Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-09 / 105. szám
f Odakint szeiuorcg, Osemle.s eső hull » földre, a fűre, a fák leveleire, virágra, emberre egyaránt. Meleg májusi eső mossa tisztara a liegyet, amelyik raraj/olódik a/ ablakomra s a Szamos völgyit, amelyik itl húzódik meg alattam. .Nagy, ól mos csend feks/.i meg a szobámat. Csuk ritkán szűrődik át a mennyezeten egy rádió halk muzsikája. Cigányzene szól. öreg nóták foszlánya jut be hozzám. És rigi eiulikek kelnek iletre bennem. S közben odakint esepereg. Drága eső hull a földre, a fűre, a fák leveleire, virágra, emberre s hallom a muzsikát. Fentröl. És megelevenednek az, emlékek. Idő, hely, emberek élednek elibem. Egyre mások, egyre újak, régiek, szépek — s szinte elfeledem, hogy itt ülök és nézem az esőt, a májusi csendes csőt, amelyiknek minden eseppjc aranyat ér ... És eszem be jut a legszebb májusi emlékem. Ez: 1916-ot irtunk. A világ teljesen felborult. Eszmék, gondolatok tótágast álltak. Emberek milliói vérbeborult szemmel nézték egymást, Emberi vértől gőzölgőit a föld és árvák, özvegyek, édesanyák könnyei öntözték a világot. Ma így látom. De akkor? Istenem, huszonegy évvel ezelőtt?! Fiatalon, hittel, erővel teli, ki gondolt a vérre és a könnyre? Ott feküdt a zászlóaljunk beásva Galíciában a Koropiec-patak partján. Csend volt. És május. Szép, szerelmes tavasz. És messzi az orosz ... De közel, egészen közel, felettünk. bennünk, köröttünk a verőfényes májusi délután. És mi húszegynéhány éves szivünkkel élveztük ezt a csodás májust... Hogy az orosz jó távolt volt tőlünk, az állásunk mögött pokrócot terítettünk a fűre és hanyatt fekve néztük az égen a rohanó felhőiket. Ml, fiatal, gyerektisztek... És folyt a szó ... Egyikből is, a másikból is. — De jó lenne is már, ha vége lenne... — ... és otthon lehetnénk ... — ... és május lenne ... — ... és nem robbanna a gránát... S közben — bár nem mondtuk, de — irigyeltük azokat, akik otthon maradhattak. Otthon, a nagy nyugalomban, a nagy biztonságban, a nagy csendben ... Ahogy elgondolkodtunk, egyszercáak esni kezdett. Csendben. Ahogy most is. Úgy, mint májusban. A pokrócot egy-kettő felgöngyölítettük és beugrottunk a dekkungba. Az eső pedig esett. — Minden cseppje aranyat ér — mondta a legényem. — Azt — válaszoltam — de nem nekünk, hanem azoknak, akik otthon vannak. — Jó az Isten — mondja a legényem •-— majd csak hazakerülünk egyszer mi is. (Az Isten jó volt...) Ráhagytam. Nem szóltam semmit. A többiek sem. Ki-ki hazament. A századához. Elromlott a kedvünk. Az eső rontotta el. Végigmentem a lövészárkon. Itt is, ott U bakák nézték az eget. Derűs arccal. Beszélgettek. Az esőről. — Csodálatos — így magamban — ezek az emberek itt is, a pokol mélyén meg tudtak maradni parasztnak. Becsületes, rajongó földművesek maradtak, akiknek mindenük a föld. S most ez a májusi eső. Múltak a napok, A nap mindennap kisütött, de mindennap esett is az eső. Jó kiadós esőt kaptunk naponta. Csúszós, nyálkás volt a lövészárkunk. Kezdett már ez az időjárás kellemetlenné válni. De csak nekünk, tiszteknek. Azonban nem az embereimnek. Ezek a legények jól érezték magukat. Nótáztak, fütyörésztek és közben boldog megelégedéssel néztek fel a beborult égre. — Szép termés lesz az idén — szólt egy este a legényem a küldöncömhöz. — Az — hagyta helybe a másik. Úgy tettem, mintha nem figyelném őket. Tovább beszélgettek. — Amott is így örülnek az esőnek? — folytatta s odabökött az orosz állások felé. — Azok is parasztok — mondta egyszerűen a másik. Aztán, mint ahogy az már egy véleményen iévő embereknél szokásos, hallgattak. Csak az esőt nézték, meg az eget, amelyik teljesen elborult. Aznap este egy kissé elállt az eső. Később ki is derült. A csillagok felültek az éccaka tetejére. Éjfél felé elindultam, hogy bevizsgáljam az őrszemeket. Legelsőbb a legmesszibbet akartam megnézni. Azt, amelyik lent a völgyben, a patak mellett állt. A hold már felfutott a csillagos égre. Világos volt. Már «molyain éecokai világosság, «milyen erdőbe egyáltalán lehetséges és éu « küldöncömmel nekiindultam a pataknak Csendben, óvatosan. Ahogy közeledem — beszélgetést hallok Mcgránditom a küldöncöm karját. Megáll. Én is. Figyelek. Tisztán hallom az orosz beszédet. Kezem lassan a revolveremhez, csúszik. De nem mozdulok. Hallgatok tovább. A beszéd valóban orosz, de mintha az egyik nem úgy beszélné, mint a másik. — Érted őket? — kérdem a küldöncöt. — Igen — súgja vissza. — Ki beszél most? — Nagy János. Szerbül. Nagy János a leghátrahh emberem volt. Alföldi föUlinüvesgyerek. Zsellér. Szerettem. Hűséges, bátor katona volt. Kivel beszélgethet gondoltam. S azzal halkan közelebb hiizódUiiik hozzá. Fálól fáig csendben leérünk egy tisztás széléhez, amelyiknek az alján folyt a patak. Nem széles. Csak úgy kél három lépése«. Megállók. A beszéd tovább folyik. Oda- nézelk. Nagy János ül a patak innenső partján. Egy orosz katona a túlsón. És beszélgetnek. A küldöncömre intek. Megértett és csendben súgja: Az esőről beszélgetnek. A májusi esőről. Most az orosz beszél. Utána a küldöncöm I Az egész világon több millió ember,.. kflszöni gyógyulisát a vilíghirü .1 mcrikai C no D. nyógyj/ernck. Máj ív epebvjok, górt -.ok lr gej gyomorbcieg'ég eseteiben li 'ás.i egyedüli 16, Ez u gyógyszer egy Amerikában felfedezeti gyógynövény ki von altival kéi'/.ü". és <•/. óvz>--, fent felsorolt betegségeknél azonnali enyhülést okoz és rövid időn belül * gyógyulási bi/iosi'ja Tekintettel arra. hogy köz.voilenü; a közp-nti és vegetativ idegrendszerre bat. ame yck g több escabcn közvetlen okai az. emésztő zervi megbetegedéseknek, az idegrendszer különböző zavarainak eseteiben '6 nagyon kedvező lntást fejt ki. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és dro gériákban vagy postán megrendelhető 13$ lej utánvét melleit Császár F. gyógyszertárában bucureşti, Calea Victor ei 124 li fordít ja. így: — Mennyivel is jobb lenne most otthon. Nagy János ráfelel: — Jobb. És folyik a szó. Kérdés, felelet egymásután. Beszélnek földről, jószágról, asszonyról, gyermekről, békéről... Két ember, aki eddig soh.se látta egymást s talán solia az életben nem Ls találkozik egymással többé, csendben beszélget... Két katona . .. De ember is mind a kettő. Parasztember, aki szereti a földet, a jószágot, az asszonyt, a gyermekeket . .. Két ember, két katona beszélget. Az egyik orosz, a másik magyar. Az egyik valahol — talán — a Volga mellől jött el ... a másik a Tisza partjáról ... S otthagyott mindent, ami kedves volt neki. a földet, a jószágot, az asszonyt, a gyereket... Egy darabig még néztem őket. Mozdulatlanul. 8 aztán csendben, mint a gondolat, visszaindultam az állásba. Azon az éccakán nem vizsgáltam több őrszemet. Nem tudtam volna őrszemet vizsgálni ... Nem tudtam volna katona lenni azon az éccakán... Paraszt voltam én is, akiben feléledt őseim földimádata ... és lestem az eget, az esőt... és én is arra gondoltam, hogy mennyivel jobb is most odahaza ... a Tisza partján ... ahol esik az eső és ahol május van szintén, de ahol nincs háború, ahol béke van s ahol hazavárják Nagy Jánost és azt a sok-sok nagyjánosokat mind, akik szeretik a májust, az esőt, amelyiknek most minden cseppje aranyat ér... * Ez a májusi emlék jutott eszembe, hogy nézem és hallom odakint az esőt... De oda gondolok most arra is, hogy vájjon él-e Nagy János... És dolgozik-e ott a Tisza partján? Hát az az orosz is él-e vájjon? S ha igen, mit csinál a Volga mentén? És rágondolok minden földművesre, zsellérre, gazdára, birtokosra egyaránt, akik most májusban nézik a vetést... Tudnak-e őrülni az esőnek. .. Az jár az eszemben, hogy ebben a — most is — fejetetejére állított világban, amelyikben sok helyt fegyveres katonák nézik az esős májust — vájjon épp úgy gondolkodnak-e, mint huszonegy évvel ezelőtt Nagy Jánosék a Koropiec-patak partján? Akiknek a lelkét is megmosta a langyos májusi eső és elfeledték, hogy katonák, hogy fegyver van a kezükben. Megfeledkeztek arról, hogy ők magyarok, ők oroszok és szinte mint mindentől levetkeztetcl! két ember gondolkodtak az időn, az életen, amelyben annyi sok furcsaság is van. hogy sokszor nem is érti az ember ... Az eső még mast is szemereg. Mintha köd- ráesot is vonna a hegyek és közém. Öntözi I a langyos májusi viz a földet, a füvet, a: orgonákat, meg a fákat... Felfrissíti őket Vájjon felfrissiti-e az embereket is? Vaj? tisztára mossa a lelkűk sok szennyes ind- latát. ..? Lent a Pyreaneus-félszigeten c úgy, mint mindenütt másutt, ahol ember,1 . laknak? Vájjon tudnlaík-e még igaz emberei I lenni — az emberek . ..? I Nincs válasz. Én legalább nem hallok r I feleletet. Az eső csendesen hull tovább, k langyos májusi eső. Amelyiknek mind: I cseppje aranyat ér ... Az Épitőmunkás Dalárda jubileumi ümu pe. A Tőnek1 vés Dalárda is tésztvesz o' Épitőmunkláis Dalárda jubileumi ünnepély.' amely folyó hó 9-én, vasárnap déleiö 11 i órakor Lasz az Épitőmunkás Otthonban. A fiz éves jubileumi ünnepélyen Kölozsvár- Cliuj város építő és festőmunkásai telje1 számban vesznek részt, míg a többi munAá-- szervezetek is képviseltetni fogják maguk,A Este ünnepélyes társad vacsora. Féltékenység! dráma, iPrágából jelentik: Véres dsaládi dráma színhelye volt a cseh- szlovákiai Warnsdorf helység. Egy kereskedelmi vállalat egyiiik tisztviselője behint oil nemrég elvált felLeségéneik Laikusába és több revolverlövéssel megölte az asszonyt, vala mint tizenöt óvas Leányát. A kettős gyilkosság után a tisztviselő önmagával is végzett. A vérengzés oka féltékenység. UVim Harvqi-WPii misen 1 legjobb szerepükben. A szezon legszellemesebb és legragyogóbb, csodás zenéjü, vigjátékslágere: HÁZASSÁGRA ÍTÉLEM. — Ma, szombaton utoljára: Cigányok! BÁRD OSZKÁR VERSEK l ÉN KEDVESEM Én kedvesem, hadd köszönjem meg hát neked, hogy ami másnak, idegennek ezerszer feltűnik s megró érte, az te előtted olyan egyszerű. Igen, arról beszélek most, e furcsa téli órán, hogy nekem, az érzések torz megszállottjának, nincsen „szerelmi“ versem. Nekem, aki égek szertelen tüzekben s aki a világűr dermesztő fagyát is átizzitom bolond, buggyanó véremmel, s aki az Én lobogó hidján engedem csak által királyi értelmemhez a világ dolgait. Én vagyok az, ezernéhányszáz verssel s a lirát másképpen merem értelmezni. Köszönöm Neked, hogy tudod: ami Hozzád kapcsol, nem élmény, amit elmesélhessek másnak, nem eredmény, melyből kifelé tanulságot vonjak, se nem játék, mellyel elszórakoztathatnám őket. Köszönöm, hogy tudod: mindennek mélyén ez van, hiszen enélkül élményhez, eredményhez s játékhoz nem volnék ember, enélkül keringhetne fájdalmas lendülettel bárhogyan is a megmérgezett bolygó, zenghetne sorsunk fuvoláján bármily varázsos ének s a gyötremes titkok mind kínálhatnák fanyar zamatjukat, hol volnék már ? s milyen lendülettelen tájon fárasztaná ki önmagát velem az egykedvűség? MINDENEN TÚL Mindenen túl és mindenen még innen megóv és tart és bátorít egy fétis s mikor már végleg el kellene hullnom, elölről kezdek mindent — csakazértis 1 Nem ifjúság ez, nem is dac, se bosszú, nem szántszándék és még kevésbbé ösztön : egy ismeretlen varázs zuhatagja, amelyben ájult lelkem megfürösztöm. S mire nem tudna sohse kényszerítní se hizelgés, se gúny, se durva ostor, a míndig-ujrakezdés mámorába szegény szivem ujjongón belekóstol. Meg kell tanulnom, parancsol egy titkos belső sugárzás, kedvem mit se számit, és — csak azértisl — századszor, megujra legyőzi lelkem halk huzavonáit. S mindenen túl és mindenen még innen, mint amulett, mely szivemet megója, kigyúl hitem s a földön átvíharzik a szent Humánum bűvös indulója!... Részit és el :d önköltségi úron minden versenyen felüli, tiszta gyapjú, valódi homespun uri és női divatszöveteket. DOMBRIA háziszövészst Cluj, átköltözött Sir. Regina Maria 4. szám alá. — Bejárat Str. Bratianu Î9. felől is. Ugyanitt a Párisi Nemzetközi világkiállításra összeállított szövetek megtekinthetők. ÜT »1 1 i i mr tisztítása legsz.bb A jg 1 avas« ruháik testese, legolcsóbb £-ban. Moldovei 15. Telefon 180 megyünk!
