Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-04 / 150. szám

i O

KLEfíNZ'Ű Ki

193 7 lull uh 4.

Részietek az ügyeskedés nagymesterének életéből

Uj francia könyv Taheyrandról

Talleyrand a direktórium minisztere, Napoleon lurátja és árulója, az első és második császárság vezető minisztere, a polgár- király követe, aki olyan gyorsan változott, mint az. áprilisi szél, aki nem tartotta lelkiismereti kérdésnek az. eskü Ix'lurtását se politikában, se barátságban, se szerelemben, aki az egyik legnagyobb pszichológiai rejtély, azt jósolta, hogy halála után még 300 esztendeig fognak róla beszélni.

Nos, az. első század már leteli s « jóslat idáig bevált.-Most ismét megjelent egy érdekes essay- gyűjtemény Bergler Edmond tollából: ,,Talleyrand, N'aipoleon, Stendhal, Grabbe“, mely nek első essay je mintaszerűen keresztül vitt pszichoanalitikai módszerével próbál rendet teremteni Talleyrand pályafutásának zeg zúgó s ellentmondásaiban.

Idill a Saint-Sulpice-templom előtt

A Saint-Sül pice-templomból fiatal leány

lép ki s ijedten látja az utcákat elárasztó felhőszakadásszerü záport. Egy fiatalember siet hozzá':

— Kisasszony, szabad az esernyőmet felajánlanom?

A fiatalember régen várt már a megismerkedés alkalmára. Az udvarias ajánlat véletlen alkalomnak néz ki s a fiatal lány nem vette észre Talleyrandon, hogy már napok óta lesi, hogy megismerkedhessek vele.

Elragadó bizalommal köszöni meg oz esernyőt és a kisérést. Mikor megérkezett a lány közeli lakásához, a fiatal szépség nem minden koketéria nélküli naivitással forduj a fiatalemberhez:

— Nem akar feljönni hozzáim s ez után az eső után egy csésze meleg teát inni?

— Mikor elbúcsúztunk — meséli Talleyrand — a hótiszta, ártatlan teremtés minden zavar nélkül kért, hogy látogassam meg újra. Három-négy naponként látogattam meg s később gyakrabban. A legtisztább, ideális szerelem ivóit. A leányt szülei kényszeritet- ték, hogy színésznő legyen, engem pedig akaratom ellenére szemináriumba adtak. A lánynál tehát a pénzkérdés, az én esetemben pedig a családi becsvágy döntött s kölcsönösen panaszkodhattunk egymásnak szenivedé- seinkről, füstbe ment reményeinkről. Tőle függött, hogy a szemináriumban szeretetreméltó voltam-e, vagy elviselhetetlen.

Ez a végig égszínkék és rózsaszínűnek maradt idill teljes ellentéte Talleyrand későbbi szenvedéllyel és cinizmussal vegyült szerelmi kalandjainak...

„A régi és az uj rendszer minden den biinét egyesíti magában“

Sajátszerü Talleyrand viszonya Sbael asz- szonyhoz.

A Tuilleriák megostromlása után Talleyrand Dantontól kapott útlevéllel hagyja el Franciaországot, hogy mint egy misszió vezetője, Angliába utazzék. Onnan kiutasítják s Amerikáiba megy.

A kilencedik Thermidor után alkalom kínálkozik számúira, hogy visszatérjen Franciaországba. Stael asszony barátságának köszönheti. hogy nevét törölték az emigránsok listájáról. Arról' az elszántságról, 'amellyel Stael asszony közbevetette magát védencéért, Barras élvezetes képet ad emlékirataiban.

Stael asszonynak élhatáirozott szándéka, hogy Talleynund számára megszerzi a külI wi imfiw wi in ii fi— nmnnii

iigyniiinisztei'i tárcát. Iernnvs/.eleseii kü lémben nem lenne a maga rengeteg összeköt tetősével az, aki — ■ ez sikerül neki. A maga irónik'iis szellemességével tudatja l>e Talley rand javára, hogy ,,a régi és az uj rendszer minden Iliimét egyesíti magában". Egyre rágja a Barras fülét s lélegzethez se engedi jutni. Barras kezdetben azt se tudja, kiről beszél. legalább is úgy tesz, mintha nem tudná.

—■ Tudja, mit mondott nekem és mit isméiéit meg újra előttem?

Kicsoda? Es miről van szó? — tettette magát Barras.

Barras, barátom — és Stael asszony még erősebben szorongatta Barras kezét s mint valami epileptikus forgatta a szemét, — az Istenre is, értse meg, szegény barátomról, Talleyrand ró] beszélek. Tudja, mi történt vele éppen most?

— Mi történt?

— Most jöttem tőle. S azóta tatáin már nincs is az élőik közt. Azt mondta nekem, a Szajnába fog ugrani, ha ön nem nevezi ki külügyminiszternek. Mindössze is már csak 10 Louisdorja von.

Nem lehet állítani, hogy Stael asszony heves megindűltságá mélységes benyomást tett a szkeptikus Barrasra. Gúnyosan írja:

,,Csaknem habzott a szája, mikor ezeket mondta. S mig Stael asszony úgy sirt, reszketett s szenvedélyének egész erejével ostromolt, tudtam, hogy a flegmatikus Talleyrand Stael asszony kocsijában, mely lakásom előtt várakozott, várta a közbenjárás eredményét.“

„Kész volna barátait vízbe dobni, hogy kihorgászhassa őket

A háöa nem tartozott Talleyrand erényei közé. Egy gonosz vicc kedvéért kész volt feláldozni bármelyik barátját, vagy barátnőjét.

Pár óv múlva Napoleon megkérdezte tőle:

— Tulajdonképen milyen teremtés ez a Stael asszony?

Mire Talleyrand:

— Igazi intrikus. Ez abból is kitűnik, hogy ő volt az, akinek közbenjáráséra mai állásomban vagyok.

Napóleon megkísérel te Stael asszonyt dicsérni:

— Mindenesetre jó barátnő?...

Talleyrand ajka gúnyos mosolyra húzódik:

— Barátnő? Kész volna barátait vizbe dobni, hogy kiborgálszhassa őket.

Vitathatatlan, hogy Talleyrand Stael asz- szonyniak ezzel a jellemzésével ember ismerőnek bizonyult, de nem éppen hálás barátnak.

Stael asszony egyébként nem ringatta magát illúziókban Talleyrand iránti érzelmeiről.

— Elviselhetetlen voltam számára — mondta egyszer Barrüsnak fáradt mosollyal

nanaoBOHH * I

— olyan elviselhetetlen, mint Agrippina Neró számára. És mégis én, ami legalább éveimet illeti, egyáltalában nem voltam az anyja. Mielőtt ön az éu ajánlatomra minisztert csinált belőle, én adtam neki kenyeret: szószerint értve ezt, kedves lkirras. Mi mindent megtettem érte! És mégis — ha úgy bánhatott volna el velem, mint ahogy Neró Agriippinával, ha egy titkos lékkel ellátott csónakban elsüllyeszthetett volna, megtelte volna és ma is megtenné. Es miért? Mert kenyeret adtam neki és mert miniszterré tettem.

Igen, Mme Stael s Talleyrand ismerlek egymást.

AKI TÚLSÓKAT EVETT VAGY IVOTT ÉS ROSSZUL ÉRZI MAGÁT, annak egy pohár ter- mézetes FERENC JÓZSEF keserüvz igen gyorsan és íilaposrh kitisztít ja a gyomrát és a beleit és felfrissíti egész szervezetét. Az orvosok ajánF

Kk.

Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, kisebbségi és emberi jogok előharcosa.

Szerelmi bonyodalom

az árvaszék előli—meglepő csattanóval

Tizenhat éves leány tragikomikus „házassági esete“ szökéssel javitó-intézettel és — kínos kiábrándulással

CLUJ-KOLOZSVÁR, Julius 3. Rendkívül bonyolult ügyben hozott döntést a kolozsvári árvaszék. Az eset minden vonatkozásában olyan érdekes és olyan meglepő bonyodalmakkal fűszerezett, hogy egy mai modern regényfejezet is kitelnék belőle.

