Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-13 / 132. szám

I Bt I PN 7*1* 193 7 Iun I um 13. A hét Yilágpolitíkája —Him iiMim »mi i iwrmiimmbtíjbiu/r r ...mw muVM ■ -v ■um»Man—Muaa»iiianar maaaii.-jtaautmmmmmmmmmmmawmsmawarnnmnaagMU'ma Újabb angol kezdeményezés jegyében A most végződő kül'poJitikiaii hét újabb eiö feszítések megindulását jelenti uz euró- j'.ii nehézségek megoldására. A ko/.demomyc* v ezúttal is az utolsó hetekluen nagyon te- \ ókenynek látszó angol külpolitika részéről indult ki. Eden külügyminiszter, a kezdemé- ívc/ó külpolitika fő irányit ója leaaningto'ni s a .tsztóihoz levelében reménykedő hangú- tatának ad kifejezést, mikor megái la pit ja, hogy ,a nemzetközi feszültség minden eny- ‘Iillése a helyzet javulásához kell hogy ve­zessen.“ Alig pár nap ellőtt még rikítóan idő szerűt lemnek látszott volna ez az opti­mista megállapítás. Ma inkább külpolitikái vezető körök eltökéltségét látjuk benne, hogy még a nyári hónapok alatt minden lehetősé­get fölhasználjanak) a nemzetközi helyzet legalább átmenetileg tűrhető rendezésére. 1 /ért zajlott le nagyobb izgalmak nélkül az a nemzetközi vita is, mely a Földköz.i-tdru- geri spanyol partok előtt történt ..incidens“-! követte. S ez az. oka, hogy minden nehézség ellenére diplomáciai tárgyalások utján sike­rült létrehozni olyan megoldást, mely Lon­don—Paris és a Berlini—Róma tengelyeknek ha nem is legbaritságosahb, de tényleges együttműködését biztosit je továbbra is, hogy a spanyol küzdőfelekkel' szemben® rokon- szenvük gyakorlati megnyilvánulásában mér­téket tartsanak. A spanyol tűzvész, melynek lángjait a belföldi izzó almyag már csak nagynehezen táplálja, igy a sohasem kizárt további incidensekig elszigetelten -maradhat s Európában kezdetüket vehetik az ujhbb tár­gyalások, melyekről a hosszantartó előké­születek után sem lehet tudni, hogy nagy­szabású vajúdások eredmények épen ntem hozmak-e újra valamilyen nevetséges eg érke- megállapodást a világra. A helyzet megoldá­sára irányuló angol kezdeményezés két ponton kezdett munkába. Mindkét pont ez európai viták legtöbbet szereplő te­rületei köré tartozik. Egyik Németország, másik a Dunavidék. Olaszországot az 'angol játék egyelőre, ugylátszsk, kívül hlagyja tár­gyalási számításaiból. Ez, teki/ntve a Róma London között nehezen javuló feszült viszonyt, sok tekintetben érthető Ls. Német részről viszont a spanyol partok előtt tör­tént és az angoloknak nem nagyon tetsző események ellenére is az utóbbi hetek alatt állandóan készséget mutattak arra, hogy a tárgyalásokra irányuló angol lépéseket ked­vezően fogadják, erélyesen hangoztatták, hogy az alméniai megtorlás csak a támadás­ra adott méltó válasz volt, de egyáltalán nem jelent annyit, hogy a németek a Lon­don által annyira kívánt semlegesség; együtt­működésből1 ’vissza aka/ramk vonulni. Sőt, igyekeztek megnyugtatni m angolokat afe­lől is, hogy az aggodalmak, melyek Blom­berg hadügyminiszter olaszországi látogatá­sával szemben Londonban megnyilvánultak, alaptalanok. A berlini külügyminisztérium­hoz közelálló ^Frankfurter Zeitung“ külö­Az angol kezdeményezés kei pánija HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, 1 