Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-01 / 100. szám

QEZBNZéK V5 I májas í. Emlékezés PARFÜMERIE LTPIVER PARIS FONDÉE EN 1774 Cégünk h a gy Omá­njaihoz híven mindig olyan készitményeket lancirozunk, amelyek minden­ben igazolják az L. T. Piver illatszertár párisi hírnevét Prezstizsünhet amely házunk egyik legfontosabb alapélbe — sikerült hosszú évtizedeken át csorbítatlanul megőrizni és ezt annak a különleges figyelemnek köszönhetjük, amellyel vegyészeink a saját ültetvényeinken kitermelt, különféle virág­szirmokból nyert kivonatokat feldolgozzák. Legutóbbi kreációnk OEDIPE megkülönböztetett sikert ért el. Elnevezését George Enescu hír­neves zeneszerző, halhatatlan mü­vének párisi ősbemutatója sugal­mazta. Ez a csodálatos parfiim, amely a párisi előkelő körök ked­vence, nálunk az „en vogue“ szerepét vette át. Ebből az eredeti laboratóriuma­inkban tanulmányozott és kísér­letezett készítményből alkottuk az OEDIPE kölnivizet, pudert és parfümöt, azokat a készítmény eket, amelye­ket nálunk általános és osztatlan megelégedéssel fogadtak. Megtalálták a „legtökéletesebb majomemberi Angol antropologusok és természetbúvárok küzdelme a francia gyarmatügyi hatóságokkal Tiz évvel ezelőtt történt. Ott álltunk az Alba-lulia-i főgimnázium udvarán nagy, négyszögalaku emelvényen. Körü­löttünk napsugár és május és kacagó, tavaszi ragyogás. Az udvaron halotti csend volt és feszült figyelemmel néz­tünk a lépcsőháznak udvarra nyíló aj­taja felé. Vártunk valakit. Valakit, akit nagyon, nagyon szerettünk és akinek emléke örökkön itt fog élni szivünkben. Kis és nagy diákok úgy álltunk ott ne­héz várakozásban, mintha csak rég nem látott, forrón szeretett édesapánkra vár­tunk volna. Május 2-ika volt. Ünnepnap. Emlékünnep. És akit vártunk, nem so­kára megérkezett. A fiuk ajkáról fölcsattant a dal s zengve-csengve verték vissza az üdvöz­lő ének hangjait az öreg falak. Ő meg­állt. Ránk emelte pillantását és az ajka, a szemeb jóságos, kedves, simogató te­kintete mosolygott azzal a sajátságos me­leg mosollyal, amelyet Transsylvánia majd minden diákja ismer, Állt és mosolygott s tekintetében ben­ne volt szivének minden szeretete az if­júság iránt, melyet Transsylvánia ma­gyar jövőjének tartott. 0 volt. A mo- solygóarcu, jóságos tekintetű főpap, gróf Majláth Gusztáv, a püspök. A fiuk püspöke. S amikor elhangzott a dal, odalépett az emelvényhez. Majd min- dönket ismert és mindenkinek tudta a múltját, ismerte képességeit és — csíny- tevéseit. öt ünnepeltük, Transsylvánia egyik 30 éves főpásztorát, aki egy évtized hij- ján akkor félszázada volt, hogy Krisztus szolgálatába lépett. Hogy odaállt a Ke­reszt árnyékába és mértéktelenül téko- zolta szivének szeretetét, lelkének jósá­gát. Mindenkit szeretett, mindenkin tu­dott segíteni, mindenkit megvigasztalt: módost és szükölködőt, hívőt és hitet­lent. Ilyenkor nem volt előtte senki más, csak az Ember. A szeretetre, vigaszta­lásra, simogatásra váró és vágyakozó ember. Majláth Gusztáv a fiuk püspöke volt. És az ifjak között az ősz, öreg, jóságos arcú főpap maga volt az ifjúság. Min­denütt: Rómában, Bucurestiben, Buda­pesten, vagy Bécsbert éppen úgy rátalált a „fiaira“, a szegényeire, mint Alba-Iu- lióin, vagy városunkban. Hétköznapi mi­séinél mindig mi segédkeztünk, a diák­jai. Ilyenkor, ha felkerestük, órák hosz- szat elbeszélgetett velünk és el kellett mondanunk mindent, ami azóta történt, hogy nem látott. És jóságos mosolygás­sal megbocsátotta, ha nem irtunk neki, ha válasz nélkül hagytuk levelét (mert bizony erre is volt eset). Csak két dolgot nem szeretett: — „Pipázol“ és hosszú nadrágot vi­selsz — mondta olykor minden szót kü­lön hangsúlyozva egy-egy legényesedő emberkének s megigértette vele, hogy ameddig csak lehet, mindkettőtől tar­tózkodni fog Ragaszkodtunk hozzá és szerettük öt. És ő mindig tudott segíteni. Kibékített szülővel és tanárral s rengeteg elfoglalt­sága mellett arra is jutott ideje, hogy az életbe kikerült, szegény sorsú diákjai­nak olykor egzisztenciát, elhelyezést ke­resse. Dolgozott s fáradt, nemcsak egy­háza, de az egész magyar kisebbség ér­dekében is. Hány iskola és társadalmi intézmény köszönheti létét és fennmara­dását gróf Majláth Gusztávnak, a jósá­gos, szelidlelkü püspöknek? Hány nyo­morgó és szétzüllött családba vitt örö­met és megértést9 Pap volt és orvos: vi­gasztalt, simogatott, könnyeket szárított fel és imádkozott... * Évele múltak. Újabb emlékünnep. Ott, az Alba-Iulia-i öreg főgimnázium­ban, az ö gimnáziumában, most ismét diákok állanak az emelvényen. Kicsik és nagyok. Május van és ragyogás. A fiuk feszült figyelemmel várakoznak, de akit várnak — nem érkezik meg... Az ének elhangzik és még mindég nincs ott Valaki. Valaki, akit nagyon, nagyon szeretnek, aki szivének, lelkének, jósá­gával, szeretetével mosolygott feléjük. Csönd van... A fiuk még várnak egg csöppet, aztán lassan, szomorún, némán térdre ereszkednek, szemükben könny és ajkukról ima száll; a püspök, a fiuk f üspöke már nincs ott, valahol messze van és nagyon — nagyon beteg. még .B§ÍA. PÁRIS, április hó. | Marcel Hőmet francia gyarmati iró nem- i rég tért haza útjáról a Szaharából és az At- baszhegység környékéről'. Hőmet rendkívül érdekes hirt hozott magával. Kijelentette, hogy az Atlasz-hegység didi részén egy Skoura nevű faluban felfedezett egy embert, amely rendkívül hasonlít a majomhoz, sok­kal1 jobban, mint az eddigi összes úgyneve­zett majom-emberek. Az illető egyébként gyenge elméjű, Asso a neve és a benszülöttek megszállottként tisztelik• ami a primitív afrikai népek fo­galma szerint annyit jelenít, mint szent. Mar­cel Hőmet könyvet irt útjáról és megírta, hogy a benszülöttek e különös félemberről azt tartják') hogy testében idegen lélek lakik, amely kiűzte Assóból tulajdon lelkét. Ezért hívják Mambóidnak, ami a benszülöttek nyelvén szentet jelent. T diáik ózni a majom- emberrelt vagy, megérinteni őt, szerencsét jelent. Marcel Hőmet könyvében számos fényké­pen is szerepel zlsso, akit az író saját maga fényképezett le. A könyv elkerült Angiidba, hol a benszülött majomhoz való hasonlatos­sága arra indított egy angol expedíciót, hogy Skourába utazzék. Természetbúvárokból és antropologusokból állott az expedíció, amely a majomember alapos megvizsgálását tűzte ki céljául. Az angol tudósok meg is érkeztek Skourá­ba és rendkívül1 meglepődtek, amikor szem- től-szembe látták a gyengeelméjű embert. Egyhangúan megállapították hogy valóban ez az ember érdemli ki első ízben teljes mértékben a majomember elnevezést. Elhaf- tározták, hogy Assot elviszik magukkal Lon­donba, ahol bemutatják a legkülönbözőbb szakembereknek és alapos vizsgálat alá ve­szik. A; angol expedíció azonban nem valósít­hatta meg célját, mert a francia biztos egy szerűen megtiltotta az angoloknak, hogy Assot magukkal vigyék. Intézkedését azzal indokolta, hogy Asío elvitele Skoura lakói! nagy izgalomba hozná és esetleg zavargások ra is sor kerülne. Asso a francia biztos sze­rint falusi szent Skourában és nem egyez­tethető össze a francia gyarmati érdekekkel hogy falujából elvigyék, Az angol tudósok nem elégedtek meg a magyarázattal és táviratilag a francia gyár mat ügyi minisztériumhoz fordultak, — megismételvén kérésüket és rámutatván fel fedezésük tudományos értékére. Az angol expedíció táviratára azonban ugyancsak el­utasító válasz jött a francia gyarmat ügyi minisztériumból, amely ugyanarra az állás- potnira helyezkedett, mint a francia biztos. A makacs angolok azonban továbra is Skuorá- ban maradtak és meg vannak róla győződve, hogy az ügyben még nem hangzott el a: utolsó szó. Urs. Simpson Danie! Pears an: Ai © p misat© műi acss z o n >■ Lenyűgözően érdekes olTaratóny ez » könyv, mely VIII. Edward és Vb*.. ‘SinaiMon regényének sokak elölt ©rííwfteitlen 3erjez étére dérit világosságot. Ára .'kij az Ellenzék köoiyvosztáíyáb&a,. Qjţjj Piaţa Unirii. Vidék­re ufcAa védtel is azonnal szállj tjük.

Next

/
Thumbnails
Contents