Cs. István, kolozsvári fiatal mechanikus egy évvel ezelőtt heves szerelemre gyulladt M. Annus nevű tizenhatéves fiatal leány iránt. A leány anyja azonban hallani sem akart a házasságról s amikor a fiú már harmadizben kérte meg tőle leánya kezét, a leghatározottabban kijelentette, hogy

nemcsak a leányát nem adja neki, de a házánál sem tűri meg többé.

A fiatalember ekkor megszöktette a leányt s az anya feljelentésére a rendőrség

indult el a szerelmes pár megkeresésére. Háromnapi kutatás után sikerült is őket megtalálni. A leány sirva vallotta be az anyjának, hogy szereti a fiút és nem tud nélküle élni. özv. M. Jánosné nem sokat teketóriázott:

javítóintézetbe tette be a leányát, ahol tudvalevőleg szigorú fegyelem uralkodik és a kiskorúakat, amig be nem töltik huszonegy évüket, ott tartják.

A vőlegényjelölt, mikor megtudta, hoigy szerelmesét a javitóintézetbe vitték, azonnal felkereste dr. Munteanu loan ügyvédet, akinek segítségével

az árvaszékhez fordult azzal a kéréssel, hogy miután a szülők nem akarják beleegyezésüket adni, a kiskorúak felett gondoskodó árvaszék tegye lehetővé házasságukat.

varlása egyre hevesebb lett, majd félreérthetetlenül arra tett célzást, hogy feleségül szándékszik venni. Szerelmét én is viszonoztam, úgy, hogy bizalmas viszony fejlődött ki köztünk, amély másfél éven át tartott. Ekkor egyszerre csak azt vettem észre, hogy Cs. István a leányom után kezd érdeklődni. Egy napon aztán megkérte a kezét.

Érthető, ha a történtek után hallani

sem akartam erről a házasságról.

Az anya vallomását Cs. István nyilatkozata is megerősítette s a birák már éppen visszavonulni készültek, hagy kimondják aa árvaszék beleegyezését a kiskorú leány és a fiatalember házasságához,. miikor hirtelen meglepő fordulat támadt. A fiatal leány ugyanis, aki a tárgyalás menetét s főleg édesanyja vallomását felháborodással, vegyes megdöbbenéssel hallgatta, izgatottan felállott s bejelentette a bíróságnak, hogy mindezekről ő semmit sem tudott s ezek után visszavon mindent,

nem akar férjhezmenni anyja kedveséhez.

A nem várt fordulatra az árvaszék tagjai nevetve néztek össze s a hoppon maradt vőlegényjelöltnek nem volt mást mit tenni, minthagy sietve visszavonja az árvaszékhez beadott kérését. Hasonló esetre, dr. Crucin elnök kijelentése szerint, évtizedek óta nem volt példa a kolozsvári árvaszék előtt, i—I

Ü iiöseg

fejfájást okoz. — Egyetlen mentség a

3HWOL

Dobozok 3 és 6 tablettával

Amerikai uőnyv

Windsor Eúwardráí

Vili. Edward angol királyról, a jelenlegi windsori hercegről, az elmúlt regényes események kapcsán rengeteg könyv jelent meg. Hiszen a trónjáról lemondott uralkodó rokonszenves személye s a vele történt filmszerűen pergő történetek az egész világon óriás érdeklődést keltettek, amely még most, Wallis Warfield asz- szonnyal történt házassága után sem lankadt el. A szőke Prince Charming-ról könyvet irtok angolok és franciák, németek és magyarok s könyvet írtak Wallis asszonyról s a regényes szerelemről azok, akik ismerték a herceget s olyanok, akik sose látták: Természetes ez, mert a könyv üzlet kiadónak és írónak s mindez a jól-rosszul megirt életrajz nagy kelendőségnek örvendett a világpiacon.

