Ellenzék, 1937. június (58. évfolyam, 123-146. szám)

1937-06-19 / 137. szám

6 XA poştala plătită NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 3 LEJ || MTT^ __ .Á1 X J.. J.J 'T+Í+ ++Tü DiTii Julii?. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. szám, — Telefonszám 1109. — Levélcím; Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhlvatal és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon: 11—99. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 240, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözett:l ^öbb. JLVIIÎ. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM. SZOMBAT CLUJ-KOLOZSVÁR 1937 JUNIUS 19. I Dr. Drexler Béla kalál^J A természet a legfőbb uralkodó; ez alkot­mányos uralom kérlclhetetlenségét a szabály­talan halá lai szemközt érezzük leginkább. Az emberiség Irtózható hosszú történje Íme sem szoktatott reá, hogy igazán niegbékül- jünk és összeszokjunk o végzetes rendelke­zéssel, különösen mikor egy drága emberünk vesztesége úgy szivén találj mintha bankó­val támadtak volna meg. Ilyen gondolatok súlyos felhőzete borul a keserves fájdalom és az emésztő veszteség értései fölé most is, amikor a legmelegebb és meghat ott abb emlé­kezés virágos mezején káprázzuk Drexler Bella dr. államtitkár múlandóság felé tartó nemes életét és müvét. Nines e napokban Erdélyszerte magyar ember, aki ne köny- nyezne a vatób'aln nem pótolható veszteség miatt — mert vannak egyéniségek o'yan ér- télküs&zeitéteűiiel, akik megközelítően se ismét­lődnek meg soha vagy helyettesíthetők vala­ha — nincs hálás magyar kisebbség* lélek, amely tus tudna Drexler Béláról valami jó, emberi, szerető, férfias, úri, vidám, gyakor­lat; emléket, meid rendeltetése volt, hogy a kaisers ase-kon segítsen. Mi: az Ellenzék, akik igazgatóságunk elnökét és legmegértőbb ba­rátunkat veszítjük el, mi a magán és nyil­vános élet teljes hitelével bírunk tanúságot lem; Drexler Béóa életének és müvének ily elévülhetetlen érdeme, tisztasága, szépsége, haszna tekintetében. Már külseje magára vont mindem figyel­met, ha valahol megjelent. Szálas, inas, szí­vós, nyugta an, tevékeny, jellegzetes és érde­kes arcú ember vö t; öltözködésében és arc- kifejezésében egyaránt a közélet] ember íz­lése, választékossága, csiszoltsága, jelentősé­ge, hatályossága rajzolódott ki. Jelen volt a szó szoros értelmében s jelen volt mint té­nyező. Nemcsak beszé've, de szerény hallga­tásba merülve is rögtön arra emlékeztetett, hogy közreműködése nélkül a magyar köz­élet, újabban pétiig az erdélyi kisebbség] élet nem gördülhet jól tovább. Ha megszólalt és ha dolgozott, a külsővel teljesen megegyező belső érték-tömeg sugárzott. Tanult, müveit és tapasztalt volt. Élénk vérmérséklete, jel­legzetes szép tagi ejtéseiben és meleg sző- ömlésben kifejeződő mozgékonyság, nem volt akadály, hogy mindig meghiggadt és gyakor­lati döntések embere lehessen. Jelleme klasz- sz.ikusan tiszta és keresztény tökélyig jószivü és emberszerető volt. Igazi magyar lovagias­ság és európai gentlemanlike testesült meg benne. De mert szerette a politika tiszta és szerény vonalát, inert szerette az életvidám örömeit és a művészet érzéki szépségeit, volt valami görögös ]s benne. Mintha régen meg­szelídült nermaun ős keresztes a délszaki kékség alatt altatta vrt'na el nyers északi ösztöneit és örökségül hagyta magyarrá té­vedt szelíd, bájos, ámde még erős ivadékira uj értelem, szellem és érzés összhangját, jó­zan és jótevő eszméket. Aztán föiséges keret foglalta össze az egyéni és emberi jeles,sé- g«kel; a természettel és főiddel való köz­vetlen együttélés szilárdsága. Ilyen, aki ra­jong az emberért, mint a természet legna­gyobb forradalmárjáért és rabjáért egy idő­ben, aki az állandó küzdelemben élő embert, a földészt szereti elsősorban és nyomorúsá­gát enyhíteni jött Erdélybe mint a székely kormány-biztosság egyik vczérllényezője, majd kisebbségi életében az elmeriiléstől való iiígy védője, a szövetkezeti mozgalom, főleg a Hangya-tevékenység élén. De nemcsak hi­vatás lehet ez, hanem szerelem Is. Drexler maga külön és független személyiségében rég benső rajongás, az édes viszony hely­edébe került a földdel: ezt árulta cl, mikor ■ i’íkevlill •’ beszélt, arca hízott, szántásról, veiéiről, gyümölcstermelésről, a kertjében élő fa rejtelmes csöndjéről és a virág szín- pompája érzéki titkairól. Nekünk azonban az ember igazi, halhatat­lan, szinte Isteni volta még ily jelességekbein se adódik. Az igazi embert a mi szemünk­ben a szív kiválósága képviseli. Nos ebben a vonatkozásban is igazi kiválóság volt Drex­ler Béla, feltétlenül nagy ember, mert a vi­dám, gyöngéd, szerény jóság hordozója volt. Külön hivatásnak érezte a szeretni való sze­relését és a rászorulónak megsegítését. El is prédátta nemes szivét, a szive is ölte meg és ő jól tudta, hogy hamar meg fogja ölni: a bajos kisebbségi életben a túlfeszített ne­mes szenvedélyek még a természet, ez imá­dóit nagy csoda részéről sem nyernek jutal­mat: boldog és pihentető örökséget. Drexler jó szivével az utolsó percig megkapaszko­dott az árva földben és bátran várta szolgá- I latában, hogy a halál ám hajítsa végre a kész ítéletet, amelynek mindem részletével, szinte még időpontjával is tisztában volt. Az utolsó találkozás idején, pár hónappal ez­előtt megmondta, hogy a kis falujába vonul vissza, hogy még egy pár hétig, a halál előtt élvezze a kert és szántóföld rejtelmes szép üzeneteit. Mivel tisztelte az életet, mivel tisz­telte magyarságának történeti jelentőségét, mivel tisztelte a halált, a magányban szem­be fordulva vele mint igazi férfiú, igaz ki­sebbségi ember, igazi magyar, fölkészülten fogadta könyörtelen látogatását. Teljessé tette végén is az érdemes pálya egyszerű fel­ségét, mikor meghagyta, hogy szinte észre­vétlenül engedjük el a múlandóság ország­újára és tiszteljük meg az ő szellemében a halál zord egyszerűségét. Akik oly közel álltunk hozzá, mi elfojtjuk könnyeinket, de megőrizzük, szolgáljuk őszintén magasztos emlékezetét. Drexler Béla éleírajza Drexler Béla 1877 március 1-én szüle* tett Besztercebányán. Elemi és középisko­lai tanulmányait Besztercebányán, végezte. Középiskolai tanulmányainak elvégzi&se után a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol jogi tanulmányait kitűnő eredmény­nyel végezte és egye Ierni éveinek bevégzé­se után a magyaróvár] gazdasági akadé­miára iratkozott be, majd a földművelés- ügyi minisztériumban kapott elhelyezést, ahol nagy szorgalmával és kivételes tehet­ségével gyorsain' haladt elő a ranglétrán és pályatársait megelőzve, helyettes államtit­kárrá nevezték ki. 1903-ban Drexler Bélát a marosvásár- helyl székelyföldi miniszteri kirendeltség­hez osztották be, ahol életének uj szaka következett. Drexler Béla nyomban hozzá­látott ahhoz), hogy az erdélyi magyar vidé­kek elhanyagolt mezőgazdasági kultúráját fejlessze. A kirendeltség vezetőjének távo­zása után Drexler Béla ezután önállóan vezette az egész Erdélyre-kiterjedő szé­kelyföldi kirendeltséget. Az egyes vidéke­ken a ki rendelt síig fiókjait megszervezte és ezek a fiókok aztán gyakorlati tanáccsal és anyagi támogatóssal, az elhanyagolt magyar falvak szociális helyzetét és me­zőgazdasági kultúráját nagymértékben emelte. Egymásután rendezte a különböző mezőgazdasági tanfolyamokat, amelyeken a legkiválóbb szakelőadók oktatták ki az elmaradott gazdaköizönsíéget a gazdálkodás helyes alapelvére és a belterjes gazdálko­dásra. Különösen sokat tett a legelők fel­javítása érdekében. A falvak népeit a gaz­dasági szakelőadók kivitték községeik ha­tárába és ott szemléltető módon mutatták be, hogy a legelőket hogy kell feljavíta­ni, azokat hogy kell a pusztulástól meg­menteni. A kirendeltség vezetésének nagyvonalú munkája mellett hatalmas lendülettel vit­te előre a szövetkezeti mozgalmat. 'Ezután tizenöt éven át volt igazgatósági tagja a Hitelszövetkezetnek és ez alatt az | idő alatt a szövetkezeti eszme terjesztése körül elérhetetlen érdemeket szerzett. Mint a Hangya Szövetkezet igazgatósági elnöke, állandóan figyelemmel kisérte és irányítot­tja ennek a nagyfoníosságu gazdasági szer­vezetnek munkáját és gyakorlati tanácsai­val nagyban elősegítette fejlődését. Áldá­sos tevékenysége alatt úgy megszerette az erdélyi földet, hogy nem tudott tőle elsza­kadni, mert nagyon szerette. Mindenütt megjelent, ahol baj volt, tanácsaival elhá­rította az ellentéteket, segitelt embertársain és számtalan barátot szerzett. Nagyszivü ember volt és a szive vitte sirba. Szervi szívbaja az utóbbi években mind gyak­rabban figyelmeztette arra, hogy a pihe­nés ideje elérkezett. Azonban a munka volt az éltető eleme és a figyelmeztetésre nemigen, hallgatott. Utolsó napjai A Hangja Szövetkezet ismeretes nagy­gyűlése után, ahol Drexler Béla nagy be­szédben fejtette ki a szövetkezeti központ célkitűzéseit, fáradtan tért haza. Nagyon kifáradt s szervi szívbaja elhatalmasodott rajta. Már betegen tért haza szállására Nagyteremibe, ahová barátai, dr. Czakó József szanatóriumi igazgató és Hankó Béla belgyógyászt hívták ki. Az orvosok a legnagyobb nyugalmat ajánlották. Ám a munkához hozziászokott dolgozó ember betegágyán is szövetkezeti ügyekkel fog­lalkozott. 17-én a hajnali órákban orvo­sai értesítést kaptak, hogy a betegen újabb szívroham vett erőt. Nyomban kiszálltak Nagytereimbe, de már csak a beállott ha­lált áMaipithatlák meg. Temetése Drexler Béla már életében hangoztatta barátai előtt, hogy anélkül akar örök nyu- galomra térni, hogy barátai ész re vennék. Végső akarataképen közöltté velük, hogy temetési időpontját ne közöljék, virágokat és koszorúkat ne helyezzenek ravatalára és a legnagyobb egyszerűségben és csend­ben temessék el. Végső akaratát természe­tesen tiszteletben tartják s igy a temeté­sen fián kívül csak néhány meghitt barát­ja 'lesz jelen. Holttestét Nagyteremiből Ma­rosvásárhelyre szállítják, ahol- a luteránus egyház szertartása szerint helyezik majd örök nyugalomra. Drexler Bélát fáradhatatlan közéleti munkássága terén az erdélyi magyarság részéről több megtiszteltetés érle. Azonkí­vül, hogy elnök-igazgatója volt a Hangyá­nak, alapitó tagja a Gazdasági és Hitelszö­vetkezeteknek, élénk tevékenységet fejtett ki az Erdélyi Gazdasági Egyletben is, Hirtelen és tragikus halála gyászba 'borította egész Erdély magyarságát, de kü­lönösképen nagy a mi veszteségünk, mert az Ellenzék rt. nemcsak elnök-igazgatóját veszítette el benne, hanem azt az atyai jó­barátot is, aki összeforrt vállalatunk min­den egyes tagjával, s szeretettel és figye­lemmel kisérte a vállalat működését. Drexler Bélával az erdélyi magyar közélet egyik legtermékenyebb tevékenységű és leg­rokonszenvesebb egyénisége dőlt sirba. Ha­lálát közvetlen hozzátartozóin kivül kiterjedt rokonsága, számtalan barátja és az erdélyi magyarság minden egyes tagja őszintén fáj­lalja és gyászolja. „Virágok és ggászmenet nélkül temesse­nek“ volt Drexler Béla dr. utolsó akarata. Bizony-os, hogy ezt az akaratát rokon, barát és mindenki, aki Drexler Bélát ismerte, tel­jesíteni is fogja. Még utolsó akaratában is annak az embernek a típusa volt, aki min­den cselekedetével kerülte a feltűnést és a liangoskodást. Ember, aki egész életében szerette a természetet és aki egy életen ke­resztül nem szűnt meg soha az emberekért dolgozni, most úgy döntött, hogy temetésén ne legyen virág és ne legyenek emberek. Miért? ö tudja, ő, aki már nincs többé, de aki egész életével példát mutatott mindazok­nak, akik közéletben dolgoznak; nem han- goskodással, nem görögtüzes fénnyel, de csendes és igaz munkával kell fajtája szol­gálatába állni. A nagyteremi] udvarházban még egy-két napig égnek a gyertyák, még pislákol a fény egy koporsó körül, aztán kialszik, mert örök nyugalomra tér dr. Drexler Béla, az udvarház gazdája. A lángok kialvásával új­ból flenyfel enebb lesz kisebbségi éltünk. Ki­aludt vezető egyéniségeink egy-ik legfényesebb fáklyája és bizonyos, hogy lelki szemünk hosszú ideig nehezen szokik majd hozzá ahhoz a szürkülethez, amelyet ennek a fény­nek a kialvása okozott. Emberrel, fénnjTel is­mét szegényebbek lettünk. De erősebbek és gazdagabbak is egy gondolattól, mert egv olj-an ember hagyta ránk élete munkájával örökségét, amely örökség a munka diadala 'és a munka becsülete. S ahogy örökké gyá­szoljuk dr. Drexler Béla emlékét, épp úgy örökké szeretettel gondolunk arra az ember­re, aki fenkölt és munkás egyéniségével pél­dát mutatott nekünk a jövőre. Bucurestiböl jelentik: Változó felhő* zet, enyhe, határozatlan irányú szél és emelkedő hőmérséklet mellett zlvata* ros, esős idő várható. A fővárosban ma délelőtt 10 órakor a hőmérséklet +26 fok. 1937 junius 17-én. (Rador) Berlin 174.95. Amszterdam 240.05, Newyork 436.50, Lon­don 215.475, Párig 19.43, Milano 23, Prága 152.22, Budapest 86.25, Belgrád 10, Bucu­reşti 325, Varsó 82.65, Bécs 73.70. Nyitás junius 18. (Rador) Berlin 174.95. Amszterdam 239.95, Newyork 436.37, Lon­don 215.475, Paris 194.325, Milano 23, Prága 15.21, Budapest 86.25, Belgrád 10, Bucureşti 325, Varsó 82.75, Bécs 73.68. íWBír

Next

/
Thumbnails
Contents