szász ur néhány év óta visszaél türelmünkkel s figyelmen kivül hagyja a törvényes rendszabályokat. A Patria több Ízben mutatott már rá a romániai hitlerista mozgalomra. Azoknak az úgynevezett lojális román állampolgároknak mozgalmára, akik évszázadokon át szászoknak nevezték magukat s a berlini diktatúra bevezetése után tiszta németekké válioztak. A kormány közömbös maradt riasztásunkra. Eltűrték, hogy Fritz Fabritius táborokat szervezzen, mig ma nyil- tan beszél $ kimondja, hogy hitlerista kell legyen minden szász, különben verést kap. A becsületes és lojális szászok elítélik Fabritius álláspontját, ilyen értelemben szólaltak fel az „Unicum‘-ba.n rendezett népgyü- lésen. Fabriius hívei erre reájuk támadtak. Számos súlyos sebesült maradt a küzdőtéren, a dolgok már idáig jutottak, A Patria szerint az ügyészség vádat kell emeljen. Ha a törvény — irja a lap — nem tetszik Fab- ritiusnak. menjen Németországba.

UNIVERSUL: A bolgár kormány oly 'nyilatkozatokat tete <az utóbbi hónapokban, hogy szomszédaival szemben a béke politikáját ápolja. Helyes 'kezdeményező 'lépésnek tekintettük a bulgár-jugoszláv örökbarátságot. A bulgár kormány azonban szerencsétlenségre nem egyenes utón haliad, revíziót szolgál, nem tiszta a politikája. A június 2?-én rendezett Gomanovo-i1 ünnepség ennek kézzelfogható bizonyítéka. Annál fontosabb, mert mindössze két kilométerre zajlóin le a román-bulgár Dobrogea-d határ- tói. Az 1912—1913 és 1916—Í9Í8 háborúkban ellesett bulgár hősök tiszteletére emelt emlékmű leleplezésén a várnád hatóságok képviselői is résztvtettek. Mindéin népnek joga van ahhoz, hogy hőseinek tiszteletére emlékművet állítson, a Comamovo-i ünnepséggel azonban fulmieutek a megengedett határon ,s politika' jelleggel román-ellenes irredenta célt szolgáltaik. Oly bulgár térkép készül»., mely fekete színnel jelöli meg a Romániához tartozó Dobrogeát. A katonai és polgári előkelőségek Bulgáriának észak felé irányuló terjeszkedési vágyát nangoz- 'talták. iGlecicov admirális a két háborúban résztvett hősöké! azzal dicsőítette, hogy az ország igaz halárait érték el győzelmes elő nyomulásukban. A kormány és hadsereg kiküldöttei is ott voltak, ami az irredenta jelleget még inkább kidomborítja. Az jlyen kihívó ünnepség 'kalandos, álmodozó politika bizonyitéka, melyről nem akarnak lemondani. A bulgár kormány ujaibb politikájáról adott nyila,tkozatok nem komolyak.