A legutóbbi (bizonyára nem a legutolsó) Edward-könyvet az Amerikában élő ujzelandi iró: Hector Bolitho irta. Most érkezett a könyv Amerikából, azzal a megjegyzéssel, hogy Mr. Bolitho könyve állítólag a legtárgyilagosabb minden Ed- ward-könyv között, a cime is semmitmondó, szürke, majdnem hivatalos jellegű: VIII. Edward életrajza: Nem „Opál- szemű hölgyé, „Trón vagy szerelem vagy ilyesmi. Figyelmes amerikai barátom azt is megjegyzi, hogy a könyv óriás siker s hogy írója az angol királyi család kedvelt életrajzírója, akinek korábbi könyvei is feltűnést keltettek. Hector Bolitho ilyen cimü könyvekkel gazdagította eddig az életrajzi irodalmat, mint: Az özvegy Viktoria és fia és A jó Albert. Mindezek utóin iskoláskönyv-szerünek gondoltam VIII. Edward életrajzát is — de nem az. Kicsit szenvedélytelen és nyugodt, de alapos és komoly. Edward gyermekkorától kezdve olyan élesen világítja meg az iró a királyfi alakját, jellemét és környezeté^ hogy az elkövetkezett eseményt természetesnek, elkerülhetetlennek érzi az olvasó.

Nagy megértéssel festi le Bolitho a herceg bátorsáigát, jókedvét, bajtársi érzését, demokráciáját, amely hallatlan népszerűvé tette.

Edward gyakran tévedett ítéleteiben. Rosszul válogatta meg barátait. Minden emberszeretete és népszerűsége mellett magányos lélek volt, akit könnyen megtévesztett egy kedves arc, egy jólsikerült mondat, egy szép mosoly. Legnagyobb hibája az volt, hogy kicsit túlértékelte tehetségét és sikereit. De ez természetes volt. Mikor mint édesapjának. V. Györgynek követe végigutazta a domíniumokat, olyan lelkes fogdatatásra talált, hogy attól minden ember elvesztette volna egy kicsit a józanságát. Látta, hogy mindenütt s mindenki szereti s nem gondolt az akadályokra és nehézségekre, amelyek később válaszút elé álitották.

Az érdekes könyvben kevés szó esik a volt Simpsonnéról. Szinte szemérmesen tárgyalja személyét az iró. Látszik, hogy házi életrajzíró, aki Edwarddal rokonszenvezik ugyan, de azért — Baldwin- nek ad igazat.

(M. L.)

——ii I

Papiz»sz2alvóía ol<3 3 5 ir'Ji.i

minden színben és minőségben az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii kapható. Egy próbavásárlás meggyőzi önt áraink' utólérhetetlen olcsó voltáról.

Árvaszéki tárgya lás — meglepő csattanóval

az arvaszeK ki as mzte az ugynen a tárgyalást, amelyre beidézte az összes érdekelt feleket. Dr. Munteanu ügyvéd a tárgyaláson mindenekelőtt azt adta elő ügyfele képviseletében, hogy Cs. István mechanikus rendes, jócsaládból származó fiatalember, fedhetetlen előéletű, aki ellen nem esik panasz, s amellett úgy a maga, mint jövendőbeli felesége létfenntartását biztosítani tudja. A tárgyalást vezető dr. Crucin árvaszéki elnök ekkor az anyához fordult:

— Miért nem akarja hozzáadná lányát

ehhez a fiatalemberhez?

A fiatal özvegyasszony a kérdésre első pillanatban zavarba jött, pillanatokig

I hallgatott, majd nagynehezen megtette vallomását, amelyből

meglepő fordulatként bontakoztak ki a megakadályozott házasságnak nem mindennapos előzményei.

— 45 éves vagyok — mondta M. Jánosné — tiz évig özvegy voltam ... s néhány évvel ezelőtt ismerkedtem meg Cs. Istvánnal, aki jól lehet fiatalabb volt, komolyan kezdett udvarolni nekem. Ud-