Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-29 / 145. szám

Szerkesztik: DR. VERESS ENDRE és MÁTRÁI JANUS. ____________________________•> 11iH Szakmánként keni ismerni a helyzetet, ha megakarjuk menteni a kézműipart CLUJ KOLOZSVÁR, június hó. A végveszéllyel küzdő közmiiipar meg­mentése érdekében csak úgy fejthetünk ki eredményes munkát, ha szakmán­ként ismerjük meg a helyzetet. Csak a szakmánként valló helyzetismereti mun­ka ad pontos választ arra, hogy hogy lehet segíteni a bajokon. Ez a helyzet- ismereti munka aztán arra is alkalmas, hogy szakmánként az iparosokat összébb hozza, egymás támogatására utalja, tisz­tázza a közös érdekeket, melyeket közö­sen szolgálva tud a mai válságos idők közepette leküzdeni. Csak igy lesz kor­szerűvé a kisipari termelés. Csak igy tudja leküzdeni az áldatlan, túlhajtott belső verseny rontásait, igy tudja meg állni a helyét a gyáripari versennyel szemben és igy tud lépést tartani a vál­tozó igényekkel és szükségletekkel ma az üzemi termelés világában, amelyben csak rendszeres és módszeres munkával lehet megélni és eredményeket elérni. Éppen ezért iparosaink figyelmébe ajánljuk az alábbi kérdéseket, melyekre ha választ adnak, my.omban tisztában lesznek a teendőkkel: II. Értékesítés 1. A fogyasztók szükségletében és igé­nyeiben beállott változások? Mennyiben érinti ez a szakma termelését, az árakat és a termékek elhelyezését a piacon? 2. A készárucikkek árviszonyai? 3. A piac: a) A helybeli piac alkalmas-e a szak­ma készárutermékeiinek felvételére? Ha nem, más piacokon van-e módja ter­jeszkedni a szakmának? b) Akár a he­lyi, akár más piacokon az értékesítés szempontjából mik a lehetőségek szövet­kezeti, vagy más társulási forma beve­zetésére? c) Az utóbbi években szapo­rodott c, vagy apadt a „vásárra dolgozó“ iparosok száma a szakmában? 4. Növe­kedőben van-e vagy csökkenőben a készáru forgalma? 5. A piaci árakban megta'lálta e számítását az iparos? Ha nem, akkor az anyagbeszerzés, termelési költségek, közterhek, vagy milyen más okok, milyen mértékben játszottak ennél közre. III. Kalkuláció Szakmai I. A szakma fejlődésének, vagy vissza­esésének általános jelenségei. 1. Kivál­tott és visszaadott iparigazolványok sza­ma? 2. Bejelentett és lejelentett segédek száma? 3. Tanoncszerzödések és lelsza- baditások száma? (E három pont ada­tai lehetőleg egybevetve visszamenőleg több év adataival.) 4. Évenként apad c vagy emelkedik a) a segédnólküli, b) az 1—2 és több segéddel dolgozó mesterek száma? (Annak megállapítására, hogy műhelyenként szétaprózódik-e, vagy összpontosulóbam van az üzemi munka a szakmában?) 5. Ha egyfelől szétapró­zódás, másfelől nagyobb üzemekbe va­ló összpontosulás észlelhető, — szapo­rodik-e tovább a segéd nélkül dolgozó mesterek száma? (Ez esetben t. i. ha szétaprózzódás észlelhető a nagyobb Üzemszerű műhelyek jobb és olcsóbb munkája következtében, végeredményül az iparág, mint kisipari szakma vissza­fejlődésének jelenségével állunk szem ben.) 6. Szaporodik-e vagy apad éven­ként a gépeket beszerző iparosok száma? 7. A szakma jobb iparosainak munkája, termelése mutat-e fejlődést? Hányán vannak és kik ezek az iparosok? Kielé- gitik-e a fogyasztók igényeit? 8. Növek­szik-e, vagy apad a túlnyomórészt javí­tással foglalkozó Iparosok száma a szak­mában? Előbbi esetben a közönség fo­gyasztóképességének csökkenése, vagy a szakma gyengülése az oka ennek? (Fon­tos támpontot ad ez utóbbi kérdésben a készáru — gyári termékek, vagy más városok kisipari termékei — forgalmá­nak figyelése.) 9. Az uj iparosok a kör­nyező falvakból, vagy más városokból telepedtek le a szakma székhelyén na­gyobb számban az előző évekhez viszo­nyítva? 10. A környező nagyobb falvak­ban emelkedik-e, vagy apad az önálló iparosok száma a szakmában? II. Utánpótlás kérdése: 1. Segédek és tanoncok száma, akik városból (más városokból is, vagy fa­luról származnak? 2. Segédek és tanoncok szakképzett­sége javul-e, vagy gyengül? Okai? 3. Az uj tanoncok fejlődőképessége és munkaértéke jobb-e, vagy gyengébb az előző évekéhez mérten? (Etekintetben külön figyelendők meg úgy a városból, mint a falvakból származó tanoncok.) 4. Segédek és tanoncok . felfogása és gondolkozása javul-e . vagy romlik a szakmához tartozás és ragaszkodás szempontjából. Okai? 5. Segédek és tanoncok iskolai végzett­sége? Előző évekéhez viszonyítva emel­kedik-e vagy csökken a magasabb vég­zettségű segédek és tanoncok száma? Gazdasági kérdések I. Beszerzés. 1. Beszerzési források, piac. árviszonyok? 2. Lehetőségek és akadályok a szakmában a beszerzés megszervezése és központosítására? 3. kérések Ha van szervezet már a központi be- ( szerzésre, ennek munkája, illetve ügy- j vitele és üzleteredménye egybevetve j ugyanezen, vagy rokonszakmának lehe- j töleg hasonló viszonyok közt működő, más haladottabb szervezetével? (Pld. más városban.) 1. A szakma tagjainak kalkulációja helyes alapon történik-e? A kalkuláció hibái és ennek okai? 2. Történt e kísér­let arra nézve, hogy a helyes kalkulá­ció elemeit és bevált módjait a szakma­társak egymásközt rendszeresen megbe­széljék, e téren szerzett tapasztalataikat kicseréljék és megállapodjanak a köve­tendő irányvonalakra nézve? IV- Verseny 1. Kiélesedett-e a belső verseny a szakmában? Ha igen, milyen okok ját­szottak ennél leginkább közre? (Pld. a szakma tultömötlsége. nagyobb üzemek kifejlődése, kisiparosokat foglalkoztató j tőkeérdekellségek a szakmában, stb.) 2. I Történt-e kísérlet arra nézve, hogy a 1 szakmában valamilyen társulási formá- j ban szervezet létesüljön a túlhajtott ver­seny kiküszöbölésére, vagy enyhítésére9 3. Amennyiben a szakmának verseny- fele a gyáripar, vagy nagyobb, gyársze- rii üzemek kalkulációját, anyagbeszer­zési forrásait, a szükséges nyersanya­gok és késztermékek árait, végül az ér­tékesítés módozatait, piacait és azt, hogy ezen üzemek milyen mértékben elégí­tik ki a fogyasztók igényeit és szükség­leteit? 4. Amennyiben akár a külső, akár a belső verseny egészségtelen ará­nyokat öltött, van-e mód arra, hogy a szakmában azok, akikre ez a verseny hátrányos, szövetkezeti, közmühely, vagy irfiás társulási formában vegyék fel a versenyt? 5. A versenyképesség érde­kében ipartársuiat, vagy a szakmának más szervezete keretében milyen módon lehet gyakorlatilag megvalósítani a gaz­dasági helyzetvizsgálati munkát, minek segítségével, az anyagbeszerzés, terme­lés, értékesítés, kalkuláció stb. kérdései nél hasznos felvilágosításokban és ta­nácsokban lehetne részesíteni a szakma tagjait?----------——————BBB——.. Egy év egyetlen kontár sem lesz Áradon — mondja Tarnoveanu Kolozsvárról áthelyezett aradi munkafelügyelő CLUJ-KOLOZSVÄR, junius hó. Az ország iparosmestereire nézve rendkívül fontossággal bir az, hogy a munkaügyi hatóságok, hogy hajtják vég- j re az uj ipartörvényt. Az iparosmeste- ! rek és az ipari munkások százezreit ér­dekli ez a kérdés, melyik iparost minő­sitik kontárnak s milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy a gyakorlatban jo­got szerezzenek önállóságukhoz. Erre a kérdésre igen érdekes választ adott Tar­noveanu Bazil, volt kolozsvári munka­felügyelő, akit a közelmúltban az aradi munkafelügyelőség élére helyeztek. — Sok száz iparosüzem működik, amelyek tulajdonosai sem képesítéssel, sem iparengedéllyel nem bírnak, — Ezeknek az üzemeknek a tulajdonosai mondotta a munkaügyi felügyelő. — mindössze annyit tettek, hogy bejegyez­tették cégüket a Kereskedelmi és Ipar­kamaránál. Ilyen cégbejegyzés a jövőben a képesítéshez kötött ipar üzéséhez nem ad jogot. A sokezer érdekelt kisegzisz- lencia sorsa fölött még nem történt dön­tés. — A törvény szelleme szerint, — foly­tatta a munkafeiiigyelő — csak képesí­téssel biró iparos űzhet a jövőben képe­sítéshez kötött ipart. Mindazok az iparo­sok. akik a múltban szabályszerűen nyi­tottak műhelyt és azok a szakmunká­sok, akik tiz évet mint segédek töltöttek el és ebből az időből öt éven át mint műhelyvezetők működtek, minden to­vábbi nélkül megkapják a mesterköny­vet. Az olyan segéd, aki csak három évet tud felmutatni, vizsgabizottság elé kerül. Ha megfelel, szintén mesterköny­vet kap. Amig a bizottság ügyükben a munkakamara keretében nem hoz dön­tést, azzal az igazolvánnyal, amit a ka­marától kaptak, minden akadályoztatás nélkül tovább működhetnek. — Aki a fenti kategóriákból kiesik, kontárnak minősül, ami azt jelenti, hogy megbüntetik és üzemét bezárják. Egyedül a szabályos iparengedéllyel mű­ködött néhai iparosmesterek özvegyei űzhetnek képesités nélkül képesítéshez kötött ipart, hogyha az előirásnak meg­felelően szakképzett, mesterkönyvvel bi-v ró üzletvezetőt tartanak. — A mestervizsgát, — folytatta érde­kes nyilatkozatát a munkaügyi felügye­lő — a kinevezett szakbizottság előtt kell letenni. Eddig mintegy harmincán tettek vizsgát és mindnyájan átmentek. Szaktudás szempontjából valamennyien szép eredménnyel vizsgáztak, de volt egy igen súlyos hibájuk. Túlnyomó ré­szük nem túl kalkulálni. A legegysze­rűbb költségvetést sem tudták rendesen megcsinálni. Sajnos, ez a hibájuk az ön­álló iparosoknak is. Az eddigi mester­vizsgákon hallatlanul nehéz feladatnak bizonyult, amelyet alig akadt olyan, aki meg tudott oldani, a következő, illetve ehhez hasonló példa: mibe kerül 315 centiméter szövet, ha egy méter 400 lej­be kerül? Ne értsen félre, a szövetárnál kerek szám szerepel. — Nagyszámban működnek ipari üze­mek, amelynek tulajdonosai semmiféle szaJkképzettséggel nem bírnak. Ezeknek az üzemeknek sorsa felett egy bizottság dönt, ameilynek elnöke kinevezett vizs­gáztató, rendszerint mérnök, két tagja önálló mester, kettő szakmunkás. Ez a bizottság a működésében teljesen önálló, határozatai véglegesek. A Munkafelügye- lőség ellenőrzi működésüket, de nem be­folyásolja. Akire ez a bizottság, amely természetesen minden szakmára megfe­lelő összeállításban fog működni, ked­vezőtlen döntést hoz, annak üzemét ha­ladéktalanul beszüntetik a hatóságok. Különösen a sütőiparban és a női fodrász iparban van sok olyan cég Aradon, me­lyet a bizottság valószínűleg kedvezőtle­nül véleményez. — Úgy a Munkafelügyelőségnek, mint a munkakamarának kötelessége a tör­vény szellemében eljárni, — fejezte be nagvfontosságu (nyilatkozatát Tarnovea­nu munkaügyi felügyelő. — A törvény világosan előírja, hogy csak szakképzett iparos űzhet képesítéshez kötött ipart. Aki nem szakképzett iparos, az kontár. A kontár-iparost a törvény üldözi és én garantálom, hogy év végével egyetlen kontár sem lesz Aradon... Drákói szigorral büntették a régi egyiptomiak a lelkiismeretien építészeket A Párisi Louvreban van egy oszlop, amelyre egy babilóniai uralkodó ékirás- sal vésette törvényeit. A négyezer éves törvény építőipari vonatkozású fejezetei a következőket tartalmazták: .. . Ha az épitőmester egy embernek házat épit és nem építi eléggé szilárdra és a ház ennek folytán beomlik és tu­lajdonosának halálát okozza: az épitő­mester végeztessék ki. . . . Ha a házbeomlás a tulajdonos gyerekét öli meg: végeztessék ki az épí­tőmester gyereke. . .. Ha a háztulajdonos egyik rabszol­gája pusztul el: adjon az épitőmester az elpusztulttal egyenlő értékű rabszol­gát. ... A vagyoni kárt pótolja az építő­mester és épitse újra saját tulajdonából, azaz önköltségen. . .. Ha csak egy fal omlott be, azt is tartozik önköltségén újraépíteni. Hát, mint látjuk, nem lehetett valami nagy öröm annak idején építésznek len­ni. Abban az időben Egyiptom sok vi­dékén az agyagon és fán kívül más épí­tőanyag nem igen volt és a biztonsági igényeket nem lehetett mindig túlságo­san kielégíteni. Párisi Divat Saniasi száma 20 - letért következő tartalommal jelent meg: változatos ruha, kabát és kompiémodellek. Uj összeál­lítású strand- és kirándulóruhák. Gyermek­ruhák, 12 oldal kézimunka melléklet, nagyí­tott mintaivekkel. A gyermek egészségtana. Anyai örömök, anyai kötelességek. Kipróbálj receptek. Modern szépségápolás. Vidékieknek 25 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése el­lenében szállítja az Ellenzék könyvosztá'ya. Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: neg -v ! évre 60, félévre 120, egjész évre 240 lej. I

Next

/
Thumbnails
Contents