Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-04 / 150. szám

1: I. 1. II N Z ÉK 10 3 7 ju! hm 1 í I i \liu\s (Jr^nidO tér «Ss hogy uiUulfzt |MiiMidox(Mil rés/.let«\s«*ii iiH'gvUágitMik, »lc mindenki érc/hotl, akármennyi t'lh'iíkf/ő én v lUntinoiuln hlr, mo/dnlut, kijelentés, e*e- lekedeJ történik, im évik azért i.s óriási erő­vel fejlődik előre a dimavölgyi megbékélés nagy kénys/ere, vele n kseblidégi jog főllá- nuukiv.i. I .óm, n népszövetségi ligák előtt legutóbb ltod/.sa mar bejelentette, bogy rgy nagyhatalommal megbeszélések folynak, mi­ként ültessék a dniM völgyi államokat a /öld- u.s/talbo/ Ez a nagyhatalom Anglia. Rár- niennylre harsog a Jingo-politika és sújtó» tökép ellőnünk és bármoiuiyiro emlegeti a kereskedelem élénk minisztere a munkavé­delmi tnlzásra törekvés!, minden tagadás és kétely ellenére lassan enyhül a magalar- tás az első sorban ferde szemmel nézel l ma­gyarság felé s dnii tvölgyi érdektiöl közeled­nek ngy a kisebbségi kérdés, mint a szom­szédos viszony kényszerében a megegyezési kezdemény felé. Csak egyetlen Uineli bizo­nyíték: A szélsőjobboldal egyik legélesebb bőse, (inga Oel'avian, aki másfél éve még m; yaráiiyu kisebbségi kitelepítést sürgetett, pedzi a nagy idő közeledését ma Belgrád­iján, ahol a magyar rokonszenv erősen fény­lik. szükségét érezte vallomásoknak: hogy a magyarsággal szembe szive barátságosan dobog. Hatdmas méretű nyilatkozata min­den magyJuharát emléket kiás a limitből: a hajtom előtt az Adyvol, lgnotos-szail és Mó­rle/. /sigmonddal valő barátságot, hogy Ady kastélyai amely nein is a költőé, hanem a llnne/a esabtdé volt kegyeletitől szerez­te meg, tiszteletitől ulnkitfaMu út és a hódo­lat érzései közt lakik bein ne szívesen, életé­nek egyetlen alapgondolkiüa volt a szabad­ság szolgálata és ama elvé, amely tiltja egyik népnek a másik elnyomását, hogy a esnosai paktum megkötésével és ma is minden gon­dolatává] a magyarsággal való kibékülést szorgalmazza, meri esak lelki leszerelés hoz­hat békéi. Még a gyökeire* zsidóság ellen sines kifogása, esak a háborúban s a béke­kötés elején bevándorolt parazitákat akarja megfékezni. Ugy e niegelepietés? Nem kenye­rünk ábrándok és álmok hímzése, nem ke­nyerünk jóslatok kihegyezése, nem hirde­tünk egy szavalat nyomán kész rendszert, de ahogy vagyunk most, érezzük bőrünk minden nyílásán a légkör enyhüléséi, a leve­gőben a végleges megoldások villamos telí­tettségét, sejtjük a történelem közeledését a Duna völgy felé irányított szekéren, melyen a középenrétpai rendezés, a kisebbségi gond eltávolításának, a béke körzeti megerősítésé­nek munkaterve fekszik hatalmas csoma­gokban. HOLNAP VAN AZ ELSŐ rcifläiiMüänisMäsi nap CLUJ Sir. Gén. Neculcea 2. (Renner-p aloi a) BRASOV SIBIU Piafa Libertăţii 3. S r. Reg. Maria 7. szenzációs alkalmi vásár Magyar szülők! Gondoljunk az erdélyi magyar jövendőre! Magyar diákok, akiknek fogalmuk sincs a magyar irodalomról és történelemről. - Amire a román nemzet taníthat meg... CLUJ-(KOLOZSVÁR, július 3. A napokban összetalálkoztam egy 18 éves magyar fiatalemberrel, aki most fejezte be ginmáziumi tanulmányait egyik állami kö­zépiskolában. Most valószínűleg ott izzad valamelyik érettségiztető bizottság előtt, bogy a főiskolába való bejutásra jogosító bizony it vényt elnyerje. Előkelő magyar tár­saság volt együtt egyik helybeli vendéglő­ben, idehozta él nagybácsija a