Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-01 / 100. szám
QEZBNZéK V5 I májas í. Emlékezés PARFÜMERIE LTPIVER PARIS FONDÉE EN 1774 Cégünk h a gy Ománjaihoz híven mindig olyan készitményeket lancirozunk, amelyek mindenben igazolják az L. T. Piver illatszertár párisi hírnevét Prezstizsünhet amely házunk egyik legfontosabb alapélbe — sikerült hosszú évtizedeken át csorbítatlanul megőrizni és ezt annak a különleges figyelemnek köszönhetjük, amellyel vegyészeink a saját ültetvényeinken kitermelt, különféle virágszirmokból nyert kivonatokat feldolgozzák. Legutóbbi kreációnk OEDIPE megkülönböztetett sikert ért el. Elnevezését George Enescu hírneves zeneszerző, halhatatlan müvének párisi ősbemutatója sugalmazta. Ez a csodálatos parfiim, amely a párisi előkelő körök kedvence, nálunk az „en vogue“ szerepét vette át. Ebből az eredeti laboratóriumainkban tanulmányozott és kísérletezett készítményből alkottuk az OEDIPE kölnivizet, pudert és parfümöt, azokat a készítmény eket, amelyeket nálunk általános és osztatlan megelégedéssel fogadtak. Megtalálták a „legtökéletesebb majomemberi Angol antropologusok és természetbúvárok küzdelme a francia gyarmatügyi hatóságokkal Tiz évvel ezelőtt történt. Ott álltunk az Alba-lulia-i főgimnázium udvarán nagy, négyszögalaku emelvényen. Körülöttünk napsugár és május és kacagó, tavaszi ragyogás. Az udvaron halotti csend volt és feszült figyelemmel néztünk a lépcsőháznak udvarra nyíló ajtaja felé. Vártunk valakit. Valakit, akit nagyon, nagyon szerettünk és akinek emléke örökkön itt fog élni szivünkben. Kis és nagy diákok úgy álltunk ott nehéz várakozásban, mintha csak rég nem látott, forrón szeretett édesapánkra vártunk volna. Május 2-ika volt. Ünnepnap. Emlékünnep. És akit vártunk, nem sokára megérkezett. A fiuk ajkáról fölcsattant a dal s zengve-csengve verték vissza az üdvözlő ének hangjait az öreg falak. Ő megállt. Ránk emelte pillantását és az ajka, a szemeb jóságos, kedves, simogató tekintete mosolygott azzal a sajátságos meleg mosollyal, amelyet Transsylvánia majd minden diákja ismer, Állt és mosolygott s tekintetében benne volt szivének minden szeretete az ifjúság iránt, melyet Transsylvánia magyar jövőjének tartott. 0 volt. A mo- solygóarcu, jóságos tekintetű főpap, gróf Majláth Gusztáv, a püspök. A fiuk püspöke. S amikor elhangzott a dal, odalépett az emelvényhez. Majd min- dönket ismert és mindenkinek tudta a múltját, ismerte képességeit és — csíny- tevéseit. öt ünnepeltük, Transsylvánia egyik 30 éves főpásztorát, aki egy évtized hij- ján akkor félszázada volt, hogy Krisztus szolgálatába lépett. Hogy odaállt a Kereszt árnyékába és mértéktelenül téko- zolta szivének szeretetét, lelkének jóságát. Mindenkit szeretett, mindenkin tudott segíteni, mindenkit megvigasztalt: módost és szükölködőt, hívőt és hitetlent. Ilyenkor nem volt előtte senki más, csak az Ember. A szeretetre, vigasztalásra, simogatásra váró és vágyakozó ember. Majláth Gusztáv a fiuk püspöke volt. És az ifjak között az ősz, öreg, jóságos arcú főpap maga volt az ifjúság. Mindenütt: Rómában, Bucurestiben, Budapesten, vagy Bécsbert éppen úgy rátalált a „fiaira“, a szegényeire, mint Alba-Iu- lióin, vagy városunkban. Hétköznapi miséinél mindig mi segédkeztünk, a diákjai. Ilyenkor, ha felkerestük, órák hosz- szat elbeszélgetett velünk és el kellett mondanunk mindent, ami azóta történt, hogy nem látott. És jóságos mosolygással megbocsátotta, ha nem irtunk neki, ha válasz nélkül hagytuk levelét (mert bizony erre is volt eset). Csak két dolgot nem szeretett: — „Pipázol“ és hosszú nadrágot viselsz — mondta olykor minden szót külön hangsúlyozva egy-egy legényesedő emberkének s megigértette vele, hogy ameddig csak lehet, mindkettőtől tartózkodni fog Ragaszkodtunk hozzá és szerettük öt. És ő mindig tudott segíteni. Kibékített szülővel és tanárral s rengeteg elfoglaltsága mellett arra is jutott ideje, hogy az életbe