Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-16 / 160. szám

X 19 3 7 július lb. ELLENZÉK DÉSI-JAGAMOS LILI TALÁLKOZÓ Babra, Igáit ont órájának húzójával, mielőtt zsebébe csúsztatna. Szokása volt, mi ni ahogy az is szokásává lett idővel), hogy mielőlt meg,- nlézte volna óráján a pontos időt, előbb fülé­hez viliit e. Apró kis szokások, mozdulat Ok idegződnek az emberbe. — A reggel,iil fiam, a reggelit. — O, hat hová sietsz? — Elkések fiam,, a reggelit. Gyorsan megírta a kávéját. Megcsókolta felesége ráncos arcát és megcsipegette. — Ugyan, vén bolondja — korholta az asszony és hitetlenkedve nézett utána. Du- dolgatfva jött-ment, bujkáló fénnyel szemé­ben. Ráncos arca mosolyra húzódott, fcgy kis torz mosolyra, mert az idő nem szépít. Nyomot hagy a ilesten s nyomot a leiken is. * — Egy szivarat, kisasszony, szép világosat — reszketős ujjakkal kotorázta elő ia pténzt1. Rágyújtott. Lassan, módban szippantott, baLkezével kivette az égő szivart szájából s el- fujta a jobbjával tartott gyufát. Nézegette a szivart hosszúkás testét, meg volt elégedve az élettel. A szivar jól füstölt, jól szeleit. — Ha az aisszony látná — ötlött eszébe. — Csapna egy kis patáliát. Huncutkás mo­sollyal, ment tovább. Az asszony sohasem szerette a füstöt. Pö- rölgetett mindig. Veszekedni is eleget vesze­kedtek eleinte, nemcsak a ronda füstért, ahogy az asszony mondatta. Úgy általában veszekedtek. Később össze szoktak, egymás­hoz törte őket az idő. — Ha az első évet kibírjátok, kibírjátok a többig is — mondo­gatta az apósa. Ug,y is lett. Befordult az első sarkon. Milyen jól is­merte ezt az utcát, minden házával, minden macskafejü (kövével egyült. Mindjárt az ele­jén jobbra tér egy keskeny utca: olt lakott fialta!ember korába, ott ni, abban a házban. Szembe vele egy szép asszony ablaka nyílott, ismerte minden kis rovását'-kopását a festett ablakfának. Szép idők voltak. Kihúzta ma­gát, mikor előtte lova haladt Tiszteletből az emlékekért s az álmokért, melyek tova szál­lottak, mint az elsuhanó évek « mint most a szivar füstje. A 1 Illat! szivaré! — Egy kis érelmeszesedés, vérnyomás, húst keveset!, borti, cigarettát1 -semmit — mondotta az orvos. — Áh — legyintett akikor — s -tovább szi­varozott. — Vagy élünib, vagy nem élünik. — Fel sem vette az orvosi tilalmat. Eljár! továbbra is esténként borozgatwa — beszélgetni a töb­biekkel. De -a „,-többiek“ egyre kevesebben lettek, egyik meghalt, másik ikimaradü, mert ,,nem birja már a szivem". ö sem érezte jól magát, éjszakánként egy­re kevesebbet- aludti, szédüli s vörös karikák -táncoltak szemei előtt. Elment egy másik orvoshoz. Szóról-szóra ugyanazt mondotta az is. Azóta ,,megja­vult." Csak ne lett volna annyi szabad ideje. A szabadság néha teher, nagyobb -teher a rab­ságnál. Aki megszokja a percre beosztott időt', nehezen van már meg nélküle. Ülni egész nap, vagy járkálni céltalanul, üres kezekkel. Hiányoztak az órára készülé­sek), az órák, a javítani való füzetek, amit az ostoba „ikölkök" tele irkáit a k ostobaságok­kal,. S hiába hiányoztok már lassan múló hosszú évek óta a hiány után felszakadt üres-ség még ma is oly mély voll, mine az el­ső években. Aztán a könyvek. Most is olvasgatott, de már nem annyit, mim! régebben. Most inkább folyóiratokat, újságokat. A politikái átfutva, kevés érdeklődéssel. Hogy mi történik a vi­lágon?! — Istenem, annyi minden történik, de van-e valami értelme mindennek?! — Az u-szó versenyeket is csak az élvezi igazán, ki úszni tud. Néha el-ellátogar az öreg gimnáziumba. Ilt sem volt már sok keresni valója. Az ő korosztálya már nyugalomba vonult. Uj ta­nárok volta-k s csendes mindenbenigazaladás- sal bántak vele. Ez bántotta. Szerette volna, ha elleni mondanak, hogy vitázhasson, hogy példákat hozhasson fel és érveket-. — De kérem, éppen egy órán -történt meg vele — szerette volna kezdeni s folytatni -mindaddigi, miig valaki kicsit — hive. Azt nem mondja: lehetséges. S -aikkor tovább a példákkal, tovább az érvekkel, mig a lehetsé­gesből -tény lesz. Egy kis megbán tot tsággal ment el mindig » gimnáziumból, de ujra-ujra mégis vissza- ment. Valami húzta oda, talán az elmúlt évek. Félve ment mindig ujra-ujra. Félve, ha valaki megkérdezné, mit keres ott, nem tud­na válaszolni. Diákjait régen szétszórta az él-ép, nem várta senki, hát akikor mégis miért?! Most mégis úgy érezte, hogy várják, varja az iskola, az osztály a padok s a régi diákok,. Az utolsó sarkon -tért be. Látszot/t az épü­let már, hol harminc diákja várja féllévszá- zados találkozóra. Várják a tanár urat, ülnek a padokban .s mikor nyill-ik az ajtó, felállva üdvözlilk, ő be megy, int, hogy tessék leülni. Mint régen. Talán nem iis volt -igaz az a pár év azóta. Minél- közelebb ért az iskolához, annál egyenesebb lett -a dereka, léptei annál ruga­nyosabbak. * — Isten hozta, tanár ur — fogadták egy- pár-an, alig mz-tiizenkelten a harminc közül. — Van szerencsém — .mondotta halkan. Megállóit az -ajtóban, nézte a régi kedves szobát;, az öreg televésett padokat. Nézte az öreg fiukat, a dereshaj-u, kenyérér; küzdő ré­gi „kölyköket“. — Hogy van, kedves lanár ur? — kér­dezték s. körül fogták. — öregen, gyengén. — Ugyan-ugyan. Semmit sem változott, ■túl él mindnyájunkat. — Nehezen fiuk — mondotta ki- ® meg­döbbent a szólód1. »"Shii* Kilépett az öreg -kapun. Lassan lépegetettí. botjára támaszkodva. A sarokról nem nézett vissza s a régi, kes­keny utcánál nem húzta ki magát. Minek? A régi sziáp asszony már portado- zik régen, a kiis ablakot más nyitogatja, más néz ikii rajt-a. És minek ápolni az illúziót. A kölykök is rokkantjai már az életnek, hát ő mént álmodja vissza a múltat, Miért áltatja magát?! A trafiknál megállóit, egy kis daccal lé­pett be: kis­— Egy saktulávai abból a szivarból asszony. — Hát még ezt sem — Hajtogatta egész utón hazafelé és szidta a -szivart, mert rosz- szul szeleit. Kétezer ember meg lincselni kaliforniai hármas ártatlan gyanúsítottjait HOLLYWOOD, julius hó. Néhány nappal ezelőtt -a- kaliforniai Ing­lewood városka melletti' hegyszakadékban I három gyermek összeroncsolit holttestét ta­lálták meg. Két nyolcéves és egy hétéves gyermeket öl! meg a bestiális gyilkos, akinek 'kilétlét a legierélyesebb nyomozás sem derítette eddig ki. Melba Everett. Madeline Everett — két testvér — és Marjorie Stephens előkelő ingle- woodi szülők gyermekei voltak. Tragikus haláluk szörnyű hatással volt nemcsak a szü­lőikre és barátók-ra, hanem az egész város­kára. A hangiul-alot még súlyosbította az, hogy a gyilkost a rendőrség nem találta. Egyre-másra fogták -le a gyanúsítottakat, né­hány órai fogság u'tán azonnal mindegyik­ről kiderült, hogy ártatlan, nincsen semmi szerepe a gyermekek meggyilkolásában. Annyit megállapítottak, hogy a három gyermeket egy férfi hurcolta el, aki magát ,,Eddie tengerésznek" nevezte. A meggyil­kolt gyermekek játszópajlásai látták, amin! a ,.tengerész bácsi" kézenfogva elvezetle a há­rom gyermeket, hogy ..nyulv-adászat-ra“ vi­gye őket. Másnap találták meg a gyermekek össze­roncsolt holttestét. Tegnap ismét elfogol! az inglewoodi rend­őrség kép gyanúsítottat, kikről azonban ugy­látszik szintén kiderül, hogy ártatlanok. A kis kaliforniai városka közvéleménye azon­ban már türelmetlenségében nagyon izgatott volt. — A gyilkos! akarjuk, a gyilkost akarjuk! — ezzel a jelszóval 2000, túlnyomórészt nőkből álló csapat vonult a fogház elé, be­tört a fogházudvarra és meg akarta lincselni a két gyanúsította!. — Elevenen ke-i-1 elégetni a bestiális gyi;l- kosi! — kiáltották magúikból kikelve mind a kétezren. A nők esernyőkkel, a férfia-k bo­tokkal hadonásztak és mindenáron be akar­tak jutni a két gyanúsított cellájába, hogy meglincselhessék őket. A helyzet rendkívül fenyegető voLt. A fogház személyzete érte­sítette a fogházig-azgalóti, aki orditva igye­kezett a feldühödött tömegei hanggal túl­szárnyalni. — Értsétek meg, — kiabálta. — ezek az emberek ártatlanok! Nem ezek gyilkolták meg a gyermekeket!... Csak órák múltával tudták a fogházud­vart kiüríteni. A kétezer felizgatott' ember sem szép szónak, -se erőszaknak nem akart engedni és főleg a nők hangoztatták, hogy addig nem mennek el, amig meg nem lincsel­ték a gyilkost. Uj Icönyvelc MAY REEVES: CHARLIE CHAPLIN MA­GÁNÉLETÉBŐL. Chaplin magánélete, ahogy a hozzá legközelebb állott asszonyok egyike, a művész néhány évvel ezelőtt európai ut­jának partnere, May Reeves látta és elfo­gulatlan -nyíltsággal elmeséli (illetve eline- s élteti Clair Goli írónővel) nagyviági, sze­relmi. színészi élményei, fejlődő és végül bántó disszonanciában kicsendülő szerel­müknek érdekes törénete, a háttérül szolgá­ló, színesen leirt környezet és a benne sze­replő hírességek, a welszi herceg, a pár-mai herceg, Saljapin, Chevallier, Menjou, Cit­roen, stb. mind olyan hangos szóival kínálja a szenzációt, hogy az Írónak minden művé­szi tapintatára és ízléses mérséklésére szük­sége van, hogy a könyve számára az ,,iro­daion»“ minősítést megmentse. A Chaplin- memoár Írónőjének ez az ambíciója fényesen sikerült: a szenzációból emberileg érdekes, lekötő olvasmányt csinált. Fűzve 92 lej, köt­ve 125 lej minden könyvkereskedésben. Kér­je a Renaisisance-könyvek teljes jegyzékét. GUY DE POURTALÉS: A ZONGORA POÉTÁJA. CHOPIN ÉLETREGÉNYE. A ki­tűnő tollú Pourtalés kö'nyvének címében Chopint, a költőt aposztrofálja, felejtetve, hogy a nagy muzsikus életregényében és al­kotásában mást és többet lát, mint a szak­tudós -szemüvegén keresztül látni szokás. Megrajzolja hősének társadalmi és kulturális környezetét, beállítja őt a kor távlatába, rá­világít a szellemi áramlatokra, amelyek fej­lődését befolyásolták, de legelsősorban azt mutatja meg, ami -a lengyel zenei látngész sor­sában és művészetében a lényeg: a szomorú­ságot és a magányosságot. Chopin költő volt, mert szenvedett és szenvedett, mert költő volt. Ezzel az egyszerű, de sokatmondó ta­nulsággal gazdagabban teszi le az olvasó Pourtalés mesteri Chopin-kötetét. Láni Vik­tor kitűnő fordításában, Renaissance kiadó bibliofil sorozatában. Fűzve 129 lej, kötve 158 lej minden könyvkereskedésben. Kérje a Renaissance-kön.yvek teljes jegyzékét. BOZZAY MARGIT: KENYÉR ÉS SZERE­LEM. Bozzay Margit az asszonyok közked­velt i-rója Keinyér és szerelem cimü uj re­gényében olyan problémákat boncol és tár a maguk megdöbbentő valóságában az olvasó elé, amelyekhez asszonyiró még nem igen mert nyalni eddig s amelyeknek tárgyalása és feltárása éppen ezért nagyon is szüksé­ges volt. Alakjain érezni lehet, hogy nem kitalált alakok, mind itt járnak., érezmek, közöttünk és körülöttünk és örömeik, bá­nataik, harcaik és problémáik valamennyiünk örömek bánatai és problémái. A könyv a munkb és a szerélem himnusza. A tegnapi­ból maiivá lett asszony regénye, aki a vidéki úri életből, a zátonyra futott háziasságból iudu] neki az ismeretlen nagyvárosnak, az ismeretlen életnek, hogy kenyeret keressen és régi élete romjaiból uj életet építsen. A ,.Kenyér és szerelem" ára ugyanaz, miét a „Tizenötéves feles!ég‘‘-é, 145 lej minden könyvkereskedésben. Kérjen Athenaeum uj donságjegyzéket. Békésy Sándor: Hivatások. Életpályák. Gyakorlati pályavezető. Mindig hasznosak voltak azok a könyvek, amelyek a tájéko­zatlan közönségnek útmutatást nyújtottak a pályaválasztás nagy problémájánál. Érthető is, mert alig ismeri vadaki azokat az elő­feltételeket, amelyeket az egyes pályáknál megkívánnak. Békésynek ez a könyve ennél az ismeretnél is többet nyújt. Nemcsak arról tájékoztatja a vásárlót, hogy milyen okmá­nyokra van szüksége, ha valamely állásra akarja pályázatát benyújtani, hanem statisz­tikai adatokat közöl arról, hogy egy-egy pá­lyán hán yember talál elhelyezkedést. Má­sik nagy előnye, hogy nemcsak a tanuló ifjúság, pályaválasztási kérdéseivel foglalko­zik, hanem azok számára is megbecsülhetet­len, akik mostani hivatásukat egy másikkal szeretnék felcserélni. Békésy: Hivatások. Élet­pályák Gyakorlati pályavezető cimü könvv ara 79 lej minden könyvkereskedésben LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a I*'Já­tékosabb kivitelig legolcsóbban az E'. könyvosztályábau,, Chi], Plata Uairii.

Next

/
Thumbnails
Contents