Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-11 / 156. szám

X 1937 Julius 11. ii—im ...im in ■■ni mu mu iii murr Ne takarékoskodj, mikor egészségedről van szó, Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi sora hasonlít a „Primeros“ által nyújtott boldog bizton­sághoz. Aki ismeri, az előnyben részesíti a csodála­tos é3 bársonyos „Primtos“ gumit, mely 5 évig tart FLÓRA I irta: HARSAMY1 ZSOLT £ L Úgy éltek együtt ketten, mintha há­zasságban éltek volna. A férfi szerette is mondogatni: — Feltaláltam a házasság egyetlen ki­tűnő megoldását. A háztartásomat a test- vérhugom vezeti: Élvezem a házasság minden előnyét, viszont a házasság hát­rányait nem ismerem. ő negyven éves volt, húga harminc. Szüleik régen elháltak. A férfi, mint mérnökember, egy vidéki bányavállalat fővárosi irodáját vezette. A fizetéséből kényelmesen megélt, főként azért, mert a húga remekül értett hozzá, hogyan kell pénzzel bánni. A háztartás igen ke­veset fogyasztott, a mérnöknek bővecs- kén maradt költőpénze társadalmi életére. Minden este eljárt hazulrólviszont Ma­riska, a húga, jobban szeretett otthon ül­dögélni. Kézimunkázott, vagy rendezge­tett. Mindig akadt valami rendezni való­ja. A mérnök minden levelet szeretett félrerakni, amelyet bárkitől kapott. Ma­riska ábécé-rendbe szedte őket, külön kötegekbe. Aztán dátum szerint külön mutatót csinált hozzájuk. — Te, Mariska — mondta a mér­nök —, tavaly irt nekem egyszer az a Vasadi és valami amerikai könyvet em­lített a levélben. Nem emlékszer rá? Hogyne emlékezett volna. Nem tellett bele két perc, már hozta a Vasadi-leve- let. A mérnök elismeréssel nézett rá. — Bámullak. Nem hiszem, hogy jobb titkár volna nálad a világon. Mariska hálásan mosolygott. S aznap este még különösebb gonddal rakosgat­ta az uj leveleket. Voltak azok között női levelek is, jócskán. Azokat is rendezte, beosztotta. Egyik kötegnek „Mucus“ volt a címe-, másiké ,,Bella“. Hogy kik ezek a hölgyek, azt néha sejtette Maris­ka, néha nem. S ha sejtette is, a női le­veleket nem vezetéknév szerint osztá­lyozta, finom érzékkel tisztelvén bátyja diszkrécióját. II. Mariskának saját magának is volt postája. Igaz, hogy nagyon gyér. Néhány intézeti társnőjével folytatott levelezést, azonkívül a vidéki rokonokkal való Írás­beli érintkezést is ő tartotta fenn. És vé­gül Deáktól is kapott olykor levelet. Ez a Deák ügyvéd volt} nőtlen ember, félszeg óriás, csetlő-botló ügyetlen vala­ki. Szerelmes volt Mariskába. Már hat esztendeje. Véletlenül ismerkedett meg a pénzügyigazgatóság egyik hivatali elő­szobájában, mikor Mariska a bátyja adóügyeiben szaladgált. Az ügyvéd en- gedelmet kért, hogy meglátogathassa. Mariska megadta az engedelmet, mert az ügyvéd személye közömbös volt ugyan neki, de azt gondolta, hogy nem lesz ha­szontalan dolog néha ingyen jogi taná­csot kapnia. Az első látogatást követte a második, a másodikat a többi is. Egy félév múlva az ügyvéd megkérte a Ma­riska kezét. — Megmondom őszintén, — felelte a leány —, maga nem közömbös nekem. De nem szeretem eléggé ahhoz, hogy el­hagyjam a bátyámat. Én ismerem őt. Praktikus érzéke seirfini. Nélkülem el volna veszve. Deák ekkor felkereste magát a mérnö­köt. Elmondta neki az egész dolgot. A mérnök igyekezett gavallérosan visel­kedni. De lelke mélyén megrettent. Hú­gát nem tudta volna nélkülözni. A vége az lett, hogy Mariska végleg nemet mon­dott a kérőnek. — Jól van — mondta az ügyvéd — akkor várok. Eljön még egyszer az én napom is. Olykort eljött látogatóba, olykor leve­T3LLENZ6K 15 let irt. És várt. így tartott ez már hat éve. 'in. A mérnök megismerkedett Lóránték- kal. Lóránt nagyvállalkozó volt és a Lendvay-utcában lakott. Lórántné és a mérnök tréfás flörtöt folytattak. — Hiába kacérkodik velem a felesé­ged — mondotta a mérnök Lórántnak —, nálam nem fog élérni semmit. Én a nővérét imádom, Flórát. — Miféle Flórát? a feleségemnek nincs nővére. — Igen, de én képzeltem neki egyet. Ha volna, az nyájasabb volna, mint ö, alacsonyabb, kerekebb, közvetlenebb. És Flóra lenne a neve. Én ezt a Flórát utá­lom. Ezen nagyon nevettek mindnyájan. Többször visszatértek aztán Flórára. Részletesen kidolgozták a képzelt állok jellemvonásán, leírták öltözködését, rész­letezték apró szokásait. Flóra, mint tréfás személy, állandó maradt. Figurája gyökeret vert a baráti körben. Minduntalan felvetették, hogy mit szólna ehhez Flóra. Vitatkoztak Fló­ráról. Flóra egyre szélesebb körben lett ismert név. Legendás alakká nőtt. Az avatatlanok, ha hallottak róla, azt hitték, élő valakiről van szó. Csak Mariska nem hallott róla. V'issza- vonultságában nagyon távol élt ettől a körtől. Bátyja pedig elég szűkszavú volt otthon, keveset mesélt társasági élmé­nyeiről. Mariska mindössze annyit hal­lott, hogy bátyja egy idő óta gyakran van együtt bizonyos Lórántékkal. mondta húgának, — senki más. Postát sem akarok kapni. Te is csak akkor Ír­jál, ha Isten őrizz, megbetegszel. Három hétig teljesen ki akarok kapcsolódni. Ami levél jön, bontsd fel, olvasd el és csak a legutolsó esetben értesíts róla, ha valami nagyon életbevágó volna. A női levelek nem életbevágók, azt monda­nom sem kelt. Mariska bólongatott. A mérnök pedig utolsó este még egy tréfát gondolt ki: levelet irt Flórának. Lórántnénak címez­te a borítékot, a levélben pedig, amely igy kezdődött: „imádott, egyetlen Fló­rám“, megkérte a Flóra kezét. A levelet postára tette, jóizüt mosolygott azon, hogy Lóránték hogyan fognak nevetni, aztán elutazott. A címét Lórántéknak sem mondta meg. V. Mariska minden nap felbontotta eluta­zott bátyja postáját. Negyednap női irá- su levelet talált. Megdöbbenve ért a levél | végére. Valami Flóra irt o bátyjának. A levélből kétségtelenül kiderült, hogy bátyja házasodni készül. Sőt nyilvánva­ló volt az is, hogy bátyja, ki restellt neki szólni erről, szándékosan olvastatta el vele a postáját. A bejelentést igy akarta megtakarítani. Két napig folyton sirt Mariska és két éjszaka nem aludt. Akkor felkereste az j ügyvédet. — Mennyi idő alatt tud diszpenzációt szerezni, hogy magához menjek? Az ügyvéd hebegni is alig tudott a bol­dogságtól. VI. véd lakásán. Nagy hangossággal örven­deztek egymásnak, de a tüntető meleg­ségben volt valami üresség. — És te? — kérdezte végül Mariska. — Valahogy csak megleszek. Majd ke­resel nekem valami jó házvezetőnőt. — Mikor akarsz nősülni. — Én? Soha. Hogyan jut ez eszedbe? — Ugyan ne titkolódzz előttem. Hát Flóra? Olvastam a levelét. IV. A mérnök elhatározta, hogy szabad­ságidejét Szicíliában fogja tölteni. — A te nyaralásoddal mi lesz? — kér­dezte húgát. — Én nem megyek sehová, — felelt Mariska — itthon akarok maradni. Te csak utazz. Nem sokat vitatkozott a mérnök. Kissé önző ember volt, hamar beleegyezett, hogy húga nem nyaral. Annál jobban kidolgozta a saját nyaralását. Kicsiny falut nézett ki magának. — Csak te fogod tudni a elmemet — A mérnök még meghosszabbította nyaralását odalent, öt hétig marad el. Napbarnítotton, frissen, jókedvűen érke­zett haza. Otthon a szobalány fogadta. — A kisasszony férjhez ment és ezt a levelet hagyta itt. Tessék majd felhívni telefonon. Úgy érezte magát, mintha fejbeütötték volna. De miután a levéllel a kezében, amely egyszerű és szeretetteljes bejelen­tés volt néhány kurta sorban, gondolko­zott egy jó órát, vállat vont és elhatároz­ta, hogy jó arcot fog vágni húga boldog­ságához. Mindjárt fel is kereste. Az ügy­Magyar fiatalember és amerikai milliomos leány szöktetéses szerelmi kalandja A mérnök megdöbbenve nézett húgá­ra. Egyszeriben világos lett előtte min­den. Furcsán és kesernyésen elmosolyo­dott. Aztán elmondta Flóra egész törté­netét. Amulva hallgatták. És ott ültek hárman kényszeredetten és zavartan. A beszélgetést hosszú, kínos szünetek sza­kították félbe. Már lent volt az utcán, mikor hirtelen vad bosszúvágy lobbant fel benne. Úgy érezte, hogy most rögtön felkeresi Flórát és megfojtja, csak akkor eszmélt rá, hogy nincs kit megfojtania. És komoran ment haza a magányos lakásba. Londonban LONDON, ju liras hó. j Egész Londont bejárta pénteken a hir: egy magyar fiatalember megszöktette egy csiká- gói milliomos lányát és Gretna Greenbe uta- I zott vele, de mielőtt még bekövetkezett vol­na a „katasztrófa“ vagy ,,heppiend“, az apa, áki ia Quen Mary-n Londonba érkezett, iga­zi amerikai! tempóban autón és repülőgépen eredt a pár után és — visszaszöktette a lányt. A regényes szerelmi! törtjénet női szereplői Martha Carr, G. R. Carr, ia Dearborn Che­mical Trust dúsgazdag elnökének 17 éves lá­nya, akit apja egy párisi intézetben nevel te­teit. A szerelmi regény magyar származású hőse: Strausz-Hupe Róbert iró. Strausz-Hu- pe Dél-Franciaországban ismerkedett meg Martba Carral. Amennyire az eseményeket időrendben rekonstruálni lehet1, a következő történt: G. R. Garr hétfőn érkezett London­ba. Itt várta lánya, alki Párásból jött át ap­ját fogadni. Ugyanakkor azonban titokba Londonba érkezett Strausz-Hupe Róbert is. Kedden Mártha egyszerűen eltűnt. Mint ki derű lit, magyar szerelmesével Skóciába uta­zott, hogy a gretnagreeni kovács összeeskes­se őket. A kovácsnak ugyanis még ma is jo­ga van a különleges skóciai házassági tör­vények értelmében bárkin bárkivel összees­ketni. Csakhogy az es-ketéshez a párnak igazolnia kell), hogy három hétig a gretnagreeni kerü­letben lakott. Ezt nem ftudta az lifju pár és igy elszontyolodva Glencapleba utaztak, néhány kilométernyire Gretna Greentől, egy szállodában szobát vettek, hogy ott várják be a három hét leteltét. Azonban az amerikai apa se tud'.'a, hogy a párnak három hétig kell várnia az eskü­vőre. Minthogy pedig a lány volt olyan könnyelmű és felhívta 'telefonon apját, hogy megnyugtassa, nincs semmi baja, sőt ellen­kezőleg, az apa abban a hitben, hogy csü­törtök regigei tiz órakor lánya megesküszik, a 'technika legmodernebb vívmányaival sie­tett az esiküvő megakadályozására. Egy ba­rátja ugyanis közölt vele,, hogyha , leánya Glencapleban, Gretna Green közeliében van, ez nem- jelentheti egyebet, minthogy expressz- házasságra készül. Az öreg Carr tehát csü­törtökön hajnalban a croydoni repülőtérre hajtatott, külön repülőgépe^ bérelt és néhány óra alatti Skóciába érkezett. Ezután az -események villámgyorsan kö­vetitek egymásl. Az öreg Carr ellentmon­dást nem türően felszólította leányát, hogy kövesse s magával vitte a repülőtérre. Ä re­pülőtéren megreggeliztek, tekintve, hogy az öreg Carr megéhezett az izgalomtól. Tojás és sonka közölt a leány felugrott és vissza akart menekülni magyar szerelmeséhez, aki gyanútlanul aludt a szállodában, de az öreg jókor észrevette, betuszkolta a repülőgépbe és ebédidőre már Londonban is voltak. Eddig a tények. G. R. Carr kijelentette, hogy nem tulajdonig különösebb fontosságot lánya ,,kirándulásának“. — Gyerek még — mondta — és persze szeleburdi. Szegény anyja két és félévvel- ez­előtt halt meg, azért adtam a párisi inté­zetbe. Ezt a kis kirándulást majd elfelejti. Martha Carr ezzel szemben váltig azt állít­ja, hogy imádja Strausz-Hupe Róbertéi és egyetlen vágya, hogy férjhez mehessen hozzá. Strausz-Hupe Róbert, a történet harma­dik főszereplője, csak pénteken jutott szóhoz, miután csütörtökön a szállodában arra éb­redt fel, hogy a lányt visszaszállitották és eltartott egy darabig, amig ki tudta nyomoz­ni, mi történt Márthával. Mire egészen egy­szerűen, európai módon, vasútra ült és úgy jött Londonba. Londonban elmondotta, hogy valóban magyar, magyar állampolgár, ma­gyar útlevéllel utazik, de sohasem élt Magyar- országon és nem is tud magyarul-. Bécsben nevelkedett', tizennégy év óta Amerikában él. Egy nagy amerikai tőzsdecég beltagja volt, de onnan kivált és most utazgat, könyve­ket ir. G R. Carr elutazott Londonból és magá­val vitte -leányát. Hogy hov-a utaztak, azt nem közölték senkivel. Strausz-Hupe Ró­bert egyelőre Londonban marad. MM Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előharcosa. Büdiüsíen az li fnU (VI. Podmaniczky-u. 8.) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobit! ' Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. U6H1 Telefon: 202—43, 294—34.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents