Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-18 / 162. szám
2 ELLENZÉK 193 7 lull un 18. 1'A.n végnélkül <Jliii/xxltiJiI, hogy H koutrudlk- torikus műi <Vt a IdNebiKségek jogi tíneinétlyk Mvgón«k hiánya miatt nem sokat ér a/, egénz o nnu igen ml alkalmat a nnn/etkö/i bíróság niegino/dttá.Nnnak? A/ elvi ás helyzeti rejtelem a /aró liatá- ro/Jitbun lappang. Különös melegséggel szól .Nénielonv/.úgról, amely pedig a <|i.ss/iiuiláció és totalitás révén váratlanul uj utat lm.s|lutt a kisebbségi sors szövevényeiben. M-szerlnt Németország nem csak fa jte.slvérel védelmei látja el példásan, hanem a/. összes idegen ki.selxbségek »/uh miságjogaiért I» hurcol ma. Miért jajditH fill a bás/Ji kiküldött keservesen? Mi szintéin kérdezünk: igu/ e, hogy Jakalilfv Elemér, az eddigi közgyűlések pontosan jt li'nlévó tagja, e halaro/al kés/, terve é> Temesvárt a szabadelvű demokrácia mellett momlotit beszéde miatt iiuinult el Iám don lui I? Vájjon a/, angol főváros alkalmas hely voil e most erre és a határo/mt nem inlkáhh a jövőnek mint a jeJennek szólt-e és ellenértékét a birodalmi kancellár helyettesének a nvüaíko/.ala s/erint a magyar belügyminiszter adta, k| újuld) intézkedések árán esdndesitette a berzenkedéseiről híres dunántúli és Imdnpc.slvidékj németség indu latail? Hu eddig nem, ezentúl a romániai német kisebbség velünk s/.emhen tükrözni fogja-e a megdicsért németországi szellemet é.s megfejel-e a kongresszus ama dicsekvésének, hogy Európa mindenik kisebbsége kész a másik szabadságáért és a sérelmei miatt sikraszállnJ? Kiváncsiak vagyunk, hirgy a szatinármegyei magyarság mit fog jelenteni nekünk ezentúl? MORTÁRSAINk SALAZAR Portugália minden részéből tömegesen érkeznek táviratok Lisszabonba a Rua de Funchalba, ahol a portugál miniszerelnök, Salazar Oliveira dr. Lakik, szerencsét kívánva megmeneküléséhez. Mint a korábbi kísérletek a bobeviki felkelés fáklyáinak a portugál halárokon való átvitelére, úgy ez a szerencsére sikertelen bombamerénylet i* csak intermezzo marad, mert Portugália parasztjai és munkásai, akik az előbbi kormányok alatt eléggé megismerték az örökös forradalmak szenvedi-cit, egyáltalában nem vágynak rá. hogy a tűz és a vérontás a szomszédos országból az ő nyugodt, békés földjükre is átharapódzzék. A hét világpolitikája A benemavatkozás nyugaton és keleten Londonban a benemavatkozási bizottság megint tanácskozik s a benemaivatkozási kötelezettség kölcsönös vállalásának rendszerét valószínűleg újra megmentik a szüntelenül fenyegető összeomlástól. Hogy meddig, azt természetesen senki sem tudja -s senki túlságos reménykedően nem látja. Talán csak a következő incidensig, amikor megint Angii árui fog várni a békecsLnáló szerepe. De. amint Eden közvetítő javaslatának indoko- lásaképen az alsóházban kijelentette: az el halasztott háború, esetleg elhárított háború •is lehet. A benemavatkozáisi bizottság tamá'cs'- kozásaitó] tehát a fenyegető európai bábom elhalasztása függ. Ez a háború el is hárulhat, de amint az angol külügyminiszter az alsóház különös ellentmondása nélkül meg állapította, mindenesetre komolyan fenyeget. A benemavatkozási rendszer megmentése természetesen ezúttal sem fogja azt jelenteni, hogy az érdekelt hatalmak valóban nem avatkoznak a spanyol polgárháború menetébe. A benemavatkozás eddig is majdnem egyértelmű volt a kölcsönösen ellenőrzött beavatkozással. Most sincs ok anniak föltételezésére, hogy az együttműködés újabb szer- vezésével a helyzet lényegesen megváltozik. Sőt, rövidesen szükség lehet egy újabb be- neneavatkozási rendszer megteremtésére a széLsőkeletj beteg ember területén, Kínában is. Mert a szélsőkeleti válság súlyos lehetőségeivel méltó vebéTytátsa lehet rövidesen a spanyol válságnak. Bizonyos kölcsönhatást a kettő között lehetetlen is föl nem fedezni. A szélsőkeleti nyugtalanság folyton napirenden levő incidensei mindig akkor mérgesednek komoly háborús veszéllyé, amikor az európai hatalmiak ellentétei a komoly összetűzés küszöbéig élesednek ki. ■ . Egy japán diploA kínai—japán J mata nemrég a küzdelem következőképen —I foglalta össze a válság lényegét: ,,Kina két dolog közt választhat: vagy csatlakozik Japánhoz és elfogadja Tokió irányítását, vagy ed kel] szenvednie a japán—.kínai háborút.“ S a szélsőkeleten érdekelt nagyhatalmak óriási erőki- fejbésj lehetőségei ellenéire is, a döntést ezen a területen csak a kínaiak és japánok közötti küzdelem eredménye hozhatja meg. Küzdelemről és nem megegyezési lehetőségről van szó, mert a kiéit óriási nép közötti ellentét még mindig jóval kiélezettebb annál, amely egyik vagy másak sárga népet a fehérektől választja el. Óriási tömegek érdekösz- szeütközése folyik itt 'T ,meluS-getrinásám szeüikö'zése folyik itt le. melynek méretei messze túljárnak az európai méreteken. Túlnépesedett területekről milliók vándorolnak át rövid idő alatt más területekre, amelyek maguk is tömött népesség fölött rendelkeznek. 1923 és 1935 között például tizenegy- millió kínai vándorolt ia japán kézben levő Mandzsúriába, ahová Japán viszont a maga túlnépesedett anyaországából ennek a tömegnek egytizedét sem tudta áttelepíteni. A kínaiak termékenysége által előidézett népvándorlás itt természeti erőképen száll szembe Japán tudatosan szervezett politikai és katonai tevékenységével és n<agy kérdés, hogy végeredményben melyik marad a győztes. Japán belső népvándorlásai is példátlan aráinyuak. Az 1923-as földrengés után Tokió lakossága alig 'érte el az 1,800.000 embert. Körülbelül egymillió elpusztult, vagy elmenekült a nehéz megpróbáltatáson átment óriásvárosból. És ma Tokiónak megint hat és fél millió lakosa van. A mezőgazda- sági válság s a megoldatlan parasztprobléma a város ipari proletárjainak seregébe kény- szeritette be a japán nép millióit. A japán ipar fejlődése hirtelen óriási arányokat öltőit, hogy röviddel később ugyanilyen arányú válságba sodródjék. Mi nyersanyag és az ipari termékek kellő elhelyezési területeinek hiányában minden japán kormány főgondját a külföldi expanzió képezi, máis ut alig nyílik a mindinkább fenyegető gazda- I sági s szociális válság levezetésére. A mai Japán túlfűtött gőzkazánhoz hasonlít, melynek. szelepeit időnként, hol itt, hol ott kük füld felé kell megnyitni, hogy a belső robbanást elkerüljék. S a japán szelepnyitás megszokott állandó területe Kína, mely bizonyos tekintetben a legkisebb eUenálllás területének tekinthető, távolabbi következményeiben pedig talán a legszilárdabb ellenállás területe lehet. Kina a japán katonai előnyomulással nem tud katonai ellenállást szembe szegezni, mint a szélsőkeleten érdekelt fehér nagyhatalmak. Viszont elpusztít hatatlan néptömegeivel, mini időtlen erő ellenállhatatlanul ránehezedik minden idegen terjeszkedési törekvés gyakorlati kibontakozására. A japán kormányok Kina százmilliós tömegeit fogyasztónak akarják megnyerni a túl tér mellesét elhelyezni nem tudó japán ipar számára, melynek Kínában nyersanyagokat is keresnek. A japán katonaság a kínai százmilliókat akarja hatalma állá hajtani, hogy necsak lehető ellenállásuktól szabaduljon meg, hanem föl is használhassa őket Ázsia uralmára töfcrő imperialista terveiben. A kél cél útja nem párhuzamos és követőik ellentéte a japán belpolitika egész területére kiterjedő összeütközésekben nyilatkozik gyakran meg. A Mandzsúriában és Északkinában elhelyezkedett japán hadsereg, az úgynevezett kvan- tungi hadsereg nemcsak Kína kérdésében, hanem a japán belpilitikában Is érvényesülést kikényszerítő külön irányzatot képezi mellyel szemben a japán polgári tömegek az utóbbi időben olyan gyökeres visszautasítással próbálkoztak, a mi ilyen az utolsó választások meglepő eredménye volt. Katonai politikusok azonban nem könnyen engednek, szükség esetén megfelelő incidensek előidézésével emelik nemzeti becsületet érintő céllá a nemzeti egoizmust szolgáló politikájukat. Lehet, hogy a szélsőkeleti összeütközésben ilyen incidens teremtéséről volt szó mostan is. Lehet azonban, hogy a kétségtelenül megerősödött kinai központi kormány látja ezúttal elérkezettnek az időt, hogy megkísérelje az ellenállást a Mennyei Birodalom óriástestéről folyton újabb darabokat leszaggató japán előnyomulással szemben. Mert az incidens, melyből a mostani válság kiindult, valóban egészen jelentéktelennek látszik. Mindenesetre jelentéktelenebbnek. mint azok az incidensek, melyek néha európai országok méreteit elérő kínai területek leszakitásához vezettek, anélkül hogy a nankingi kormátny cselekvő ellenállására tudta volna összeszedni magát. Ezutta? arről- volt szó, hogy az Északkinában elhelyezkedett japán csapatok egyrésze hadgyakorlatot akart tartani olyan területen, amelyen kinai felfogás szerint erre nincs joga. Emellett egy japán katona, akinek a hadgyakorlaton jelen kellett volna lennie, ehelyett Lu-Ku-Csau városkában mulatta át az éjszakát s azután sem jelentkezett csapatánál. A japán hadvezetőség ezért felelősségre vonta Lu-Ku-Csau elöljáróságát és megtörtént az első incidens. A japán hadgyakorlatok természetesen kényes helyen indultak meg, (Céltalanul japánok nem had- gyakorlatoznak Kínában.) \ Peking—Han- kau vasútvonal Marco-Polo nevű hidja közelében, amelyet kinai részről stratégiai szempontból rendkívül fontosnak tartanak. A boxer-lázadás után 1900:ban Kínára kény- szeritett megegyezés szerint a kinai területen levő külföldi csapiatoknak szabad gyakorlatozni. Ez az engedély azonban a nankingi kormány felfogása szerint nem jelent följo- gositást kiterjedt hadgyakorlatok tartására, is. különben, ha ezek a hadgyakorlatok a katonai megszállás által eddig érintetlen területre terjednek ki. A vita tehát a körül indult meg, hogy mit kell érteni katonai gyakorlat és mit hadgyakorlat elnevezés alatt. Japán részről azonban szóba sem akartak ebben a kérdésben álltoni a. nankingi kormánnyal, mely gyorsan magáévá tette az ügyet. Az eddigi japán előretörés módszere ugyanis állandóan az volt, hogy helyi hatóságokkal egyeztek meg, ezeknek barátságát nyerték el különböző módszerekkel, vagy rájuk kényszer Ítélt ék a megegyezést. A japánok ezt a módszert már majdnem szélső- keleti jogszokássá emelték, a nankingi kormánnyal pedig ebben a kérdésben szóba sem akarnak állani. Nanking ellenállásra adott rendeletet s az ágyuk most már közvetlenül Peking körül dörögnek. A helyzet veszedelmesen hasonlít az 1935 ős helyzethez, amikor Japán öt északkinai tartománynak a Mennyei Birodaiom testéről való le- szakitását követelte és részben el is érte. A japán igények további terjeszkedését akkor Anglia és Amerika erélyes közbelépése akadályozta meg. Nagy kérdés, hogy mai viszonyok között, mikor Anglia Európában van erősen elfoglalva, ilyen közbelépésre kerülhette még sor. Másrészt a kínai ellenállás valamivel megalapozottabbnak látszik, mint 1935-ben, mikor a nankingi kormány csak egészen széthullott erők felett rendelkezett. Nanking ás Moszkva viszonya is láthatóén javult az utóbbi időben. A nankingi kormány csapatainak harcáról kinai bolsevista hadseregekkel mind kevesebb hir érkezik. Sőt mintha Északkina különböző részeiben közös frontot is alakítanának ezekkel a japán előnyomul'álssal szemben. A további fejlemények még váratlan !és meglepő csoportosulásokhoz vezethetnek. Japán kisebb-na- gyobb megszakításokkal szívósan továbbfolytatja előretörését kitűzött célja, egész Északkina megszerzése felé, délen a Ho- angho folyóig, északon az alsó mongol területekig. amivel1 éket verhet a Szovjet-Szibé- ria és a kinai birodalom közé. Kina részint a tehetetlenség erejével, részint katonai ellenállással, részint a japán áruk megtörhetetlen bojkottálásával, részint a szélsőkeleten érdekelt hatalmak rejtett segítségének igénybevételével harcol a japán előnyomuláls ellen. A harc most katonai térre terelődött, ami, ha nyílt háborúvá fajul, az. amúgy is súlyosén terhelt mai nemzetközi helyzetben különösen veszedelmes lehet. Európa—Ázsia földrész két szélső pontján fenyegetően csapnak fel a háborús lángok. S a fenyegetett földrész népeinek szolidaritáisa csak addig terjed, hogy egymás iránti kötelezettségvállalással. közösen nem vesznek részt a tűzvész eloltásában. —os. Egy világílrássaa hősnőié : Angliai Erzsébet Neale regényes történetiiró ragyogó uj könyve, Athenaeum kiadásban, szép fordításban, 380 lap, 152 lej Lepagenái, Cluj. Kérje az uj Athenaeum jegyzéket. Egy parasztfiu az állam vezetője lesz A megindító háta jeleivel seregük a portugál nép e nehéz napokban zseniális vezére köre. Salazar Oliveira 48 esztendővel ezelőtt született Beira tar.ományban, Santa Coimha Dao faluban. A szülők a törekvő és nagyon eszes fiút papnak szánták s a szomszédos Vireu város szemináriumába adták. A fiatal Oliveira azonban a jogtudományokhoz vonzódott s hamarosan a ,,portugál Athénban“ találjuk, a régi, hires egyetemi városban, Co- impraban. ahol buzgalommal fekszik neki jogi tanulmányainak. Huszonkét esztendős korában elnyeri a doktori kalapot s öt esztendővel később ugyanazon az egyetemen megkapja a politikai közgazdaság tanszékét. Tanár é« tanuló Salazar mint tanár is állandóan tanuló is marad. Különösen a társadalmi tudományexk- ban merül el mélyen. Francia irók mellett, mint de Play, De- moulins. Marras Charlos, különösen Ausztria katolikus köreinek szociális aktivitása gyakorol rá hatalmas befolyást. Egyre jobban megérik benne a felismerés, hogy csak erős állam rendjének a talaján virulhat az emberi haladás. Gazdag tudással és határozott, megdönthetetlen világnézettel kezd munkálkodni a nagy katolikus szervezetekben s az ,,As No- vidades“ cimü újság számára szikrázóan szellemes cikkeket ir. Nagyon is rövidre szabott szabad idejét Coimbra csodálatos botanikus kertjében tölti, ahol átadja magát a virágpompa élvezésének. A szanáló miniszter Mikor a nemzeti összeomlás után Freitas miniszterelnök 1928-ban Salazar doktorra bizta a pénzügyminiszteri tárcát, Salazar teljes buzgósággal szenteli magát uj hivatásának. Sohasem lehetett őt fogadásokon, ünnepélyeken látni, ahelyett fáradhatatlanul dolgozott FunchaJ-utcai lakásán, Íróasztala mellett késő éjszakáig, hogy a portugál állam vigasztalannak látszó háztartását rendbe hozza. S pár év alatt megcsinálta az elgondolha- tatlan csodát, költségvetési fölöslegekről számolhatott be, melyekkel föl lehet épiteni az ország gazdaságát. Mikor 1932-ben Salazart a miniszterelnök - ■ seggel is megbízták, ragyogó emelkedés kezdődött a közélet minden terén. A szociális összemüködés csak a béke és a rend atmoszférájában fejlődhetik ki. Erős hadsereget teremtettek, A kikötőket kiszélesítették.. Utcákat, vasúti vonalaikat építettek. A gabonahadjárattai — ..battalhue del tri- igo“ — terméketlen, sivár területeket termékeny szántófölddé változtattak. ,,Ordern e Progresso“ — rend és haladás — az uj állam jelszavai, amely alapjait a családba építi és hivatásos területekre. Fontos kiemelni azt is, hogy Salazar sohase igyekezett szolgai módon utánozni a más államok politikai és gazdasági rendszereit. mert tisztában van vele, hogy a politikai kormányzatnak az időhöz és a miliőhöz kell alkalmazkodnia. Salazar számára Portugália nagysága nem a lefolyt időkre való emlékezés, hanem életerős kifejezése a jelennek, amely tudatában van a régi portugál gyarmatbirodalom mérhetetlen kiterjedésének, gazdagságának és Hatalmának. Ilyen módon lett Salazar Oliveira dr. Hazájának megmentője. S ma Portugália szilárd bástya Nyugateurópa részben akut, részben lappangó boLsevizmusa eilen. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban. hatalmas választékban már 120 lejtői kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyv - osztályában, Cluj, Piaţa Unirii, I Kis incidens su’yos j jköveikezményekke: |