kikerült, szegény sorsú diákjainak olykor egzisztenciát, elhelyezést keresse. Dolgozott s fáradt, nemcsak egyháza, de az egész magyar kisebbség érdekében is. Hány iskola és társadalmi intézmény köszönheti létét és fennmaradását gróf Majláth Gusztávnak, a jóságos, szelidlelkü püspöknek? Hány nyomorgó és szétzüllött családba vitt örömet és megértést9 Pap volt és orvos: vigasztalt, simogatott, könnyeket szárított fel és imádkozott... * Évele múltak. Újabb emlékünnep. Ott, az Alba-Iulia-i öreg főgimnáziumban, az ö gimnáziumában, most ismét diákok állanak az emelvényen. Kicsik és nagyok. Május van és ragyogás. A fiuk feszült figyelemmel várakoznak, de akit várnak — nem érkezik meg... Az ének elhangzik és még mindég nincs ott Valaki. Valaki, akit nagyon, nagyon szeretnek, aki szivének, lelkének, jóságával, szeretetével mosolygott feléjük. Csönd van... A fiuk még várnak egg csöppet, aztán lassan, szomorún, némán térdre ereszkednek, szemükben könny és ajkukról ima száll; a püspök, a fiuk f üspöke már nincs ott, valahol messze van és nagyon — nagyon beteg. még .B§ÍA. PÁRIS, április hó. | Marcel Hőmet francia gyarmati iró nem- i rég tért haza útjáról a Szaharából és az At- baszhegység környékéről'. Hőmet rendkívül érdekes hirt hozott magával. Kijelentette, hogy az Atlasz-hegység didi részén egy Skoura nevű faluban felfedezett egy embert, amely rendkívül hasonlít a majomhoz, sokkal1 jobban, mint az eddigi összes úgynevezett majom-emberek. Az illető egyébként gyenge elméjű, Asso a neve és a benszülöttek megszállottként tisztelik• ami a primitív afrikai népek fogalma szerint annyit jelenít, mint szent. Marcel Hőmet könyvet irt útjáról és megírta, hogy a benszülöttek e különös félemberről azt tartják') hogy testében idegen lélek lakik, amely kiűzte Assóból tulajdon lelkét. Ezért hívják Mambóidnak, ami a benszülöttek nyelvén szentet jelent. T diáik ózni a majom- emberrelt vagy, megérinteni őt, szerencsét jelent. Marcel Hőmet könyvében számos fényképen is szerepel zlsso, akit az író saját maga fényképezett le. A könyv elkerült Angiidba, hol a benszülött majomhoz való hasonlatossága arra indított egy angol expedíciót, hogy Skourába utazzék. Természetbúvárokból és antropologusokból állott az expedíció, amely a majomember alapos megvizsgálását tűzte ki céljául. Az angol tudósok meg is érkeztek Skourába és rendkívül1 meglepődtek, amikor szem- től-szembe látták a gyengeelméjű embert. Egyhangúan megállapították hogy valóban ez az ember érdemli ki első ízben teljes mértékben a majomember elnevezést. Elhaf- tározták, hogy Assot elviszik magukkal Londonba, ahol bemutatják a legkülönbözőbb szakembereknek és alapos vizsgálat alá veszik. A; angol expedíció azonban nem valósíthatta meg célját, mert a francia biztos egy szerűen megtiltotta az angoloknak, hogy Assot magukkal vigyék. Intézkedését azzal indokolta, hogy Asío elvitele Skoura lakói! nagy izgalomba hozná és esetleg zavargások ra is sor kerülne. Asso a francia biztos szerint falusi szent Skourában és nem egyeztethető össze a francia gyarmati érdekekkel hogy falujából elvigyék, Az angol tudósok nem elégedtek meg a magyarázattal és táviratilag a francia gyár mat ügyi minisztériumhoz fordultak, — megismételvén kérésüket és rámutatván fel fedezésük tudományos értékére. Az angol expedíció táviratára azonban ugyancsak elutasító válasz jött a francia gyarmat ügyi minisztériumból, amely ugyanarra az állás- potnira helyezkedett, mint a francia biztos. A makacs angolok azonban továbra is Skuorá- ban maradtak és meg vannak róla győződve, hogy az ügyben még nem hangzott el a: utolsó szó. Urs. Simpson Danie! Pears an: Ai © p misat© műi acss z o n >■ Lenyűgözően érdekes olTaratóny ez » könyv, mely VIII. Edward és Vb*.. ‘SinaiMon regényének sokak elölt ©rííwfteitlen 3erjez étére dérit világosságot. Ára .'kij az Ellenzék köoiyvosztáíyáb&a,. Qjţjj Piaţa Unirii. Vidékre ufcAa védtel is azonnal szállj tjük.
