Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-01 / 123. szám

I ) »1 1931 janius 1. £LL£.iS/.aiH. Lindbergh feleségének uíinaplója ATLAVIk Ahova egy évben csak egyszer jut el a civilizáció üzenete. — Mint a gyermek a karácsonyfát, úgy várják Atlavik fehér lakói a hajó postáját. — Amikor kis kagylőhéjjá változik egy nagy valóság, amely fölött összecsap az élet óceánja Az eszkimótelepizgalmas órái Eredetiből átdolgozta: ORBAV ERZSÉBET VI. KÖZLEMÉNY Atlavihba évenként egyszer érkezik hajó. A: északi sark e legtávolabbi pontján olyan esemény ez, mint a gyermekeknek a karácsonyi angyal érkezése. A civilizált vi­lág at lavi ki lakói a gyermekek lázas kíváncsiságával. forró türelmetlenségével és lelkének a várás izgalmas fájdalmába való beíHeöntésével várakoznak a hajóra, mely sokszor a tengerbe fagy. sokszor a part jégzátonyai miatt nem köthet ki. üe megtörténik, hogy egy év álmát rombolja Össze, mikor nem a kívánt holmikat vagy nem a megfelelőket hozza. És ekkor a gyermek fájdalma a felnőtt ember gondjával tetézödik, aki tudja, hogy várt dolog meg nem érkezése egy évvel hátráltatja munkájában. Abban a mun­kájában, melynek ő egész életét ádlozta. Várják a hí A külső világ ma még egy követet kül­dött: megérkezett a hajó. Az eszkimó ku­tyák, meJyek reggel annyira tiltakoztak el­leniünk, uj haragos ugatásba kezdtek, a kis telep lakói pedig megkezdték felvonulásukat az ünnepre. Lassú körmenetben indultak a kikötő felé vezető ut hosszán. Vastag calicot szoknyá­jukban jöttek az eszkimó asszonyok, furcsa hegyes csúcsos sapkákat viseltek a férfiak, a gyermekek hancu.rozva haladtak mindany- nyiuknak arcán azonban furcsa félénk, fél- benmaradt mosoly ült. Velük jött egy ka­nadai betegápolónő is, ki fehér uniformist viselt. — Szegény Kay — hallottam a sóhajtáso­kat — szolgálatban van és nem láthatja a hajót. (Úgy beszéltek a hajóról, mint valami kedves jóbarátról.) Milyen tragédia az itt, gondoltam magam­ban, ha valaki nem lehet jelen a hajó ki­kötésénél. gyermekek, mikor boldog izgalommal álla­nak a karácsonyfa alá helyezett csomagok mellett. — Úgy veszem észre, hogy nem sok ben­zint küldtek, remélem van még a hajó bel­sejében is. — Vájjon megkapom-e a cipőket? — Nézd ezeket a kutyákat, mintha nem lennének olyan erősek, mint az ittlevők. — Hátha mama csomagolt nekem friss paradicsomot! A hajó füttyére pokoli lárma tör ki. A telep kulyái megérezték érkező velélytársai- kat. A repülőgép, a hajó, az idegen embe­rek betolakodása már épp elég bosszúságot okozott nekik, most az idegen kutyák jötte a háború kitörését jelentette. Kirohantak házikóikból, ide-oda futkáróztak láncaikon, vadul lihegve, ugatva, tiltakoztak megkötött­ségük felett való eszeveszett dühükben. Ha szabadon bocsátanák most őket, felfalnák egymást, mint ahogy ez gyakran megtörté­nik a kutyafogatok találkozásánál. Még egy utolsó szorongó pillanat — és a hajó kikötött] üiíköáöH a hajó Egy perccel ezelőtt még a folyó gyermeke volt, most feszülő köteleivel, csörgő láncai­val a föld egy darabjává vált. A felvonó hidad1 osrtom alá vette ia tömeg. — Vigyázat! — Ikiiállltoitit egy hang. — Ve­zessék le előbb a bikát. A bika ellég békésen lépteti ki ketrecéből s engedelmesen követte az embert, aki orrá­ba fűzött karikaüáncánát fogva vezette. De asmOkor a felvctnóhid közepére ért, sziamibe- kierülit a zajongó tömiegigel, meghallotta a vad kutyák üvöltését, megtorpant. Habozva nézett körül, de mégis oly m élt Ós-á gteljesen, mint ahogy fogoly királyok tekintettek le az őrjöngő tömegre, a római cézárok diia- dalszékerei/hez láncoltain . . . — Most aztán szabad az ut! Nézzétek, Aggie már a fedélzeten van. A tömeg méhrajként lepte el a hidat, fiell- hutlámzott a lépcsőfokokon egészen a kapi­tányi irodádig, ahol sort formálva várta a lleveilek és csomagok kiosztását. Govora Idény jvtnsus I-lol szeptember 30­Jódos és kéöas ásványvizü fürdőhely, amelyet reuma, izületi gyulladások, bé­nulások, vérbaj, bőrbaj éa himlő ese­tén javainak. Inhalációk, gőzölések, süritett levegő, mint Reichenball- bati, hidroelektrikus, szénsavas és iszapfürdő, helyi elektrizálás, sta tika diatermia. — Palace és für- dősZállöda modern kényelemmel berendezve. Prospektus.kát és tarifa iránti felvilágosításokat Govora - Călimănzşîî részvény-társaság ad, — Bucureşti, Strada Brezo- ianu 62- szám alatt. — Akilki megkapták a nekik járót, még vé- gigsétáílbak a hajón. Sorbaljárták a kabino­kat s arra az utazásra gondoltak, mit ide- jöttükkor az uj haza félé tettek. A hajó akikor egy egész külön világot je­lenített. Egy miniatűr kis birodalmat, egy önmagának elégséges közösséget. Jöttek- mentek a birodalom baini, ettek, pihentek, szórakoztak és szomoiikiodtak. A külső vi­lág tényei nem befolyásolták többé érzékei­ket, a hajó bordái miiint hatalmas erődit- ményfalak zárták őkét körül és tartották távon tőllíiik a partokait, a fényüket, az em- berJakta helyeket1, melyek alig hatottak el tudatukig s miiint valami mágikus fém le­keresnek vailóiszinőtlen képei suhantak tova m ellettük. Ma azonban innen a hajó szalonjából ki­tekintett az uj hazia partjaira, az újonnan épített lakóházakra, a hajó vesztette el reá­lis voltát. Uj életük tartalma, súlya alatt milnd jobban összie zsugorodott s a parton zisibongó embertömeggel szemben színtelen­né, árnyék szerűvé, megfogó atallan ná váll. AtWaiviik mint a friss jelentésiek, uj gondo­latok és kapcsosa tóik összessége nyers élet­erejével belépett a hajó ajtóin, ablakain, elöntött minden zeg-zugot s kiszívta a hajó­ból akárcsak egy vámpír a valóság utolsó látszatát. Most már kis ikagylóhéjnak nézték csupán, mely fellett összecsap az élet óceánja. Megjött a rendőrfőnök is, piros egyenru­hás alakja egész vállal magasodott ki aiz esz­kimók tömegéből. A szikratávíró három tisztje kiszámította a hajó érkezésének ide­jét. A misszió iskolája felöli ösvényen ér­keztek a gyermekek. A leánykák fejüket sállal burkolták be. — Két montreali Szürke Nővér vezette őket. Bő szürke szoknyájuk), mely olyan volt, mint a mese­beli ho!d-anyóé, a földet seperte. Arcuk sze­líden ragyogott, oly törékenynek, finomnak látszottak, mint valami régi francia porcel- lánfigurák, sokkal törékenyebbnek, semhogy elbírják Észak nehéz durva munkáit. A missziós nővérek élete Másnap aztán, mikor meglátogattuk a misszió szétszedhető és költöztethető házát, tapasztaltuk, hogy mennyire alkalmazkod­nak szegénykék az itteni élethez. Az eszki­mó gyermekeket nemcsak varrni, főzni, ru­hát és cipőt készíteni s a legkülönbözőbb mesterségre tanították, hanem arra is, ho­gyan kell halászni, a haliakat megtisztogatni és megszáritani. (Az eszkimók kutyáikat és leggyakrabban önmagukat is szári lőtt hal­lal táplálták.) A kanadai francia nővér, aki megmutatta nékem a szárított hal raktárt, mosolyogva mondta, miközben a csaknem kibírhatatlan szagu helyiségnek ajtaját bezárta: „Kemény munka ez nagyon, nehéz volt megtanulni.“ Bizony sokkal nekik valóbb munka. — gon­doltaim — a csipkézett szélű papirlámpaer- ny ők készítése, melyek köröskörül függtek a játékterem falain, a Krisztus-képek máso­lása., vagy a fiuk szobájának tetőzetére akasztott gyönyörű égszínkék papír repülő­gép gyártása. — A fiukat rendkívül érdekli a repülőgép — magyarázta a kedvesarcu francia lány. Izgalmas pillanatok Mia azonban minden érdeklődés az érkező hajónak szólt, mely úgy jött, mint a kará­csonyi angyali, ajándékokkal megrak ottan és egy évben egyszer. Már a folyó túlsó ka­nyarodójánál lihegett, hatalmas hullámtor­laszokat emelve önmaga útja elé, mögötte mély bairázdák fölött csap össze a viz. Óriáske­reked höbosziopokot QMipnak az ég felé, úgy közeledik, mint egy íljmgő hegy s egy egész év vágyának és álmának beteljesedését hoz­za magával. Ládák, hordók 'és zsákok eme­letét hozxa magával), a hatalmas rakomány közepén pedig egy szörnyűséges eszkimó ku­tyafajta' érkezik. — Hátha az a nagy láda ott az én gépe­met hozza? — Nem látod valahol a fürdőkádunkat? Úgy tanakodtak., mint karácsony estéjén a A sátori aluna leszállóit az este. A reggeli izgalom hulláma benn vibrált még az udva- rokbaim, a házakban. -Félíig nyitott iliádák, dobozok, illehiajsíltott detszkadarabok, pakoló- papiinh altima zdki, faforgács és karton