Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)
1937-06-29 / 145. szám
»EEfWEWK / 9.? 7 III ni un 2 9. xa BEM Orosz Donbave!<Hí20 perces látogatása a sevillai Katonai repülőtér fölött A spanyol polgárháború borzalmaiból SEVILLA, junius hó. Ha valahi idetévedne a városból, eszébe sem jutna, hogy háború van. Bé- kesség, csend és nyugalom érzik mindenen, biztonság s valami tiszta derű. Tán a forró nyári nap teszi ezt, a nap, amely párás ködön át tüzel ránk már kora reggel óta s amott távolabb a tornyos városra, Sevillára, idilli a kép, a hangárok, a pihenő gépek körül. Mert félig felöltözötten heverészünk a tüdöszoritó melegben, csoportok diskurálnak, fényképeznek s olykor teliszáju kacagás harson onnanfelöl, ahol a montőrők babrálnak a gépekkel. Tizenöten adjak a: őrséget. Szinte tartalékszolgádat ez, hiszen a vörösök ennyire bajosan merészkednek. Szép hely, ahol vagyunk, végeláthatatlan mezőséi), csak imitt-amott feszül égnek rajta egy-egy feketés-zöld koronája fa. A hangárok, raktárak, lakóépületek roppant félkörben elszórtan állnak. Békés tanyavilágnak látszana az egész, ha nem volnának a masináinkon gépfegyverek, meg a hangárok között szépen elfedezve zöld gályákkal s egyéb katona-ravaszsággal a légelháritó ágyuk. Olykor üvöltő dudával elrobog az országúton egy-egy autó, vagy pöfögő motorkerékpár: hirszolgálatosok, tisztek ülnek rajtuk. Biztosan a főparancsnokságra sietnek. Unom magam, iszonyú a meleg, hiába kortyolja az ember a jeges hűsítőket. Az órámat nézem: tizenegy óra tíz perc. Megszólalnál! a szirénán S ebben a pillanatban, mintha óriási vércse vijjogna, megszólal a repülőtér szirénája. Az óra még a kezemben van, nyolc másodperce hallom az őrült, fiilszaggató, idegborzoló hangot. de már másik lárma dördül belé: öt vadászgépet begyújtottak, s kél másodperc: villámgyorsan a levegőbe szökken öt lwjtárssal -a nyergében az öt motor. Süvöltve csapnak a magasba, szinte negyvenöt fokos szög alatt. F<ét perc múlva már apró pontok az ég boti tejfehér szélén. — Elébe az ellenségnek* — ez a jelszó. Mi, akik árván maradtunk a földön, távcsöveinket keressük, szaladgálunk, kutatjuk az eget, de látni nem lehet semmit, a nap vakít. Félelmetes siivités. hosszantartó fütyülés, ismerős betyár hang s ahogy fülünkbe vágódik. mint o zsákok zuhanunk a földre. Fölösleges minden vezényszó. Az ösztön dolgozik már-, valami békében ismeretlen hatodik érzék, amelynek parancsára az ember teste reflexszerben engedelmeskedik, úgy, ahogy a szemünket behunyjuk öntudatlanul, gondoskodás nélkül, ha valaki féléje legyint. Lapulunk s észre veszem, milyen jó, meleg zöld -szaga van a fűnek, amelybe bele- temetem arcomat. Aztán valami irtózatosat reccsen még egy s utána még két szörnyű robbanás. A föld belereszket az egymásba olvadó négy detonációba. Legalább ötszázkilós volt egyenként ez a négy bomba. De hogy az ördögbe jöttek ide, hogy bújhattak ilyen közel hozzánk észrevétlenül? Óvatosan oldalra fordítom a fejem s sza- bad szemmel is jól látom e párszéz méternyire lévő vuslemez-hidat amelynek a vörös bomba vet ők támadása szólott. Rosszul manővereztek. A négy gép a hombasorozatot túlságosan nagy térközben dobta le, csak az utolsó kettő zuhant közénk s a hid közé. Az első kettő jóval a bidon túl, a vízibe pottyant. Ott is robbantak fel. Tízperces bombazápor A többiek is mozognak, hál* Istennek senkinek se esett baja. Kicsit mepróhátunk rendezkedni, hiszen ebben a pillanatban veszedelem nincs, a vörösök valahol messzire zúgnak, bár visszajönnek bizonyosan. Keresünk hirtelen valami fedezéket, egy bokor alá csúszom, a meglepetés első szorogó érzése már elmúlt, átkiáltozunk egymásnak, valaki nevet is. A látóhatár szélén élesen fordulnak a vaskos bombavetök. Hát visz- szajönnek ... Kezdődik a második tánc.- Vienen otros! — ordít -a parancsnokié főhadnagy. A légelháritó ütegek szólnak már, a robbanási felhők között meglepődve pillantunk meg még három ellenséges gépet. — Az ördögbe is. túlságosan népes lesz ez a látogatás... A katonai távcső skálája szerint legalább negyezer méter magasan vannak a betyárok, hogy a már jóval előttük szembeforduló négy géppel együtt két tűz közé szőritsanak bennünket. Komisz dolog, hogy semmit sem tudunk fenni ellenük, tehetetlenül kell itt hevernünk a földön, amikor legszívesebben 'valameny- nylen beugranánk gépünkbe s aztán: előre. De hát nem lehet . .. Már hallom megint a fütyülést, üvölt a légi bomba. Annyira hangos ez a zaj, hogy elnyomja a mi ütegeink dörgését, « kétoentiméteres gyorstüzelő ágyuk száraz kattogását is. Nyakamba huzom a fejem. A hangárok oldaláról hosszantartó recsegés hősit a fülembe. Most már nem törődöm semmivel, öt perc, vagy tíz telik el? — nem tudom. Süket vagyok o nehéz bombák robbanásának dörgésétől, de a füst már oszladozik, a vörös bombavetök motorját se hallom. Kicsi szél jön, elkapja a fekete füstöt s tisztán látszik, hogy a honi be sorozat becsapódási helye közvetlenül a hangárok előtt van. A félkörben álló műhely-, meg raktár- épületek még nem látszanak s hosszú percek telnek, mig végre a ritkuló füstből ott is sértetlenül bújnak elő a falak. Most már a második támadás bombasorozatának helyét is látjuk az épület, meg a hang-árok közt. Rettentő tölcsérek tátonganak a fűben, a föld fekete sebei. Tiz bomba esett itt lé, legalább százkilósak. Szétnézünk, keresgéljük egymást. Óriási szerencsénk volt, emberben alig, anyagban semmi kár nincs. A repülőtér főbejáratán búgva fordul be az ambulancia mentőkocsija. Jókor jöni. a füstmérgezeUek már nehezen várják. ünnepi külsőségek között rendkiivül nagy közönség előtt kezdte el színházunk szombat este szabadtéri előadásainak sorozatát, Madách halhatatlan remekművével, Az ember tragédiájával. A választás igazán szerencsés, mert a nagy iró csodálatos szavai-, nagy igazságai, a jelenetek monumentalitása a mi szerényebb kereteink közepette, kisebb eszközeink mellett is nagyhatású a refomátus kollégium udvarán, az ősi templom tövében, a júniusi ég alatti áhitatos csendben, amellyel a nagy magyar géniusz szavait hallgatjuk. A szabadtéri játékok nagy előretörésében és világszerte divatossá lett produkciói mellett, Kolozsvár is megkapta hát a szabadég alatti színjátékokból sajátos Ízelítőjét. Ennek az előadásinak újdonság-izét nemcsak a szabadtéri dimenziók s uj rendezési és világítási lehetőségek, hanem a szinház legifjabb gárdájának felvonultatása adja meg. Olyan óriás feladatot bíztak Az ember tragédiája előadásán a szinház három prominens fiataljára, amelyet rendkívül tapasztalt és nagy művészi feladatokat sikerrel megoldott színészek sem tudtak mindig teljes sikerrel megoldani. Madách tragé- dájának három főszereplőjéről később írjunk, most elsősorban a rendezésről, mely Kádár Imre dr. és segítőtársa: Gróf László müve, de amelyhez díszlettervező, viiágositó, ács és szcenikai főtalpra ugróm, a többiek is tápász kodnak fälble. Rohanumk ordilva a hangárok irányáig. őszünké se jut. hogy nyakunk közé zuhanhat a bomba. — A hangárokhoz!... Megmenteni a gépeket! Parancs nélkül is mennénk. Mindnyájunknak drágák ezek a gépek, amelyekkel összenőttünk., mint valaha lovas a lováéval s az életünk árán is elvis-sziik őket, vagy magunk is ott pusztulunk. lehetetlen eljutni a hangárokig... A füst süni, hogy szinte harapni lehet, két lépésnyire sem hálni tőle, az épületek is elvesznek a vad. maró fekete fellegijén. így aztán csak a bombázó század gépei mellett, a nyilt téren bóklászunk. Alakokat látok, kísérteties árnyékok., elesnek. újból talpraugrnnok, bukdácsolnak Fgy szó sem hallatszik. Némán, fogcsikorgatva rohanunk ide oda. Nem szabad beszélni, kímélni kell a füsttel úgyis repedésig megterhelt tüdőt. Közben egyik robbanás a másikat éri. A fekete füstijén vörösen ivágódnak magasra a lángok, mintha a föld mélyéből törne fel a harsogó pokol. — Nem megy. nem megy .. .1 Itt veszünk mi is, a gépekkel együtt . .. Hol vannak liát a vadászok? Hol az öt gép, a mieink? Szétnézünk az egen, keressük a -vörösöket, meg a mi gépeinket s messzi a látóhatár szélén megpillantunk dugóhúzóban egy gépet. Mögötte a jellegzetes füstzászló. Ég a motor. nyilván holott pilóta ül a kormány mellett. Vájjon milyen gép lehet? Óráknak érzett pillanatok múlnak s ahogy most már egészen szabályszerűllen lengéssel átfordul a gép, megvillan a napon o szárnya rajza: Vörös bombavető. Messze, látcsövei is alig elérhető távolságban folyik tovább a hőre -a hat vötös gép s a mi fürge, egyfedelű vadászgépeink között. Megint kalimpál lefelé valaki. A második orosz bombavető. Az öt épen maradt gép teljes erővel menekülve fúrja megát előre a levegőben, a vörös állások felé. A mieink utánuk ... öt perc muLva a bajtársak sértetlenül, vidám és hangos Vive Espane! kiáltással ugranak ki a gépből. Éppen féltizenkeltö. B. Gy. nők ugyancsak nagy feladatot old meg. Szögezzük le azonnal: a többsiku színpad kontsrukciója, lépcsőzetes megépítése, elgondolása kitűnő. Magasban s a mélyben egyszerre folyhat a cselekmény, a képnek megfelelő, háttérben felállított diszletfallál. A világítási megoldás is kikifogástalan: a változó képek között, a szin elsötétül s az előtér erős lámpái megvilágítják a nézőteret. Függöny nélkül szabadtéri színpadon a lehető legtermészetesebb szünetet adja ez a világítási megoldás. A kísérőzene s a beszé- lőfrgurát megvilágító reflektorfény jól simul a tragédia menetébe, amelyet ezúttal táneprodukciókkal élénkítettek. A táncszámok közül a cselekmény menetét nem állította meg az athéni kép harci tánca, amelyet a kis Radó Éva táncolt, bebizonyítva rendkívüli tehetségét és kifejező erejét. A paradicsomból való kiűzetés utáni jelenetben azonban furcsán hatott a női tánckar görlcsoport- szerü produkciója, az egyébként kitűnő Tebán—Topán-párral. Ha látványosság szempontjából tetszetős is volt, a fenséges tragédiának ilyen eszközökkel való színesebb tétele felesleges. Ellenben kitűnő volt drámai mozgalmasságával a forradalmi kép, festői és hibátlan volt végig a különböző képek gondos rendezése. Teljes elismeréssel kell -adózni azért -a gigantikus, szinte emberelettien hatalmas Kél gép lehull... Az ember tragédiája Madách Imre szinjátéka a Thália szabadtéri előadásában a j a k r u z s azonnal friss külsőt kölcsönöz és megszépiti arcát. Khasana- ejkruzs nem szintelenedik el, idő - viz - és csókálló — egyszeri használat elegendő. A 6 különböző színárnyalat között minden hölgy megtalálja a tipusának megfelelő ajakruzst. KHASANA arcpirosító csodálatos szépitőkrém, sápadt arcoknak rózsás, fiatalos, friss külsőt kölcsönöz. Vékony rétegben alkalmazva, Khasana- arcpirositó egész nap tart, a- nélkül, hogy elszintelenedne. munkáért, amellyel a -rendező és segítői megteremtették a helyenként tiszta művészi élvezetei nyújtó előadást. A nagyon fiától és igazán tehetséges főszereplők közül a férfias Nagy István Adám- ja állolt a madáchi alakokhoz legközelebb. De szerepének hatalmas hangbeli nehézségeit ö sem birla helyenként. Különben: erő volt benne, érzés és megértés. Ez a fiatal színész vérbeli -tehetség, kitűnő megjelenésű, határozott, lelkes. Voltak nagyon szép perceţ; s feladatát lelkiismeretesen, a művész született ihletével oldotta meg. Fényes Alice, mimden álérzése, őszinte hangja, ambíciója s tehetsége ellenére sem lehet most még Éva. Ehhez túlságosan fiatal, törékeny, szinte gyermek még. Voltak szombat este is nagyon szép jelenetei, szivbemarkoló könnvei, Madách szavait szépen, átérzéssel mondotta el: de egész lénye más, mint ahogy Évát ismerjük s elképzeljük fizikailag és lelkileg. A feladat súlyosságát átérezte, elismerés jár neki, hisz tudott heroina lenni — de bűnre csábitó, eseményeket forraló Éva nem lehet még s ez »nem rátermettségének hiánya, csak rendkívüli fiatalsága fényéé. Lucifert Kovács György alakította. Nála is azt éreztük, amit Éva megtestesítőjénél: a szerep nem való neki. Lucifer, -a tragédia mozgatója, az ősi, forró lázadás, a tagadás szelleme, a bujtogató, démoni Lucifer: a klasszikus drámairodalom egyik legnehezebb szerepe s ahhoz, hogy -elfogadhatóvá tegye a szinész sajátos képességek, haing, mozdulatok, erő s belső tűz szükségesek. Kovács intelligens, fiatal szinész. maszikja jó volt, szépen beszélt, volt benne erő is s mozdulatai, nevetése ás jól hatottak. De nem Lucifer. Kellemes, modern szinész, akinek egész egyénisége ellentmond szerepe követelményeinek s akármilyen tehetséges is — ezt az ellentmondást nem tudja áthidalni. A dráma óriási személyzete között feltűnt szép hangjával a 'kitűnő jellemszinész: Deésy Jenő s az ugyancsak nagyon szépen beszélő Borovszkv. Örömmel láttuk újra a pompás Réthely Ödönt is. Tóth Elek szavai klasszikus szépséggel zengtek. Lantosnak klitünő jelenete volt az egyiptomi képben. Jó volt Stefanidesz Ili is. A lobbi szereplők, a nagy statisztéria, a kitűnő Osiky Endre kísérőzene számai teszik teljessé a tragédia szabadtéri előadásának nagy és komoly sikeréi. S ez érdeme elsősorban dr. Kádá-r Imrének, a szinház kiváló igazgatójának, aki tele művészi hittel, lelkesedései s a szépség iránti áhítattal mindig szebb és nagyabb célokért küzd erős akarattal. A szabadtéri előadás szép pilla-nataiiért, nagyszerű rendezéséért s megteremtéséért a legnagyobb elismerds illeti öl s ambiciózus munkatársait. Marton Lili. Üiécs László u? rerses-léöíe^ ; Felsége« és icékeíi 119 lej az Ellenzék konyvcwztályában Clu: Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azoruu: szállítjuk. i
