Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-12 / 131. szám

1937 fanias 12.

hLLGNZBtí

6

* 1

A fényképezés nem ^ kerül pénzébe, hűi

c. Ş

cégtől

EXPRESS SUPERCHROM vagy PANCHROMOSA (2S0 Scheinet-)

filmet vásárol, amelyek dobozában jutalomutalványt talál. Kérjen prospektust a fényképészeti szaküzletektől, vagy a

TKOIA &. W. PETKI Bucureşti, Str. Lipscani 19

A másik

HUGO TECKS

Irta: OASTANO-KÖSZEGHY MARIANNE

Place des Vosges, ti a tod-ik szám. Zárt négyszögeit alkot iez a klasszikusan szép, régii párisi tér és köröskörül egyforma Louis Seize paloták rózsaszín téglái, hivogatóan csendes árkádsorai adtaik keretet annak a háznak, ahol Victor Hugo lakott. Hugo, az iró, a-z ember, a lángelme, a titán ma is ott él az ódon ház falai között. A kissé elhagyatott Place des Vosges, a maga szelíd mélabuijával, ósdi regényesiségével elmúlt korok levegőjét vetíti vissza, mélyben pa- rancsolóan éled újra a nagy romantikus alakja. A régi failépcsők diszkréten, alig hallhatóan nyikorognak a látogatók lépései alatt; néhány évtized óta a ház nem otthon többé — muzeum. La Maisom de Vidor Hugo.

iEz a lépcsőház tárja fel legelőször Hugo valódi egyéniségét. Falai miálniis tömve remek rajzokkal, alkv-a relökik el, szédületesen mély és vizionáriusan távolbalátó elképzelésekkel. A világ ismerte, tömjénezte Hugót, az írót. Voltak feltétlen rajongói. Voltak, akik imádták, voltak, akik sárba rántották a Les Miserables szerzőjét. Le itt, ebben a házban még egy másik, egy váratlan, egy kevésbé ismert Victor Hugo jelenik meg, Hugo, az illusztrátor.

 felsőliázba visszavonuló angol vezetfő peiiiiiíusoi*

LONDON, junrus 9.

Sir Herbert Samuel a „lord Samuel of Mount Carmel end Texteth“ cimet kapta az uralkodótól. Úgy ő, mint Bald- vin ma vesznek részt először a lordok házának ülésén, melyre uj elmük alapján joguk nyílt. Herbert Samuel uj cime egykori paleszbinai kormányzóságának emlékét idézi.

■"'r Will ■Iliül I HIBBSgEBBa—w—n

ÉLŐLÉNYEK AZ ÉSZAKI SARLÓN?

Az észiakiisairkii szovjetorosz expedíciótól érdekes tartalmú sziikraláviirat érkezett. Eszerint az Északi-sarkom élőlények jelenlétét fedezték fel. Megfigyelték, bogy az expedíció sátra körüli időnként fekete-fehér szárny ii ismeretlen fajta madarak ropd ősnek, amelyeknek fészkei közvetlenül a-z Északi- sarkon vannak. Az expedíció vezetője egyébként közölte, hogy a jégmező, amelyen a sátrakat felállították, továbbra -is mozgásban van 'és most már 60 mérföldnyire távolodtak el az Északi-sarktól.

Tettének oka ismeretlen!

„Előnyére válik,

ha beszél"

ci M ín nem

luvnujaR igen gyaxran asszonyokról,

dicsekedhetnek ragyogó megjelenéssel. Miáltal nyernek, ha beszélnek? Azáltal, hogy szájukon és fogazatukon meglátszik a gondos ápolás. Semmi sem szépíti meg annyira az arcot, mint a fehér, ragyogó fog. Chlorodont minden asz- szony diszkrét, de feltétlenül megbizhafó szépi- töszere. Reggel és este, hölgyeim !

lei up alatt anfKtt es fiái temette el az iiiiiSíos fjpüpieresi edesaimja

Csöndes beszélgetés d tragikus végei ért German Silviu édesapjával

«

,,.î. X nagy Coraéillet atyám herceggé

(tette vón;

Én herceggé teszem Vidor Hugót.. .“

így ilelkesedlk érzelmesein a Sasfiók. Megkésett romantikával adatja Rostand az elfáradt epigoni szájába az ufókor franciáinak csodálatát. Francia szellem lüiktet Hugo iróli termésében. A grafikái, az illusztrációd sokszor azonban már nem franciásak. A kelet villog és tündököl elképzeléseiben: Ázsáa, India színei buján díszítik a meg- énekelt rabnő köntösét. Majd ismét régi 'spanyol tájiképek zord szürkesége, Zuloaga különös viliága elevenül meg egyes, csak két- három ecsetvonással odavetett és mégis dé- monikusan kifejező erejű rajzára. Százakra menő rajz áll ott, bekeretezve ai költő házában, bizonyságot téve az Íróról, ,a festőről, aíkit az istenek szerettek. Mégis akadt két ember, aki mellette élt és nem becsülte meg a géniuszt. Ketten voltak, ők kelten, akiket a költő legjobban szeretett. Ez a Kettő pedig: Saiimlte Beuve és Madame Vidor Hugo.

*

iUj korszak mutatkozik Hugo életében. Könyvei immár uj korszak fájdalmát, fel- emelkedését, örömét dalolják. Uj arcok, uj múzsa jelenik meg a képeken, a még féktelenebb, még zseniálisabb rajzóik között.

Guernesey iszlgete 'egyre gyakrabban bukkan fél a nyers vázlatok tömegében: Guernesey és Juliette Drouot. Eltűnnek a családias motivatm ok és uj örömök hozsannája harsan fel odavetett emlékek sokaságában. És egyre gyakrabban ismétlődik egy fatális női arc, Juliette arca. A regényíró, a költő pazar aratása épp úgy magán viselte ennek a hosszantartó szenvedélynek nyomait, minit a festő és rajzoló Hugo legtöbb, ebből az időből hátrahagyott megnyilatkozása.

*

■Glóriás öregség várta a költőt, mert ez is cisak eljött. Ott pihent a hatalmas ősz fej, oroszlánsörényhez hasonlatos hajzattal övezve, a Guernesey-j kert lombjai alatt, ott csapkodta a tenger a sziget szikláit, ahol az öreg és fáradt Hugo mindvégig álmodott. Az öregség alattomos pók módjára mégis csajk átfonta, körülhálózta a regényíró leikéit. Az iró, aki festő is volt, most már karikatúrákat rajzol. Milyen kegyetlen, milyen gyilkos vonásokkal! Hogyan figurázza ki legjobb barátait, hogyan ölj meg és teszi örökre nevetségessé, biztos és mégis gonosz lendülettel Páris legünraepeltebb színésznőit! Látni kell Mile Georges karikatúráját! Szörnyaiakok ezek és nnégis tudja, érzi a néző, hogy a groteszkül túlzott vonások az életből fakadnák. És ott ál] még megszámlálhatatlanul sok uj dokumentuma, a költő sokoldalúságának más bizonyítéka is. Hugo bútorokat tervez. Ó-francia ebédlőjének minden darabját felrajzolta, megtervezte, ugyanazzal a virtuóz tólílfechnikával, melynek ördöngős biztonságát minden grafikus bámulni kénytelen. Széles trumeauk, öblös almáriomok vázlatai függenek .az elkészült butoiroiki mellett; nehéz tölgykarosszékek faCLUJ-KOLOZSVÂR. junius 11.

A monostori erdő szélén történt tragikus öngyilkosságról a rendőri jelentés mindösz- sze ennyit mondott:

„Az áldozat egy 26 éves kolozsvári fiatalember, German Silviu Gosbuc-utca 3. Foglalkozása : gyógyszerész. Holttestét déli 12 a órakor találták meg a monostori erdő szélén. I Tettének oka ismeretlen.“

Utána jött az orvosi jelentés, amely igy szólt:

„Életének önkezével vetett véget. A halál négy órával az eset felfedezése előtt már bekövetkezett.“

És végül néhány sebtilben papírra vetett sor, az öngyilkos fiatalember bucsuüzenete...

amely úgy hangzik most, mint valami halk kérés a túlvilágról:

„Kérem a lapokat, hogy kíméletesen és lehetőleg röviden foglalkozzanak az esetemmel.“

A sajtó beszámolója tehát mindössze erre a három adatra szorítkozott, amikor a vasárnapi öngyilkosságról hirt adott. Vannak azonban ennek a tragédiának olyan mozzanatai és körülményei is, amelyeket csöndesen, távol minden szenzációhajhászástól el kell még mondanunk, anélkül, hogy az áldozat utolsó kívánságát megsértenénk. Vo’- taképen nem is mi mondjuk el, hanem egy Mkileg teljesen összetört apa, aki tegnap délután temette el a fiát.