HA TELKE ELADÓ, NE JÁRJON n mm J . . ga £ ms HÁZRÓL J fff“ Házra | ss j HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ- HIRDETÉSEI KÖZT 3 RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítói- tűk. Már 20 lejért hirdethet (L0 sió) .; Lileazékbea. Állá3t*keras5ií szavaatía: ctäk 1 lejt tizeinek. (Díj «Um tizei min _ ________________ nősen hangsúlyozza., hogy a látogatás csak n kél huUilom közöttii baráti kapcsolni ki- feje zés írnek lekiivleiivdő és egyáltalán nem szolgált semmiféle katonai szövetség megkö tűsére. A Blomberg tiszteletére rendezeti ka- txvnaii iliszs/xunléket sem szabad télremngya- ráZiiii mondja a ,,Frankfurter Zeitung“ — Az olasz hadügyminiszter az. öl megláto­gató német kollegájának természetesen kato­nai gyakorsaitokat és nem régiség múzeumo­kat mutatótI. „A látogatás is, éppen úgy, mfimt Németország barátságin, nem Julius Caesar impériumának szólt, hanem Mussoli­ni államának “ Londonban a nagy német •lap magva rá/Juta nélkül is kétségtelenül tisztában vannak ezzel s a példátlan, arányú angol fegyverkezést éppen a mai Németor­szágnak Mussolini alkuméhoz való szoros barátságával magyarázzák. \ fegyverkezésen ezért a most megkezdődő tárgyalások sikere is aligha fog változtatni. Az általános han­giraton lazionbani mely a fegyverkezési ver­seny hátterét képezi, a tárgyalások sikere sok tekintetben javíthat s ez kiinduló pont­ja lehet a fegyverkezésre vonatkozó későbbi megá 1 lapodásoknak is. A megoldási fára­dozások első lépé­sének lord Ply­mouth angol kül­ügyi államtitkár Berlinbe küldését lehet tekinteni. Plymouth lord az angol kormány megbízásából a múlt hét folyamán „jóindulatú, baráti látogatá­sokat“ tett a balti államok fővárosaiban. Sorra látogatta Helsinkit, Bevált, Rigát és Kovnót, ahol a baráti jóindulat éreztetése mellett természetesen az angol külpolitikát érdeklő tárgyalásokat is folytatott. A skan­dináv államok orientációja tudvalevőleg erő­sen Anglia felé irányul. A bailti államcso­portban egvidő óta szántén erős hajlandóság mutatkozik arra, hogy párhuzamosan ha­ladjanak a skandináv államok külpolitiká­jával. Az angol látogatás ezt a hajlandósá­got akarta nyilvánvalóan elősegíteni s amel­lett bizonyára információkat is keresett a helyzetről. Ebben az utóbbi törekvésében, amint a látogatást nem a legjobb szemmel néző „Berliner Tageblatt“ állapítja meg, igen tarka és érdekes föl világosi fásokhoz juthatott. „A balti államok hajlandósága \ arra, hogy Skandináviának Angina által he­lyeselt politikájához alkalmazkodjanak — ii ja a Berliner Tageblatt — igen nagy. Sőt, pillanatnyilag, tekintve Anglia és Oroszor­szág barátságos viszonyát, majdnem határ­talan. Junius folyamán Sandier svéd kül­ügyminiszter is meglátogatja a balti államok fővárosait, amit a stockholmi sajtó már elő­re, mint az északi államok demokratikus együttműködésének fontos tényezőjét ün­nepel.