Ellenzék, 1937. április (58. évfolyam, 75-99. szám)

1937-04-16 / 88. szám

I 19 37 április 16. foíiász Gyula Szegeden született április első napjaiban és Szegeden halt meg , szintén április elején. Régi szegedi családból származott és ott nyugszik teste a hazai földben, őseivel együtt, akiknek poraival ugy várta már a találkozást és eggyé olvadást. Életpályájá­nak ez a zártsága szimbolikus jelentőségű költészetére és lelkére nézve. Születés és ha­lál egyesül egy pontban, ő akarta, hogy így fejeződjék be élete, régóta visszavonult Sze­gedre és várta, sürgette a halált. Életében nem tudta eldönteni, melyik szebb, a szüle­it és-e, vagy a halál, szerelmese volt az élet­nek és szerelmese volt ugyanakkor a halál­nak, mely a mimdenséggel való személytelen egyesülést, a n'agy felszabadulást jelentette számára. „Én nem szereltem magamat so­ha“ — írja egyik versében, de magányos lelke nemcsak önmagát nem szerette, hanem másokait sem. A természettel való személy­telen eggyéolvadást kereste, a tiszai síkság végtelen csendjét, mély nyugalmát. Én maga ni ellen sokszor elkövettem Merényletet. Egy golyó megmaradt Két borda közt. Egy tavasz-reggelen. Fiatalon, borúsain szántani én ezt Magamnak s most vélem a sírba jön ma jd. Megrázó ereje van ennek a vallomásnak most, amikor újabb 'merénylet tetőzte be tragédiáját. Ott pihennek porai a Tisza partján, Móra és Tömörkény mellett, akik­kel együtt hordozta az alföldi lélek mélyen gyökerező hagyományait, keserveit és fel­csillanó örömeit. A irégi magyarokkal talál­kozott itt, akiknek pogány lelke ott lengede­zett szemei előtt, ha a Tibiscus pariján járt, mint Tonuzóba, Koppány és Dózsa György szelleme. Talán az ősök haláluiegvetése fi­nomult át nála halál vággyá, talán az ősi lé­lek hordozóival való egyesülés vágya ki- ivántiatta meg vele a halált, de bármikéjp va.n, sokszor már inkább élt a síron túl. mint ezen a földön. Meghalni százszor, szé­pen... ezzel gyötörte magát és némely ver­sében már a sir mélyéről nézi világunkat. Mert a halál nem megsemmisülés, egy uj életnek a kapuja. „Ha meghalok — a csönd az ión hazám — Akkor fogok én élni, győz­ni majd igazán.“ A tél ágyában álmodó me­zők ölén feküdve arra gondol, „ha majd fölöttem halkan rügyezve gyöngyvirág te­rem.“ A földi ás földöntúli életnek izgalmas, nyugtalanító összefolyása, ez, a költő szinte előre érzi, hogy a halál után sem lesz nyu­godalma, meri akkor majd az életbe, erre a földre fog visszakivánkozmi. Mert szép volt ez az ilteni' élet is, a szenvedésekkel együtt, költő számára felejthetetlen élmény. Testa- mentom-ában igy búcsúzik: ELLENZÉK Anghelescu miniszter és a lengyel vendégek előtt Megkezdődtek Treiscaune- megyében a közmunkák SFT.-GHEORGIIE, április 15. A belügyminisztérium rendeletére, hétnapos közmunkasorozat megvalósí­tását kezdték megi Treiscaune-megyé- ben. Tegnap délután Anghelescu minisz­ter, az országban tartózkodó lengyel diplomaták és magasrangu katonatisz­tek jelenlétében, Araci községben sze­mélyesen nyitotta meg a közmunkákat. A községben Nastazi prefektus, vala mint. a megye községi birói fogadták a minisztert. A közmunkákat megnyitó ünnepségen jelent volt Treiscaune-megye teljes körorvosi kara, valamint hétszáz­ötven országör is. Anghelescu miniszter és a külföldi