Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-04 / 150. szám

12

ELLENZÉK

19 37 iul Iu* 4.

■ ■IfMII—II

Ih eodora császárnő

A cirkusz gyük vesz közön eget megbaho- lu/lntu ,i fdke:e boszorkány észbontó szépsége. Szavat veztetle u nézők serege. Nemin, vzájtálva bámulnak a porondra. C s.'k egy messziről idol év edt daráz-s tompa don- gisa hallatszik Az előadás végeztével elviszi a Hippodrom újonnan t eltűnt csillagának hírét az ázsiai partokra. A tekele boszorkány kacag és csattogó hangtrillája édes nevetésre készteti a 'közönséget. A löknie boszorkány tréfálkozik: bűbájos mosolya önkívületbe hozza a nézőket. Szellemessége elbűvöli őket.

Theodora hirtelen olkomorodik. Ha kipróbálná szépségének egész hatalmát... Ha próbára 'tenné ezt. a tömeget... Megáll a porond közepén. Mereven nézi a iközönsegnt. Éhesen tapadnak rá a vágyatkozó férfiszemek. Kívánság lobog a reá szegezett tekintetek mélyen. Theodora mozdulatlanul állt. Várakozik A várás felcsigázza a vágyat P-s ő ráért... Farkas zemet néz u közönséggel, azután bársonyos fényű, nedvesen csillogó, éjfekete szemét lesüti Tökéletes tojisdad formájú, ró- zsapirban u-zó arca szemérmes kifejezése ölt fel. Görög amphorákon látott nimfákéra emlékeztető mozdulattal eme>]i fejéhez két alabis rom karját. Egy rántással kiszabadítja hajit a fésűk szorításából. Sötét zubataglként hu.ll aki a dús hajkorona. Vállán kikapcsolja az «gráfot. Ledobja magáról ruháját. Ott áll karc u napcsókolta, hibátlan szépségében. Lábujjhegyre ágaskodik, azután lassan, im- 'bolyogva táncolni kezd...

A medveörző leánya

Theodora, Acacius, a cirkuszi medveőrző legkisebb leánya megnyerte a nagy tétet. Őrjöng, tombol a tömeg. Ünnepli a fiatal leány szépségét, szikrázó szellemességet), kiapadhatatlan ötlet ességét.

Az előadásnak vége. Bizánc felett két világrész sötét éjszakája sátorosodik. Az áttetsző égboltot álmosan pislogó csillagok pety- tyezik. A hold égi kemencében pirult kiflije figyelmesen nézi tükörképét a Márványtenger csendesen hullámzó vizében. Durva csó- nakoslogénydk káromkodása veri fel a csendet a Boszporusz partján. Előkerülnek a kieseik. Egy átkozódás. Egy sikoly. Egy zuhanás. Nagyot csobban- a fekete víz. összecsapnak a hullámok egy súlyos .test felett.

Az embolon-negyed bűnös sikátoraiban orgiát üil a kicsapongás. Csendül a kacaj, ércesen verődnek egymáshoz a billikomok, folyik a részegítő ciprusi !bor. Megnevezhetetlen bűnöket rejtegetnek titokzatos falak idegen szemek kandisága elől. Theodora boldogan gondol arra, hogy nem tér 'többé vissza az Embolon-negyedbe. Vége annak a borzalomnak, vége a szörnyűségeknek. Hideg fut végig hátán, ha visszaemlékezik. Gyermekkor... Állítólag az a legboldogabb időszak az emberi életben. Talán másoknál valóiban igy van. Nála máskép alakult a helyzet. Édes anyát elvesztette. Atyja nem törődött gyermekeivel. A két idősebb leány, Comítona és Anasztázia már serdülő volt. Egyetlen ut nyílt meg előttük: az Embolon-negyed zegzugos utcasora. Theodorával egyikük sem gondolt. Szűkös keresetükből csak éppen tengődtek. Kis huguk többször éhezett, semmin; jóllakott. Csoda, hogy nem holt éhen. Fázott, nyomorgoot. Valahogyan mégis felcseperedett. Kivert kutya módjára kóborolt az Embolon-negyed bünitanyái közt. A korcsmákból Ínycsiklandó illatok jutottak el hozzá. Mintha még külön étvágygerjesztőre lett volna szüksége! Csörömpöltek a tányérok, a poharaik. Részeg férfiak rekedt, borízű hangon danáztak. Az egyik észrevette a Vézna gyereklányt. Éhség meredt rá a riadt szemekből. Theodora is olvásott a férfi tekintetében... Éhes volt. Enni kell. És semmit sem adnak ingyen. Könnyű pálcát törni mások felett... Ki állíthatja biztosan, hogy adott esetben nem süllyedne-e még mélyebben alá az ingovíny kérlelhetetlen iszapjába? Boldog az, «kit nem vitt kísértésbe a nyomoru- ság...

