Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-09 / 82. szám

1937 április 9. GLLGNZBK 2 Kaíen dáríum Irtat MARA! SÁNDOR Áprilisban születtem. Az ég, melyet először láttam, szele* aolt, fénnyel és homállyal változó, a le­vegő tele páráitól, felhővel, napsütéssel ' s nyugtalan hullámokkal, mintha egy kibon­tott hajú, örült nő hárfázna valahol. E hár fa zenéjét hallom még néhá, álmaimban A nürnbergi álmoskönyv szerint az embe rek, akik e hónapban születnek, nyugtató nők, szerencsétlenek üzleti vállalkozásaik ban, érzelmesek és balkezesek. Valószínű hogy erőszakos halál nemek egy i kében pusz futnak majd el, vízben, vagy tűzben. A köz hit kissé bolondosnak tart minket, áprilisi gyermekeket. De láttam mór veszedelmesebb bolondokat is, akik augusztusban vagg de­cemberben születtek. Nem védekezem a közhit ellen. Biztos, hogy van bennünk, áprilisiakban, valami állhatatlan, valami rohanó, valami óvatosan garabonciás. Amolyan szalonképes ámokfutók vagyunk. Ez az ég, az áprilisi égbolt dereng idegeinkben, üde zuhanyaival, zöld izgalmával, éretlen és vadóc, csiricsáré és harsány nyitási zenebonájával. Április a retek és a fiatal hagyma hónapja, ahogy jú­lius a rózsák s december az irodalmi felol­vasások hónapja. A reteknek is van költé­szete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé. A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kénye­sen. mint afféle primeur. Születésem napján nemzeti ünnep volt, a törvények szentesítésé­nek ünnepe. Ezen a napon soha nem men­tünk iskolába s valamennyire természetesnek éreztem, hogy n világ vs ünnepli létezésemet. Ez az iskolai ünnep okozta, hogy — sokáig — ünnepnek éreztem a személyes létezést, az életet. Áprilisban még mindig fölfigyelek, szaglászok. Ugg érzem, kezdődik valami. Ibohjaszine van, opálos, tulipános válto­zatokkal. a föld megtelik e hetekben érlelt hagymákkal és gumókkal. A melegvizes for­rások körül hajnalban elkeseredett gyomor­bajosok állanak, pohárral és üvegcsővel ke­zükben s keserűen néznek a tavaszba. A gyógyfürdők vizei ilyenkor adják ki pezsgő indulatukat, rohannak a mélyben, a kövek között, forró sistergéssel, tele üde, rejtélyes erővel. A nők nem szeretik ezt a hónapot. Ez a rövid kabátkák, a pattanások, n tava­szi szédülések, az oktalan izgalmak hónap­ja. A gazdagok ilyenkor Taorminába utaz­nak. A szegények este fölnéznek az égre, szaglásznak, a csillagokat nézik és halkan mondják: ..Fényesebb“. Én is fölnézek az áprilisi égre■ csillagom kutatom. Látom, még dereng valahol. Egy kéz után nyúlok és halkan mondom: „Hal­ványabb“. Meghalt a zenész, a nagy zenész. Amit müvéből rögzíteni lehetett, megőr­zi a hangjegyfüzet, a viaszlemez. De ez a másik zene, melyet nem irt le, melyet csak hegedűje ismert — .<> azok, akik hallották e hegedül — örökre elhallga­tott. Ez a hallgatás tragikus. Valami elvesz bennünk, mindannyiunk­ban, a tácsikben. a névtelenekben is; vala­mi, amit nem lehet írásba. képbe, vayy hangjegyfüzetbe rögzíteni. Mindenkinek van egy kis zenéje, ami ö, az ö kis művészete. A nagy iró után megmaradnak könyvei, a nagy művész után képei vagy szobrai, a nagy zenész után megmarad n dallam, a ,tétel“, melyet jegyekkel fölirt egy darab papírra. De a művészet más is. Minden mű­vésszel elvesz valami, aminek a mü csak következménye volt; s ez a veszendő tarta­lom az igazi művészet. Mi volt e: a másik, ez az igazi művészet? Alapérzés, melynek a mü csak kicsengése. S a színész, az előadó művész után mi marad? Néhány fénykép, egy arc, egy kéz­tartás emléke. Az anyag és a lélek, melyek e művészi tüneményt alkották, néhány él­vező lélek tükrét karcolták meg; ezekben a lelkekben él az előadó művész — kis ideig — tovább. Mit tudunk Talma művészetéről? Elillant nz időben. Hová kallódott az él­ménij. melyet egy Paganini, Viotlj, Vieux- temps adott korának? Valahol van ez a zene is, ez az íratlan, ég és föld között. Csak a müvés-, aki rögzíti müvét, lúd valamennyire harcolni a halállal. Könyvek között élek és alszom. Álmatlan éjjel kinyújtom kezem s tapo­gatódzva leemelek egy- egg kötetei a közeli polcról. Többezer könyv között élek. melyeket nem válogattam össze; az élet, a kíváncsiság, az utazások, mesterségem, a könyvkereskedők s azok a szerzők hordták össze szobámban e könyveket, akik megtiszteltek néha s szel­lemi újszülötteiket nyakamra küldték, nap­jában négy et-öt öt, szives bírálat reményé­ben. Ezek a könyvek szemrehányó követe­léssel állják körül ágyamat s én bűntuda­tosan pislogok reájuk. De a: élet rövid. Már csak azt olvasom, amit szeretek s amitől remélek valamit: tanulságot, nagy feled- kezést_ Arany _vswr«n m ——cg­I A zenész I Elütött a vonat egy szekeret, a koesis meghalt TEIUS, április 8 Teius és Sighişoara közölt az elmúlt éjjel a vonal elütött egy szekeret. A ko csis, akinek kiléte ismeretlen, meghalt. A vizsgálat szerint a sorompót felemel­ték és igy került a vonal alá a szekér. Repülök bombázták a lázadó hindu törzseket BOMBAY, április 8­Az angol repülök bombázták a Shaktu völgyet Wazirisztánban, ahol több zen- üiilö törzs tartózkodik. A bombázás bün­tetésképen lett végrehajtva, amiért a zen- dűlök elraboltak 14 hindut. Anya és apa vitája miatt éhen halt két gyermek. Londoniból jelentik: Tiz-tizenöt nappal ezielőtt Percy 'Davis munkás össze­veszett feleségével. A férj halnagosan eltá­vozott hazulról;, abban a hitben, hogy fele­sége gyermekeikkel otthon maradt. De ha­sonló hitben, ugyanígy tett az asszony is. A két gyermek tizenkét napig maradt ma­gára hagyva a bezárt lakásban, melynek ajtaját nem tudták kinyitni. Végül Percy Davis a napokban hazadért s a konyha pad­lóján mindkét gyermeket holtan találta. A szerencsétlen kicsiket megölte az éhség s a szomjúság. Ha VIM - ef veszel ­helyesen cselekszel! VIM mindenesetben segít! Durva holmit ala­posan, finomat kíméletesen tisztit. Mindent tisztit, ami a háztartásban létezik: ajtót és ablakot,' csempét és küszöböt, poharak tányért és csészét, evőeszközt, fazekat és lábast! De keli, hogy a vaiódi ViM legyen! Ludendorf keze Oroszországgal kössön szövetségei Németország! LONDON, április 8. A Daily Telegraph diplomáciai szer­kesztője a német külpolitikai irányveze­tés megváltoztatását várja Hitler vezér- kancellár és Ludendorf marsall kibékü lésétől. A német vezérkar volt főnöké­nek véleménye ugyanis az volt, hogy Oroszországhoz kell közeledni s az olasz katonai erőnek nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani. Az an­gol lap értesülése szerint német részről gazdasági szerződés kötésére hívták fel Szovjetoroszországot, mely azzal vála szolt, hogy politikai barátsági egyez­mény kapcsán irhát alá ilyen szerződést. Enescu főügyész megkezdte kihallgató sukat. Délután hat órakor aztán közölte úgy Csia Pállal, mint Bihó Ferenccel, hogy szabadlábra helyezte őket A fö ügyész ebben a/, ügyben nyilatkozott a Bucureşti i lapok munkalársainak és ki jelentette, hogy a kripták padlásán csak három fegyvert talállak, néhány oldal fegyver és fegyveralkatrészeken kívül. A nyomozás megállapítása szerint külön­ben a névtelen feljelentést Jakab Albert elbocsátott temetőőr irta. Szabadlábra helyezték Geo Bogza román írót BUCUBESTI, április 8 Szabadlábra helyezte a Drasov-I Ugyézsseg az ártatlanul meghurcolt Csia Pál rciormáfiis esperest A vizsgálat megállapította, hogy a félrevezető „áruló" levelet az elbocsátott temetőőr irta BRASOV, április 8. A város közönsége nagy érdeklődéssel kísérte a Brasov-i református temető egyik kriptájának padlásán talált fegy­verek ügyében megindított rendőri vizs­gálatot, melynek rendjén Csia Pál espe­rest és Bibó Ferenc egyházszolgát a rendőrség előzetes őrizetbe vette. Az es­perest és az iskolaszolgát szerdán délben kisérték át az ügyészségre, ahol Vlad Geo Bogza írót, akit mint ismeretes, öt nappal ezelőtt letartóztattak egy évek­kel ezelőtt irt és erkölcstelennek nyilvá­nított könyvéért, ma Stanescu vizsgáló­bíró rendeletére szabadonbocsájtotlák. Összeégve rátalállak az eiíünt «amerikai utasszálllO repülőgépre NEWYORK, április 8. Az a Douglas utasszállító gép, amely a Csendes-óceán partján eltűnt, megke­rült Mont-Bay mellett (Arizona) találták meg. A gép 8 utasa szénnéégett. Éjjel, ha találomra kinyújtom kezem a polc felé, leggyakrabban Arany valamelyik kötetét emelem le, azt a szép, sárgult papír­ra nyomtatott kiadást, melyet Arany László cUlitott össze és Ráth Mór nyomtatott Pes­ten. 1888-ban. Ez a Ráth-féle Arany leghű­ségesebb éjszakai társam. Úgyszólván mind­egy, melyik kötetét nyitom fel; nem műfa­jokkal akarok társalkodói, hanem Arany lei­kével. Ugyanaz a lélek szól hozzám a bal­ladákból, mint ,.Toldű'-ból, vagy a költő levelezéséből. Találomra nyitom fel a köny­vet s lassan. bizalmasan olvasom, néha haj­nalig. Leveleit különösen szeretem. Mit szeretek úgy e lélekben? Előkelőségét, vagy komoly­ságát? Szemérmét, vagy ideges, engesztel­hetetlen támadó erejét, ha arról van szó, ami becses neki: a magyarságról, a magyar nyelvről, az irodalomról? Spleenjét, amely oly mély és nemes, oly ideges és rebbenő, oly érzékeny és kiváncsi, hogy nem tudom, hol keressem ősét: a nagyszalontai földmű­vesek között, vagy valahol a világirodalom­ban, Ossziánban?.., Mikor Tompát reábe­széli, hogy fogadja el az Akadémia segítsé­géivagy panaszkodik, hogy .. az, amit rendesen egészségesnek hívnak, megvan ne­kem. Fölkelek, eszem és iszom, mint más; alszom is, de álmaim nehezek. Fájdalmakat nem érzek, kivéve néha mellemben, de ez már nagyon régi s annyira megszoktam, hogy nem törődöm vele. Azt is megengedem, hogy bajom hgpocondria. de ha az, akkor e nyavalya korántsem oly nevetséges, mint ál­lítják ,., a „Jankó“ atáirásu levél mö­gött, a „szalontai másodjegyző“ oláirásu le­velek mögött érezzük az idegeivel kínlódó költőt, aki mindent belead müvébe, egész­ségét is, mintegy mesterségesen. Müve arról tanúskodik, hogy nagy művész volt, n leg­nagyobb, legtisztább. Levelei arról tanúskod­nak, hogy senki nem lehet büntetlenül mű­vész. Arany is mindent odaadott verseinek. Az egészségét. A boldogságot, az életet. A fák még kopárak. Csak az ágak hegyén fénylik a rügy. mini megannyi lándzsahegy, amellyel harcra készülődnek. A téli fü a Vérmezőn már visszakapta ke­mény, üde színét, mint a nagybeteg. ki az első napsugárra mérgesein és dacosan meg­gyógyult. Az utcai telefonfülkében tavaszi kabátos emberek hosszan, nyilvánosan telefonálnak. Mosolyogva telefonálnak az utcai zajban, sürgősen. Arckifejezésük félreérthetetlen. A szerelemről beszélnek az utcai telefonba; a szerelemről, a mozival és cukrászdával ke vert ősködről és csillaghullásról. A oiz zavaros; mintha a vascsövekben is áradna a tavasz. Éjjel már hallani néha a vonatfüttyöt a Déli vasút felől. A fák, hegyes lodzsáikkal, harciasán kémlelnek az éjszakába, neszelik e jeleket. A tavasz dühös évszak. Ablakom előtt áll egy öreg gesztenyefa. Egész éjjel nyög és morog. Ezt mondja, mint egy es-elős: „Azért is. azért is.u Krákogtam, torkom kö­szörültem s aztán — egyedül a rádió párnázott fülkéjében — beszélni kezdtem. Kis. piros üveggömb égett előttem az asztalon, jelezte, hogy hangom bekacsol­ták a nagy adóba s most bizonyos hullám­hosszon terjeng a világmindenségben, vala­hol Ausztrália és a pesti Sándor-utca között. Hangom időnként megbicsaklott, elszorult. Riadtan gondoltam, olvasás közben: „Aki ezt megszokja, nem ember. A déltengeren megy egy hajó e pillanatban, vasárnap este. megrakva magyar kivándorlókkal s az egyik, unalmában. f elcsavar ja a rádiót és hangom hallgat ja. Grönfandban játszik valaki a rádió­val s egg villanásra felzúg hangom egy jég­hegy fölött. Olyan hatalmas vagyok e pilla­natban, amilyen nem volt soha ember, Attila sem. Oroszlánszívű Richárd sem. Enyém a világ Mit mondjak neki? . . . Nagy pápák, nagy királyok álmodtak a középkorban or­ról. hogy egyszer igy szólnak a világhoz, ilyen közvetlenül mintegy tegezve a világ­mindenséget. Lehet megszokni e hatalmat? Soha nem volt ilyen hatalmas, ilyen végte­len az ember“. Tovább olvastam A világgal beszéltem s nem mondhattam neki semmit arról, ami szivem nyomta. A végtelennel való társal­gásnak is megvan a maga illemtana. — Soha nem volt ilyen tehetetlen az em­ber — gondoltam a mikrofon előtt s nyel tem egyet. Talán zt a nyelést meghallották .<■ megér­tették Grönlandban. A fák

Next

/
Thumbnails
Contents