Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-04 / 150. szám
193 7 Julius 4. ELLENZÉK Csak egy kislány... Egy kis egyéni idegenforgalom Irta : KARINTHY FRIGYES Nini, mint már más műfajban is említettem, valóban csak egy kislány, húszéves az egész gyerek és mult évig keveset tudtam róla. Gizi nővéremet. Nini édesanyját, huszonöt esztendővel ezelőtt vitte ki Norvégiába egy vidám viking, azóta is ott él Oslóban, keveset leveleztünk, de tavaly Nirtlvel együtt meglátogattak Stockholmban. összebarátkozy tunk és Nini kereken kijelentette, hogy most már Budapestet is látni akarja. Hétfőn sürgöny jött, hogy kedden este érkezik. Saját kamaszaimmal s még néhány fiatalemberrel mentünk elébe — ragyogó arccal ugrott ki a vonatból s nem tudván hirtelenjében, kicsoda az ő rokona, unokabátyja, nagynénje, kisöcs- cs\e, mindenesetre az egész társaságot összecsóko'Ra„ jó norvég szokás szerint. Hazafelémenet aggályos dolgok derültek ki: mi tűrés-tagadás. Nini bizony kukkot se tud magyarul, Gizi nem számított rá, hogy valaha is megláthatja még anyai hazáját. Kultúrája is fogyatékos maradt s a gyerekek körében őrült ricsaj és röhögés lett, kiderülvén, hogy Nini, aki pontosan tudja Gusztáv Adolf és Hakon király születésnapját, valamint az angol történelemben és irodalomban is elég jártas, összetévesztette Petőfit Kossuth Lajossal és elhitte, hogy Hunyadi János gyártulajdonos volt Cserebogárban, Magyarország egykori fővárosában. Itt aztán alaposan csődöt mondott a kulturális hovatartozás ösztönének teóriája,, gondoltam s rögtön lemondtam róla, hogy a Taine-féle, nemzedékeken át érvényesülő környezet-hatást Ninin tanulmányozzam. Szokásom szerint rögtön átképzeltem magam Nini leikébe, milyen furcsa, idegen város lehet neki szülővárosom, gondoltam a szemén keresztül látni is kezdtem azt, ami nálunk sajátságoson magyar és déli. Ellenőrző kérdésekkel igazolva számításaimat, valóban kiderült, hogy Nini valami liliputi népnek hitt bennünket, azt hitte, itt mindenki kicsi és fekete, mint a törökök és mongolok. A finn-rokonságról hallott valamit harangozni, de eleven finnt maga se látott sokat s ezeket különben is az északra került déliek közé sorolta. Reggelre kitűnt, hogy halvány emlékei vannak azért, főként érzelmi emlékek, a muzsika világnyelvének néhány akkordja. Édesanyja, természetesen, sokszor dúdolt magyar nótát s ezek hozzátartoztak gyerekkorához. Az egyik ilyen emlékét soká keresgélte, egész régi emlék, a kezdet homályából, lehetséges, hogy bölcsődala volt — szép, magyar népdal lehet, talán éppen altató ének, a szövegére persze nem emlékszik, de mindig olyan bánatosan idegenszerü és mégis ismerős hangulatot keltett benne. Végre eszébe jutott és énekelni kezdte, szöveg nélkül. Rögtön felismertem a „bölcsődült(‘. Magyar szövege (nekem is gyerekkori emlékem) igy kezdődik: „A Vampeticsnél voltam vacsorázni, Hallgattam a katonazenét...“ Odébb a trom-trom-trom-trombitásról számol be a századeleji pesti virágének, aki oly szép ember, hogy csodás, a baj- ca mint a szén s oly remekül fújja rettentő nagy hangszerén, a bombardon. Nini áhitatosan és bánatosan interpretálta a dallamot, lelki szemei előtt délibábok hullámoztak és búzamezők, amiket képen és vásznon látott s nyilván meg volt győződve róla, hogy csak efféléről lehet szó. Ellenben estére még egy másik melódia is eszébe jutott, amit gyakran hallgatnak odafönt, a rádión s végre egy név is: Magyari Imre, aki hegedülni szokta. Felragyogott a szeme, ráeszmélvén, hogy Magyari Imrét most személyesen is meghdllgathatja. Estére el is mentünk a dunaparti vendéglőbe, ahol Magyari muzsikál. Szép nagy asztalt kaptunk s a zenekar előtt elvonulva, odasugtam a kedves Magyarinak, hogy külföldi vendégem van, északról. Félóra múlva ott állt az asztal végében s mialatt Nini szomszédjával fecsegett, szép lassan rákezdte, hogy: „Csak egy kislány van a világon .. Erre nem számítottam. Nini abbahagyta a beszélgetést, kiegyenesedett. Udvariasan figyelt, mint valami fejedelmi vendég, aki holmi diplomáciai tapintattal méltányol holmi exotikus nemzeti szertartást, mint kuriózumot. Szabályos, északi profilján egy ideg se rânduit! Magyari befejezte a nótát és gyorsan, diszkréten elfordult. Utolsó tekintetét követve, csodálkozva néztem Ninire. Egyenesen ült, mozdulatlanul. De az arcán vastag könnycseppek folydogállak. Mikor rászóltam, úgy csuklóit össze, zokogva, mint egy rajtakapott gyerek, vagy mint az a bizonyos vendég, Szabőlcska Mihály halhatatlan versében, akire csodálkozva bámulnak a párisi kávéház franciái, meg nem értvén, mi van azon sirüivaló, hogy a ménes ott delelget, valahol a csárda mellett. Hamarosan fizettünk. Ninit kocsiba raktam és felnyargaltunk a Gellérthegyre. De hát nti ütött beléd, Nini, faggattam útközben? Nini nem tud felvilágosítást adni, sejtelme sincs róla, mi történt — a rádióban gyakran hallotta ezt a dalt, amit egyébként, rendes norvég szöveggel, náluk is ismernek, éppenugy szerette, mint a többii norvég nótáit, de hogy meghatotta volna? nem emlékszik rá. Hát akkor? Maga se tudja, ez valami egész más volt, ahogy a fülébehuzták... és a Dunapart és a levegő... sohase hallott effélét vagy afféléről és mégis... mintha nagyon régen... nem húsz évvel ezelőtt, amikor a világrajött, hanem huszonhat évvel ezelőtt, amikor... Telihold volt, a kilátószikla szélén kiszálltunk és körülnéztünk. Megszoktam az idegenek álmélkodását, olaszok rajongását németek dörmögését, angolok sikoltozását („a dream-land“) és a többit. A Magyari-eset után most Már effé- * 17 18 Üvegek d Lei 62' 103" 164" 300" 475" ■ arcv'iiZeU AZ!°nscherk-arcv'zWe/ imindfl; -eC5ke ir: Csak a porosok ^"legmélyéig megtisztított bőr szép! Ápolja arcbőrét mindennap Scherk-arcvizzel! Szép lesz! SCHERE PARIS • BERLIN • NEW YORK lére számítottam, de Nini semmit se szólt, elgondolkodott, szórakozott lett. Visszamenet kicsit sértődötten kérdezősködtem: — Hát egy szavad sincs? Az idegenek, mikor először látják ezt, odavannak. Meghökkenve nézett rám. — Idegenek? — Na igen, külföldiek. Elhallgatott, vállat vont. Aztán egyszerre csak azt mondja, maga elé. — Nem értem „mutti“-t. — Mit '•nem értesz? — Nem értem. Egyik percről a másikra itthagyta ezt és kibírta, negyedszázadon át, hogy ne lássa mégegyszer. Én tegnap óta vagyok Budapesten és ha most Oslóra gondolok, olyan furcsán hat rám, mint ahogy őrá hathatott, mikor először meglátta. * Ezekután lemondtam róla, mint fölösleges erőfeszítésről, hogy Nvniben hazafias versekkel, vagy szociográfiai tanulmányokkal próbáljam felserkenteni a hagyományok születéselőtti emlékét. Egyébként ma reggel megkérdezte, hogy Magyar Imre családos ember-e? Tudtommal igen, Isten tartsa meg kedves családjával együtt. rv Ml ERDEKLi A NŐKET? Mi érdekli a nőket? — teszi fel a kérdést a világhírű amerikai folyóirat, az Esquire egyik munkatársa, — aki a kérdésre adott feleletek kényessége miatt az ismeretlenség homályába burkulózik és a nő életében döntő szerepet játszó nagy eseményekről írott beszámolóját ,Anonymus‘‘ aláírással jelzi. 138 amerikai asszony őszinte vallomását írja meg az Esquire hasábjain „Anonymus“. Az asszonyok vallomásai alapján rajzokkal illusztrált statisztikát közöl. Ezek a statisztikák szerinte komolyak és hitelesek — és számukra megdöbbentőek. Az első randevú A statisztikus nagyon sok mindenre kiváncsi. Legelőször: hány éves korában ran- devuziik először egy lány 'és milyen emlékei vannalk a randevúról. Erre a kérdésre 138 nőitől! kért feleletet a cikk Írója. A legtöbb csak zavarosan emlékezik vissza első randevújára. Ezdknek az emlékeknek, bár nagyrészt kellemesek, van egy bizonyos mellékizük, ami abból származik, hogy a legtöbb fiatal leány titokban, a szülők tudta nélkül megy randevúra. Idősebb korukban azután nagyon szívesen beszélnek a nők első randevújukról. Az első randevújukról. Az első randevúra a megkér- kezett nőik 21 százaléka 16 éves korában ment el. A férfiak iránt való érdeklődés ugylátszik ebben a korban kezd határozott formát ölteni, mert bár pontos amerikai statisztika kimutatása szerint olyan lányok is vannalk — a megkérdezett nők 7 százaléka — akik tizéves korukban mentek először randevuria, 20 százalék megvárja a! 15. és 21 százalék a 16. életévet. Különös, hogy 21 százalékról 4 százalékra csökken azoknak a nőknek a száma, ajkik 17 eves korukban mennek először életükben randevúra. 18 éves korukban a nők 13 százaléka szánta rá magát arra, hogy randevúra menjen. Az első csók Mikor csókoltak meg először? — kérdezi másodszor az amerikai Anonymus és statisztikájában nemcsak azt mutatja ki pontosan, hogy a megkérdezett 138 nő közül Iki hány éves volt az első csók napján, de annak a kimutatásra is fáradságot vesz magának, hogy összehasonlítsa az első randevú és az első csók közötti időkülönbséget. Sok esetben az első csók jóval megelőzi az első randevút. Azoknak a lányoknak az 50 százaléka, akik 12 éves korukban mentek először randevúra, ugyanabban az évben csókolózott is már. Mennél .későbben történik az első randevú, úgy látszik annál veszedelmesebb, mert a statisztika például abban az esetben, ha .a lány 13 éves volt, amikor az első randevújára ment, kimutatja, hogy az esetek 90 százalékában ugyanakkor csókolózott is. Azoknalk a nőknek, akik 14, 15, 16 vagy 17 éves korukban menték életükben először randevúra, majdnem szlázszázalékuk csÓko-. lózoot is ugyanakkor. Viszont teljesen érthetetlen >az a különös tünet, amit a statisztika, azoknál a nőknél mutat, alkilk életükben először 18 éves korúikban randevuztak. Ebből az összehasonlító statisztikából meglehetősen világosan bontakozik ki az a tény, — irja al Esquire — hogy nő és férfi között rendkívül ritka a plato- nikus viszony. Ha egy lány randevúra megy egy fiúval, azt bizony rendszerint megcsókolják. Igaz, hogy a csók inem minden esetiben fokmérője a szenvedélynek. Nagyon sok úgynevezett csók olyan szelíd és langyos, hogy a nő, aki Ikap- ja, tudomást sem vesz róla Gyakori tünet a nőknél, — különösen fiatal lányokra vonatkozik ez — hogy ugyanakkor , amikor rendkivül nagy erőfeszítéseket tesznek annak a célnak az érdekében, hogy társaságban kívánatossá tegyék magukat, magát a csókot nem szívesen fogadják. A cikk Írója megemlíti, hogy a csóknak csak a nő számára van nagy élményjelentősége és tudják meg végre a nők, hogy a férfi, ha például bekötnék a szemét, nem tudná megmondani, hogy a felesége csókolta-e meg, vagy a barátnője... Az első házassági ajánlat Hány éves korban kezdik a férfiak a nőt „komolyan venni“? Hány éves korábm kap a legtöbb nő házassági ajánlatot? Grafikon adja meg a választ erre a három /kérdésre. A megérkezett 138 nő közül a legtöbb — 26 százalék — 18 éves korában kapott először házassági ajánlatot. Az utána következő legmagasabb — 12 százalékban — a húszéves nők kezét kérték meg. Hogyan kérték meg a nők kezét? Az esetek legnagyobb részében nem történt formális lánykérés és túlnyomórészt nem előzte meg jegyesség a házasságot, Hol történt ez? A kérdésre egy rövid lista a válasz: Autóban Fürdőhelyen. Hálószobában. Csónakban. Lépcsőkön. Táncheiyen. Lovaglásnál. Konyhában. Lakószobában. Hegyeikben. Parkban. Állomáson. Színházban. Erdőben. Anonymus a házassággal kapcsolatban még arra ii> kiváncsi volt, hogy az évnek melyik szakában, a napnak melyik órájában kérték meg a legtöbb nő kezét, valamin: arra is pontos statisztikával felöl, hogy a nőknek hány százalékát kérik meg egynél többen. (A 138 nőnek 28 százalékát kérték meg ketten, 13 százalékát hárman, 6 százaléka: négyen, 3 százalékát öten és 5 százalékát ötnél többen.) Kényes kérdések — Hány embert ismert közelebbről féri- hezmenetele előtt1? íme a pontos statisztika: Azoknak a nőknek, akiiik nem várták a férjhezmenetelt, csak 17 százaléka tariott ki férjhezmenelele pillanatáig egy férfi mellett. Házassága előtt a megkérdezem nők tulnyo- mórészének három ismerőse volt már. Ugylátszik, — jegyzi meg az amerikai újságíró — a három bűvös szám, aminek kevés jj nő -tudott ellenállni... A nők 11 százalékának I volt négy, 5 százalékának öt szerelme, 14 százalékának volt öt és tíz között és 15 >zá zalékánaik 10 és íj között. Tizenöt férfi-is merősnél többet a megkérdezett nők 9 ”á zaléka vallott be. Ezzel a statisztikával be is nagy :ze relmi beszámolóját a cikk bója. Csak més néhány megjegyzést fűz a végére: — Ne gondolja senki, hogy ezek a r.ől romlottak. Inkább puhaszivüek, akikeí meg ■lágyított férfiparcnerük irántuk érzett von ziLma, ezért nem volt erejük nemet mon dani...