vendégek, az ünnepség be fejezése után, még tegnap elhagyták a megye területét. Kivégezték BuSgána „LamJrif/áf** SZÓFIA, április 15. Ma délelőtt kivégezték Kirkvanoffot, akit Bulgária Landrujának neveztek. Kirkvanoffot 17 évvel ezelőtt életfogy­tiglani börtönre ítélték négy asszony meggyilkolása miatt. — Néhány hónap előtt Kirkvanoff kegyelmet kapott, de kiszabadulása után azonnal megölt két öregembert. Újból elfogták és halálra itélték. Argetoianu Takarékosan és gyorsan tisztit a VIM! VIM kiadós — egy kevés elegendő nagy Kíméletesen tisztit mindent: asztalokat, felületek tisztítására. És milyen gyorsan zsámolyt és székeket, kőpadlót, fürdők- megy ez — mert VIM old[a a piszkot, ódat, mosópadot, kanalat és tálakat! De kell, hogy a valódi VIM legyen!» „Ellenzem a szigorú végrehajtási ren­delkezést és küzdeni fogok ellene“ BUCUREŞTI, április 15. Az agrárpárt Craiova-i tagozata nagygyű­lést rendezett Poiana Bolj-niegyei község­ben, hol Argetoianu volt miniszter, a párt elnöke is felszólalt s élesen támadta a libe­rálisokat a vidéken tapasztalható nyomoru- ság miatt. Sohasem voltak ilyen rosszak az utak — mondotta. — Nincs egészségügyi szolgálat a falukban, hol ezerszámra halnak el a parasztok. A helyzet a múlt évi jó ter­més ellenére sem javult, a gazdák többsége alig birja fizetni az adókat és kamatokat. Nyolcvanezer lejt fizetnének a buza vagon­jáért, ha nem tennének devizakorlátozások. Argetoianu szerint három feladat vár a kor­mányra: l.Az utak rendbehozatala. 2. Egész­ségügyi szolgáját a falukban. 3. Ráfizetés nélküli mezőgazdasági termelést szolgaló agrárpolitika. Minden, eke''ott a tartozások rendezésére van szükség ugy, hogy kiskama- tozásu hitelr;B kell gondoskodni. A terme­lés technikai módjának javítását '•sak helyes árpolitikával lehet biztosítani. Az uj mező- gazdasági törvény nem veszi tekintetbe a valóságokat. Bírság terhe mellett Írja elő, mit kell termelni, de megfelelő eszközökről nem gondoskodik. Argetoianu végül megem­lítette, hogy a kormány igen szigorú végre­hajtási törvénytervezeten dolgozik s hibának tartaná, ha ezt rendetettörvény alakjában életbe léptetnék. A mezőgazdasági tartozá­sok uj elrendezése és megszervezése nélkül nem lehet a válságból kijutni. Eérmozgalmak Cluj on Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek Feledni nem könnyű a föld izét. A csillagot fenn és a felleget. Jöjjön, jöjjön és marad jón közöttünk ez a lélek. * Művészete olyan, mint a magyar Alföld: egyenletes síkság, amelyen a dolgok látszó­lagos egyformasága a dolgok végtelenségét és manadandóságált érezteti velünk. Ezeket a sorokat ő irta le Tömörkényi Istvánról, de mint minden költő, ha tanulmányt ir, első­sorban saját lelkét tárja elénk. Az egyenle­tes síkság, a fekszin nála megkapja a./, ön­magában rejlő mélységet, az egyenletes feU szín, a látszólagos egyformaság csak a for­ma, melynek miin/láját <a környezet, a föld nyújtja. Legjobb versei leírások, az alföldi tájnak egyes képei, amelyekben azonban benne él a föld múltja, története, a magyar nép sorsa. Azért feszülnek ugy a sorok, mert az egyenletes felszínbe kényszeri lelt mélysé gek és magasságok folyton robbanni készül­nek. Az alföld felszíne sík, pedig Attilát, Ajtonyt és Dózsa testét rejti magában. Mar­cus Auréliustól napjainkig világtörténelmi események játszódtak le rajta, harcok és forradalmak, vulkánok 'Iörtek ki a telkekből, a Tisza partja mégis csendes síkság, egyen­letes messzeség, fűzfákkal és végtelen csönd­del. De a földnek lelke van, érzi ezt Juhász, aki az ősi Földamyának gyermeke és ez a ke­lek beszél annak számára, aki megérti hang­ját. Verseiben megszólalnak a tájak és el­sírják a legmagyarabb a legtragikusabb lé­lek keservét. Magyar nyár. magyar tél. Tápéi Krisztus, magyar táj magyar ecsetle! c. ver­sei ennek az ősi, igazi magyar léleknek a fel- lángolásiai. Költészete formában és tartalom­ban olyan egyszerű és igaz, mint maga a természet. Valamikor kolostorban élte át az Istennel való találkozás megrendítő érzését, de a ko­lostorból kilépve n'agy utat lóit meg, mig lelke a Föídanyánál, az ősi Boldog asszony­nál talált megnyugvásra. Sajátságosán egye­síti a kereszténységet és a magyar pogány vallás szellemét. Mint egykor a megkeresz- telkedeHt magyarok, ő is félig Máriát lát Máriában, félig a régi Boldogasszonyt. Havi- boldogasszony c. versében a templom tövé­ben zsolozsmázó magyarok láttán ilyen ké|p tárul elébe: A szabómunkások 5-10-15 nem teljesítik, kimondják CLUJ, április 15. A tavasz kezdete egyúttal a munkás- mozgalmak megindulását is jelenti. A különböző szakmába tartozó munká­soknak egyetemleges bérszerzödései rendszerint tavasszal járnak le és ilyen­kor kerül sor azoknak megújítására. A szokásos munkásmozgalmak városunk­ban most indultak meg. Elsőnek a szabóipari munkások indí­tottak mozgalmat, egyetemleges bérszer­ződés megkötésére. Ezirányban már a múlt évben mozgalom indult meg, de akkor nem sikerült a munkaadókkal megegyezésre jutni és ezért szándékuk nem vezetett sikerre. Most ismét bérmoz­galmat indítottak, a munkaügyi felügye­lőség utján közölték a munkaadókkal, hogy kollektiv szerződést akarnak kötni és egyúttal a jelenlegi munkadijaknak 5, 10 és 15 százalékkal való felemelését kérték. A munkaügyi inspektor már na­pok óta folytatja a megegyezésre ird­Már alszanak, már messze, messze mentek És mig a Göncöl szekere görög, Ok ázsiai rónákon robognak, Emese álma ez: mély és örök. A magyar Betlehem, a magyar karácsony képe igy tárul elénk: „A kocsma ajtaját ki­tárják s hozzák subában a telelt.“ És mig a három királyok s velük a jámbor pásztorok bánfáinak, ,,a »öntés mélyén egy elázott, el- búsuilt zsöllér tántorog.“ A magyar lélek kettősségének megrázóbb rajzát talán soha sem láttuk még. „Pogány gyulamódjára“ szerette Juhász a földet és az életet, lelke ott suttog a nagy jegenyékben és az emlé­keztető, ősi szent nyírfákban, mint Föld­anyánk c. versében mondja. De ez a vers egyúttal utalás az Európával való vívódásra is, mert ezt a földéi, ezt a lelket „napnyu­gat álmokba“ temette. Lelkét átitatta az eu­rópai kultúra, a görög művészetért éppen ugy rajongott, mint Gangin képeiért, vagy Chopin zenéjéért. Könyvek közt élte le éle­százalékos béremelést követelnek. Ha követeléseiket a sztrájkot. Az építőipari munkások is mozgolódnak nyúló tárgyalásokat és miután a szabó- ipari munkaadóknak a tárgyalások le­folytatására kiküldött bizottsága nem hajlandó a munkások kérését csak rész­ben teljesíteni, a munkaügyi felügyelő péntek délelőttre az összes szabóipari munkaadókat