Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-06 / 128. szám
— r r t piszfiK Utoicrheteilen Zdeg-csiltapStó Utoiérheteílen tdeg-csiUapitó Virágcsokor a színes fényképezés erdélyi feltalálójának sirhantjára Aki félszázaddal megelőzte korát Emlékezés Onódi Veress Ferencre, a tudós kolozsvári fényképészre, aki egyetemi katedráról tanította a fényképezés tudományát. — Bordán Eugen beszél az erdélyi fényképészet nagymesteréről CLUJ—KOLOZSVÁR, június hó. Rengeteg kísérletezés és számtalan kudarc utam száz évvel ezelőtt született meg m mai fogalmaik szerint is fényképnek nevezhető optikai es kémiai utón előálJiiitott reális kép. Cemenniriumát üljük tehát annak a nagyjelentőségű felfedezésnek, mely nélkül ma már ei sena tudnók képzelni sem a hírszolgáltatást sem a 'tudomány különböző ágainak megnyilatkozását. Abban az Időben kiváltságos ratermetbségü emberek komoly foglalkozását jelenítette a fényképezés. Ma, tszáz év múlva gyermekek1 és felnőttek gyönyöriköd- tető szórakozását sok százezer embernek pedig mindennapi kenyerét. A gyermek kezében kedves szórakozássá a tudomány- emberének hatalmas segítőtársává, a hírszolgálatnak legjobb férzékeltetőjévé, a művész (kezében pedig a festészetit el egyenrantgusitotl kifejező eszközévé vált. Niccphore és Dagauerre korszakot jelentő felfedezése, amely a mai; technikai lehr őségek melletit millió és millió kis kép alakban a filmszállagok kilométereire felsorakoztatva nyújt az egész föld népének oktatást és szórakozást A fényképezés f etiled ezekének százéves évfordulója alkalmából ünnepelnünk kell annak a házsongárcLi temetőben nyugvó zseniális embernek emlékét is, aki Kolozsváron, a francia géniusz szülöttjét, a fényképezést naggyá teke és fejlesztette. Ez a zseni pedig az ittélő fényképészek nagymestere, a színes fényképezés feltalálója, Onódi Veress Ferenc volt. És ha megillet ődéstel gondolnak a fényképezés feltalálóinak korszakot alkotó teljesítményeire, nemzetségre való különbség nélkül meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját szükebb pátriánk nagytudám, kiváló feltalálója előtt, aki kortársait ötven évvel megelőzve a fényképezést tudományos alapokon óriási lépésekkel vittek előre. Ki volt Veress Ferenc? Választ erre a kérdésre a kitűnő Bordán Eugen kolozsvári fényképészről kértünk, aki a színes fényképezés kolozsvári feltalálójának emlékét a feledés homályból búvárkodó munkájával kiásta. Bordán kultuszt csináld Veress Ferenc emlékéből és a romániai fényképészeknek két évvel ezelőtt tartott bucureştii kongresszusán az elhunyt érdemeit, munkássága? és életének főbb mozzanatait nagyobb románnyelvü előadásában ismertette. Veress Ferenc — mondotta — 1832-ben született Koilozfeváron és pályáját 1853-ban kezdette meg. Gr. Kornis? Zsigmond támogatásával azonnal a kísérletezés terére lépésit és a külföldieket megelőzve a mai is használatos1, úgynevezett száraz lemezek előáll irtásán fáradozik és olyan megoldásokon 'törte fejér, mellyel megelőzte külföldi kortársait, gróf Korniss e'haiáloziá'sa urtátn. gróf Mikó Imrében talál uj mecénást. Miinithogy minden tanulmányozáshoz és 'kísérlethez pénzre van szükség, gr. Mikó Imre kitűnő ötlettel sietett Veress Fe- Ferenc segítségére. Javaslatára és támogatásával Erdély összes arisztokratáit lefényképezte és ezzel 1400 pengő forintot keresett. Ennek felét az akkori Magyar Színháznak adományozta, megmaradt hétszáz forintját külföldi tanulmányútra fordította. Útjában München és Paris akkori neves műtermeit tanulmányozta és részfcvertt a pánibban 1851-ben tartott nemzallközi kiállításon. Ez utján kitűnő ismerősöket és barátokat szerzett, az angol Charles Gaynert, a francia VaiiLlau-t, Münchenben pedig Löohererl. Vaiiíkut műtermében néhány napi tanulmányáén.' háromszáz frankot fizetett, ahol le .is fényképeznék. Párisi tanulmányutját befejezve Gaynor arra kérte Veresst, hogy kísérje dl Angliába; de ő már útitáskáját ismeretekkel megrakva, sietett haza Kolozsvárra, hogy hozzáláiuhas- .son itapasztalatainolk feldolgozásához. Erzsébet királyné elismerése Visszatérése uitán szorgalmas munkával, kis