Theodorának nyoma vész. Eltűnik Bizáncból. Látták Anii ochi ában, Szíriában, Hecebo- lus kormányzó társaságában az északafrikai Pen [ápolásban, Alexandriában. Ő volt-e valóban? Vagy a valóságnál mindig többet tudó hirharangolk kongatták a messze elhaillat- szó vészcsenjgettyüit? Ki tudná ezt bizonysággal megmondaná?

Végre ismét felbukkan Bdzanc városában, ott, ahol ikelet összeölelkezik nyugattal. Theodora sokat fejlődött az elmúlt idő alatt. Az utazás uj horizontokat tárt fel előtte. Tanult, gondolkozott, tapasztalt Szebb, mint valaha. Anyagi javakban azonban most sem duslakodik. Ellenségei azt rebesgetik, hogy éjszalkánkint az Em'bolon-negyedben szokott feltűnni. Mások hitet tesznek amellett, hogy a Porticus 'alatt fon naphosszat. Keserves munkával keresi meg a mindennapi száraz kenyeret.

Találkozik a császárral

És akkor csoda történik. A bizánci császárok aranyos trónusára ültette Justinianus, aki- valamikor Illíriában az eke mögött ballagott és felfülelt, ha az Upravda (igaz ember) névvel illették, észreveczi a Hippodrom egykori csillagát.

— Ki vagy, szép leány? — kérdezi a császár. — Mi a neved? Hol ringott bölcsőd?

DACIA Sorsjegyáruőa

M í L L B Ö S nyereményeket fizet ki.

MEDDIG FOG FIZETNI ?

Mindaddig, amig a DACIA sorsjegyáruda minden játékosa

NYEREMÉNYT

fog nyerni.

Siessen, hogy ön is részt vegyen a DACIA sorsjegyáruda játékosainak nagy táborában.

A 14. sorjáték I. osztályának a húzása Julius 15.-en.

Helyi cim: Dacia Economia Cluj, P. Unii ii 23.

vandáiok és a keleti gotok? Amióta Theodora a császár oldalán ül, Justiniánus mellett változatlanul kikant a hadi szerencse. Az ellenséget csúfos futásra készteti a császári hadsereg. Észak-Afrikát és ItáLiit újból a birodalomhoz csatolja. Meghódítja Hispánia tengerparti városait.

— Uram, a kincstár üres, — jelenti a kincstárnok. — A háborúk és az építkezések •kimentették. Nincs pénz.

— Akkor onnan kell pénzt előteremteni, ahol van, — jelenti ki a császár. Haragosan összevonja homlokát. Cézár utódját nem le- he; kicsinyes anyagiak miatt megállítani utján.

— Le a császárral,---morogja az utca népe. — K én ysz erkölcsön őket ró ki ránk? Jószágokat koboz el? Vagyonokat tulajdonit el? Egyre növekedő vámokkal és adókkal sújt bennünket? Le a császárral! Le a n'ép ellenségével!

„Én a trónon maradok!“

A nép lázong. A lázongás nyílt forrongásba megy át. Kitör a Nika-lázadás. Inog a császár trónja, összedugják fejüké; a vének. Justiniánus egybehívja a koronatanácsot.

— Menekülj, oh Imperator! — tanácsolják minden oldalról.

Valamennyiüknek egybehangzóan az a véleménye, hogy menekülésben van az üdvözülés. A császár életével játszik ellenkező esetben. Theodora kedvetlenül hallgatja a tanácsadókat. Szót kér.

— A császárnak bőven van aranya, — mondja komoran, — vannak megbízható emberei és gyors gályái. Könnyűszerrel menekülhet el Bizánc városából. De vájjon nem fogja-e keservesen megbánni az önkéntes száműzetésben meggondolatlan cselekedetét? Akit a mennyeik ura trónra emelt, az ne vesse el magától az ég,tői nyert méltóságot. Fontold meg jól, Justiniánus, hogy mit teszel. De bármire határozod is magad, egyet ne felejts el: én a trónuson maradok. Neked is ott a helyed!

Isten kegyelméből .trónon maradt Theodora Justiniánus oldalán. Miikor meghalt, császárnőt megillető pompával temette el Bizánc népe. Megrágalmazták azóta, megbélyegezték, hamis vádakkal illették. Ellenségei nem diadalmaskodhattak felette életében: legyőzték halála után... Egyedül a magára maradt császár fogta fel veszteségét. Feleségével sirba szállt legjobb barátja, legmegbízhatóbb tanácsadója, Iegnagyobhsz«básu 'kormányzótársa, minden idők egyik legnemesebb szivü asszonya.

Ha gyapjufonalra, szőnyegszövő kellékekre, mintákra, szőnyegekre van szüksége, — forduljon bizalommal a

Schulhof Emiluá

15 éve fennálló Oriant szövőiskolához, Oradea, Str. Episcop Ciorogariu 14.

FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiáll! fásban, hatalmas választékban már 120 lejtől kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj, Plata Unirii,

— Theodora vagyok, Acaoius cirkuszi medveőr leánya, — hangzik a felelet. A leány felveti selymes pilláinak függönyéit. Megismeri a császárt! Szive a torkában dobog. Talán... most van itt a nagy pillanat, az egyetlenegy, amilyen állítólag minden ember életében egyszer akad: amikor a Szerencse kiszámíthatatlan szeszíélyü istenasszonya oda- kinálja fürtös üstökét. Meg .'kell ragadni habozás nélkül... Szemvillanásnyi idővel később már íovaszökken az alkalom...

Theodora rámosolyog a császárra.

— És te tkii vagy? Erősnek látszol, bölcsnek. Homlokodról lesugárzik a 'kiválasztottak dicsősége.

Hiúság, férfi a neved. Justiniánus császár lelkében mély rokonszenv éled a szép leány iránt. Nemcsak szép ez a leány, de okos is.

— Hagyd abba a munkádat. Gyere velem. Kárpótolni foglak az elfecsérelt időért.

— örömmel megyeik veled, — fogadba el a mogthivást Theodora, — Hanyatlóban van a nap. Nem dolgozhattam volna már sokáig.

A császár karját a leány karjába ölti. Az iromlba köveikkel kirakott utón vezeti fel a hegyre. Az utcai árusok hangosan kinálgat- ják frissítőiket, hatalmas kosarakban felhalmozott édességeiket. Kékköves nyakékekkel diszkett szamarak .két oldalára puttonyok vannak szijj*zva: hamvaíbőrü barack, kicsattanó httö-u szilva, dús szőlőfürtök kínálkoznak benne.

— Nem vagy fáradt? — kérdezi Justiniá- nus. Azután feleletet sem várva, felkapja a filigrán termetű. Tanocro-szobrocskáik kecsesiségével vetekedő leányt. — Olyan köny- nyü vagy, mint a pehely. Az esti szellő elrepítene messze földre, ha nem szorítanálak

magamhoz.

— Kedves vagy. Jó itt lenni a karodban, — mondja Theodora és hozzásimul a férfi vállához. — De ha 'könnyű vagyak is és kicsi, azért megállók a magam lábán. Van magamhoz való erőm, akár a borsnalk.

A hegytetőre érve a császár leteszi a földre a leányt. Letelepszenek a terraszon. Gyönyörködnek a kilátásban. Elnézik, hogyan pirul el a lenyugvó nap a csókszomjas föld érintésére. Az estcsillag feljöttével sűrű, aranysárga lében úszó juhus; helyez az asztalra a korcsmáros. A fűszeres étel kívánja az italt. Nagy kortyokban isszák a nehéz samosi vörösbort. Ez részegíti meg inkább a császárt vagy Theodora szépsége, derű'» kedélye, élet- ismeretet, bölcsességet eláruló szavai? Sötétség borul Bizánc városára. A császár magával viszi palo tájába a leányt...