felhívta, hogy a munká­sokkal együtt tárgyaljanak. A munkások viszont vasárnap délelőtt általános nagy­gyűlésen fogják bejelenteni a szabói pâri munkásoknak a tárgyalások lefolyását, amelyek, ha addig nem vezetnek ered­ményre, kimondják a sztrájkot. A jövő héten az építőipari munkások bérmozgalma kerül napirendre. Az épí­tőipari munkások szintén már hosszabb idő óta folytatnak tárgyalásokat a mun­kabérek megállapítása tárgyában az építőipari munkaadókkal, de mindezideig eredmény nélkül. Most aztán be akar­ják fejezni a tárgyalásokat és ezzel egy­idejűleg keresztül akarják vinni azt is, hogy a város tanácsa tiltsa meg a mun­tét és lélekben beutazta Európát. Az itthoni kávéházban „Goethe ült velünk, Esengtük Grandet Eugénia szerelmét .. .“ Budapesten csak egy ház látta szívesen, a könyvtár, oda zárkózott ifjúságában, mint „a Korvinák bús diákja“. ígen sok könyvvélemény'e van, de sa­játságosán egyénivé színezi ezeket, „ó, Aph­rodite, tartott már a nyár“ — írja egy he­lyen, mert az Alföld búzatábláinak emlékét is magával viszi a görög földre. Az otthoni „ködben rátok gondolok, Tündöklő jóni osz- loţpok És Annáinak tündöklő vállai.“ Anna. Ki ez a nő, aki a magános költőt mindiein gondolatábam elkíséri és ott á'll a háttérben akkor is, ha nem történik említés róla? Annát, kiről a költő egyik 'legszebb ciklusa szól, határozottan soha sem látjuk. Tudjuk, hogy Oradea-i színésznő volt a „tűnt Anna“, de a Juhász verseiben nem ez az Anna szerepel. Ezek a verseik ismét a Boldogasszonyra útiadnak eredeti és szo­katlan vonásaikkal. Az istenített pogány asz- szonyiság vonásai élmek Annán, az örök, kavállalást azoknak a vidéki épitömun- kásoknak, akik nem járulnak hozza a városi közterhekhez, úgyszintén azok­nak a munkaadóknak is, akik iparenge­déllyel nem rendelkeznekmert a kontá­rok elszaporodása teljesen lezüllesztette ezt a 17 mellékszakmát foglalkoztató fontos iparágat. Május elsején a Dermata-gyár fém­ipari munkásainak kollektivszerződése jár le. A fémipari munkások szakszer­vezete a munkaügyi felügyelőség utján már közölte a gyár igazgatóságával, hogy a drágaság emelkedése következ­tében számit a bérek felemelésére, erre azonban ezideig még nem kaptak vá­laszt. Különben szó van arról, hogy a különböző ipari szakmák munkásai egyetemlegesen fogják kérni a munka­bérek emelését, mert a munkabérek leg­utóbbi megállapítása óta az összes kö: szükségleti cikkek árai emelkedtek. mély, mindeneket szülő és éltiatő egyete­mes asszony titokzatosságának homálya ve­szi körül. Anna több mint egy asszonv. Anna nem született és soha sem hal meg. Én emlékszem, már játszottunk együtt ml Nagyon régen és nagyon messze, messze Nem Anna voltál, nem is volt neved niég. * Oly idegenül tündöklőit a menny még - irja az égb)e szálló Jézusról! — „folyton le­nézett, búcsút mondva halkan, És fájó szív­vel szállt a szűz magasban S a ragyogó azú­ron át a lelke A Genezáret kékségét keres­te". Juhász Gyula liléikének is ilyen nehéz volt elválni a földtől, ahol az emberfeleíli szenvedések megtörték testét. A ragyogó azúron át ö bizonyára a Tisza vizének csil­logását kereste. Napos tájak ... csöndes öreg tanyák Bús szikesek, szürkéMő füzesek, Ó elhagyott, magányos földanyánk .. . Bözödi György.

Next

/
Thumbnails
Contents