Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-04 / 150. szám

1937 Julius 4. ELLENZÉK A TELEFON Irta: HARSÁNYI ZSOLT A szép Gráf né megjelent a nyári klubhelyiségbe^. A portás köszönését nem fogadta, csak ellebbent mellette betümintás emprimé-ruhájában,. megje­lenése büszkeségével. Mindjárt a bejá­raton túl találkozott Sényi báróval. An­nak már köszönt, sőt meg is állt vele. — Jó napot, Sényi, hogy van? Mi új­ság, mondjon valami érdekes pletykát. — Pletykát? Szívesen szolgálnék a hires szépségnek, de nincs. Manapság nem történik semmi. A flörtök már he­tekig nem változnak. Válni sem akar senki. — Dehogy nem. Mi van például Ná- rapuéval? Azzal maga nagy barátságot tart fenn. — Megvan szegényke. Tegnap beszél­tem vele, végleg külön költözött és meg­kapta az uj telefonszámát. — No lássa és maga azt mondja, hogy nincs újság. Szóval, megkapta az uj te­lefonszámát. Én is fel fogom hívni. Mi az uj szám? A báró kihúzta a könyvecskéjét, elő­vette a pápaszemét, kivette a tokbólr megtörölgette zsebkendőjével, feltette a szemérefellapozta a könyvet, aztán megmondta a telefonszámot: — Tize nőt- huszonkettÖ^huszonhárom. A szép Gráfné ismételte a számot, hogy el ne felejtse. Aztán elköszönt a bárótól. Közben eszébe jutott, hogy a báró kicseppent a bank igazgatóságából és most már alig van súlya. Ezért nem nyújtott neki kezet, csak biccentett. Az­tán indult befelé a kavicsos utón. II. Leült szokott asztalához és körülné­zett. Mingyárt megpillantotta rabszolgá­ját, Arankát, aki egyik bridgenél kibi- celt. Parancsolóan intett neki. Aranka arca eltorzult, mert imádott kibicelni és nem szívesen hagyta ott a játékot. De azonnal felkelt. Nem tehetett egyebet, a leánya Gráfnétől szokta kapni aján­dékba az elhordott ruhákat. — Hogy vagy, Elzám, angyalom, me­gint olyan tündérszép vagy, hogy az ember szeretne bélédharapni... — Ne hízelegj, ülj le. Náraynénak uj telefonja vám. Ne felejtsd el a számot„ ha én elfelejteném: tizenöt-huszonkettő- huszonhárom. — Mit akarsz ezzel a számmal? — Még nem tudom, de valamit aka­rok csinálrúi. Valami olyat, hogy az az utálatos nő vérkönnyeket sírjon. — Mit akarsz még tőle? Hiszen a fér­je miattad hagyta ott. Ez még mindig nem elég? — Nem elég. És az urával is akarok valamit csinálni. Annak is jó lesz, ha egy-két éjszaka nem alszik. — De miért? Hiszen miattad hagyta ott a feleségét. Még mit akarsz? — Hallgass, ne beszélj bele az én dol­gomba. Az én számlámat én tudom, nem te. Majd elmondom neked, hogy mivel vagyok én ezeknek adósa. Mikor öt év­vel ezelőtt fenn voltam a Semmeringen, megláttam ezt a Nárayt. Azonnal elha­tároztam, hogy ez lesz az én nyaralási flörtöm. Nagyon szépen indult a dolog. Náray már virágot is küldött. Akkor jelent meg a vézna, szőke dög az any­jával. Náray rögtön hozzápártolt, két hétig csak vele foglalkozott, felém sem nézett. Ott álltam megszégyenítve. — Megszégyenítve? Hiszen tizen ug­ráltak körülötted és szépséqversenut nyertél. — Az mindegy. Magam előtt megszé­gyenültem. Két hét múlva eljegyezték egymást, itthon két hónap múlva össze­házasodtak. Akkor fogadtam meg, hogy ezért még mind a kettőnek fizetni fogok. Az idén tavasszal fizettem is. Firenzé­ben találkoztunk. A többit tudod. — Tudom. Az asszony egyedül jött haza, szállodába költözött és öngyilkos akart lenni. Erős altatókkal alszik. — Úgy van. A férfi velem jött haza, én pedig itthon azonnal kiadtam az útját. — Vigyázz. Olyan pletykát is hallani, hogy nem te adtad ki az útját, hanem ő bánta meg az egészet és szeretné visz- szakapni a feleségét. — Az emberek csak beszéljenek, amit ■ akarnak. Ezt az embert mindenesetre 1 úgy megkinoztam, hogy bőgőnek nézte az eget. A házasságuk örökre el van rontva, afelől nyugodt lehetsz. Nem be­szélnek egymással, az utcán nem kö­szönnek egymásnak. Ide a klubba egyik sem jár. Ha találkoznának, az rettentő kínos volna mind a kettőnek. Hopp, megvan, hogy mit csinálok a telefon- számmal. Gyere a telefonfülkébe. Aranka habozott, a szép Gráfné gyil­kosán pillantott rá. — Micsoda? Habozott? Már nem is habozott Aranka. Elhatá­rozta, hogy húsz pengőt fog kölcsön­kérni. Mentek a telefonfülkébe. A kagy­ló nem volt a helyén, valakit vártak a telefonhoz. Uray urat várta egy női hang. — Uray ur az előbb ment el, tessék letenni a kagylót. Mire Uray sietve odaért a fülké­hez, a telefonos nyomában, a szép Gráf­né már javában tárcsázott. Aranka fog­ta a másik kagylót. — Halló, Náray méltóságos ur lakása? — Igenis, itt az inas. — Otthon van a méltóságos ur? — Nincs itthon, kérem, már nem is jön vissza, házon kívül vacsorázik. Kit jelenthetek? — Jegyezze fel, hogy tizenöt-huszon- kettő-huszonhárom kereste a méltósá­gos urat életbevágó üzleti ügyben. Akár­milyen későn jön haza a méltóságos ur, hívja fel. A szép Gráfné letette a kagylót és győzelmesen mosolygott. — Altatóval alszik. A telefon fel fogja zörgetni. És képzeld, milyen arcot fog vágni mind a kettő, ha meghallja, hogy ki beszél. Remek. Meg fognak pukkadni. De ha eljár a szád, agyonváglak. — Félelmes vagy, drágám, zseniális vagy. Adjál húsz pengőt kölcsön, be akarok ülni egy bridgebe. — Megint zsarolsz? Nesze tiz pengő, de egy félóráig még velem kell ülnöd. — Mig az illető jön. Értem. Mentek vissza az asztalhoz. A szép Gráfné ragyogott a jókedvtől. 111 Náray éjjel kettőkor érkezett haza. íróasztalán ott várta az inas írásbeli üze­nete az ismeretlen telefonszámmal. Előbb vállat vont és el akarta dobni a papirost. De aztán mégis feltárcsázta a számot. Jó sokáig szólt a telefon. Végre egy gyötrött, félig alvó női hang bemondta a hallót. — Itt Náray tanácsos beszél. Kérem, ez a szám azzal keresett engem, hogy bármilyen későn is, hívjam fel. Ki be­szél ott? Hosszú, meghökkent szünet válaszolt erre a vezeték másik végén. Aztán ez hallatszott: — Én vagyok, Judit. De ez valami félreértés lesz, én nem kerestelek. Most a férfi hallgatott meghökkenve. Rettentő zavarral szólalt meg végül: — Most azt hitted, hogy ezzel az ügyetlen ürüggyel hívtalak fel. Becsü­letszavamra kijélentem, hogy magam sem értem az egészet... — Ne mentegetödzél, nem baj. Úgyis kellett volna a bútorok és a kutya miatt beszélnünk. Ügyvédeken keresztül na­gyon nehézkes az ilyesmi... — De kérlek, minden úgy lesz, ahogy parancsolod. Ami a kutyát illeti... így beszéltek egy álló óráig egyhu­zamban. Illetve nem is igy, mert öt perc múlva már hevesen veszekedtek, egy­mást vádolták, keserűen panaszkodtak és sírva fakadt mind a kettő. Mikor az egy óra letelt, a férfi követelte, hogy most rögtön, hajnali négykor személye­sen találkozzanak, mert az ilyesmiről te­lefonon nem lehet beszélni Háromne­gyed négykor az asszony lejött az uj la­kásából, Náray lent várt egy taxival. A kocsi céltalanul kóborolt velük. Félötkor az asszony visszatért férjével együtt a régi lakásba. Olyan boldogok voltak, hogy majd megbolondultak. IV. Elutaztak két hétre, mintha uj nász­úira mentek volna. Mikor vissza­jöttek, elnéztek ax klubba. A szép asszony meglátta őket és azonnal rápa­rancsolt Arankára, hogy üljön oda és A FORD AUTOMOBILOK KIVÁLÓSÁGÁNAK UjÁBB BIZONYÍTÉKA AZ 1937 JUNIUS Ö4.-IKI ATHÉNI BALKÁNI CSILLACTURA ALKALMÁVAL* 1. Díj Petre Cristea ur FORD kocsin n. Díj Pappos Lucia urhölgy FORD kocsin hl díj loan Coteeag mérnök ur FORD kocsin IV. Díj jean Katsicopoulos ur FORD kocsin V. Díj Berlescu ezredes ur FORD kocsin 25 jelentkezett kocsi közül 5 FORD volt Az első öt hely nyertesei voltak, amivel újra bebizo­nyították abszolút fölényü­ket. Ez az újabb siker, amely 14 nappal követte az előzőt, amikor egy Ford’ gép. ame­lyet 4 hölgy vezetett, Monfh- leryben (Franciaországban) 25 rekordot döntött meg, közöttük 15 nemzetközi re­kordot és 10 világrekordot, amelyek mind hivatalosan hitelesítettek, mutatja a FORD gépek, rendkívüli ellen- állóskepességét. hozzon híreket. Aranka jó félórát beszél­getett a házaspárral hármasban. Egy­szer csak mi történt: Nárayné felkelt és egyenesen odament a szép Gráfnéhoz. Drágám, meg akarom neked kö­szönni a boldogságomat. Aranka elmon­dott nekem mindent. I — Hogyhogy mindent? — kérdezte \ ellenségesen és harcra készen a szép asszony. — Elmondta, hogy milyen zseniálisan összehoztál engem telefonon az uram­mal, mert tudtad, hogy mihelyt beszé­lünk egymással, azonnal ki fogunk bé- külni. — Úgy van — szólt bélé Aranka —, Józan ésszel mást nem is lehetett kép­zelni. Nárayné szerényen és pironkodva még hozzátette: — Bocsánatot is kérek tőled, hogy igy félreismertelek. Azt hittem, gonosz vagy. Most látom, mennyi jóság lakik benned. Kezet nyújtott. Még beszéltek néhány szót, aztán Nárayné elment. Aranka azonnal rácsapott zsarnokára: — Adj ide ötven pengőt kölcsön. Csak negyvenet adok. Tizet levo­nok azért a szemtelen megjegyzésért, hogy józan ésszel előre tudnom kellett volna, mi lesz. Olyan buta vagyok én? Aranka nem felelt, csak átvette a negyvenet és mosolygott. Azt gondolta magában, hogy itt mindenki buta., csak neki van valami kevés esze. Joael Üeiaetssly: A hoícfoíj Siázasság tüika A nevető bölcsesség! A legmulatságosabb és legokosabb könyv a házasságról! Ara kve 6o lej az Ellenzék könyvosztályáhan Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. Egy holló naponta meglátogat egy Angliában őrzött egyiptomi múmiát LONDON, július hó. Feltűnő esemény ismétlődik meg naponta három hét óta a Hertfordshire-ben levő NewBarnet városban, amelynek egyik neve­zetessége a múzeum. Itt őrzik Amen-Ra egyiptomi főpap múmiáját. A főpap Krisztus I előtt 580-ban halt mag.. A muzeum épületén, annak a [eremnek a közelében, ahol a múmiát őrzik, három hét óta naponta megjelenik egy nagy holló. A látogatás naponta megismétlődik és a mú­zeum igazgatója és alkalmazottai naponta megfigyelik. A váróiban sokat beszélnek er­ről a (különös esetről és összefüggésbe hoz­zák azokkal a legendákkal, amelyeket az egyiptomi sirokbó*l eltávolított múmiákkal kapcsolatban emlegetni szoktak. Az újságíróik megkérdezték a muzeum •igazgatóját a különös látogatásokra vonat­kozólag. J. M. Ward igazgató a következő­ket mondotta: — Az egész ügyben az a legkülönösebb, hogy az egyiptomiak hite szerint ae emberek lelke a halál után különböző madarakba költözik és ebben a formában tier vissze a földre.

Next

/
Thumbnails
Contents