Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-27 / 72. szám
2 ELLEN 7f>K I 9 3 7 m á r c I u n 2 7. Csendes beszélgetés az elmúlt 40 évéről egy mii vésszel, aki jogásznak indult és -színész lett- Sok örömöm, de rengeteg bánatom volt — mondta Tóth Elek, aki a „hírős “ került közénk, harminc évvel ezelőtt s itt maradt Április 6~án a „Cigányában jubilál a kiváló művész Tornyunkra sütött a nap (Híradás Brailából) Elevenen él emlékezetemben az a akii, amelyet az Ellenzék <, múltéul május 7-il.i számában közált egyházunkkal kapcsolat ban Akkor még ború alatt vallunk, olyan szül; volt kilátásunk horizont ja s az akkori híradás szavai, mondatai úgy repültek I ranssyluánia jelé, mini /eketetollu, sikohó madaruk Igazi üzenet uolt az és tudom, az otthoni szemek, amikor nézték azt a csapa, lat: nem maradtak szárazon, a nyelvek kötelei megoldódlak: szóvá tettek minket szegény szenvedő gyülekezetei, a lelkekben döntés történt mellettünk: érkeztek a pénzes utrrlványok, nőtt a segélyek összege és megindult itt az építő munka A ború lassan oszladozni kezdett és márciusra, husvét nagyhetére tornyunkra sütött a nap..* öntözők Húsvéti Illatszerek! Kölnivizek! Húsvéti tojás-illái- szerek l Nagy választékban? reklám árakban CLUJ, március 26. A színház előtt, a napsütésben áll Tóth illek, a transsylvániai színházi élet büsz- .esége, Isac Emillel. Beszélgetnek. Azt nondja Isac: Engedje meg kedves művész ur, logv mint Transsylvania és Bánát mü- észi inspektora, elsőnek gratuláljak 40 éves színészi jubileumához. Aztán hozzáteszi : És még valamit. De ezt nem az inspektor mondja, hanem a költő Ön színészi pályafutása alatt sohasem reprodukált, hanem mindig produkált. Igazi miivész, sok nagy élménnyel ajándékozta meg az embereket. Tóth Elek megköszöni a gratulációt. 40 éves múltat nem lehet titokban tartan Interjút kérek tőle Nem szívesen ad Ha önmagáról beszél — mondja olyan ez, mint az öndicséret. Különben talán ő az egyetlen ember, aki sohasem olvassa el a róla írott kritikát. Mikor ezt megemlítem, Isac a lejét csóválja s mosolyog: — Ne haragudjon — mondja — de ezt nem hiszem Öntudatos művész nem törődik a kritikával. De azért elolvassa. Búcsúzunk az inspektortól s a társalgóba megyünk. Tóth Elek cigarettázik és úgy beszél a múltról. Titokba szerette volna tartani ezt az évfordulót — nála szerényebb, a nyilvánosságtól elzárkó- zottabb művészt nem ismer senki, — de amint mondja, az évek kitudódnak. Most az egyszer nem tagadhatja meg az interjuadást. Hogy lett színész Tóth Elek, akinek művészete egyúttal az életét is jelenti. Aki szinte belebujik szerepei bőrébe, aki megnevettet, megkönnyeztet s elhitet idegen sorsokat és életeket Nem is lehetett más, mint szinész. így kezdődött: — A kecskeméti gimnáziumban én voltam a főszavaló. Nyolcadikos koromban az önképzőkör elnöke. Volt a városban egy úri műkedvelő kör, azok megtudták valahogy, hogy jól szavalok. Maguk közé hívtak. S én, aki az önkép- zőkörban drámai költeményeket s balladákat adtam elő — komikusa lettem a műkedvelő társulatnak. Talán azért, mert erre nem szivesen vállalkoznak a fiatalok .. . Jogász, közben akadémikus — S azután? — Beiratkoztam a budapesti egyetem jogi fakultására. A szüleim miatt, akiknek egyetlen gyerekük voltam. S közben a Sziniakadémiára jártam, ahova csak szülői beleegyezéssel vették fel a növendékeket. Mégis felvettek. Újházi, Bercsényi, Jászai Mari, Császár Imre voltak a tanáraim. — Nem volt szinész a családunkban. De nem tudtam színpad nélkül elképzelni az életemet. Sokat jelentett az is végleges elhatározásomhoz, hogy két vakációt nagynénémnél Bécsben töltöttem, ahol megismertem a Burgszinházat s az akkori nagy burgszinészeket: Levinskyt, Sonnentalt s a többieket. — Első szerződése hova szólt művész urnák? — Leszkav társulatához. Aradra. Na- turburs és lírai szerelmes voltam — én, aki szerelmese voltam a klasszikus szerepeknek. Legelső szerepem a Lili cimii operettben volt. Aztán Debrecenbe szerződtem. Alföldiek voltunk, Cegléden laktak a szüleim, kértek, szerződjem Kecskemétre, mert az közelebb van Ceglédhez. És hogy került művész ur Transylvániába? — A kecskeméti direktor összeveszett a városával s idejött. Nagyon szívesen jöttem vele, mert mint afféle alföldi fattyú, nem ismertem ezt a hegyes völ- gyes világot. Aztán ittmaradtam. Most harmincöt éve annak, hogv Oradeán és ebben a városban játszom felváltva. — Miben játszik legszívesebben?- Szeretem az intrikus szerepeket. Jágót Lucifert-- De hiszen csupa jóságos szerepet játszik mostanában. S égés; lénye erre teszi alkalmassá. Talán éppen ezért szeretem a másik végletet — mondja mosolyogva — mert ott igazán játszanom kell, egy tőlem távol álló lelket érzékeltetnem. De mostanában azért játszom talán ezeket a jó öreg bácsikat, mert azt mondják: öreg vagyok már, miért kínlódjak intrikus szerepekkel. — Nem, nem öreg, — mondom — mindig is fiatal marad Hogyne volnék öreg — szól — két gyermekem van s hála Istennek van egy unokám is De milyen az én unokámi Miben jubilál művész ur? — A Cigányban. Április hatodikán. — És most — mondom — valami emléket, valami epizódot kérek szépen az életéből. Megrázza a fejét. — Látja ez az, — feleli — amit nem mondok el, amiről nem beszélek. Hanem ezeket talán egyszer nyilvánosságra hozom. — Memoár? — Talán. Most kinéz a társalgó nyitott ablakán. Elgondolkozik, leveri cigarettája hamuját. — Sok örömöm és rengeteg fájdalmam volt ezek alatt az évek alatt. Ez volt, mást nem mondhatok Nem is mond mást a nyilvánosságnak. De munkája, művészete élő valóság, kincs és érték. És igaza van — csak a művészete az, ami igazán a nyilvánosságra tartozik. (M. L.) A német ifjúság a német hazáért BERLIN, március 26. A német nemzeti szociálista párt ifjúsági tagozatának vezetősége úgy döntött, hogy a tavasz folyamán Darre föld- müvelésügvi miniszter rendelkezésére bocsátja az ifjúsági munkacsoportokat. Az ifjúság részt akar venni a vetési munkálatokban, hogy a föld a nép táplálását biztosítsa. Né e? minlárn Franciaországban heti öt órában taniíják a tornát az elemi isko ákban PÁRIS, március 26. A francia kormány elhatározta, hogy az ifjúság testi nevelését törvénnyel szabályozza s Dezarnaulds államtitkárt bízta meg a 8—18 éves fiuk és leányok testi nevelésének irányításával Öt tor naóráí vezetnek be az elemi iskolákba. A középiskolákban a tornaórák számát szaporítják s orvos állapítja meg, hogy az ifjak milyen sport üzésére alkalmasak. Az uj törvény katonai célokat szolgál s a sorozás kedvezőbb eredményét