ok borí­tották a földet mindenfelé. Izgatott kis cso­portok tárgyalták az ajándékokat. Az orvos kalapáccsal kezében szomorúan mondta: — Ilyen rettene-Bäs1 tévedés. Pedig ponto­san elküldtem a méreteket. S most semmit Rom érek az egéslszell. Újra várnom kell egy évig! Képziéljék csak el, hogy egy évig kell vá­rakoznia egy ujj benzin tartányra. Erne a tartányra pedig óriási szüksége volt. Hiánya „lljira várná kell egy évig emberéletekbe kerülhetteltf! Az orvos motor- csólnalkjához kellett, mely nyaranta leggyor­sabb közlekedési eszköze volt a betegek lá­togatására. Mérföldek százáiit kellett meg­tennie télien és nyáron motorcsónakon és kutyaszánon. Egész nap ufbaln volt, fogat huzni, gyermekszüléseknél segédkezni, vak- hélgyulladásokal operálni. A nagy utakat Medico nevű haj ócskájával tette, mely úgy volt berendezve, míilnit valami kórház. Még operációs teremmel ib rendelkezett. Ezzel ment évenként egyszer a legtávolabb eső helyekre ils>. Akkor panaszolták el az eszki­mók egy év alatt felgyülemlett bajaikat. A motorcsónakkal azonban sokkal gyorsabb an vihetett nekik segítséget isürgöis eseteikben. Életbevágóan szüksége volt űá, azonban a csónaknak együk alkatrésze hiányzott. — Ó, hogy vártam a haijó érkezését... -Kétségbeesve tette le kalapácsát. — Most újra várhatok egy évig! (Folytatjuk) ELRONTOTT GYOMOR és az ezzel össze­függő bélzavarok, felfúvódás, kellemetlen szájiz, émelygés h-omlo'ktfájás, láz, hányás, hasmenés vagy székszorulás eseteiben már egy pohár tér" mészetes FERENC JÓZSEF keserüviz :s ’gén gyorsan, biztosa-n éa mindig kellemesen hat. Or­vosok ajánlják. béke a nagyváradi ügyvédi kamarában A kisebbségi ügyvédek hosszas megbeszélést folytattak Zigre Miklós dr. dékánnal, akivel közölték, hogy az alkotmány alapján álínak ORADEA-NAGYVÁRAD, május 31. Pár héttel ezelőtt megtartott Bucures- ti-i ügyvédkongresszus határozata élénk izgalmat keltett a nagyváradi ügyvédek között is, akik tudvalevőleg a nagyvára­di ügyvédi kamara legutóbbi közgyűlé­sén határozottan állást foglaltak a faji- elméleti megkülönböztetés divatja ellen. Ez az állásfoglalás nem sokat változta­tott a dolgokon, annak ellenére, hogy a nagyváradi ügyvédi kamarában a ki­sebbségi ügyvédek túlsúlyban vannak. Erre vall az a körülmény is, hogy dr. Zigre Miklós volt kisebbségi alminisz- ter a nagyváradi ügyvédi kamara dé­kánja, aki a súlyos kérdésben eddig igen konciliáns magatartást tanúsított, a tegnapra értekezletre hívta egybe a nagyváradi ügyvédi kamara kisebbségi tagjait. A tegnap megtartott értekezleten 130 kisebbségi ügyvéd jelent meg. Dr. Zigre hosszabb és meglehetős békés hangú, megértést kereső beszédében ismertette a Bucuresti-i közgyűlésen hozott hatá­rozatot és felszólitotta a jelenlevő ki­sebbségi ügyvédeket, hogy számolva a tényekkel, keressenek olyan megoldást, amely lehetővé teszi azt, hogy az ügy­védi kamarában továbbra is békés har­mónia uralkodjon és a többségi ügyvé­dekkel együtt lehessen dolgozni. Dr. Zigre felszólalása után dr. Kepes Miklós emelkedett szólásra és beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a kisebbségi ügyvédek, a jogvédelem katonái az alkotmány álláspontján állanak, amely nem ismer megkülön­böztetést az ország polgárai között és ezért jogfeladásnak tekintenék, ha ed­digi álláspontjukon változtatnának. Ez­után dr. Czeglédy Miklós mondott hosz- szabb beszédet, amelynek végén határo­zati javaslatot terjesztett elő. Indítvá­nyozta, hogy a kamara kisebbségi tag­jai küldjenek ki egy bizottságot, amely a kamara többségi tagjaival folytasson tárgyalást, keresse a modus vivendit arra, hogy az ellentéteket kiegyenlítve, a kamara békés munkáját biztosítsák. Határozati javaslatát az értekezlet elfo­gadta. A kisebbségi ügyvédek között megvan a jóakarat a békés megegyezésre. Haj­landók belemenni abba, hogy a kamara választmányának nyolc többségi és négy kisebbségi tagja legyen és hogy az elnök is román legyen, a többségiek azonban ragaszkodnak abhoz, hogy a válszt- mányban kilenc román és csak három kisebbségi foglaljon helyet. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents