Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-16 / 110. szám

ITT £ A »TAVASZ!

 term eszel lel; együtt i ébred a rovarok serege | is. A legyek, molyok, i szúnyogok, poloskák és 6vábbogarak, melyek mind elrontják a tavasz örömeit. A tudomány azonban egy kiváló szert nyújt, amely megszabadítja ezektől a hi*i

vállán vendégektől. Irtsa FLYTOX-al a rovarokat!

193 7 május 16.

BLEBNZßR

VASÁRNAPI KRÓNIKA

írja: MÁRAI SÁNDOR

Robot Jegyében

Az aluminium Gól'emi, mely tar Nemzetközi Vásár kapujában udvarias felállással és leüléssel fogadja a látogatókat s ódonként géphangon (kiáltja világgá, hogy ezt vagy azt az eltévedt urat várja aggódó családja a nagykapunál, rendkívül kedvelt. A látogatók kom áznak. vele. „Állj fel, Robot!“ — mondják; s Robot engedelmesen feláll. Mindenestől inkább mulatságos, mint félelmetes. A Vásár rendezői természetesen jelképnek szánták1, a technikai korszak jelképének, az emberré elevenedet^ gép, vagy ,a géppé me- cthanizált ember jelképének. Tagjai arányosaik, mozdulatai öntudatosaik, hangija öblös. Mozdulataiban van bizonyos kellem és -szépség). Mozog és beszél, tehát az élőlények uj válfaját jelenti. Egyelőre csak vásári attrakció. De a látogató, aki' szemtől-szemben áll vele, utóbb nem szabadul a kényelmetlen érzéstől, hogy látott valamik, vagy valakit:, akiről nem tudni még egészen biztosan, barát-e vagy ellenség? Mindeneseire él, a maga módján, szerepe van, kissé nevetséges s kiüsse félelmes szerepe. Később is eszünkbe jut, mikor már elhagytuk a vásárt.

Mit mond Robot? Azt mondja: „Hölgyeim és uraim, tessék besétálni, ez itt az én világom'. Lelkes vásár-cikkekben igy mondják: az 'ipari csodák világa'. Ez a gépkiorszak, mely megtöltötte a földet soha nem álmodott kellemességekkel. Robot jegyében minden egyszerűbb, könnyebb, kényelmesebb. Nem igaz, hogy a gép elvette az ember kenyerét; a multszázadbelrá géprombolók nem is álmodták, miilyen munkalehetőségeket nyújt a gép, mely időlegesen elüti a kézimunkától1 az embert. Alikor a szedőgépet feltalálták, átmenetileg elvesztette munkahelyét néhány ezer szedő. De a szedőgiép, a a rotációs gép hihetetlenül fejlesztette a nyomdatechnikát, mely ma, a gépi korszakban, millió és millió embernek ad kenyeret szerte <a világon. Ne felejtsük el, soha nem élt még ilyen tömeg ember a földön. Európa lakosságai az utolsó évszázadban négyszeresére növekedett, az Egyesült Államok lakossága ötször több, mint volt száz év előtt. Ez a felfoghatatlan tömeg ember bizonyos civilizáción belül azonos igénnyel fordul az élet felé. A tiszavidéki facér kubikos az általános ipari termelés szempontjából éppoly kevéssé tekinthető ,,fogyasztó“-najk, mint a 'toulon-rá facér kiilkötőmunkás; mégis, minden európai ember részt kér ma az rápari civilizáció termékeiből s ez a rész, a magasból tekintve, lehet ijesztően csekély, végül megás Robot jegyében fogy el évente a világ piacokon bizonyos meghatározott mennyiségű cipő, ruha, rádió és oxfording. A világ talán színtelenebb, talán kevésbé egyéni! c gépkorszalkibam;, mint volt a made-home, a népi művészeti és házirápar termékeinek korszakában. A somogyi panasztleány már évtizede ládafiában tartogatja a színes, pompás népi vilseletet, a rokolyákat !és fejkendőket s ugyanabban a babos kartonban jár » mezőre, mint az engadini parasztleány. Civilizációk jellemzője, hogy szürkülnek,, színtelenednek az egyéniségek és a népviseletek. De ez a szürkeség csodálatos árnyalatokat mutat. Európa népességének többsége ma hasonliithatatlíanuil kényelmesebben él, mint a középkor átlagembere. Nem mondom, hogy lelkesebben. Nem' mondom, hogy áhrá- | tatosabban. Az, amip három-, négyszáz óv előtt szépérzéknek neveztek, a vallásos áhíir tat egy neme volt. Ma egyszerűen szükséglet. Nem igaz, hogy ez a korszak, a Robot- korszaki olyan reménytelenül ru/t, mint nyafogó esztéták hirdetni szeretik. A célszerű és az általános tud a magia módján szép lenni. Leonardo da Vinci nem mondaná többé a repülőgépre, amit a korabeli feltaláló szárnyas gépezetére mondott, hogy „nem lehet jó, mert nem szép“. Az én repülőgépem, Robot gépe, jó is, szép is. Elárasztom a világot azzal a célszerű átlaggal', amely talán nem olyan tarka 'és meghatóan lelkes, mint volLt a gépkorszak előtti világ egyéni használatra szőtt, varrott, kalapált átlaga, de hasonlíthatatlanul több embernek jut belőle.“

Ezt mondja még, kissé rekedten: „Tessék,, uraík1, mindig csalk befelé. Az ut, Robot útja, nagyon tanulságos. A séta kincsesházakon vezet át, e kincseket Robot varázsolta elő, úgyszólván a semmiből. A régi! kereskedő .teveháton és hajón', szánon és tengelyen, eljuttatott Keletről Nyugatra egy kultúrát; az

uj kereskedő, akii Robot jegyében dolgozik, a fejlett közlekedési! viszonyok közepette eljuttat Nyugatról Keletre egy civilizációt. India vidéki, városaiban ugyanolyan átlaga műveltség páváslkodi.k a korszerű kellékeké kel, mint Brémában, vagy Hajdúnánáson- Svájc kefét ad el Egyiptomnak, Magyarország olajimotoros mozdonyt Indiának s Anglia és Amerika, Franciaország és Németország mindenkinek eladják ugyanazt a) műveltséget, hamu t álkában,, aipőzsinórbau, villanykörtében és benzines öngyújtóban. Ez a műveltség nem nagyon mély; de legalább megközelilühető. Nincs az a szegény kínai kuli, akii,, ha nagyon -akarja, ne vásárolhatna rádiót. Nincs az ,a nyomorult szioilliai lazzaroni, aki ne fogyasztana textilben, láb- tyüben, mozgóképben, gyufában,, beretva- pengében bizonyos civilizációs átlagot. Robot elől nem lehet kitérni. Eszikimókat megtanító tram acéltüvel varrni, sítalpakon közlekedni. alumínium-edényben főzni, s zu mátrai benszülöt'teknek eladtam az üveget és * hozzávaló dugóhúzót, dunántúli) zselléreknek eladtam, a gramofont cs a hozzávaló M'arlene Dietrich-rekedtséget s a világot megtöltöttem csodálatos apróságokkal, szerszámokkal és anyagokkal, apró trükkökkel és kellékekkel s a tetejébe valamilyen átla- . gos szépséggel is, a célszerű és a racionális köznapi szépségével, amely persze, nem vetekszik egy reniaissance-ikényur köznapi használati tárgyainak nemességével, de legalább emberek százmillióinak birtoka. Igen, én magam, Robot, vallom és hiszem, hogy szép vagyok. Kissé félelmes és kissé nevetséges, igen; de szép vagyok, mert a legjobb tudásom szerint vagyok/ olyan, amilyen, őszinte vagyok, a magam hite szerint alkottam magam s büszkén és közönyösen állok birodalmam kapujában: se ur, se szolga. A gép nem oldotta fel az embert a 'társadalmi függésből, de megajándékozta valamilyen viszonylagos szabadsággal. A gép legyőzte az elemeket, a nehézkedés törvényét» megajándékozta az embert kényelmesebb, gyorsabb és megiközeLithetőbb életlehetőségekkel. Az ember dolga, hogy a '.ehetőségekkel élni tudjon. Az ember lehet rabja és zsákmánya, áldozata a gépnek s lehet ura és- élvezője is. Ez már nem robot dolga. Ez már az ember dolga.“

S végül ezt mondja még, félelmes zengéssel, öblösen: „Mindig csak befelé, urak. Hová vezet ez az ut? öngyújtókon és kombi- néken ál, élelmiszerrel és színes selymek zuhatagával elárasztott csarnokon át, mindenen át, almi hasznos, okos és célszerű, pontosan ide vezet: a légoltalmi propaganda elkerített területére. Ez a kiállítás csattanója. Ide vezet egy civilizáció?... Robot- nem jósol, csak figyelmeztet. Ponyva-sikátorokon áthaladva fényképeken látjuk Madridot, pontosabban azt, ami tegnapról mára megmaradt egy civilizációból, amely mindent meg tudott oldani., ami e földön emberfölötti' feladat s úgyszólván semmit nem tudott megoldani abból, ami emberi és társadalmi feladat. Ez az ipari műveltség soha nem sejtett bőséggel ajándékozta meg a fölMÉCS LÁSZLÓ:

A csodagyermek aludni ment

HUBAY JENŐ EMLÉKÉNEK

A tiz-éveske csodagyermek magába szívta magyar rónák báját, hegyek, fák, délibábok leikéből a titkos aromát, , ő benne minden zene lett. Csoda-nap, csodg-hold sütött felette, mert szive- s két keze csoda volt.

S hogy megtöltötte fénnyel Erdély, a Tiszántúl meg a Dunántúl, mérföldes csizma vitte, vitte egész az Óperencián túl: a küzdő emberek között mindég Mesében élt kezében hordta a szivét s földrészeknek zenélt.

Járt a szerelem országában s a gyermek-arcra férfi-maszkot vett föl az álmok vőlegénye, bajuszt és kis szakállt ragasztott és szeretett és apa lett u férfi-maszk alatt, de mindég játékos művész, vagyis gyerek maradt.

Dicsőség, szerelem, barátság üveghegyein járt a lába és hegedült a csodagyermek, a hangok szálltak a világba, élet, halál, mult és jövő, vágy^ boldogság mese hullt hangszeréből, szórta a szépség szerelmese.

De minden hegynek csúcsa is van, a mesebeli üveghegynek is orma van: nagyon kifárad, aki felér. A csodagyermek aggastyán-álarcot, fehér hajat, fehér szakállt vett föl s a nagyvilág felé igy szólt: Jó éjszakát!

És lefeküdt aludni mélyen és költögette élettársa, két nagy fia és köMögette a tavasz minden zugó harsa, rigója, zivatarja, csöpp nyíló virág nesze, de halál-maszk ólait aludt gyerek-szive, esze.

Most alszik mélyen a Valóság hegyláncai, imáik, emlékek alatt az örökkévalóság ölében. Immár oly zenéket hallgat, hogy minden földi hang őnéki szürke és fonák s nem költi fel más a világ végéig, mint a százmér föld es zord angyal-trombiták.

det; közös nevezőre emelte az ember Ízlését de nem tudita közelebb hozni az embert az emberhez. Befelé, urak: itt látható a szlovák agrárius, aki felől felfordulhat a viliág, de nem engedi be a magyar búzát', itt látható a kassai, vagy munkácsi őslakos, aki ugyanakkor argentínai búzából süt kenyeret, itt látható a német lakatos, aki jövő esztendő januárjától nem juthat' egyetlen kiló svéd acélhoz, mert a svéd acélt- leopciózta a fegyverkező Németország elől a fegyverkező Anglia, itt látható a brazil kávés, közismert és agyoncsépelt, nemzetközien népszerű mutatványszámával, amint tengerbe önti a termést, itt látható ez a féltékeny, izgatott és boldogtalan világ, amely mindennel megajándékozta önmagát, amitől az élet emberibb és eszményibb lehetne s ugyanakkor kénytelen kincsei közepette betonpincékrőí, ásóról, homokról és gázálarcról gondoskodni, mert 'ilnkább belepusztul, de nem juttatja el a kereslet és kínálat szabadon áramló vérkeringésével az árut és a terményt Robottól a fogyasztóhoz... Itt látható, a szemleut végén, keresztmetszetben a Polgári Ház, civilii - záoiónik és jogrendszerünk1 diadala, amint lakói épepn hasfájással és fogvacogv-a- készülnek a célszerűen megelőzött légitámadásra. Az ügyvéd telefonál, a művésznő haját bo- doniltják, az Erényes Család újságot olvas és himez, a falakban drót, csövek és huzalok, a civilizáció gyönyörűen funkcionál s közben várja az egész, Hogy belécsapjon az Istennyila. Mindez látható és nagyon tanulságos. Arra tanít, hogy nem elég megteremteni egy civilizációt, Robot jegyében; ami sokkal nehezebb, hogy megtanuljunk élni is vele. Mert ez a civilizáció nemcsak hajasaitól és sósborszeszl ad el korlátlan tömegben, hanem a hozzávaló veszélyeket is. Robot jegyiében fokozottan emberek vagyunk; fokozottan és veszedelmesebben.“ Ezt kiabálja, rekedten. Érdemes meghallgatni.

Hány „Isten“ é! a földön?

LONDON, május hó.

A News Review cimü angol folyóirat megállapítja, hogy még ma is aránylag elég sok „isten“ él a földön. Ezek között első helyen ál-1 a japán császár, akinek isteni származását tilos kétségbe vonni. Istenként tisztelik ,a tibeti Pancsan-Lámát is, aki még a dalai lámánál is hatalmasabb. Az indiai mohamedánok. ha nem is istennek, de mindenesetre Isten földi helytartójának tekintik Aga Khánt. Van egy kis teozófus szekta, amely az ismert hindu fiaitalembert, Krisnamurtit tartja Istennek.