biztosítja. Uj iskolaház Első fehér galamb, amelyet kiengedtek, mint Noé a bárkából, vigye el a hírét annak a lénynek, hogy az egyházkerület s kis gyülekezetek és egyesületek adományából áll ékesen a 10 méter hosszú, betonalapon nyugvó, törvények követelményének megfelelő. villannyal berendezett, cserépkályháuol felszerelt, összesen 80 000 lejt kóstáló uj is- kolalermünk. A munka vezetője Balázs Árpád református presbiter volt, aki teljesen önzetlenül, fiatal lendülettel járt el naponta a parochiá- ra_ hogy uj várat emeljen e messze főidőn a hitünknek, neylvünknek, művészetünknek. Építőmesterünk Kiss József volt, aki de- rekcbs, szép munkát végzett. Az egyházhözsé? története A második galamb hadd mondja el, hogy befejeztem az egyházközség történetének a megírását Belőle megelevenedik 10 fejezetben az egyházközség küzdelmes , 75 éves élele. A könyv reuideálás alatt van ebben a pH- tanaiban. A tiszta jövedelem nálunk iskola- berendezésre fordittatik. Román nyelvű fordítás Városunk bírója, egyik nyomdatulajdonos barátja közbenjárására, fölajánlotta részünkre, hogy ha az egyházközség történetének a magyar szövegét átültetjük román nyelvre, hajtandó a románnyelvü kiadás materiális költségeit fedezni a városi jövedelem kulturális alapjából. Ezt a fordítást igyekszünk elkészíteni, hogy mini propaganda és hitismertető, a román—magyar közeledést szolgáló irat, ez a tervbevett román kiadás is megjelenjen. Jubileumi ünnepé y A 75 éves jubileumi ünnepélyt szeptember hónapban fogjuk megtartani iskolaszenteléssel együtt, amely alkalomra Vásárhelyi János transsylvániai református püspök is eljön hozzánk, hogy a szentelés szolgálatát elvégezze és főpás-tori szavával uj erőt öntsön az elaléltakba. Az ünnepély műsorát részletesen fogjuk közölni. Addig azonban sokat kell még fáradoznunk, küzködnünk. Sok a hiányosság egyházunkban amit pótolni kellene, hogy méltó lehessen az ünnepély külsőkben is. Szép orgonánk rekedten szól, mint egy hüiéses leány. Ennek a- orvoslására kellene 20—25 ezer lej. hogy ne legyen kellemetlenség, hanem gyönyörűség az. ha az orgona megszólal. Nagy szükségünk a padok és székek hiánya. Minden összejövetelnél 3—400 lej kiadásunk vdn csak székekre, asztalokra. Ehhez is kelf 15—20 ezer lej. Templomunk külsőleg szép, de belül repedezik és hull a vakolata, jgy nem lehet jubilálni benne. Újra kellene festeni, hadd legyen olyan, amilyen régen volt. Benne a padok, szószék festése elszintelenedett, a térítők színüket veszítették, a szőnyeg elkopott, újat kivan. Segélykérés Az olvasó ne Hajtsa össze még a lapot. Lássa meg, hogy tornyunkra sütött a márciusi nap, fénye behatol épületeinkbe, mint szemeinken a lelkűnkbe. A világosság arra való, hogy megmutassa a tényállását a dől goknak. íme, itt egy kis regáti gyülekezet fölemelő ünnepélyre akar készülni, ahol jelen lesz a Főpásztor is, ahol uj fogadalmakat akar tenni a hívek közössége eljövendő uj 75 évre az egyház mellett s nincs hozzá kellő módja ekkorra külsőleg is, környezetében is megfelelővé tenni az ünnepélyt. .4 helyi hatóságok is résztvesznek az ünnepélyen. ügy írom az utolsó sort, mintha pakkot kérnék szüleimtől hazulról: kérek a brailai egyházközség részére segélyeket! Braila, 1937 március 24. Hegyi Mózes lelkész-
