Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-05 / 53. szám

19 37 m Araiéra 5. ELLENZÉK Vásárhelyi János püspök nyiSaikozik ÜIsflCMS'esli-i Májáról és a Hflakkai-ü gyről •jr •£ őrt. íj m/m *T.i[ • Wri'iv CLUJ, március 4. — Mindent elkövettem, hogy a Kós-darab ősbemutatóján jelen lehessek — mondta Vá­sárhelyi János transsylvániai református püspök a Budai Nagy Antal első felvonása után. Az előcsarnok egyik sarkaiban beszélget­tem a transsylván reformátusok kiváló püs­pökével és szinte adódott részemről a kér­dés:-— Mit végzett Méltóságod Bucüreseiben? — Szívesen beszélek róla. Hirtelen ujaibb kérdést tettem fel: — És a Mákká i-ügyxől ? Közben 'berregett a csengő. Vásárhelyi Já­nos indult a nézőtérre, közben ennyit mon­dott: — Mindkettőről szerdán délután 5 órakor a hivatalban. KérfiieJes Bascaiyestíi^s uí A jelzett időben pontosan bekopogtam Vá- sárhelyi János püspöki hivatalába. — Pontos em;ber — mondta és nevetve nyújtott kezet. — A transsylván magyar közönséget na­gyon érdekli Méltóságod kéthetes Bucuresti-i utja és feszült érdeklődéssel várja a Makkai- clkk körül felhullámzott kérdésekben Méltó­ságod meglátását. — Nehéz kérdések — mondta a püspök — de ha már felvetette, nézzünk elébe és válaszoljuk meg őket. A lelkészek államsegélyének kérdése — Több fontos egyházi ügy elintézése vé­gett voltam Bucuresíiben február 14-től a hó végéig. Látogatásom főcélja: a költségvetések összeállításában ci lelké­szek államsegélyének méltányos rendezése. Ennek érdekében minden lehetőt megtettem. Ismeretes ugyanis', hogy aránytalanul kevés még a többi egyházak lelkészeinek fizetésé­hez viszonyítva is a református lelkészek ál­lamsegélye. Még a emuit évben Iamamdi kul­tuszminiszter elődjénél, Lapé dala miniszter­nél eljártam ez ügyben. A miniszter elismer­te és kilátásba is helyezte a sérelem orvos­lását. Voltam Gancicov pénzügyminiszternél, akinek ez ügyben szintén memorandumot nyújtottam át. Eljuttattam kérésemet Tata- rescu miniszterelnökhöz is, akivel személye­sen nem volt alkalmam találkozni, de benyújtottam kérésemet őfelségéhez is, kérve atyai támogatását. A bibíiaórák és vallásos összejön v etelek zavartalan megtartása Külön és ismételten tárgyalásokat folytat­tam a belügyminiszter úrral, hogy az egy­házi életünkben szükséges bibliaórákat val­lásos összejöveteleket és az egyházi ügyeket intéző gyűléseket a belügyminiszter ur enge­délyezze. Arra kértem a belügyminisztert, hogy általános rendelettel tegyen eleget a ké­résemnek, mert mindenünnen, egyházkerüle­temből fájdalmas panaszok érkeztek, hogy ezeknek a megtartása nehézségekbe ütközik. „Gyülekezeteket látogattam“ Február Í4Hén délelőtt a Bucuresti-i refor­mátus gyülekezetnek istentiszteletet, délután pedig előadást tartottam. Február 19-én meg­látogat tan a Bucuresti-i református iskolát, ugyanaz nap délután egy külvárosi összejö­vetelen vettem részt, ahol hibliamagyaráza- tot tartottam. Örömmel győződtem meg, hogy a Bucuresti-i gyülekezetekben nagyon szép lelki munkát végeznek. Február 20-án és 21-én Ploestibe utaztam, ahol református híveimet kerestem fel. Itt is­tentiszteletet és előadást tartotam. Közben Bucuresi-i és környéki tartózko­dásomat megszaikitva, február lő-ém Brasov- ba utaztam, ahol különböző iskolaügyeket intéztem el. Tisztelgő látogatások Minden délután részi vettem a szenátusi üléseken. Bemutatkozó látogatást tettem Cristea Miron palriarchánál, aki kitüntető szívélyességgel fogadott. Ezt a szívélyességet észleltem különben a szenátusban a többi főpapok részéről is, akik szívélyességgel és keresztényi testvériességgel fogadtak. Tisztel­gő látogatást tettem még Lapedatu szenátusi elnöknél és Csiszár római katolikus érseknél. — Nem tudom, hogy Méltóságod bokros elfoglaltsága mellett tudott-e arról a vitáról, amely Makkai Sándor ,,Nem lehel“ cirnü cikke körül lezajlott? — Igen, tudtam. — Lenne-e szives Méltóságod lapunk ha­sábjain ez ügyben állásfoglalását ismertetni? — Megigértem. Megteszem. »HsiicSíai SáedcfcT cilílíéJ Mellesen íéhr&é*i®iiél£l" Vásárhelyi János püspök íróasztala mellé ül. Egy darabig szótalan. Van alkalmam megrögziteni a képet, amit látok. Az Íróasz­talon könyvek, iratok, óra. Egy vázában friss fenyőgaly. A váza mellett hófehér Krisztus-szobor. A nap besüt, sugarai palás- tofcvetnék a püspökre. A napsugár palástja végigömlik az Íróasztalon, amelyen aranyos- sárgán nyúlik a magasba a Krisztus-szobor. Es Vásárhelyi János beszélni kezd: Az ügy személyi része — A Makkai Sándor cikkével kapcsolatos vitába beleszólani és e.kérdésre nézve véle­ményt mondani reám nézve valóban nehéz feladat, de úgy érzem, hogy azért a hozzám intézett kérdésre felelni komoly kötelessé­gem. Hogy eddig e kérdésiben nem nyilatkoz­tam, annak egyfelől, éppen a vita kiindulása alkalmával családi körünkben bekövetkezett gyász, Vásárhelyi Boldizsár nejének elhuny­ta, másfelől több napra terjedő és teljes fi­gyelmemet és munkerőmet igénybevevő Bu­cureşti-i hivatalos elfoglaltságom volt az oka. A felmerült vitában véleményemet kettős j irányban a következőkben foglalhatom ösz- I sze: Először is mélységes megdöbbenésemet I és őszinte fájdalmamat kell kifejeznem ami- i att, hogy Makkai Sándornak, úgy, amint ő i cikkében is hangsúlyozottan kifejezte, a min- : dermapi élet kérdéseitől és vonatkozásaitól teljesen kívülálló, a felvetett kérdést tisztán elvi szempontokból megvilágító cikke az ő személye ellen irányuló és az ő nemes egyé- f niségét, hűséges munkásságát súlyosan bántó ‘támadásnak tárgyává tétetett. Ez az, amit mélyen fájlalok és ez ellen, mint az. ő hűsé­ges munkatársa, testvére és' barátja, úgy ér­zem. hogy a leghatározottabban tiltakoznom kell. Én nem akarok a támadásra támadás1- sal'i felelni, különösen nem akarom az álfa­AURORA jó hírrel kél :> Aki a 13 OSZTALYSORSJATEKRA SORSJEGYET AZ gAUH0ü nagyárudától vásárol, sze­rencsés és gazdag lesz. AU ROR ma az a 'nagyáruda, ahová Ónra szerence szólitia Ig§||: mm lépjen be bizalommal Badásiz irodai Sanca ds C?ed*iComes \ S A. Clu', Piaţa Unirii 20 .jBHm lám tisztelt, szintén ősi református család­ból származó Szász Endrét megbántani, csak azt szögezem le, hogy nemcsak a magam ne­vében, de egész egyházunk neveiben a leg­határozottabban ki kell jelentenem, hogy cikkének Makkai Sándor személyére vonat­kozó minden megállapítását igazságtalannak tartjuk, hangsúlyozzuk, hogy mi a régi bi­zalommal és szeretettel viseltetünk Makkai Sándor kiválóan értékes személye iránt, meg- támadtatását a leghatározottabban visszauta­sítjuk, az el’en a legteljesebben tiltakozunk. Makkai lemondásának kérdésében egyhá­zunk illetékes testületéi Ismételten nyilatkoz­tak és kifejezésre juttatták, hogy megértő tisztelettel fogadják Makkai Sándor távozá­sának indokait, ünnepélyes formában mél­tatták Makkai püspöki szolgálatának elévül­hetetlen érdemeit, azért tudomásul kell azt vennie mindenkinek, hogy egyházunk élő öntudata határozottan tiltakozik az ellen, hogy bárki is az egykori püspök általunk tisztelettel körülvett személyét bántsa. A fajszeretetnek is van határa s ez az embers'zeretet Ami magát a kérdéses cikk lényegét illeti, arra vonatkozólag véleményemet a követke­zőkben foglalhatom össze: Úgy érzem, hogy Makkai Sándor cikkét teljesen félreértették és a vitát egészen más területre vitték át, mint amely terüle­ten mozgott a cikk akkor. amikor Makkai Sándor elvi fejtegetéseit, amelyek a világ- politikai helyzet és világpolitikai törekvé­sek összefoglaló szempontjainak mérlege­léséből keletkeztek, a mindennapi politikai élet és éppen a mi kisebbségi életünk na­pi kérdéseinek körébe vonták bele. Makikai Sándor cikkében nem erről volt szó. ít'1 ír íhiüin ’. II Xk.'íidÉ. j Makkai Sándor arra a nagy veszedelemre I mutatott reá, amely különösen a kisebbségi népekre nézve abból támad, ha a tnemzeli kizárólagosság és türelmetlenség elve aka­dálytalanul érvényesül, mert az a kisebb né­pek létezésének erkölcsi és anyagi feltételeit semmisíti meg. Én azt hiszem, hogy Makkai Sándor világos látással megállapított követ­keztetései Valóban olyanok, amelyek kell hogy komoly megfontolásra, igazsá­gának elismerésére indítsanak mindenkit, akj ezekkel a kérdésekkel a hivő keresz­tyén lélek felelősségének tudatával foglal­kozik. Mégis csőik úgy van és ennek megállapító i hatja, át Makkal Sándor fejtegetéseit s. hogy a faijszeretetnek is van határa és ez a határ az emberszeretet. Minden népn k van joga az élethez, de ez a jog egyik ré­szére sem kizárólagos. Mi lenne a világból, ha a nemzeti eszme korláttalan érvényesü­lése végül is odavezethetne, hogy az erő­sebb nemzetek addig tiporják, olvasszák be a kisebbeket, míg nem maradna a fő dön csak kettő és akkor Kálin .agyonverné Ábelt Én sem tudom igy elképzelni az ember ­ség jövőjét. Vallom, hogy Isten nem egy­más farkasává, hanem egymás testvérévé teremtette az embert. Vallom, hogy a népekre végzetes szerencsétlenséget je­lent az, ha a nacionalizmus szép és bi­zonyos határon belül jogos eszménye mellett következetesen elhanyagolják az emberszeretet, a krisztusi jóság ápolását, mert csak a kettőnek harmonikus együtt­működése lehet áldásos. Úgy érzem, hogy az egymás elnyomására törekvő nemzetek kétségbeejtően nagy té­vedésnek esnek áldozatául akkor, amikor egymás pusztításában, nem egymás szolgá­latában keresik boldogulásuk útját. A nemzeti élet kérdésében való helyes ál­lásfoglalásnak is egy próbája van, a szeretet. Aimi a szeretet tiszta próbáját kiállja, az helyes, annak érvényesítését követelhetjük, ami ezzel ellenkezik, attól el kell államink, ha akármennyi előnyt is igémé saját né­pünknek. A népünkért való munkára nézve is érvényes a krisztusi szeretetnek evangé­liumi aranysziabálya: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is ugy cselekedjetek azokkal, mert ez a törvény és a próféták. Lehet, hogy az az álláspont igen papos és nagyon egy­szerű, de hiába, valamely fundamentumra mégis csak kell építeni az emberiség, a nemzetek jövendő fejlődésének templomát s ez a fundamentum, akármennyit okosko­dunk, mégsem lehel más, csak a krisztusi szeretet. jüakkai nem téw le asrfék az u író?, amelyen eíindu Makkai Sándor cikkében éppen azt álla­pította meg, hogy a nemzeti eszme kizáró­lagos és minden más szempontot mellőző érvényesülése alapján nem lesz lehetséges az élet, elsősorban nem Lesz lehetséges a ki­sebb népek számára. Ő neon vont ki gyakor­lati következtetéseket ebből a szempont­ból. Ha következtetést vonunk ki, akkor szerintem nem az lesz a helyes következ­tetés, amit többen megállapítottak, hogy le kell mondanunk az életről, hanem ellen­kezőleg, éppen az a helyes következtetés, hogy a kisebb népeknek össze kell fogniok és keresniük keli a kibontakozó világáram- latok veszedelmei között erőik összefogá­sa, jogos törekvéseik kölcsönös, méltányos elismerése által saját létfeltételeik bizto­sításának útját. Ebben a viliágattekiimibesbem a román és ma­gyar nép nem hogy szemben állana egy­mással, hanem ellenkezőleg, a közös élet- érdek felismerése alapján egymás megérté­sére és egységes kibékítő összefogásra van utalva. A román nép nemes és nagy lelkei1 köziül is sokain felismerték már ezt a szük­ségszerűséget. Feljegyzéseim között őrzöm az egykori Blaj-d érseknek, a kitűnő Suciu- nak 1926-ban egy előtte megjelent újság­írónak. és köLtóafek, a néhiai Sipos Domo­kosnak tett nyilatkozatát: „Ha a politika ellentéteket támasztott a két nép között, csak egy kötelességet erezzünk: azt, hogy az ellentéteket miinél hamarább tüntessük el. Felejtsük el a kölcsönös sérelmeket, ke­ressük azokat a lehetőségeket, melyek ha­zánk javára közelebb visznek egymáshoz és ne feledjük egy pillanatra se, hogy egy a sorsunk, ezen a földön együtt keill élnünk és halnunk“. Én ezt a következtetést vo­nom ki Miakkai cikkéből. Én ugy érzem, hogy Makikai irodalmi munkássága, a Ma­gunk Revíziója, a mi népünk körében az adott helyzet tényleges feladataival számol­ni tudó közgondolkozást ebben az irányban igyekezett meg teremteni és legutóbb; cik­kében is, amikor az érvényesülő világten­denciák végső konzekvenciájára mutatót l rá, nemcsak nekünk, de az egész európai lelkiliisimeretnek figyelmét akarta felhívni arra, hogy elsősorban a kisebb népeknek kell tisztán látni ok, hogy az egyoldalú ki­zárólagosságra való törekvés elsősorban reá­juk, de az egész keresztyén európai kultú­rára végzetes veszedelmet jelent. Akik figyelmesen újból és újból átolvas­sák a Makkai Sándor cikkét, azok egyel fognak érteni velem abban, hogy helyeden ezek a kövotkeztebósek vonhatók ki az ö cikkéből és hogy' azért ö most sem tért le arról az útról, amelyen eddig járt. írásá­ban most is a keresztyén kultúra és az ő népe sorsán töprengő léleknek gondja és aggodalma nyilatkozott meg. A nyilatkozat elhangzott. Vásárhelyi Já­nos pár pillanatáig még mereven nézett ma­ga elé. Szeme a fenyőgalyna és az előtte föl egyenesedő Krisztus-szoborra tekintett. A beömlő napsugár már odébbterült, leslklott az asztalról. Csend volt, az asztali óra hal­kan ketyegett és ebben a nagy csendben újból visszaesendő!t Vásárhelyi János utolsó mondata: „Makkai most sem tért le arról az útról, amelyen eddig járt, mert iráni­ban most is a keresztyén kultúra és az ü népe sorsán töprengő léleknek sorsa és ag­godalma nyilatkozóit meg". Ahogy Vásárhelyi János transsylván i a püspök nyilatkozatából is ezt a töprengi» lelket és aggodalmat éreztem ki. (—}

Next

/
Thumbnails
Contents