Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-18 / 162. szám
X 5 HVtBNZßK 1937 Julius f VASÁRNAPI KRÓNIKA írja mârai Sándor_______________ __ B 0 S E L Bősei körűi, akit most leültetitek a vadlot- ■ tak padjára, mert becsapta a bécsi postataka- rékot. felharsan ,a kegyes sopánkodas. „Szent Nepomuk, micsoda cápa!“ — mondják. Hat persze, hogy cápa. Mi más lehetett volna, mikor senki' nem cselekedhet természete ellen, s mikor e nyugtalan, csillogó szemű, ner- vózus ragadozó egy időbein,, mely felhizlalta hulladékaival a Câştigi ioni-, Broniner-, Cyu- rut-íéle ragadozókait, ík ülő nősebb szellemi megerőltetés, vagy zsenialitás nélkül egyszerűen besöpört mindent, amit egy Ijedten készséges és 'tehetetlen tánsadailom, amelynék erkölcsi és anyagi ellenállása eilLankad a történelmi tragédiában, jámboran elébe teregetett, hogy tessék, zsebelje Ibe? Huszonnégy- éves korában a régi monarchia fővárosában kereskedelmi tanácsos, Schober rendőrfőnök, későbbi miniszter (kegyeltje, ,az északkeleti menekülőket segélyző akció vezetője és szállítója, később hadseregszálli'tó, a bécsi rendőrség szállHiiló'ja, zseniális hirü, áhítattal! emlegetett ,,nagyvonalú üzletember“, akivel >a finom Bécs legfinomabb emlberei barátkoznak o a háború vége felé már tízmillió korona adót fizet üzletei és jövedelme után! Persze, hogy cápa és keselyű s amit parancsolnak: miért its ne lenne az, mikor ilyen a hajlama s a környezet, 'amelyben ék, kiválóan alkalmas arra, hogy kifejthesse jellegzetes képességeit! Az infláció idejében már alázatosan fiigyei szavára az a fejvesztett, harácsoló és nyomorgó középeurópai' világ, amelyben a márka, a korona s más jelentéktelenebb pénzegységek versenyt, rohannak a pusztulás felé, amikor egy pár öreg cipő többet ér, mint egy élet munkája és takarékossága árán vásárolt kötvény vagy záloglevél, amikor minden eladó és semminek sincs igazi árai, amikor — egy pillanatra — a bécsi Rothschild is kénytelen megijedni Bősei úrtól s «a jelentéktelen külsejű, csendes modóru, figyelmes és élelmes fiatalember egy napon (beülhet az Union-bank elnöki székébe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a márka és a korona után letöri a francia frankói. E pillanatban Bosdl már nemzetközi hatalmasság, állam az államban. Személyi képességeit, vagyonának eredetéo nem firtatja senki, az egykori kis textil-hivatalnokkal és hadiszállítóval Brandi rendőrfőnök ur, a későbbi náci-vezér, éppen úgy barátkozik, mint a mindenható Schober, a harmincéves bankvezérrel az osztrák postatakarék köt tízmilliós üzleteiket ® mikor Poincaré visszafricskázza a frank ellen elkövetett merényletet, a nagy és rejtélyes Bosel-épitmény összedől s marad harminchatmilllió schilling adósság, kisembereknek az osztrák postatakiarákira bízott pénze, amelyre Basel ur neve és zsenije a fedezet... A nagy játszmának vége, a postatakarék pénze elveszett, Bolsel ur visszavonul egy szelíd szőnyeg és butorkereskedés színfalai mögé és éli a maga csendes, szemtilonal életét. Amiig egy napon lecsukják. Bizonyos, hogy csodálkozott, miikor le- osukták. Miért éppen most? — kérdezhette. Ugylá'traik, megváltozott körülötte a világ; egyszeriben vége szakadt egy rendnek, mondjuk egy világrendnek, amelyet Bősei kitünően ismerő, s világrendetlenségnek minősített. Világrendek időtartamát és záróidejét általában nem szokták falragaszokon 'tudatni az érdekelt kor társak kai. Ami tegnap még „jóüzlet“ volt, az másnapra egyáltalán nem volt „üzlet“ többé, a hatalmas paitronusok egyik napról a másikra eltűntek, <a „nagyvonalú üzletemberek“ helyébe csendes és szivós névtelenek és kisemberek léptek s ahol tegnap bank volt, ott ma kinyílt egy trafik. Bugriis-élet, gondolhatja rosszkedvűen. Bősei; kicsinyes, bugrisvilág. Véget ért az idő, ami- bor a zseniális pénzcsináló karosszékébőil éjszakákon át eredményesen telefonálhatott Amszterdammal és Kopenhágával, hogy Londonról és Párizsról, ahol a nagybankok titkos szobáiban már a 'telefonkagylóból is megismerték hangját), intézkedhetett, vagy ,,ar- bi'trált“; amikor egyetlen üzenetével