fiatal matu- randust, aki boldog izgalommal élvezte az önálló szárnypróbálgatások örömeit. Sok mindenről szó esett beszélgetés köziben. Ki­meríthetetlen a vendéglői asztaltársaságok témlaköre, nem coda, ha eljutottunk az. iro­dalmi és történelmi témákhoz. A magyar történelem egyik nevezetes év­száma került vita tárgyává és valaki mosolyogva megkérdezte a diákot, hogy mit szól a vitához, hiszen neki a leg­jobban kell értenie ehhez a témához, mert most került ki az iskolából. A diák nagyon kellemetlenül érezte magát, hogy ilyenfor­mán az érdeklődés középpontjába került. Rokonszenves arca léngbaborult és végül is akadozva, zavartan bevallotta, hogy fogalma sincs a rrt'igyar irodalom és a magyar nemzet történetéről. — Állami iskolába jártam, csak románul tanultam — mondta meg az igazságot. — Sajnos nem volt alkalmam arra, bogy a ma­gyar irodalommal és történelemmeil foglal- kozhassam. Mit kellene tenni ? Dermedt csend váltotta fel a jókedvű ven­déglői vitatkozást. Mindannyian ismertük a fiatalember szüleit, akik vezetőszerepet ját­szanak az erdélyi magyar társadalomban. És íme, most érettségiző fiuk kénytelen nyil- tan bevallani, hogy halvány fogalma sincs a magyar nyelv és irodalom és a magyar nem­zet történetéről. Az élet felvetette előttünk napjainknak i egyik legaktuálisabb problémáját, mit kellene tenni, hogy azok a diákok, akik tanulmányaikat állami iskolákban vé­gezték, megismerjék nemzetük irodalmá­nak és történelmének eseményeit. Száz és száz miagyar diák kerül ki éven­ként az állami gimnáziumokból. Távol áll tőlünk, hogy kivetni valót találjunk ebben. Sok helyen nincs is felekezeti iskola, igy te­hát nem is választhatnak a szülők az állami és felekezeti tanítás között. Nagyon sok szü­lő úgy gondolkozik, hogy gyermeke osak úgy áHíhatja meg helyiét százszázalékosan az életben, ha már kona fiatalságától fogva az állam nyelvén tanul és igy egyenlő esélyek­kel indul; el a kenyérkeresés göröngyös or­szágúján a többségi nemzet fiaival. Isimét mások a tandíj-kedvezmények miatt íratják gyermekeiket állami iskolába, úgyhogy év- ről-évre szaporodik azoknak a kisebbségi ta­nulóknak száma, akik az állami iskolák fa­lai közül kerülnek ki. Nem kétséges, hogy az állami középisko­lák tanárai éppen olyan alaposan készítik őket elő az életre, mint felekezeti iskolákban tanitó kollégáik. Egyetlen szavunk sem le­het a szülők elhatározását bírálni. Mindenki úgy iskoláztatja gyermekeit, ahogyan azt a legjobbnak tartja és ahogyan legjobban biztosítottnak látja jövőjüket. A probléma mégis itt áll előttünk: uj ge­neráció indul el az életben, amely magyar­nak vallja magát, de még a magyar helyes­írás szabályait sem ismeri. * Vájjon ki a felelős ezért? Az állami iskolák vezetősége kétségtelenül nem. hí áülaimhatalom vezetőitől igazán nem le­het azt kívánni, hogy kötelező tantárggyá te­gye. kisekjjsé£i növendékei számára a. ma­gyar nyelv és irodalom történetét, vagy a magyar történelmet. Ebből a kérdésből iga­zán nem lehet kisebbségi sérelmet csinálni és mégis itt kell a magyar társadalomnak a legsürgősebben cselekednie. Még ott, a vendéglői asztal mellett eszem­be jutott egy beszélgetés, amelyet egészen fiatal' újságíró koromban az azóta megbol­dogult dr. Mihali Tivadar, volt meghatalma­zott miniszterrel, Kolozsvár akkori polgár- mesterével folytattam. Kisebbségi kérdések­ről volt szó. Miihald Tivadarról — aki már az impériumváltozás előtt Is sokezerholdas földesur volt — mindenki tudta, hogy na­gyon sok román diákot támogatott tanul­mányai során. A mai román közéletnek nagyon sok ve­zetője az 6 áldozatkészségének köszönheti, hogy diplomát szerezhetett. intő Mit kellene tenni9 önkéntelenül felvetődik a kérdés mindenkiben, akiben faji öntudat él. Annyiszor hallottunk hangzatos jelsza­vakat arról, hogy a magyar fajiságunkat semmi sem tudja megingatni. És ime: itt a bizonyíték, éppen ott Vagyunk a leggyen­gébbek, ahol senki sem támad minket. Nem korlátozza a magyar társadalmat senki sem abban, hogy gyermekeit tökéletesen megta­nítsa a miagyar fogalmazásra vagy ismer­tesse velük a magyar irodalom és történelem eseményeit. Nem tekinti az államhatalom sem államellenes izgatásnak, ha otthon, a szülői házban, az államnyelv tökéletes tu­dása mellett a magyar irodalommal és tör­ténelemmel is megismerkednek az állami is­kolákba járó diákok. Hogy ez a magyar im- périum alatt igy volt, arról tanúságot lehet­nek mindazok a román közéleti férfiak, akik tanulmányaikat magyar iskolákban végez­ték. Hogy most a magyar kisebbségi szülők­nél nincs igg: az csak a mi hibánk. a mi gyengeségünk. I A most érettségiző fiatal diák lángbabo- j mit arca jelezte, hogy ez a mulasztás nem i az ő hibája. Nagyon sokszor fogja még az J életben kárát vallani ennek, amikor megmo- j solyogják, ha magyar fajának legjelentősebb eseményeit úgy hallgatja, mintha a szansz­' Ezekről a rég elmúlt időkről beszélgettünk 'és a polgármester megjegyezte: — Tudja-e, hogy mire vigyáztam legin­kább? Ragaszkodtam hozzá, hogy a magyar iskolákban tanuló román fiuk tökéletesen megismerjék nemzetük helyesírását és iro­dalmát. Minden szülőt figyelmeztettem arra, hogy a román irodalom és helyesírás mellett fajunk történetére is tanítsák meg fiaikat.! Én akkor azt válaszoltam a polgármes­ternek, hogy ez igazán nagyon szép volt tő­le, de azt hiszem: felesleges volt. Hiszen minden szülő elsőrendű kötelességének kell tartsa azt. hogy gyermekei hibátlanul be­széljenek és írjanak anyanyelvükön. A tör­ténelmi múltat pedig egyenesen bűn volna nem vázolni a gyermekek előtt. Mihail Tivadar csak mosolygott. Nem tett ellenvetést. Közel egy évtized lepergett azóta a beszélgetés óta, iámig rájöltem, hogy nem volt igazam. A román nemzeti szellem nagy harcosának nemes szive már régen a földben porlad azóta és ime, most látjuk, hogy a m/agyar szülőkben nincs meg a faji büszkeségnek az az öntudata, amelyre olyan méltán büszke lehetett a román faj, amikor kisebbségi sorsban volt. Keserűen döbbentem rá arra és velem együtt mindazok, akik a vendéglői asztalnál ültek, hogy itt egyesegyedül minket terhel a felelősség. Az összmagyarságot. akik a kisebbségi élet kenyériért való küzdelmeiben elfeledkeztünk a jövő nemzedékről. Elfeledkeztünk arról, hogy rohannak az évek, uj nemzedék lép a helyünkbe, amelynek egy része fajának nyelvtani szabályait sem ismeri, hogy az iro­dalmi és történelmi vonatkozásokról ne is beszél jünk .., példa kritok történetéről beszélnének előtte. Túlnő ez a téma azon. hogy alkalmi ösz- szejövetelek közben, fehér asztalnál beszél­jük meg. Ez a kérdés fontosabb minden más gon­dunknál. * Most folynak az érettségiző vizsgák és akik szerencsésen átjutottak a matúrán, nemsoká­ra főiskolába iratkoznak be, ha módjuk van hozzá, de az is lehet, hogy önállóan már most megpróbálják a kenyerüket megkeresni. Vájjon lesz-e idejük arra, hogy helyrepótol­ják a fiatal évek mulasztását? Szolgáljon inlő például minden magyar szülő számára ez a történet, amely — saj­nos — nem egyedülálló. Itt nem lehet tár­sadalmi. vagy pártmozgalmat csinálni. Mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy mennyire viseli a szivén fajának és nemzetének jövőjét. Annakidején a Mihali Tivadarok tudták, hogy mit kell cselekedni. Ha minden miagyar szülő úgy gondolkoznék, mint a megboldo­gult román politikus, akkor nem kellene pi­rulni az állami iskolákban végzett diákok­nak és nem kellene félteni az erdélyi ma­gyar kultúra jövendőjét. — - - - > yégh József hogy Tőkés Anna, aki nemrégen vak­béloperáción esett keresztül, teljesen fel­gyógyult és jelentkezett a filmgyárban ahol betegsége miatt félbeszakították a vele készülő film felvételeit; hogy Lázár Mária a jővő szezonra a pesti Magyar Színházhoz szerződött; hogy a Hetényi Elemér növendékek vizsgaelöadásán nagy sikere volt két ki­tűnő, a Bánk-Bán-ban vizsgázott fiatal tehetségnek: Senkálszky Endrének Bánk és Bánhegyi Tibornak Tiborcz, akiknek képességeiről a színház vezetői is nagy elismeréssel nyilatkoztak; hogy a: Udvarhelyi Székely Dalegylet nagy sikerrel adta elő dr. Lévai Lajos, László Béla és Lörincz Kálmán rendezé­sében a Gróf Rinaldót. A szereplők: Sz. Horváth Gizi színművésznő, Zakariás Magda, Szolga Etelka, Kérésiéig Gyula, Bodrogi Balázs, Miklós József, Beldovits Emil, valamint a leány és férfikórus a legdcrekasabban oldották meg helyüket. Dicséretet érdemel a zenekar is, amely Kiss Elek országos karnagy művészi vezetésével kisérte a darabot. Az operet­tet julius 3-án Székelykereszturon is be­mutatják; hogy egész Olaszországban igen nagy sikere van Tita Buffo most megjelent önéletrajzának, amelynek a hires bari­tonista a La mia parabola címet adta; hogy Lengyel Gabriella és Virovay Róbert a bécsi nagy hegedűverseny győz­tesei Párisban kezdik meg európai hang­verseny kőrútjukat; hogy Anday Piroska, a világhírű ma­gyar énekesnő jelenleg Budapesten tar­tózkodik; hogy Gombaszögi Ella Pozsonyban vendégszerepeit a Ma éjjel szabad va­gyok című vígjátékban. Honthy Hanna és Zilahy Irén után ő a harmadik hires színésznő, ciki rövid időn belül Pozsony­ban vendégszerepei. VESE, HÓLYAG. PROSTATA ÉS VÉGBÉL- BAJOKNÁL reggelenként éhgyomorra egy pohár természetes FERENC JÓZSEF keserüviz kiadós, hig ürülést és kielégítő emésztést eredményez, aminek következménye azután Jóleső megköny- nyebbülés szokott lenni. Az orvosok ajánlják. Aratnak a Mezőségen. Nagysármáson és környékén már napokkal ezelőtt megkezdő­dött az aratás. Ez'etn a vidéken emberemlé­kezet óta nem lehetett Péter-Pá] napja előtt aratni, most pedig az őszi buzia legnagyobb része már aratásra érett. Az utóbbi napok esőzései sokat használtak ,ai kapás növé­nyeknek, ezztel 'szemben akadályozták az aratást. A terméskilátások, ha nem !s olyan kedvezőtlenek, mim némely vidéken, de sok­kal gyengébbek a mult évinél. Különösen áll ez a tavaszi vetésekre. A birodalom bukásától a birodalom meg’api- básáig. Agostino Savelji pompás uj müve ér­dekesebb, izgalmasabb, mint bármely re­gény. Pompás fordításban, Athenaeum ki­I adásban, 340 lap, fűzve 132 lej, Lepagenál. Cluj. Postán utánvéttel. Kérjen teljes ujd. jegyzéket. J

Next

/
Thumbnails
Contents