Theodorábó! császárreő Üesz

Pirkadás váltja föl a hajnali szürkületet. A déli nap izzón tűz a fehér kövezetre. Al- konyodik. Itt az éjszaka. Megtelik a növekedő hold korongja. Fogyóban van újból... £s a császár 'kegye még mindig nem fordult cl Theodorától. Ellenkezőleg! A férfit leigázta a nő. Az uralkodót hódolatra késztette a bölcs tanáosadó. A császár tisztábban lát, tökéletesebben kormányoz, amióta közelében tartózkodik az Emlbolon-negyed egykori számkivetettje. Justiniánus nem tud, nem akar többé megválni Theodorától. Ez a nő méltó arra, hogy maga mellé ültesse az aranyos trónra, beborítsa karcsú vállát a hermelinnel díszített biborpalásttail.

— Elfelejted, Uram, hogy színésznő nem lehet a császár hitvese, — intik kortól meg- deresedett fejű, megkérgesedött saivü tanácsadói. — így rendelte ezt el a törvény. És a császárnak meg kell hajolnia az irás betűje előtt.

Justiniánus nem igy vélekedik. Gőgösen hátraveti fejét. Mély, búgó hangján adja ki a parancsot:

— A törvényt meg kell változtatni. Theodora császárné lesz. Ez az akaratom.

A császár kívánsága parancs. A törvényt hatályon kívül helyezik. És a sutba dobott rendelkezésen taposva lép fel a trónusra Theodora. ' A megvetett, lenézett, szennyben, bünlben fuldokló Hamupipőkéből egy birodalom első -asszonya lett. Tündérmese, amit a történelem múzsája jegyzett fel az utókor számára.

Az uborlkafára felkapaszkodott jöttmen- tek rendszerint igyekeznek elfeledtetni alacsony származásukat. Azt hiszik, hogy gőgös, pöfíeszkedő kevélykedéssel port hinthetnék ember társaik szemébe. Meggondolatlan ostobasággal törnek pálcát mások felett. Azt hiszik, hogy ezen az áron vásárolhatják meg múltjukat Theodora mentes ettől az emberi gyengeségtől. A császári trónuson, a bőség napjaiban megemlékezik 'élete szégyenfoltjáról.

— Segítem szeretnék » szcrencsötlen nőkön, aJkiker balsorsuk az Embolon-nqgyedbe kergetett. Nincs níluknál boldogtalanabb embert lény a földön, — sóhajtja a császárné. — Rendeld el, oh Justiniánus, hogy nyomtalanul eltűnjenek Bizáncból a vétek szégyenletes sikátorai.

Az uj törvények

Justiniánus meghallgatja felesége kívánságát. Az Embolon-negyedet lebontják. Theo dóra a Megbánás óriási kolostorát emeli a lerombolt házak helyébe: otthont, jó bánásmódot, kenyeret találnak ilt a régi 'életükkel szakitani kívánó, bűnös múltjukat felejteni akaró nők. És Theodbra sugalmazza az uj törvényt, a Codex Justinianus-rt, amelynek emberséges intézkedései lehetővé teszik, hogy komédiásnő szakíthasson múltjával, házasságot köthessen, kolostorba vonulhasson. A császárné müve, hogy megvédte a törvény ereje által a szabadságvesztésre ítélt nőt a íbörtönőrök kények ed vétől. Az is a császárnénak köszönhető, hogy a feleséget a törvény oltalmába vette a férj 'korlátlan, önkényes hatalmával szemben. Testi fenyítékkel sújtotta a törvény a feleségre bottal, ostorral támadó férjet. Theodora, a császárné jól ismeri asszonytársai keservít. Ki segítsen egy asszonyon, ha nem egy másik asszony?

De a császárné szivében nemcsak a könyö- rületességnek, a segíteni akarásnak,, a jóindulatnak van helye. Van benne bőven hála is. Visszaemlékezik a Ponticusra. Itt font valamikor naphosszat. Gyomra korgása szolgáltatta akkoriban munkájához ,a muzsikát. Le- romboiltatja a Porticust és az építészeti remekműnek beillő Szent Pantelon-'lemplomot emelteti helyébe.

Jusbiniánusnalk nincs oka panaszra. Soha egy pillanatra sem bánja meg, hogy az egykori cirkuszi komédiásnőt emelte maga mellé a trónra. Ennek köszönheti, hogy élete végéig fején tarthatta a császári koronát.

Bizánc hatalmát meg akarják ingatni a