Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-24 / 141. szám

I [ Hí * I 1 1 [ í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4, szám. — Telefonszám 1109. — Levélcím. Ciuj, postafiók 80. Fiókkiadóhlvatai és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon: 11—99. JLVIII. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTÓT'!.- Bh ^THA MIKLÓS na CSÜT RTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 240, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel 'öbb. CLUJ-KQLOZSVÁR 1937 JUNIUS 24. Kivételesen komollyá vált a nemzetközi helyzet Erúekcs monűatoi Összeomlás előtt áll a benemavaikozási együttműködés Németország azonnali megtorlást kiván a valenciai kormánnyal szemben. Anglia és Franciaország viss :tasitják ezt a követelést. — Újabb német hadihajók érkeztek a i^.uKözi-tengeri spanyol partok elé Polgári vezetéssel népfronté kormány alakúit megint Franciaországban A francia kormányválság kérdését teljesen háttérbe szorítja az, hogy a spa­nyol polgárháborúval kapcsolatos nem­zetközi helyzet váratlanul újra nagyon súlyossá vált. Párisban ezúttal szokatla­nul gyorsan és simán oldották meg a kormányátalakítást, amiben kétségtele­nül része leheteti külpolitikai okoknak is. Londonból azonban komolyan nyug­talanító hírek érkeznek a benemavat- kozási együttműködés küszöb előtt álló felborulásának veszedelméről, amit Eden külügyminiszternek az alsóházban és lord Plymouth államtitkárnak a benem- avatkozási bizottságban tett komor ki­jelentései még különösen nyugtalanító módon is húznak alá. A vitát, mint már megírtuk, s spanyol partok ellenőrzésé­ben résztvevő Leipzig német cirkálóhajó ellen történt sikertelen torpedózás vál­totta ki. Ezt a torpedótámadást a né­met cirkálóhajó hallgató készülékei je­lezték és a hajó páncélzatán látható hor­padás is bizonyítja. A torpedó kilövőjét német részről nem látták, biztosra ve­szik azonban, hogy csak a valenciai kor­mány valamelyik búvár ha jó ja lehet. A valenciai kormány viszont leghatározot­tabban tagadja a vádat, azt állítja, hogy a kérdéses pillanatban összes búvár ha jói a kikötőben voltak és állításának bizo­nyítására vizsgálóbizottság kiküldését indítványozza. Az ellenőrzésben résztve­vő nagyhatalmak, Anglia, Németország, Franciaország és Olaszország között, melyek hajóik kölcsönös védelmére vál­laltak egymással szemben kötelezettsé­get, most ekörül a kérdés körül folyik napok óta a vita. Németország, az ola­szok támogatásával, azonnali elégtétel- vevést követel. Még pedig a legerélyesebb módon, ami a Valencia előtti közös flottatüntetésben és a spanyol köztársa­sági kormány összes buvárhajóinak ki­követelésében és a polgárháború végéig valamelyik semleges kikötőbe való in­ternálásában állana. Angol és francia részről viszont minden további lépés előtt az „incidens“ körülményeinek ala­pos megvizsgálását kívánják, mert amint a Reuter ügynökség jelenti, tengerészeti tapasztalatok szerint téves magyaráza­tok az Ilyen torpedótámadások körül igen könnyen lehetségesek. Az angol vo­nakodás a német kívánságokkal szem­ben addig megy, hogy a Reuter ügynök­ség a Leipzig ellen ,,állítólagos“ táma­dásról beszél. Ilyen körülmények között ültek össze, Edennek az érdekelt hatalmak nagykövetei­vel való többszörös tanácskozása után, kö­zös értekezletre tegnap délután Londonban Németország, Franciaország, Olaszország ! londoni nagykövetei és az angol külügymi­niszter. A légkör az összes hírügynökségek jelentése szerint már az. értekezlet össze- ü'ésekor igen pesszimista volt. Rövidesen ki derült, hogy a borúlátás nem jogosulatkm. Az értekezleten nem tudtak megegyezésre jutni s o Foreign Office hivatalos közlemé­nye estére már jelezte, hogy az ügyben kö­vetendő további lépésekre vonatkozólag a megbeszélések nem vezettek eredményre. Egyik vélemény képviselői, nyilvánvalóan Anglia és Franciaország, azon a véleményen voltak — mondja a jelentés — hogy előze­tesen vizsgálják meg az incidens körülmé­nyeit s csak ha ezután is szükségesnek lát­szik. férjenek rá a szóban forgó spanyol kormány elleni lépésekre. A másik vélemény képviselői, Németország és Olaszország sze­rint a tények már tökéletesen bebizonyitot- taknak vehetők és a négy hatalom szolidan fásának megőrzése, valamint hasonló inci­densek ismétlődésének megakadályozása ér­dekében haladéktalanul foglalkozni kell a sürgős megtorló intézkedésekkel. Ezért azt az elfogadásra nem talált indítványt terjesz­tették elő, hogy a négy hatalom azonnal együttes flottatüntetést rendezzen a valenciai kikötő előtt. A londoni tanácskozás sikertelensége teg­nap este komoly izgalmat keltett az európai külpolitika központjaiban. Az ellentétek ugyanis annyira kimondottak és most már a nyilvánosság előtt sem titkoltak, hogy utolsó pillanatban közbejövő megegyezésre sem igen lehet gondolni. Ribbentrop -londoni né­met nagykövet az angoloknak azt az indít­ványát is visszautasította, hogy közös jegy­zéket intézzenek a két spanyol kormányhoz és ragaszkodott ahhoz a követeléshez, hogy késedelem nélkül megtorló lépéseket tegye­nek a valenciai kormány ellen. Mintegy erre adott válaszképen. Eden röviddel rá legna­gyobb határozottsággal utasította vissza a londoni alsóházban a közös flottatüntetésnek még a lehetőségét is. Attlee őrnagy, a mun­káspárt vezére kérdezte meg tőle: kijelent­PÁRIS, június 23. Az uj francia kormány az éjszaka megala­kult. Ezt megelőzőleg a szocialistja párt nem­zeti tanácsa tegnap 3.952 szavazattal 1.369 elleniéiben! elfogadta Blum és Paul Fbure ha­tározati javaslatát a szocialista pártnak a Ohlvu temps-kormány bon való részvételére vonatkozólag, ötvenhármán nem adták le szavazatukat. A radikálszocialista párt vég­rehajtó bizottsága: előtt Daladier, a párt el­nöke, ugyancsak tegnap bejelentette, hogy Chautemps még az este folyamán a köztár­sasági elnök elé terjeszti kormánya végleges névsorát. Ez 10 óra 45 perckor meg is tör­tént. Chautemps u következő névsort terjesz­tette Lebrun elnök elé: Helyettes miniszterelnök: León Blum; pénzügyminiszter: Georges Bonnet; küliigy­heti-e, hogy az angol kormány nem szán­dékozik a németek által indítványozott ha­ditengerészeti tüntetésben részt venni? Eden a következőképen válaszolt: „Hálás vagyok a képviselő urnák, hogy fölhívta erre figyel­memet. Határozottan kijelenthetem, hogy az angol kormány nem szándékszik haditenge­részeti tüntetésben résztvenni Valencia előtt.*“ Az ellentét igy át hi dal hatatlannak látszik. S a következmény az lehet, hogy Németország visszaveszi cselekvési szabadságát és maga teszi meg a megtorló lépéseket. Most az a kérdés, hogy miben fognak áíkmi ezek a megtorló lépések és hogy milyen választ ad­nak rá Anglia és Franciaország. Tegnap este már arról beszéltek, hogy német hadihajók bombázni fogják Valenciát és esetleg az ola­szokkal együtt zár alá veszik a Földközi- tengeri síp angol partokat. Ezeket a lépéseket azonban, különösen az utóbbit, londoni vé­lemény szerint, sem Anglia, sem Franciaor szög nem néznék tétlenül. A Havas ügynökség berlini jelentése szerint a németek által tervezett földkö­zitengeri flottatüntetés nem fog Valen­cia bombázásáig menni, viszont lehetsé­ges, hogy Németország és Olaszország már a mai nap bejelentik visszavonulá­sukat a benemavatkozási bizottságból. Ez az utóbbi lehetőség a spanyol kon­fliktus mai állapotában szintén nem ma­radna jelentős következmények 'nélkül. Berlinben Hitler fogadta tegnap Blom­berg hadügyminisztert, Neurath külügy­minisztert, Göring légügyi minisztert és Röder flottafőparancsnokot. Mára rend­kívüli jelentőségű döntésre várnak a külpolitikai helyzettel kapcsolatban. Gibraltári jelentés szerint a Köln, Ti­ger, Fuchs és Leopard német hadihajók Algeciras kikötőjébe érkeztek és Ceuta kikötője előtt szintén több német hadi­hajó gyűlt össze, melyek között ott van a Leipzig cirkáló is. miniszter: Yuan Delbos; belügyminiszter: Max Dormoy; igazságügyminiszter: Vincent Au riot; hadügyminiszter: Daladier; légügyi miniszter: Pierre Cot; tengerészeti miniszter: Oampinchi; földmivelésügyi miniszter: Mon­nét; kereskedelemügyi miniszter: Fernand Chapsal; közmunkaügyi miniszter: Maurice Queuille; munkásügyi miniszter: André Fev- rier; nemzetnevelésügyi miniszter: Jenn Zay; gyarmatügyi miniszter: Marius Moutet; nyugdijügyi miniszter: Albert Riviere; posta- ügyi miniszter: Jean Baptiste Lebas; köz­egészségügyi miniszter: Mar Rucart; állam- miniszterek: Albert Sarraut, Maurice Violette és Paul Faure. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) Kikből áll a Oiautfeinps Storni árny igen gyakran szoktak esni a népgyülése- ken. A felelősség kiesi, a lehetőség nagy. Bár nem vehetjük mindig készpénznek, amit kijelentenek, mégis érdemes őket mint tüneti jeleket néha mérlegelni. Ha egyébre nem jók, arra mégis valók, hogy a légkör villa­mos telítettségét vagy a közéleti lázat kife­jezzük vele; pontos mértékegységek és mérő eszközünk hozzá, mint ahogy a barométer számokban és a hőmérő fokokban eselekszi, úgy sines lényegük értelmezésére. Nem kell szó szerint vennünk és igy teljesen kétségbe zuhannunk, ha szélsőjobb oldalról megfenye­getnek bennünket a kisebbségi szerződések felbontásával, vagy Szent Bertalan éjszaká­ját és a szicíliai vecsernyét emlegetik. Attól se kell rögtön kékülnünk és zöldülnünk, sá­padnunk és krétafehérré válni, ha egy ügy­védmozgalom a szabadpályán való versenyt és kenyérkereső lehetőségeket veszélyezteti, holott ez az elv a mai társadalmi rendnek egyik pillére, amelyet kész veszedelem csak meg is bolygatni: ezt a folyamatot hamar csatornázni fogják és kellő mederbe terelni. Ha valamely felelőtlen összejövetel során, sőt akár felelős parlamenti tanácskozásokon is valamelyik miniszter élénken és véglete­sen fogalmazza meg szándékát pld. a mun­kavédelem ügyében és pillanatra megfeied- kezik az alkotmány, a nemzetközi szerződés, a jelenlegi s politikai világrend feltétlen ren­delkezéseiről, akkor sem kell, hogy mindjárt a hideg vacogtassa meg fogunkat és otthon a magányban a biztos egyéni pusztulás kép­zeletéhez edzük ideges, rémüldöző, ijedt lei- künket. Viszont az ellenkező oldalon se kell sziklaszilárd döntésnek vélni a nagy fogad­kozást, a szászok brassói nagy tiltakozó gyű­lésén, amikor oly súlyos politikai vezér, mint Wolff Helmut felidézi a vértanú Weiss Mi­hály egykori biró harcát és hirdeti, hogy a munkavédelem ellen folyó küzdelemben szükség esetén meg kell ismételni a történel­mi példákat. Nem, a merész fogadkozások ma szépen lehiggadnak a politikai és gazda­sági harcokban, mert nem élünk függetlenül a világtól és minden kis ponton közös erővel úgy kell vigyázni a békére, mint szemünk fényére. Ne feledjük, ma is igaz, ami más­kor igaz volt, hogy égési sebek veszedelme nélkül nem ehetjük meg a levest oly forrón, mini ahogy betálalják. Az ungorkodások vé­gén mégis csali az élet s a történelem ren­delkezése döntő, nem az egyéni makacsság vágj- az éretlen gyűlölet vak elképzelése. Könnyii volt a fővárosban a numerus va- laehicusi arcvonal utolsó vezetőségi gyűlésén a veit bankkormányzónak nagyon élesre fenni a szavakat és egy-egy ilyen alakitásu mondatot túlságos hévvel és tűzzel megtöl­teni. Igen, elhisszük, hogy a román front nem akar csak egyedül a nemzeti paraszt­párttal együtt járulni a rotációs oltár elé és ott miniszteri házasságra lépni vele. Ámbár ezt sem egészen! És elhíssziik. hogy Vaida az ország minden erejét szeretné összefogni, mert megunta a policianizmust; de nem egé­szen hisszük el: hiszen oly tapasztalt és gú­nyos szellem bölcsen tudja, hogy nálánál na­gyobb legénynek sem sikerült a hétköznapok idején minden valamire való erőt egyesíteni és híveivel együtt mégis csak policianizmust kénytelen űzni, mert nem téveszthette szem elől máskor se a pillanatnyi érdeket, a kor­mányképesség feltételeit, a helyi és az idő­szerű közéleti erkölcsöt, ami eszményi tiszta politikával többé-kevésbé ellentétes. Mindez nem fontos, de tüneti jelentősége van és azért meglepő, mivel a népgyiilési szólami k szellemét bankkor many zói karon vezetőségi iilésl>e is bevezeti, ahol a mosolygó és hájjal kent augurok foglalnak helyet. A hordó lilé­jéről is visszásán hangzanék, ha ezt monda­nák: ideje, hogy' a románok vegyék a kezük­be az ország gazdasági életét és politikai irá­nyítását. Micsoda hazaárulás történt volna, ha ez kezdettől fogva nem igy lenne? Nép- gyűlésen is mosolyogni való, ha nyitott ajtót döugve és bárddal támadva egy légyre, jól értesült bankigazgató ezzel a valósággal vo­nulna ki: hogy a kisebbségek, bármilyen \

Next

/
Thumbnails
Contents