vagyonkát gyüjitö-tt össze s ennek segítségével zavartalanul áldozhatoit, köl tség es kísérletezéseinek. Ennek eredményeképpen 1864-ben az összes magyarországi fényképészekéi megelőzően gyönyörű pjgmen-képeket álJitotn ki is ezzel későbbi fotokerármikai felfedezésének alapját vetette meg. 1867-ben egy negyven féle eljárásai készült 56 darab képet tartalmazó albumot nyújtót án Erzsébet királynénak, aki elismerése jeléül brilliáns melltüvel ajándékozta meg. Ugyanebben az évben újból Parisban találjuk Veress Ferencet, a második nemzetközi falótárlaton, ahol Nicce de Saiimt Vic- 4on,. helliocron képeiben gyönyörködik. Ekkor még remélni sem merte, hogy valaha zi- nes fényképezéssel foglalkozzon és színes fényképeiké? készíthessen. Figyelmét inkább 1 Willeme fotóplaszlikai é> perceLlén iképei kö- töték le. Willeme hajlandó voLo 50.000 frankért elárulni műhelytitkát. Veresének azonban nem volt ennyi pénze, visszatérése urtán hozzálátott a munkához és addig kísérletezett,' analg ő is feltalálta a porccllán képek készítésének titkát. Tudni kell, hogy porcelilán .képek alatt olyan eljárást énünk, mely által a fénykép ezü.sit anvajga az óriási hő hamisa alatt összeolvad a porcellán anyagával! és letörölhdlellenné válik. A mester által 1880 körül készített porcellán autóponréja ma ős birtokomban van. Megoldódik a színes fényképezés titka Ezután — folytatta érdekes előadását Bordán Eugen — fogott hozzá Veress Ferenc a szines fotografálós problémájának megoldásához. Ehhez a nagy munkához Obermeis- ier német fotográfus és kémikus kísér létéi ad- cák meg a biztaitó erőt, aki azt. izente neki, hotgy ha síiker koronázza fotokerám iikal ki- iscrletcc, úgy a szines fotografálós terén is meg lesz fáradtságos munkájának eredménye. Veres« nekikezdett a kísérletezéseknek és amint azt a Fotografischer Almanach 1891. évi kiadásából olvassuk, 1863-ban már megtalálna a módját olyan eljárásnak, mellyel a kolozsvári egyetemi tanárok kiadványait szines képekkel remélte illusztrálni. Sajnos, megfelelő anyagi támogatást nem kapott, vagyonát a kísérletezés felemé:z ette s ezért további kutatásait e .téren egyelőre beszüntette, de ezér,.- sosem szülnt meg a szines fényképezés kérdésével foglalkozni és pedig olyan eljárás — és ez benne ai rendkívüli — kopirozás utján, amelynek elgondolásában egyedülálló volt. Eljárásáról kitűnő .ismertetést adott Kenyerese Balázsnak, az EMe orvostudományi szakosztályában 1907-iben 'ártott előadása, amely tökéletes képét adta Veress Ferenc szenzációs eljárásának. Veress Sz'ibó Isi -rv iordáása KÉT VERS CSEND Claudia Million. Az erdőbe indultam CJsendet keresni . . . Csendet magamban és a tájon, És lám: a nyugtalanság hamuját Úgy porozzák, szemembe a szelek, Hogy fájjon. Gondolatomat hegyek esője mossa. S mint valami követ úgy csiszolja A szivemet. A messzeség a végtelenbe lendült, Mellette a lelkem, mint egy madár Sorára vár . . . Üresség vain bennem, A kezdet és nemlét Okozója. Mig egy uj kéz a szerelem roagvát Szórja . . . Olyan egyszerű és friss, — Mint a lét kezdete — Mely haláíl-kétségben nem hisz . . . Üresség van bennem: De az ekével forgatott uj földben, Nőnek az örömök, esőzik a fény . . . Ez a pillanat, melyből minden lehet: Csend van, szabad lehelet . . . S az élet Felgyújtja bennem — a vadrózsabokrot!..» ÉJSZAKÁNKÉNT Mihai Beniuc Időnként visszatér a polgári álom —^ Pénzt, pályát, házat és bő ebédet, Kis gyereket, szépséges feleséget — Dédelgetek, is álmodozom. Aztán gondotok az első szerelemre, Mikor még iskolásfiu voltam S egy lányt, ki tudni sem alkart rólam Imádtam, ón a buksi dőre. És mikre nem gondolok, miket nem álmodom Az egyedüllétben, melyre nincsen szer, Amig késő éjjel eljössz, s elviszel Éber-álmokat elűző, igazi álom. 19 37 111 ni u * Perene ha ma élne, mqgol<ia.ná azt eljárási titkot, ami még ma «mo felforde/./ mert a mai szines lény kéj >ck kó/zllév <-,dj félig tartozik a fotografalls birodalmából amennyiben a pozitiv kép eikészité*e nyomdai eljárással történek. Irodalmi munkáwág én egye. temi katedrája Számtalan újítás fűződik nevéhez és fárad - hatatlan munkássága ellenére időt tudott koa- ■kiitani magának irodaimé tevékenységre íj. Hat éven át szerkesztette a fényképészeti ]«. pokalt, amely értékénél fqgva még ma is felette áll a hasonló 'szaklapoknak. Veress Ferenc hatalmas tudása és kitűnő felkészültségű ember volte aki' nemcsak kortársait, hanem ekéső ül ódáit is túlszárnyalta. Ez tette méltóvá az egyetemi ka'Jedrára ii>>. A kolozsvári egyetemen rendkívüli tanszéket szerveztek részére, ahol huzamosabb (időn át a fényképészet (tudományának előadója volt. Hosz- szjas eredménydus életét nyolcvannégy éves korábain, 1916 április 3-án fejez' e be és a rokon Khudi család sírkövével ellátóit 452- es szíámu sírhelyen temették el. * Bordán Eugen előadásából plasztikusan domborodik ki a .szerény tudósnak >é> nagy művésznek eltílhü pvortréja. Emlékét Bordán Fügén ásta ki & feledés homályából, de még ennél is Hőbbet nett: romantikus körülmények között fedezte fel az elhunyt házsongárdi síremlékét. Kezdeményezéséne azóta a kolozsvári fényképezek mesterük iránti megható szeretettel gondozzák (kiváló elődjük sírjál és minden halottak napján felgyulnak rajta az emlékezés gyertyái, hirdetve a géniusz halhatatlanságát és a kartársak a siron nui is élő nagyrabecsülését. Bordán Veress Ferencet választotta magának eszményképül és az ő sorsa ti lett asztályrésze. Művész ábrándok- itól űzve ő is évtizedeken át dolgozott, ám a merkantil szellem és a mesterség győzött a művészetben s ezért főtéri műtermének ajtaját kénytelen volt becsukná (—) Vége a dzsungel-romantikának Az ember akár előre néz, akár hátra, folyton meggyűlik a baja a pénzzel. A múltkoriban egy francia folyóirat három ezer év előtti leveleket közölt. Egy görög munkás irta őket Egyiptomból. Szegény feje otthon hagyott feleségéhez intézte men- tegetödzö sorait. Arra kérte, bocsássa meg neki, hogy eddig nem küldött pénzt, de sokáig nem talált munkát, az élet méregdrága a faraók országában s feléli keresetét. Könnyen általánosító emberek ebből arra következtethetnének, hogy nincsen uj a nap alatt: mindig voltak munkanélküliek s pénztelen emberek. Ez kétségtelen, de Equator bölcs kormánya mégis kitalált valami vadonatújat a kincstár jövedelmeinek szaporítására. Bármily meglepő, nem hoztak be uj ajta adót. Nyögnek az adófizetők anélkül is eleget. Helyettük a kalandkeresőkre vetettek szemet. Közhírré tették, hogy kalandvágyók, tudósok és filmemberek nem mehetnek engedély nélkül a dzsungelbe. Az engedélyt pedig nem adják ingyen. Az expedíció vezetője száz dollárt fizet, a résztvevők pedig huszonöt dollárt fejenkint hat havi tartózkodási engedélyért a dzsungelben. A rendelet valószínűleg intézkedik azokról is, akik hat hónap leteltével nem szaladnak a legközelebbi hatósághoz az engedély meghosszabb.tása miatt. így ért végei a szabadság az őserdőben. Akinek nincs pénze, az nem mehet ezentúl vikendre a dzsungelbe, nem vásárolhat tarka toll- koronát jámbor emberevőktől, nem érzi szivet torkában dobogni az óriáskígyó megpillantására. A dzsungel-romantikát sem adják többé ingyen. Ez a megváltozott helyzet valóban elkeserítheti az embert. Annyi mindenről vagyunk kénytelenek lemondani a pénz miatt. Kackiás szépasszonyok lemondanak férjük uj kalapjáról és családapák nyakukra növő fiuk kedvéért még egészen jó szmokingjukról. Lemondunk a moziról és lemondunk a nyaralásról könnyű szívvel. De most tudja a jó ég miért, nagyon fáj, hogy elzárták előlünk a dzsungelt is. Az ember apránkint beszerezte volna a parafasisakot és a kigyómarás ellen feltétlenül ható orvosságot, megtakaríthatta volna félretett fillérekből az expedíció felszereléséhez szükséges apróságokat és útiköltségeket Equatorba. Minden meglett volna idővel, ha nem hiúsítja meg legszebb tervünket a pénzéhes equatori kormány. Valóban kénytelenek leszünk let.nní a legközelebbre tervezett kirándulásról az cs ■ erdőbe. Megelégszünk a kiruccanással a Szent János kúthoz. Pedig igazán megtettük az előkészületeket a dzsungelbeli vi- kendezéshez. De száz dollárt nem fizetőn ’< a belépési engedélyért. Pedig valutát talán lehetne kapni. Csak éppen a lej hiányzik hozzá. L