“ Ilyen előzmények után érthető megle­petéssel szolgált a bír, hogy Lord Ply­mouth a balti láto­gatás után, Edén egyenes utasítására, Kov- noból Berlinbe utazik. A balti látogatásokat ndhéz a berlini látogatással összhangba hozni. De a mai diplomáciai látogatások tömkelegében céltalan iis volna ellentmon­dást kizáró magyarázatokat keresni. Annak idején, amikor Eden még minit főpecsétőr, Sir John Simon külügymilniszterreil együtt tett nagy szenzációt kellő látogatást Hitler­nél, a berlini látogatással nehezen harmo­nizálható módon, a német fővárosból iszin- tén Varsóba és Moszkvába folytatta útiját. Egymásnak ellentmondani llátszó látogatá­sok egész sorozatára könnyen rámutatha­tunk Európa más pontjain is. Az ilyen el­lentmondás cisak a megbeszélések tárgyát képező problémák nehézségére mutat, de egyáltalán nem zárja ki a látogatások ered­ményességét. Nehéz tisztán látni, hogy m,; a közvetlen oka lord 'Plymouth váratlan Ber­linbe küldésének is. Hogy azonban a Német- j országgal való tárgyalások fölvételére angol kezdeményező lépés eiőkészüiőben volt, azt í külpolitikai körökben már jó ideije tudják, jj Az sem volt titok, hogy Eden ebben «a törek- 5 vesében Anglia és Belgium formális meg- ţ bízása fölött rendelkezik. Schacht német gazdasági miniszter párisi tárgy állásai és az uj berlni angol nagykövetnek a inémet kiÁ- ügymlnisztériummal folytatott megbeszélései mind ennek a lépésnek előkészítésére szol­gáltak. Többé-kevésbé jólsikerült előkészítés azonban, az utolsó évek külpolitikai tapasz­talatai szerint, még távolról sem biztosítja a sikert. Az angol kezdeményezésben meg­nyilvánuló angol—francia külpolitika ezút­tal is mindem bizonnyal valami olyan diplo- máciai incgálkipodáKt szeretne létesíteni, indy valamelyes kapcsolatot teremi a létre- hozhatónak látszó nyugati biztonsági meg­állapodás és egy keleten létrehozandó biz­tonsági megállapodás közölt. Ennek a kap­csolatnak megteremtését azonban német és olasz részről eddig állandóan ellenezték. Meglehet, hogy a Foreign Ofieo most olyas- foirmán akarja a dolgot megkerülni, hogy a nyugati biztonsági paktumot azzal a fel- tétellel kösisék meg, hogy ezt követöleg az álltalános európai rendezésnek is létre kell jönnie. Elvben az indítvány aligha fog ellentmondásba ütközni, a nehézségek majd o11 kezdődnek, ahol az általános európai rendezés mibenlétét köti részletezni. A nyugati és keleli rendezés között ke­resett kapcsolatnak eleinek meg a szen- 1 zációsan hangzó tervek is, melyeket a Duna-vidékre vonat­kozólag tulajdonilanak az angol külpolitiká­nak. Hogy e tervek, melyekről lapunkban is többször megemlékeztünk, mennyiben fe­lelnek meg a valóságnak, csak a jövő fogja kideríteni. Schuschnigg osztrák kancellár és Hodzsa csehszlovák miniszterelnök londoni meghívásának hire mindenesetre azt bizo­nyítja, hogy a Duna-vidéken is jelentős an­gol kezdeményező lépésekre várhatnak. Az időpont, mikor ezek a meghívások lörtén- tek, szintén arra mutat, hogy komoly jelen­tőséget kell nekik tulaljdonitani. Az angol fővárosban ugyanis most végződik be a bi­rodalmi értekezlet, melynek tanácskozásait az utolsó napokon a brit birodalom külpoli­tikája foglalla le. E tanácskozások során részletes megvitatás tárgyát képezte Anglii a közép- és keleteurópai politikája is. Bizo­nyos hírekből úgy látszott, hogy az Európá­ban nem érdekelt domíniumok kívánságára közép- és keleteurópai kérdésekben az angol külpolitika ezután több tartózkodást fog tanúsítani, mint ahogy eddig tette. Schusch­nigg és Hodzsa meghívása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja és arra enged követ­keztetni, hogy a dunavidéki angol kezdemé­nyezés is a birodalmi értekezlet helyeslő támogatásával találkozik. Az angol kezdeményezés sikere természe­tesen mindenekelőtt a Duna-vidék államai­tól függ, melyeknek érdekei politikai és gaz­dasági szempontból egyaránt jóval szövevé­nyesebbek annál, semhogy akármilyen kez­deményezésre is könnyűi egyértelműséggel tudjanak válaszolni. Ausztria például füg­getlenségének védelmében iszivesen veszi a nyugati támogatást. A Vatikán és Németor­szág között kiélesedő ellentét is megerősíti az erősen katolikus Ausztriát nyugat felé irá­nyuló rokonszenvében. Gazdasági kapctsola- tai azoinban túlnyomó uagyrészben Német­országhoz és Olaszországhoz kötik és' az ausztriai lakosság igen jelentőis része is szo­ros kapcsolatot követel a nagynémet biro­dalommal. A többi dunai államok helyzete, ha ilyen szempontból nem is ennyire nehéz, mindenesetre szintén nem egyszerű. Semmi­féle angol, vagy francia támogatás nem vál­toztathat azon, hogy nyersterményeiket túl­nyomó nagyrészben Németországnak s Olasz­országnak adják el és hogy az eladott áruk­ért csak német és olasz készárukban kap­hatnak megfelelő elleniszolgáltatást. Külpoli­tikai helyzetük szintén meglehetősen kom­plikált a keleten elterjeszkedő szov jetoroisz óriás'birodalom és a tőlük nyugatra fekvő ugyancsak óriási német birodalom között, melynek ereje a Berlin—Róma tengely ré­vén a FöldközLtengerig nyúlik el. A duna­vidéki angol kezdeményezés tehát nem ki­sebb nehézségekkel áll szemben, mint a nyu- gateurópaii megoldásra vonatkozó kezdemé­nyezés, melynek lehetősségei tudvalevőleg szimtén nem tartoznak a legkedvezőbbek közé. De a kezdeményezés irányítója, Ede-n külügyminiszter optimisztikusan nézi a hely­zetet. Miért utasítanánk visisza ezt a derű­látást, mikor a nyárt napfény amugyis de­rűlátásra hangol? —s A tavaszi könyvpiac szenzációja: loan l£era eddy: A ihoüdocf házasság áHkai A neverő bölcsesség! A legmulatságosabb és legokosabb könyv a házasságról,! Ara kve 6o lej az Ellenzék könyvosztályábau Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. „jóinJulaiu baráti lálogalósoL‘ Nyugati pnkíum és általános európai rendelés Londoni derűlátás Szerelemre Ítélem! > A nyári szezon első riOyy premierje. Valaki egyszer azt mondta nékem, nem érti, hogy ezek a színpadi szerzők mért nem hoznak valami újat, valami egészen frisset és érdekeset, ami ne legyen se ilyen, se olyam, hanem amolyan. Most sajnálom, hogy rossz fejem van, különben eszembe- jutna barátom neve s bizony rnelegiben meg­üzenném neki, hogy ezúttal kívánsága ha­mar teljesült, mert megszületett az uj mű­faj: zenéi, bűnügyi vígjáték Mi ez? Fából vaskarika? Annál több. Finom vegyészi munka: drá­ma és egy ropogós, ezer ötlettől és kedves epizódtól hemzsegő vígjáték nagyszerű ke­veréke és ráadásul ügyesen, ravaszul, de iz- léi-sel és eleganciává) becsomagolva — kel- 1 ines keringek, tangók és mii tudom még- milyen melódiák színes stanioljába. A csokoládéról tudjuk: csak az kap csil­logó ad jusztirungot, amelyiknek az ize ás nagyon jó. A szerző úgy tesz, mint aki balkezével vakarja meg a jobb fülét. Bünügy? — ez I csak dráma lehet, ezt játszuk le a közönség kizárásával, illetőleg addig, mig a színház­ban összegyűlnek. Mert amikor már a füg­göny felmegy, szomorúságnak helye nincs, csak az izgalom maradhat meg, v. Amit a közönség nem lát, lehat a drámai rész röviden ez: Dr. Csermák orvost, ki közismert élharcosa a könnyű halállal való átsegítésnek, egyik betegének halála miatt perbefogják és három évi fegvházra Ítélik. Semmilyen tárgyi bizonyíték ellene nincs, de mert bírái ismerik az eutanáziára vonat­kozó álláspontját, következtetnek és meg­hozzák a verdiktet. Nyilvánvaló a Justiz­mord, dehát törvény-4örvény. Igen ám. de mi történik ezután? Mert darabról vám 'szó, amit a közönség­nek is látnia kell, már pedig eddig ez a rész még nem pergelt le és nem is fog, mert. .. Szóval amikor a függöny felmegy, egy nagy lap szerkesztőségében lázas munka fo- lyik. A riporter (leány!) cikkét diktálja, melyben a téves ítélkezés minden részletére kitér és mint aki egyénileg iis meg van győ­ződve az orvos ártatlanságáról, heves kifa- kadásokat lesz a bírói döntés ellen. És ekkor határozza el, hogy valamilyen uton-módon 8 bezáratja magát a fegyházba, hogy az elitéit orvos közelében magánnyomozását sikere­sebben végezhesse. Meri a rejtélyt meg kell oldania. Innen indul el azián a mese, ami szökés­sel, fegyházzal, szerelemmel, Práterrel, az óriáskerékkel, csikosruhás rabokkal, igaz­ságügyi tanácsossal, Nellyvel, az extravagáns láninyal, Cecil tiantival, védőügyvéddel, csár­dással, tangókkal, valcerekkel és még egy csomó kikkel és mikkel össze-vissza kuszái­vá forr és kavarog, hullámzik és hömpö­lyög és könyekig nevettet, mig eljut a jól­megérdemelt heppiendig. Ha nem tudnám, hogy a szövegíró szer­zők civilben micsodák, kitalálnám: újság­írók. Mert ilyen élesen és élethűen, fordu­latosán és csattanósan csak az láthat és csak az írhat, akinek mestersége és mindeninapi kenyere: a riport. Márpedig a szövegíró Gre- dináir Aurél és munkatársa, Waiter Gyula kitűnő riporterek. A darabot a Thalia Brassóban már beta- I nulla. Még csak néhány próba — és már I kész. Kolozsvári bemutatása csütörtökön, ősbemutató. Már egymagában is jól hang­zik. Meleg van, de a szerzők vacognak. No nem azért, mintha, izé, dehát mégiscsak, ugyebár, nem olyan egyszerű dolog. Még szerencse, hogy Claude Romano, ez a fiatal, kitűnő muzsikus, ki a darabot tele­ötvözte 'szebbnél-szebb dalokkal és táncszá­mokkal, kéznél van és a vacogást zenével kiséri. Kérdezem Gredin árt: — Mit szó! a Zeppeliin katasztrófájához? Mosolyog és legyint: — Az itt ki van zárva. Már láttam a pró­bákon, hogy ragyogóan megy minden. Nem tudok elég hálás lenni dr. Kádár igazgató­nak okos és hasznos tanácsaiért és Gróf Lászlónak azért a fáradhatatlan munkáért, amit a rendezés körül kifejt. A siker az ő érdemük lesz. És a szereplőké, akik kivétel nélkül szivvel-lélekkél dolgoznak. Ha kaba- lás Jennék, azt mondanám, égi jeleket látok: Ürmőssy Magda lesz a primadonna, Czoppán Flórának összeesik jubileumával. ., — És magának? —■. Néhány lejáratommal. (j. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents