Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-09 / 105. szám

o BEEBlVZftft KÖVESS ISTVÁN 4 tegnap embere Nincs többé. „Finis Russiac". Fektíte kere­tes gyászjelentés adja tuürul: Stanislav l’ok- icwski Kozicll miniszter, az orosz c$á- .s/,ira biz hűséges szolgája, Oroszország volt romániai követe 69 éves korában rövid szen­vedés után csendesen elsz.enderiilt Bucuresti-i lakáéin, A halál oka: náthából fejlődött tü­dőgyulladás, erős láz s gyönge, sokat sanyar­gatott szív, mely felmondta a szolgálatot A kahü'alk körül valódi arany kitüntetések, gyémánt csillagok virrasztanak. A tegnap emberót siratják, ki eg\ darab történelmet visz magával. Megváltó derű száll arcára, mintha mondaná: „Ha rv.nes kenyér, az em­berek miért nem esznek kalácsot?“ Poklewski-Koziell nevét a világháború tet­te ismertté. Kevesen tudják: nélküle sokmin­den másként történt volna. Fontos helyet töltött be, a semleges Románia megnyerése volt feladata s ami még nagyobb munka volt: — el kellett hitesse Bucurestivcl, hogy segítséget tud és akar is nyújtani a románok­nak az „agyagtábu orosz kolosszus“. Hatal­mas árbocokká kellett varázsolja a fűszála­kat. Hazug Ígéret volt, Rosenthal Bucuresti-1 ügyvéd, a román békedelegáció tagja, csak nemrég emlékezett meg a „Revue D‘ His- toire Diplomatique“ cimü folyóirat hasáb­jain erről a hazugságról. Amig Miklós cár ünnepélyesen kijelentette Bethelot tábornok előtt, hogy „utolsó kopekig és utolsó embe­rig“ együtt érez a románsággal, addig az orosz kormány és hadvezetőség nyílt ellen­szenvét hangoztatta. Berthelot tábornok Dobrogea-i haditervei kitűnőek lehettek, az orosz csapatok minden síként meghiúsítottak, mikor offenziva helyett visszavonultak. Ha­ragudtak, hogy francia katonai misszió ér­kezett Romániába s vonakodtak részitvenni a közös katonai akciókban. Berthelot csu­pán annyit tudott elérni, hogy megállította a hátráló oroszokat. Közben elesett Con­stanta és 1916 december 3-án megtörtént Bucureşti elfoglalása. Kitünően dolgozhatott Poklewski-Koziell Bucurestí-ben, ha mindennek valószínűségét augusztusban eltakarta. Ha csak néhány hó­nappal késik, Románia tisztábban lát s kiáb­rándul szomszédjából, hiszen az orosz már „frigyet kötött a Szabadsággal“, azaz: sem­mit sem lehetett adni a Moszkvától távol élő diplomaták szavára, kik a lapok hírrovatá­ból értesültek hazájuk sorsáról. Kíméletlen hangot ütöttek meg a moszk­vai lapok, . mikor azok elnémitását tekintet­ték első feladatnak, kik a múltban bizal­matlanság, egymás megnem becsülése és cu­dar önzés szellemében dolgoztak. A régi rend fizikai szétmáÍrásakor a tudatlanság, os1- tobaság és faragatLanság sokfejü hidrájának tekintették a magasabb hivatalnoki kart, mely arra várt szerintük, hogy az éóő lelkeket is­mét felfalja. Poklowski-Koziell reggeli kávé­jánál reszkető kézzel vette át postáját. Nem az apostoloktól félt, de a néptől. Megdöbbeni:, mikor a friss moszkvai ve­zércikket olvasta: „Az orosz nép nem is­meri azt a pokoli vakondok-ununkát, melyet az ő érdekében végeztek. Erről a k’nszenve- déses titkos munkáról egy-két ember tud csak az orosz városokban... A régi hatalom tehetségtelen volt, de önfenntartási ösztöne rávezette annak megállapítására, hogy leg­veszedelmesebb ellenfele az emberi ész, — mindent elkövetett tehát, hogy az ország in­tellektuális erejének gyarapodásált akadályoz­za, vagy eltorzítsa. A szellemi élet kialvásá- naik következményeit rettenetes módon tár­ta szemünk elé a háború, melyben Oroszor­szág a nagyszerűen kulturált és szervezett el­lenséggel szemben tehetetlennek, semminek bizonyult. Azok az emberek, akik oly ki­hívóan és oly ocsmányUl kiáltották: „divide et impera“ — csakhamar szégyenteljesen el­hallgattak. Kiderült, hogy az általuk hirde­tett kultúra nem egyéb, mint mindenféle tu­datlanság, önzés, rothadó tespedés és bűnös gondatlanság bűnös zagyvaíléka.“ Félretette a lapot s vigasztalást keresett egy másikban. Uj vezércikk: A forradalom meg­döntötte a monarchiát, nincs azonban kizár­va, hogy ezzel a külső betegséget befelé — a belső szervezetbe — hajtotta. Régi mondás szerint: a betegség mázsaszámra jön reánk és lat-számra hagy el bennünket. Hírrovat: Fiatal szabadságunk fényes szárnyait ártatlan vér piszkolja... A forradalmi élvek eljutnak a lövészárkok'- ba. A forrongó katonák hatalmukba kerítik az orosz főhadiszállást s 1917 december 3-án a romániai orosz katonai erők parancsnoka fegyverszünet kötésére kéri fel jón Bratia- nut. Ugyanakkor a francia, angol, olasz és 10 3 7 málna mmmmmmmmam amerikai követek Is magukévá teszik az orosz álláspontot és lemondásra kényszerítik Bra- tianut. Áverésen kormányclnökségc követke­zik. 1918 február $-én személyesen tárgyal Buftea-ban Mackensen tábornokkal és kihall­gatást kér Vilmos császártól. Hűségesen vé­di a dinasztiát. — Miit tenne ön az. én helyemben? — kérdi házigazdájától. — Lehet, hogy igaza van — feleli Macken­sen tábornok. - Még az. éj folyamán Hu- ghes-gép segítségével összeköttetést keresek a császárral A tárgyalások hosszú sorát végül az. is­mert békekötés zárja be Marglulomannui s Clemcnceau elkeseredve kiált a francia ka­marában: Oroszország elárul, Románia kénytelen kapitulálni. Folytatom a háborút » folytatni fogom az utolsó negyedóráig. Poklewskí Kozicll szivébe mintha kést döP- tek volna. Elveszti atyuskáját és megállítja az óra ingáját a Bucuresti-i orosz követség dolgozószobájában. A halott cárt és a hoh sasos címert szolgálja. Szárnyaszcgett angyal. Öreg az arca, törött a testtartása. Megérke­zik Ostrovski szovjet-követ, át kell adja a kulcsokat. „Finis Russie“. A tegnap embere — a bá­nat embere — megtiltja, hogy koporsójánál beszédet tartanak S Nagyf-Oroszország he­lyett szürke polgárként foglal helyet alig két méter hosszú és egy méter széles uj hazá­jában. a tavaszi €s őszi idény győzelmei PADILLA GRENAZZA FRISETTE POLICHE IMPRIME BIZ! RTA PADILLA GRENAZZA FRISETTE POLICHE IMPRIMÉ BIZERTA BRASOV­Piaţa Li bertăţi i 3. r CLU Strada General Ne- culcea No. 2. alatt. (Renner-palotában)----S1 B III-----I Str. Regina Maria 7. Is Pótkirály, fején fakoronával Folynak az angol koronázás előkészületei — A diszmenet próbái — 540 millió lejbe kerül az állampénztárnak a koronázás LONDON, május hó. Az angol koronázás szereplőinek keserve­den meg kell dolgozniok a dicsőségért. A vi- lágbiroda'om előkelőségen most belekóstol­nak a színészek és filmstatiszták fáradságos életébe, szorgalmasan próbálják korunk leg­nagyobb szinjátékát: az angol koronázás ün­nepét. A menet, a 'templomiba való bevonu­lás, a hosszadalmas egyházi szertartás ezer­nyi mozzanatból tevődik össze és rengeteg munkával lehet csak elérni, hogy a nagy nap minden részlete zavartalan, harmonikus egésszé fűződjék össze. Most már elmond­hatjuk, hogy V. György király teme ése nem felelt meg a legmagasabb követelmé­nyeknek. Baj volt az időbeosztással, a gyász­menet szétesett, a «’közönség e helyezése za­varj: keltő nehézségeket okozott. Az állami ünnepségekért felelős udvari hivatal, az Eari Marshal vezetése alatt álló „Colege of Arm's“ mindebből levonta a tanulságokat. Minden színházi premiernél gondosabban, aprólékosabban készítik elő május tizenket­tedikének történelmi eseményeit. Persze né­mi nehézséget okoz, hogy a főszerep ők — hiányoznak a gyakori próbákról. A király­tól és a királynétól mégsem várhatják el, hogy nyilvánosan próbálják — koronázásu­kat. Viszont ,.odahaza“ annál szorgalmasab­ban dolgozik a királyi pár. György és Erzsé­bet mindennap órákon keresztül „.tanulják“ a koronázási és az utolsó héfen még külön órákat kaptak a fiatal norfolk hercegtől, az ünnepség főrendezőjétől. Sőt... „Jelmezes színpadi főpróba“ is lesz a k rályi pár szá­mára a Westminster Abbeyban, de időpont­ját szigorúan tikokban tartják. A potyaközönség nagyigényü A nyilvánosabb jellegű próbákon együtt és külön résztvesznek viszont az összes töb­bi szereplők, mindenekelőtt azonban a disz­menet csoportjai, így azután magától érte­tődő, hogy egy-egy ilyen próba egész hadse­reget mozgósít. Kétszer végigpróbálták már a teljes dísz- menetet. Száz méterenként- mérték, ellenőrizték az időbeosztást, gyakorolták a rangsornak meg­felelő elhelyezkedést, a katonai kiséret me­netelését és az udvari méltóságok és herol- dok felsorakozásán a zenekarok .ndulóit és tömérdek egyéb részla:et. Nagy gondot for­dítottak aranyos hintókat vonó mének, a pompás ,,,windsori szürkék“ magatartására. Ezlért nem is nagyon bánták, hogy a próba túlságosan jól sikerült. Bár hajnali öt óra­kor indul: el a d'-szmenet, körülbelül két­százezer főnyj tömeg lepte el mindkét alka­lommal az útvonalakat. Egész családok ébren töltötték az éjsza­kát, hogy — mint a részben még nyers tribünök potyaven­dégei — 15—18 ezer lejes helyekről élvez­zék a koronázás előizét. így a lovak valóban rivalgó tömeg sorfala között léptettek a királyi palotából a West­minsterig és szemmallátibató idegességük a rendezőknek komoly főfájást okozoot. Még sok idomitásra ’esz szükség, hogy az ágyu- dörgés és tomboló éljenzés között megőriz­zék nyugalmukat. A próbák nézőközönsége oly követelődző voll, mintha valóban drága pénzért váltotta volna meg helyes. Elvárták volna, hogy az udvari személyiségek és a tisztek teljes díszben jelenjenek meg és ami­kor észrevették, hogy sokan egyszerű szolgá­lati ruhában, mások pedig egyenesen szürke civilben lovagolnak, gúnyos megjegyzések élénkítették a hajnali hangulatot. Kétszáz főszereplő próbál A "Westminster Abbeyiban rendszeresített próbákra nem engednek be közönséget. Egy­előre csak egyes csoportok gyakorolják sze­repüket, de két nappal a koronázás előirt ünnepélyes keretben megjátssza a koronázást az egész sokszáz főnyi ragyogó statisztéria. Legalább kétszáz szereplőre hárul fontosabb tennivaló. A koronázási szertartásnál vég­zendő szolgálatokat évszázados előjogok és hagyományok alapján egy külön bíróság, a „Court of Claim's“ osztotta be. A főnemes­ség tagjain kívül egyszerű polgáremberek Is magasztos szerephez jutnak, mint ősi jogok örökösei. így például az országzászlókat tar­tó főurak között ia királyi lolbogókai; egy .is­meretlen vidéki földesúri, Mr. F. S. Dymoke viszi, akinek ősei már nyolcszáz év előtt rm:nt „Kings Champion“-ok ugyanezt a tisztséget töl- töíírték be. Az ő kötelességük volt lóhátról, kivont karddal párbajra szólítani minden felség sértőt, ha akadt valaki, aki ikétségbevonta az ural­kodó törvényes származását és trónöröklési jogát. Ma már ez a fegyveres kiállás a király mele hiányzik a koronázás festői jeleneiéi közül, de a Dymoke-ok utódja változatlanul a „király bajnoka“ maradt. Az utóbbi évti­zedek történelmi fejlődése hozzáilleszkedik az ősi hagyományokhoz, az angol országré­szek mellett felvonulnak a tengerentúli do­míniumok is. A világrészek lobogóig a domí­niumok londoni képviselői, az úgynevezett „High Commissionerek“ viszik, India zász­lóját pedig egy benszülött főnemes. A királyné hatméteres uszályát a legmaga­sabb arisztokrácia hat hölgytagja tartja, kö­zöl.tűk a Rutland! herceg eánya és Nor­thumberland hercegének húga. Különösen ér­dekes közvetlen a király közelében elhelyez­kedő tíz nemesi apród névsora. Az uralkodó egyenes kívánságára az apródi szerepet ‘be­töltő 13—18 éves fiuk között ott lesznek a világháború legnagyobb hadvezéreinek, Kitchenernek, Jellicoenak és Ha:gnak le­származol és mellettük a (tizennégy esztendős Viscount Laiicelles, VI. György unokaöccse, a Prin­cess Royal idősebb fia, valamint a kis Ale­xander Ramsay, aki polgári neve e lenére ugyancsak a Windsorok közeli rokona. A főpróba Mindezekkel és sok más előkelő-éggel kü- lön-4'ülön végigpróbálták szerepüket. Május tizedikén, a végső főpróbán már egy király és egy királyné fog térdepe ni a canterburv-i hercegérsek előtt. Csakhogy az egyházfő a St. Edmunds korona helyett arannyal má­zol): fakoronát fog a király fejére helyezni és fából készült jogar, birodalmi alma póto ja majd .a valódi „insigniá“-<'kat! És az ,,igazi“ király helyett a norfolki herceg játssza el az uralkodó szerepét, a királynőt pedig ugyan­csak íakoronáva1; fején ,a herceg húga, Lady Rachel Howard helyettesíti. A fiatal „pót­királyné“ egyik ősanyja, Catherine Howard valódi királyné volt: VIII. Henrik ötödik hitvese, aki a Töwer vesztőhelyén fejezte be ibe éleiét... Katonák táboroznak a parkokban Mia'latt a Westminsterben zárt kapuk mö­gött: a koronázás belső e'őkészüiletei folynak', London «lassanként teljesen átalakul. A par­kokban harmincezer katonát helyeztek el és a lakosságnak változatos szórakozást nyújt ez a békés megszállás a város közepén. Vé­gei áthata: lan sátorok, katonai gépkocsik bosszú oszlopai, tábori telefonközpontok, kantinok, postahivatalok között sétálgatnak es'tétől reggelig a londoniak és főleg szerel­mes szivü ifjú hölgyek hasz«málják ki ezt a páratlan alkalmat, mint a koronázási tavasz nékik juttatott ajándékát... Mibe «kerül a koronázás? A kormány nyolcvanezer vendége számá­ra épített tribünöket és ezek a hatalmas fa­építmények már lobőgódiszben, kárpittal be­vonva szegélyezik a főváros legszebb útvo­nalait. Bár ezeknek a tribünöknek a helyei­ért is fejenként tizenöt shillinget kell fizet­niük az állam vendégeinek, minden idők leg­drágább koronázása mégis elsősorban az ál­lampénztárt «terheli, mely eddig 450 ezer fon­tot irányzott elő a koronázási kiadásokra. Rájskay László,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents