Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-20 / 113. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 ARA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatö'l és könyvosztily: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Ciuj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettd ‘öbb. ItfVIlI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM. CSÜTÖRTÖK CLUJ«KOLOZSVÁR 1937 MÁJUS 20. Az olasz királyi pár Budapestre érkezett Nagyjelentőségű tárgyalások Párisban. — Enyhült a helyzet Anglia és Olaszország között. — Baldwin a törvények keretébe helyezett szabadság megvédésére szólította fel az angol birodalom ifjúságát Hivatalos jelentés hangoztatja a irancia—orosz kapcsolat szilárdságát A múlt hét folyamán Londonban le­folyt diplomáciai tárgyalások Párisban folytatódnak tovább. Budapestre ma \ megérkezett az Olasz királyi pár, kísé­retében Cio.no gróf külügyminiszterrel. Az európai külpolitika nagyjelentőségű látogatások és közvetlen megbeszélések jegyében folyik tovább. S a hangulat, a meleg tavaszi légkörnek megfelelőleg, jóval bizakodóbbnak látszik, mint még rövid idő előtt. Paris idegeskedés nélkül vesz tudomást arról, hogy Blomberg marsall londoni 'látogatása után valószí­nűleg újabb tárgyalások indulnak An­glia és Németország között, melyeknek, siker esetén, kétségtelenül hatása lesz a francia—német viszonyra is. Victor Emanuel olasz király és abesszin csá­szár budapesti 'látogatása természetesen rendkívüli érdeklődést kelt diplomáciai körökben, ahol ennek a látogatásnak ki­vételes jelentőséget tulajdonítanak Kö- zépeurópa és különösen a Dunamedence további fejlődésében. Rómában és Bu­dapesten egyaránt hangoztatják, hogy az olasz uralkodó látogatása a két or­szág szoros baráti érzelmeinek külső megnyilatkozását jelenti és látható for­mába kovácsolja azokat az érzelmi és politikai kötelékeket, melyek Olaszor­szág és Magyarország között nagyrész­ben eddig is fennállottak. A négynapos budapesti látogatást természetesen fel fogják használni külpolitikai mcgbeszé- | lésekre. Ezeket, amint egy nagy olasz I lap irja ,minden tekintetben indokolttá teszik a nemzetköz1/ politika újabb ese­ményei. A félhivatalos olasz Stefani- ügynökség azt is tudnivéli, hogy idősze­rűvé vált Magyarország katonai egyen- jogusitási igényeinek bejelentése is, amit az olasz közvélemény,, amély sze­rint az egyenjogúság egyetlen nemzettől sem tagadható meg, teljes erejével tá­mogat. A francia és angol sajtónak különben Schmidt osztrák külügyi államtitkár londoni és párisi tárgyalásai is alkalmat adnak arra, hogy sokat foglalkozzék a dunavidéki helyzettel. Az újságírói fan­tázia itt szabad teret enged a legkülön­bözőbb irányú kombinációknak. Egyes párisi lapok tudnivélik, hogy Ausztria nyugati nagyhatalmak felé is kapcsola­tokat keres, amivel egyidejűleg közele­désre törekszik Prága felé is. És mint­hogy Bécs és Budapest között szorosan barátságos a viszony, azt következtetik ebből, hogy Budapesten is hasonló haj­landóságok élhetnek. Az a lelkes fogad­tatás azonban, melyben a magyar fő­város az olasz uralkodót részesíti, sem­miképpen sem járiMhat hozzá ahhoz, a nyugati sajtót ezekben a kombiná­cióiban elősegítse, A magyar külpoliti­ka, amint illetékesek annyiszor hangoz­tatják, szorosan r ragaszkodik az olasz- barát irányhoz s igy arról sem lehet szó,, hogy a Beflin—Róma tengellyel szemben elhajlási hajlandóságok élné­nek benne. Alighanem ilyen tévedésen alapulhatnak az osztrák külpolitikával szemben táplált párisi remények is, mert Bécs ugyancsak szilárdan kitar­tani készül továbbra is a római jegyző­könyvekben épülő külpolitika mellett. A párisi tárgyalások során Blum mi­niszterelnök és Delbos külügyminiszter tegnap megbeszélést folytattak Litvinov szovjetorosz külügyi népbiztossal. Litvi­nov európai útját megelőzőleg olyan hí­rek terjedtek elb hogy Litvinov helyze­Fillamatnyira szünet van a munkavédelmi törvényrendelet előmunkálataiban. Úgy lát­szik a miniszterelnök és a pártvezér tanács­kozásai nem értek véget és a munkavédelmi törvény újabb kihegyezésének és kiélesitésé- nek a^pelvei körül még homály, bizony- taliamság, köd, talán sötétség terjeng. A szak- miniszter, akinek személyi ügyé és érdeke is lett hovatovább ez az egész kérdés, anélkül, kegy Vaida Sándor apai joga, melyet most a miniszterelnök-jélölt hírlapi nyilatkozatok­ban és utolsó nagy beszédében a világért sem enged elkallódni, lényegesen megrendül­ne, távol van: előbb belgrádi tárgyalásokra utazott, most pedig fáradalmait piheni ki valahol a cl almát szikláik regényes tájain, I ami a kérdés végleges eldőltél egyre inkább tartóztatja talán ad Graecas Calendas el is halasztja. így elég idő akad, hogy a munka szabad el vüségét, az ipari szakképzettséget, a tőkés-trendszer kezdeményezési jogát, a ki­sebbségi szerződések tételeit és a külfölddel való gazdasági jó viszonylat érdekéit kép­viselő szervezetek, alakulatok, lapok és pár­tok megvívják tüzes és törvényes harcukat a munkavédelemben rejlő súlyos veszedel­mek éllen. A legszélsőbb jobboldal kivételé­vel minden ily intézmény egyhangúlag állást foglal a munkavédelmi törvényt szigorító törvényrendelet elve és főleg a köztudatba jutott elgondolások ellen, amelyek egyfor­mán veszélyesnek tetszenek föl a román elem szabad és természetes érvényesülése s a kisebbségek gazdasági tönkretételével fe­nyegető társadalmi és politikai zavar miatt. Ez a küzdelem egyre kiterjedtebbe: válik és rokonszenves módon kapcsolja össze a több­ségi és kisebbségi elem józan és lelkiismere­tes képviselőit. Napról-napra fokozódik ben- 1 niink a remény, hogy amiként a sajtójavas- j latokkal történt, amelyeknek első és legszi- j gorubb terve a munkavédelmi törvényren- i delet érdekében törtető szakminiszter egy í más tárca élén v»Y> buzgolkodása Idején ! fogant, ez a törvényrendelet is a különböző ‘ te megingott, mert a nyugati hatalmak­hoz való szovjetorosz kapcsolatokat nem tudta eléggé szorossá tenni. Ezért azzal a megbízatással küldte volna Sztálin Pá- risba, hogy Franciaország és Szovjet- oroszország között mindkét felet for­málisan kötelező katonai megegyezést hozzon létre. Francia részről újabb megegyezésre már azért sem lehet tul- Ttagy hajlandóság, mert Anglia ezt nem nézné jószemmel és Páris külpolitikája ma mindenekelőtt Anglia barátságára épül fel. Az európai nehézségekből1 vctló kibonta­kozást i\s csak nehezítené egy újabb katonai megegyezés. Litvinov párisi tárgyalásairól kiadott hivatalos jelentésből nem lehet látni, megfogalmazásaiban a papírkosár enyhe fe- Icdékenységébe fog elmerülni. Egy nap éppen három munkavédelemelle- nes megmozdulásról számol be a sajtó. Ko­lozsvárt zajlott ile mind a bárom. Nem a szorosabb közélet emberei, nem a szabadfog­lalkozások elfogultjai, nem kilengő újság­írók beszéltek, hanem az ipari és kereske­delmi szakok munkásai és munkáltatói, akik valóban idegzetük minden darabkájával is­merik, ismertetik, érzik, éreztetik, élik és átélik a kérdés világát. Tiltakozott a vasúti mühelyműnk ások szakszervezete, tiltakozott a munkásszervezejti közgyűlés és a végre nem hajtás gondolatával valójában a kereskiedő tanács tisztújító ülése is tiltakozott. Mind­egyik összejövetelen együtt, kéz a kézben, nyilatkoztak meg a többségi nemzet és a ki­sebbségi népek szószólói. Meg kell állapíta­nunk, hogy ezek a szakintézmények máj testül ebeink és egyesületeink feladatát is ma­gúkra veszik, mert azok vagy megelégedtek a némtatság és a kisebbségi végzetszeriiség, a közömbösség, lemondás kényelmébe való zárkózással, vagy ha meg is nyilatkoztak, ezt lanyhán cselekedték, éppen csak hogy köz­kötelezettségnek valahogy alakilag megfelel­jenek. Milyen más a szászok dübörgő küz­delme sajtóban, népgyüléseken a legmaga­sabb helyig érő emlékiratokkal!! Olykor a Gandhi-féle nemes ellenáll!ás, a non coopera­tion és a resistere szólamaira emlékeztető hangjaik! Ha eszünkbe jut, hogy nemrég a tisztán anyanyelven irható hely és földrajzi névhasználatért pár napi lap beszü ntetéssel mily eredményt értek el a szászok, más ki­sebbséget meghaladó eredményt, meg va­gyunk róla győződve, hogy az esetleges szi­gorított munkavédelmi törvényrendelet se fe- ledkezbetik meg rótok. A szászok és svábok érdekei bizonyára nem fognak áldozatul es­ni! Viszont igaz, hogy nekünk kisebbségi sze­rencsétlenség esetén megmaradnak a páva- tollainik. hogy ebben a kérdésben történt e valami változás. Ellenben hangoztatja a hivatalos kö-\leméng a két hatalom közös törekvéseit az együttes biztonság keretein belül való osztatlan béke elérésére. Ennek az álláspont­nak erős kihangsulyozása mindenesetre nem történik cél nélkül abban a pillanatban, mi­kor .a nyugati hatalmak és a Berlin—Róma tengely hatalmai között újabb tárgyalások lehetőségéről beszélnek. Baldwin angol miniszterelnök, aki rövide­sen visszavonulni készül a politikai élettől, tegnap megrendítő erejű beszédben ajánlotta a brit birodalmi ifjúság figyelmébe az angol politikai ideálok ápolását. ,,Szabadság rend­ben, törvények keretében s csak utolsó sor­ban az erőszak révén — mondta — ez le­gyen a jelszó. Anglia a királyok istenadta joga helyett nem akarja az államok istenad­ta jogát állítani.“ Szófiából nagyjelentőségű hir érkezik. Arról van szó a hir szerint, hogy Jugoszlá­via és Bugária között vámunió megvalósítá­sáról tárgyalnak. A tárgyalások az 1905-ös vámunió terven alapulnának, mikor a Bal­kán-háború előtt a két ország szoros együtt­működésben készült a jövőjét kiépíteni. Egy jugoszláv—Bulgăr vámunió nagy átalakulást jelenthet a Balkán hatalmi helyzetében. Amint hivatalosan jelentik, Eden angol külügyminiszter és Delbos francia külügy­miniszter részt fognak venni a Népszö'vetség hétfőn kezdődő tanácskozásaim. LONDON, május 19. — Eljött az órám, hamarosan árnyékba lépek. — Ezekkel a szavakkal kezdte Baldwin miniszterelnök be­szédét, melyet a londoni Albert-halüban, a brit birodalom ifjúságának kiküldötte: előtt mondott. — Előttetek nyílik az élet — foly­tatta az angol miniszterelnök — és arra vagytok elhivatottak, bogy a most jövő ne­gyedszázadban szerepet játszatok a világban. Akkor kibontakozik előttetek kötelességetek, amelyet meg kell őriznetek s amely méltó rá, bőgj’ megőrizzétek, müvünkben, az örök­ségben, melyet rátok hágjunk hagyomá­nyainkban. Ti lesztek azok, akiknek védel­meznetek kell a demokráciát a világ minden szögletében, aho(l majd élni fogtok és nagyon könnyen meglehet, hogy a demokráciának éppen megmentésére lesitek hivatottak — mondotta Baldwin. Majd igy folytatta: — Magamtól kérdem, hogy a mérlegben az ak­tívák közé kell-e beírnom a napokat, melye­ken a Népszövetség megteremtése körül fá­radoztam. Húsz év előtt azt feléltem volna: igen. Ma azonban kételkedő lenne a válasz. Ma Európa nincs a háború, de nincs a béke állapotában sem, hanem „Vigyázz!f‘-ban áll. Beszéde további részében Baldwin miniszter­elnök a most folyó fegyverkezésekkel fog’al- kozett. — A felfegyverkezés — mondotta — elég lehangoló válasz azoknak, akik a békét szeretik, ami azonban a legrosszabb, az, hogy egyes körökben a békét rossz álomnak mond­ják s eszményként dicsőítik a háborút. Mind­addig, mig az angol birodalom állni fog, mi felemeljük szavunkat ezek ellen a megté­vesztő bálványok ellen — folytatta, majd I igy fejezte be beszédét: — Engedjétek, hogv kikiáltsam hitemet, amely a birodalom min­den népének, az emberek millióinak hite: szabadság. Szabodság rendben, törvények ke­reteiben s csak utolsó sorban az erőszak ré­vén. Olyan társadalom, amelyben a hatalom és a szabadság megfelelő arányban szövetke­zik, amelyben az álltam és polgár egyaránt cél és eszköz egyidőben. A királyok isten­adta jogának régi elmélete meghalt. Nem szándékunk azonban, hogy az államok isten­adta jogának uj elméletével töltsük be en­nek helyét. (Cikkünk folytatása íz utolsó oldala.»! Bucurestiböl jelentik: Változó felhő­zet, enyhe, határozatlan irányú szél, az évszakhoz képest magas hőmérsék­let fokozódása, helyi jellegű zivatarok várhatók. Bucurestiben ma délelőtt 10 órakor a hőmérséklet +26 fok. vernem

Next

/
Thumbnails
Contents