megmozgatott. pénzpiacokat, „csinált“ részvényből kontremint, márkából frankot és mindenből, amiben az emberek hisznek, amiiitől félnek1 s amit remélnek, megintcsak pénzt és pénzt. Nem igaz, hogy Bősei szerencsecsillaga letűnt, nem igaz, hogy ,,zseni“je, ez a gyanús képesség, amelyben volt tíz százalék szimat és élelemisisség, nyolcvan százalék brutalitás és lelkiismeretlenség s néhány; százalék hamis nagylelkűség és szemfényvesztő szociális kötelességérzet, — nem igaz, hogy a bosel-i zseni“ halványabban csillogott és 'Szikrázott a Dolilfuss, vagy a Schuschnigg igazgatta Ausztriában, mint szikrázott elébb a hanyatló monarchia és az inflációs Bécs légkörében. Ahogy most odaül a vádlottak padjára, ahogy tűri a gyűlölt fényképészek ostromát, ahogy óvatosan és nyugodtan felel get, dollármilliókról emlékezetből elszámol, is eh i Ilin g- ti z mill ióka t kézmozdulattal megmagyaráz, ez még ,a régi Bősei, a tapasztalt, a kiiitanült Bősei. Efajta ember nem változik, nem „hanyatlik“. Csak a világ változott meg körülötte. Hogy Bősei hamisesküjéből, csalásaiból végre is pör lehetett, ahhoz csakugyan meg kelleti kissé változni a világnak; s a vádlottak padján, ahová most flegmatikus lelkinyu" gólommal letelepedett a szégyenteljes közép- európai boszorkányszombait' e vajákos köd- alakja, nem ül egyedül. Becsapta-e Bősei a döntőbíróságot, vagy sem, talált-e az összeomlás után valamelyik Íróasztalának 'titkos fiókjában egy hietzingi villát), vagy alsóausztriai birtokot? mindez érdekelheti a Ibiróságof, amely kénytelen Ítélni a csaló Bősei fölött), de nem adja- többé vissza a postatakarék pénzét is nem dönti el többé a Bosal-per igazi vádlottjainak sorsát. Ez az ordenáré hamis- eskü-per tele van láthatatlan vádlottakkal. A pent, megelőző vizsgálat során állítólag csendes megegyezést kötöttek az érdekeltek, hogy a nagy bünügy politikai vonatkozásait és összefüggéseit nem feszegetik. Bősei udvariasan hallgat s e hallgatás mögött felrémlik egy világ körvonala, amikor egy névtelen fezőr odaállhatott „Volkisfreund“-nek, népbarát- nak .a világ elé, amely oly éhes és tehetetlen volt, hogy alázatos 'tisztelettel fogadta az odadobott hulladékolt), — hulladékait a zsákmánynak', melyet a népbarát akadálytalanul összerabolt. Bősei, egy középkori mecénás könnyed fölényével megsegíthette a nyomorgó bécsi egyetemet s a sajtó, amelyet e célra alapított és tartott, tapsolt a jótékony cselekedethez; Bősei visszatérített egy százalékot politikai és társadalmi célokra s a közvélemény tisztelettel hallgatott a maradék kilencvenkilenc százalék eredetéről, az Állam szóbaállt a kalandorral, a konzervatív nagytőke udvariasan egyezkedett a ralbólovaggal, /ti m útalappal, vagy anélkü mindig gyönyörű haj! Tökéletes szép haj valóságos kincs. Akinek ez birtokában van, az őrizze is meg. És mindig fordítson gondot arra, hogy helyes ápolással, könnyen fésülhetővé váljék és ragyogó mély fényű legyen. m KÄM5LLOFLOR A szőke Special Shampoo meg- j farija a haj természetes és | aranyos tényét és azt vissza, j varázsolja, ha már eltompult j volna. A hajnak ragyogó J __________ tényt ad. BRUNETAFLOR A sötéthaju Special Shampoo ragyogó mély fényt ad a sötétbarno színárnyalatokat soha nem sejtett pompában, juttatja érvényre. Bősei óvta a kultúrái és készséggel főzetett meleg levest a nyomorgóiknak s mindezt egy düpirozott), falihoz állított társadalom pénzéből és vagyonából, abból a harminchat, vagy hatszor harminchatmillió schillingből, melyet ellenőrzés nélkül szedhetett össze, hivatalos elismerés mellett vágott zsebre s a tetejébe egy 'társadalom, a hivatalos és nem- h.ivatalos, hirlapilag nyugtázta a „kultura- védelemre“ éj karitativ nyomorenyhitésre nagylelkűen odadobottt borravalókat. A Bősei per igazi vádlottja a korszak, amikor egy elgyengült és megrendült társadalom tűrte a légkört, ameilyben a Boselek kitenyészheltek. Elég sokáig tűrte. Valószínű, hogy egyetlen társadalomnak sem érdeke az efféle peranyag teljes-tökéletes szellilőztetése, a közrendnek nem érdeke, hogy a Bosekféle vagyonszerzés és összeomlás hiteles 'történetét mindenki, minden részletében megismerje. A bíróság csak a Ibukott Bősei fölött köteles és kénytelen altéini, egy siber fölött, aki hamban esküdött s a hitelezők érdele ét védő döntőbiróság előtt az összeomlás időszakában elrejtett egyes vagyontétele- ket. A nagy pernek ez a részlete már nem is érdekes. Bősei -az a fajta ember, aki közpályája minden pillanatában felkészült rá. hogy ül valahol: néha az Union-bank elnöki •székében, néha a Landesgericht fogházában. Amii fellett a bíró nem Ítélhet, az a világrend, mely bőseit hozta és tűrte, a közszellem, amely hajbókolva elfogadta az alamizsnát a rablótól. Bősei, mint a bécsi egyetem pa'tró- nusa! — nem, a Medicidk 'soha nem álmodtak ilyen karrierlehetőségről. Bősei, a nép- barát! — a tüneten megmérhetjük a korszakot, amikor egy nép kénytelen volt eltűrni, hangtalanul és alázatosan, hivatalosan ünnepelt barátait. Igaz, a szerepnek vége; maradt a vádlottak padján egy siber, aki nyugodtan felelget a birák kérdéseire s hallgatásával áthárítja a felelősséget mindazokra, akiket többé nem lehet felelősségre vonni. Van még frank a. világon! — gondolja, két vádkérdés között, felcsillanó szemekkel Bősei. Nem gondolhat mást, mert így tanulta s ií Ten a természete. MARJON KÉRÉS Ha nem leszek majd, hogyha eltűnők Porrá omlok a néma föld alatt, Ha nem leszek majd s rámborul a rög S porladó csontomból élet fakad: Fű és virág, mely megrezzen a szélben, Melyre eső hull, omlik napsugár, Ha nem leszek majd és örök homály Lesz az enyém és végtelen magány, Hol tér és idő lágyan szertehull... Azt kérem Isten, végtelen Nagyur... Hogy néha, ritkán egy-egy cseppnyi részem Lelkemnek visszajáró furcsa álma, Ránézhessen még erre a világra Valami, ami én voltam, mikor éltem Pár évig itt a földön, csúnyán, szépen, Sírva, szenvedve, oh de élve, élve! Hogy egy atomom, egy sejtem, egy parányom, Kisebb, mint egy piciny bogárka-lábnyom Lássa néha Arcod tükrét, a szépet, Amelyet nem puszit el halál, enyészet, Amely örökre él, örökre, mindörökké, S melyet nem láthat szemem soha többé... Tavasszal lássak fákat, ahogy remegnek, élnek Virágban állanak és gyümölcsöt remélnek, Vízpartján napsütést, távolban kék hegyet S örök, haragvó tengert, ha szántják vad szelek, A felhőket az égen, hogyha pirosak este És táncoló hópelyhet, mielőtt földre esne, Eget, vizet és földet, erdőt és patakot, Rétet és omló, zugó, pergő zuhatagot... És halljak néha hangot, elf oszlót, messze szállót, Csöndes paraszti dalt és gyermek ispilláingot Es lássak csöpp mosolyt, fiatal anya-arcon Csak száz-száz évben egyszer! Hiszen már örökre alszom, Nincs már testem, csak álmom, hiszen már nem vaovok. De néha-néha éljekl Akkor, ha — meghalok. irha-iirka Az angol lapok most hosszú tudósításokban számolnak be arról, hogy Edinburgban meghalt Sir Alexander Grant, a legismertebb skót filantróp. Mint pékinas kezdte változatos pályafutását, ő vitte biciklin reggelenkint a kenyeret és a süteményt a házakhoz. Később elveszítette állását s hogy valahogyan fenntartsa magát, rikkancs lett. De csakhamar visszatért a pékszakmához, még pedig most már nem mint kifutó., hanem mint „feltaláló1‘. Amikor egy szép napon korán túladott összes újságain, beállított a legnagyobb edinburghi péküzem vezető jéhez s elmondotta, hogy tud egy olyan biszkvit-repectef, amely felülmúl minden eddigit, mert izletesebb és olcsóbb. Megpróbálták a Grant- féle biszkvitet és sikere volt. így indult el a kis pékinas karrierje. Alig húszéves korában már ezzel az egyetlen biszkvit-recepttel betársult abba a péküzembe, amelynek annak idején találmányát felajánlotta. Vagyonilag és társadalmilag állandóan emelkedett, ifjúkori barátja volt Ramsay MacDonald nak, akit, amikor miniszterelnök lett, egy pompás autóval ajándékozott meg. Grant életében több nagy- összegű alapítvánnyal tette nevél ismertté, egyedül a skót nemzeti könyvtár céljaira kétszázezer fontot adományozott. összes alapítványainak összege pedig kétmillió font. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a legv.Üas/. tékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályábau, Cluj, Piaţa