Drámai Seszelgefcs az gpgvai

CoS’buc-utca 3. szám alatt a második emeleten lakik a Germán-család. Az előszoba fogasai tele fekete gyászruhákka.l. Közvetlenül a temetés előtti órák ezek. A családfő tanárember. Dr. German Zacharie. Görög és laliosmkos a Baritiu-líceumban, ahol most folynak » vizsgák, önkéntelenül is erre gondol az ember: hogyan, micsoda lelkiállapotban fogja végigszenvedni ez az ember a vizsgák amúgy is idegesítő, gyötrelmes nap. ja it ?

Hangja és szeme is fátyolozott amint a fiáról beszél. Nem sít. De ahogy beszél .. ez a tomipa színtelen hang megrázóbb minden zokogásnál. Nézéséből hangjából érezni lehet hogy gyötrődve próbál fele'etet találni arra a kérdésre amire a rövid rendőri jelentés igy szólt: tettének Oka. ismeretlen!

— Semmi ok'a nem volt arra, hogy ezt megtegye — mondja az apa. Miután elvégezte a gyógyszerészeti fakultást, több mint két évig igaz, hogy nem tudott seholsem elhelyezkedni. De később mégiscsak kapott állást Dicsőszentmáiitomban. Egy évig ő vezette az ottani ideg- és elmekórházban a gyógyszerlaboratóriumot. Többször hangoztatta azonban, hogy

nagy hatással vannak rá az ottani sulyos elmebetegek, akiket naponta lát.

Ez év márciusaiban hazajött szabadságra és ekkor közölte, hogy a kolozsvári gyógyszer- központnál szeretne uj elhelyezkedést találni, amit meg is Ígértek neki és ezért lemond előbbi állásáról. Az uj állást azonban nem sikerült megkapnia, viszont ő mindenáron Kolozsvárra szeretett volna jönni. Közben azt is megbánta, hogy lemondott a dicső- szentmártoni kórházban viselt állásáról (jóllehet ezt a lemondását a minisztériumban nem fogadták el.) Általában:

Ez év tavaszán mintha elveszítette volna

líéS nao miatt

— És az édesanyja — kérdezzük — az édesanyja itthon volt?

— Ez a legborzasztóbb kérem. Feleségem szombaton táviratot kapott Budapestről, hogy édesanyja meghalt. Még aznap éjjel elutazott és

vasárnap délután temette el az anyját. Talán ugyanabban az órában, amikor Silviut beszállították a bonctami intézetbe.

Hétfőn reggel Pesten kapta meg a mi távfaragványai ismét Hugo kezétől származnak. Ilyen széles skálájú volt az az ember, akinek csak írásai is tűzben tartották egy f ötszáz ad előtt Franciaország lelkét. Ott áMí még ma is a régi furcsa, négyszögletű íróasztal, négy sarkába belekarcolva négy név: George Sand, Dumas, Gauthier, Vidor Hugo . . . Négy aláírás. Grafológusoknak értékes dokumentumok. A kortársak és George Sand modern, egyenes betűi mellett Victor Hugo aláiráisa ma is úgy hat, mint egy lángoló tüzcsóva. Érezni benne a vulkán kitörését, nagy ihletek viharzó önkdvületét.

*

Buy Bias, Heirnani, Esmeralda, mind ott élnek ők a régi ház falain. Ott élnek, szenvednek és enyésznek el a L'homme qui rit, a Quatre-vimgt-treize döbbenetes erővel felvázolt regényalakjaival együtt. Milyen szélsőséges hallatom, milyen dübörgő, m Íven dinamikus tobzódás ez a sok száz rajz! A géniusz fenséges szertelensége ragyog minden tollvonás, minden szélesen odavetett aquatinta folt fölött! Ez a Hugo az, akit nem ismentiak eléggé, — a művész — válóban fejedelmi szerénységgel hódolt be a má- isi'k Hugónak, az iróniák. Az Író Hugo előtt hajlongott Páris és tapsolta számtalanszor a rivalda elé Hernand szerzőjét; a Nyomorultak ezerarca bukkan fel újra ma is gyermekkorunk romantikus olvasmányaiból. Úgy él a költő neve müvei glóriájában, minit egy nagy varázsló, körülövezve az Ezeregyéj színes ragyogásával. Csak azok a kevesek, alkik eljönnek ide, a melankólikusan szép tér árkádjai közé, csak azoknak a keveseknek adatik meg egy uj és ritka reveláció: átni és megismerni a másik Hugót is.

Egy ember, akj iró volt, költő volt, akit az angyalok csókoltak életre és láthatatlan Istenek dédelgették minden percében, amig int. Elég szép ajándék egyetlen életben. Ugyanaz az ember pedig úgy irt, élt, alkotott, hogy minden leírt sora, minden vágegész lelki egyensúlyát. Sokszor naphosz- sza>t magábaroskaúva hallgatott, máskor meg egyre azt hajtogatta: Nem bírom . . . ■nem bírom tovább!

A kislányom most talált néhány levelet az iratai között. Egy Bucuresrti-i urileány irta. Hosszabb idő óta leveleztek, szerették egymást.

A leány előzőleg menyasszony volt, de miután megszerette Silviut, felbontotta az eljegy zését.

A szerelem sem lehetett tehát ok arra, hogy eldobja az életét.

Halottaskocsi jön szembe az utcán...

Az apa tekintete még jobban elborul, amint az utolsó napokról beszél.

— Vasárnap még megreggelizett... nyugodt volt. . . azit mondta: megyek egy kicsit sétálni ... Ez reggel félkilenckor volt. Én is bementem az iskolába. Dél felé kerültem haza . . . miután nem volt otthon, keresésére indultam, de ekkor még a rendőrség se tudott Semmit.

Hazafelé menet a Cosbuc-utca sarkán halottas kocsit látok. Körülötte csődület.

A leányom és a kisfiam rohamnak szembe velem a ház felől.

— Mi történt Puiu? — kérdem a kisfiámtól.

— Ott ... ott — mutat a halottaskocsi felé — ott viszik Silviut! Csak ennyit tudott momdani szegény kisfiam és zokogott és összeesett az utcán.

— Mi temetés

iratunkat s ma már haza is érkezett — a fia temetésére.

Az apa elhallgat. Ez a hallgatás azt jelenti : niincs több mondanivalóm. A siirgöny- kihordó táviratot hoz. Részvétét fejezi ki az egyik rokon és arra kérj a családot, hogy helyette is tegyenek virágot a Silviu sírjára.

Az önmagával meghasonlott, tragikus sorsú fiatal gyógyszerészt egyébként már eltemették nagy részvét mellett. (g. a.)

tató gondolata azonnal, mint látnoki vízió, került ki ecsetje alól. Honnan jön ez a mélységes meglátás, a tehetség ilyen korlátlan kirobbanása egyetlen emberben! Mint a fergeteg, úgy tombol, ráz meg egy-egy kompozíciója, elszabadult táltosok vad rohanásának fantasztikus mesevilágai

A géniusz féktelensége nem bdrt magával. A toll nem volt elég. Úgy törtetett el'öne a maga utján, hogy a b‘tii immár tulegysze- rü, tuLlomba maradt a valóság kifejezésére. A géniusznak többre volt szüksége. Rajzolt, festett, illusztrált, teremtett Hugo: éJietre- álmodta fantáziájának ösiszes hőseit1. Mint vágtató galoppban, ott rohannak előre szédületes versenyfutásban, ők, Fantime és Jean Valjean: ott Iküzködnek, szenvednek és pusztulnak el nyomorultan mind, A nyomorultak, Lecquépaille, Chénildieu, az emberiség boldogtalan söpredéke és még any- nyi száz ■. •

a