Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)
1937-07-11 / 156. szám
X 1937 Julius 11. ii—im ...im in ■■ni mu mu iii murr Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó, Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi sora hasonlít a „Primeros“ által nyújtott boldog biztonsághoz. Aki ismeri, az előnyben részesíti a csodálatos é3 bársonyos „Primtos“ gumit, mely 5 évig tart FLÓRA I irta: HARSAMY1 ZSOLT £ L Úgy éltek együtt ketten, mintha házasságban éltek volna. A férfi szerette is mondogatni: — Feltaláltam a házasság egyetlen kitűnő megoldását. A háztartásomat a test- vérhugom vezeti: Élvezem a házasság minden előnyét, viszont a házasság hátrányait nem ismerem. ő negyven éves volt, húga harminc. Szüleik régen elháltak. A férfi, mint mérnökember, egy vidéki bányavállalat fővárosi irodáját vezette. A fizetéséből kényelmesen megélt, főként azért, mert a húga remekül értett hozzá, hogyan kell pénzzel bánni. A háztartás igen keveset fogyasztott, a mérnöknek bővecs- kén maradt költőpénze társadalmi életére. Minden este eljárt hazulrólviszont Mariska, a húga, jobban szeretett otthon üldögélni. Kézimunkázott, vagy rendezgetett. Mindig akadt valami rendezni valója. A mérnök minden levelet szeretett félrerakni, amelyet bárkitől kapott. Mariska ábécé-rendbe szedte őket, külön kötegekbe. Aztán dátum szerint külön mutatót csinált hozzájuk. — Te, Mariska — mondta a mérnök —, tavaly irt nekem egyszer az a Vasadi és valami amerikai könyvet említett a levélben. Nem emlékszer rá? Hogyne emlékezett volna. Nem tellett bele két perc, már hozta a Vasadi-leve- let. A mérnök elismeréssel nézett rá. — Bámullak. Nem hiszem, hogy jobb titkár volna nálad a világon. Mariska hálásan mosolygott. S aznap este még különösebb gonddal rakosgatta az uj leveleket. Voltak azok között női levelek is, jócskán. Azokat is rendezte, beosztotta. Egyik kötegnek „Mucus“ volt a címe-, másiké ,,Bella“. Hogy kik ezek a hölgyek, azt néha sejtette Mariska, néha nem. S ha sejtette is, a női leveleket nem vezetéknév szerint osztályozta, finom érzékkel tisztelvén bátyja diszkrécióját. II. Mariskának saját magának is volt postája. Igaz, hogy nagyon gyér. Néhány intézeti társnőjével folytatott levelezést, azonkívül a vidéki rokonokkal való Írásbeli érintkezést is ő tartotta fenn. És végül Deáktól is kapott olykor levelet. Ez a Deák ügyvéd volt} nőtlen ember, félszeg óriás, csetlő-botló ügyetlen valaki. Szerelmes volt Mariskába. Már hat esztendeje. Véletlenül ismerkedett meg a pénzügyigazgatóság egyik hivatali előszobájában, mikor Mariska a bátyja adóügyeiben szaladgált. Az ügyvéd en- gedelmet kért, hogy meglátogathassa. Mariska megadta az engedelmet, mert az ügyvéd személye közömbös volt ugyan neki, de azt gondolta, hogy nem lesz haszontalan dolog néha ingyen jogi tanácsot kapnia. Az első látogatást követte a második, a másodikat a többi is. Egy félév múlva az ügyvéd megkérte a Mariska kezét. — Megmondom őszintén, — felelte a leány —, maga nem közömbös nekem. De nem szeretem eléggé ahhoz, hogy elhagyjam a bátyámat. Én ismerem őt. Praktikus érzéke seirfini. Nélkülem el volna veszve. Deák ekkor felkereste magát a mérnököt. Elmondta neki az egész dolgot. A mérnök igyekezett gavallérosan viselkedni. De lelke mélyén megrettent. Húgát nem tudta volna nélkülözni. A vége az lett, hogy Mariska végleg nemet mondott a kérőnek. — Jól van — mondta az ügyvéd — akkor várok. Eljön még egyszer az én napom is. Olykort eljött látogatóba, olykor leveT3LLENZ6K 15 let irt. És várt. így tartott ez már hat éve. 'in. A mérnök megismerkedett Lóránték- kal. Lóránt nagyvállalkozó volt és a Lendvay-utcában lakott. Lórántné és a mérnök tréfás flörtöt folytattak. — Hiába kacérkodik velem a feleséged — mondotta a mérnök Lórántnak —, nálam nem fog élérni semmit. Én a nővérét imádom, Flórát. — Miféle Flórát? a feleségemnek nincs nővére. — Igen, de én képzeltem neki egyet. Ha volna, az nyájasabb volna, mint ö, alacsonyabb, kerekebb, közvetlenebb. És Flóra lenne a neve. Én ezt a Flórát utálom. Ezen nagyon nevettek mindnyájan. Többször visszatértek aztán Flórára. Részletesen kidolgozták a képzelt állok jellemvonásán, leírták öltözködését, részletezték apró szokásait. Flóra, mint tréfás személy, állandó maradt. Figurája gyökeret vert a baráti körben. Minduntalan felvetették, hogy mit szólna ehhez Flóra. Vitatkoztak Flóráról. Flóra egyre szélesebb körben lett ismert név. Legendás alakká nőtt. Az avatatlanok, ha hallottak róla, azt hitték, élő valakiről van szó. Csak Mariska nem hallott róla. V'issza- vonultságában nagyon távol élt ettől a körtől. Bátyja pedig elég szűkszavú volt otthon, keveset mesélt társasági élményeiről. Mariska mindössze annyit hallott, hogy bátyja egy idő óta gyakran van együtt bizonyos Lórántékkal. mondta húgának, — senki más. Postát sem akarok kapni. Te is csak akkor Írjál, ha Isten őrizz, megbetegszel. Három hétig teljesen ki akarok kapcsolódni. Ami levél jön, bontsd fel, olvasd el és csak a legutolsó esetben értesíts róla, ha valami nagyon életbevágó volna. A női levelek nem életbevágók, azt mondanom sem kelt. Mariska bólongatott. A mérnök pedig utolsó este még egy tréfát gondolt ki: levelet irt Flórának. Lórántnénak címezte a borítékot, a levélben pedig, amely igy kezdődött: „imádott, egyetlen Flórám“, megkérte a Flóra kezét. A levelet postára tette, jóizüt mosolygott azon, hogy Lóránték hogyan fognak nevetni, aztán elutazott. A címét Lórántéknak sem mondta meg. V. Mariska minden nap felbontotta elutazott bátyja postáját. Negyednap női irá- su levelet talált. Megdöbbenve ért a levél | végére. Valami Flóra irt o bátyjának. A levélből kétségtelenül kiderült, hogy bátyja házasodni készül. Sőt nyilvánvaló volt az is, hogy bátyja, ki restellt neki szólni erről, szándékosan olvastatta el vele a postáját. A bejelentést igy akarta megtakarítani. Két napig folyton sirt Mariska és két éjszaka nem aludt. Akkor felkereste az j ügyvédet. — Mennyi idő alatt tud diszpenzációt szerezni, hogy magához menjek? Az ügyvéd hebegni is alig tudott a boldogságtól. VI. véd lakásán. Nagy hangossággal örvendeztek egymásnak, de a tüntető melegségben volt valami üresség. — És te? — kérdezte végül Mariska. — Valahogy csak megleszek. Majd keresel nekem valami jó házvezetőnőt. — Mikor akarsz nősülni. — Én? Soha. Hogyan jut ez eszedbe? — Ugyan ne titkolódzz előttem. Hát Flóra? Olvastam a levelét. IV. A mérnök elhatározta, hogy szabadságidejét Szicíliában fogja tölteni. — A te nyaralásoddal mi lesz? — kérdezte húgát. — Én nem megyek sehová, — felelt Mariska — itthon akarok maradni. Te csak utazz. Nem sokat vitatkozott a mérnök. Kissé önző ember volt, hamar beleegyezett, hogy húga nem nyaral. Annál jobban kidolgozta a saját nyaralását. Kicsiny falut nézett ki magának. — Csak te fogod tudni a elmemet — A mérnök még meghosszabbította nyaralását odalent, öt hétig marad el. Napbarnítotton, frissen, jókedvűen érkezett haza. Otthon a szobalány fogadta. — A kisasszony férjhez ment és ezt a levelet hagyta itt. Tessék majd felhívni telefonon. Úgy érezte magát, mintha fejbeütötték volna. De miután a levéllel a kezében, amely egyszerű és szeretetteljes bejelentés volt néhány kurta sorban, gondolkozott egy jó órát, vállat vont és elhatározta, hogy jó arcot fog vágni húga boldogságához. Mindjárt fel is kereste. Az ügyMagyar fiatalember és amerikai milliomos leány szöktetéses szerelmi kalandja A mérnök megdöbbenve nézett húgára. Egyszeriben világos lett előtte minden. Furcsán és kesernyésen elmosolyodott. Aztán elmondta Flóra egész történetét. Amulva hallgatták. És ott ültek hárman kényszeredetten és zavartan. A beszélgetést hosszú, kínos szünetek szakították félbe. Már lent volt az utcán, mikor hirtelen vad bosszúvágy lobbant fel benne. Úgy érezte, hogy most rögtön felkeresi Flórát és megfojtja, csak akkor eszmélt rá, hogy nincs kit megfojtania. És komoran ment haza a magányos lakásba. Londonban LONDON, ju liras hó. j Egész Londont bejárta pénteken a hir: egy magyar fiatalember megszöktette egy csiká- gói milliomos lányát és Gretna Greenbe uta- I zott vele, de mielőtt még bekövetkezett volna a „katasztrófa“ vagy ,,heppiend“, az apa, áki ia Quen Mary-n Londonba érkezett, igazi amerikai! tempóban autón és repülőgépen eredt a pár után és — visszaszöktette a lányt. A regényes szerelmi! törtjénet női szereplői Martha Carr, G. R. Carr, ia Dearborn Chemical Trust dúsgazdag elnökének 17 éves lánya, akit apja egy párisi intézetben nevel teteit. A szerelmi regény magyar származású hőse: Strausz-Hupe Róbert iró. Strausz-Hu- pe Dél-Franciaországban ismerkedett meg Martba Carral. Amennyire az eseményeket időrendben rekonstruálni lehet1, a következő történt: G. R. Garr hétfőn érkezett Londonba. Itt várta lánya, alki Párásból jött át apját fogadni. Ugyanakkor azonban titokba Londonba érkezett Strausz-Hupe Róbert is. Kedden Mártha egyszerűen eltűnt. Mint ki derű lit, magyar szerelmesével Skóciába utazott, hogy a gretnagreeni kovács összeeskesse őket. A kovácsnak ugyanis még ma is joga van a különleges skóciai házassági törvények értelmében bárkin bárkivel összeesketni. Csakhogy az es-ketéshez a párnak igazolnia kell), hogy három hétig a gretnagreeni kerületben lakott. Ezt nem ftudta az lifju pár és igy elszontyolodva Glencapleba utaztak, néhány kilométernyire Gretna Greentől, egy szállodában szobát vettek, hogy ott várják be a három hét leteltét. Azonban az amerikai apa se tud'.'a, hogy a párnak három hétig kell várnia az esküvőre. Minthogy pedig a lány volt olyan könnyelmű és felhívta 'telefonon apját, hogy megnyugtassa, nincs semmi baja, sőt ellenkezőleg, az apa abban a hitben, hogy csütörtök regigei tiz órakor lánya megesküszik, a 'technika legmodernebb vívmányaival sietett az esiküvő megakadályozására. Egy barátja ugyanis közölt vele,, hogyha , leánya Glencapleban, Gretna Green közeliében van, ez nem- jelentheti egyebet, minthogy expressz- házasságra készül. Az öreg Carr tehát csütörtökön hajnalban a croydoni repülőtérre hajtatott, külön repülőgépe^ bérelt és néhány óra alatti Skóciába érkezett. Ezután az -események villámgyorsan követitek egymásl. Az öreg Carr ellentmondást nem türően felszólította leányát, hogy kövesse s magával vitte a repülőtérre. Ä repülőtéren megreggeliztek, tekintve, hogy az öreg Carr megéhezett az izgalomtól. Tojás és sonka közölt a leány felugrott és vissza akart menekülni magyar szerelmeséhez, aki gyanútlanul aludt a szállodában, de az öreg jókor észrevette, betuszkolta a repülőgépbe és ebédidőre már Londonban is voltak. Eddig a tények. G. R. Carr kijelentette, hogy nem tulajdonig különösebb fontosságot lánya ,,kirándulásának“. — Gyerek még — mondta — és persze szeleburdi. Szegény anyja két és félévvel- ezelőtt halt meg, azért adtam a párisi intézetbe. Ezt a kis kirándulást majd elfelejti. Martha Carr ezzel szemben váltig azt állítja, hogy imádja Strausz-Hupe Róbertéi és egyetlen vágya, hogy férjhez mehessen hozzá. Strausz-Hupe Róbert, a történet harmadik főszereplője, csak pénteken jutott szóhoz, miután csütörtökön a szállodában arra ébredt fel, hogy a lányt visszaszállitották és eltartott egy darabig, amig ki tudta nyomozni, mi történt Márthával. Mire egészen egyszerűen, európai módon, vasútra ült és úgy jött Londonba. Londonban elmondotta, hogy valóban magyar, magyar állampolgár, magyar útlevéllel utazik, de sohasem élt Magyar- országon és nem is tud magyarul-. Bécsben nevelkedett', tizennégy év óta Amerikában él. Egy nagy amerikai tőzsdecég beltagja volt, de onnan kivált és most utazgat, könyveket ir. G R. Carr elutazott Londonból és magával vitte -leányát. Hogy hov-a utaztak, azt nem közölték senkivel. Strausz-Hupe Róbert egyelőre Londonban marad. MM Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előharcosa. Büdiüsíen az li fnU (VI. Podmaniczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobit! ' Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. U6H1 Telefon: 202—43, 294—34.