Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)

1937-03-03 / 51. szám

1937 m Á rotm» 3.

Átütő sikerl

Zsúfolt ház közönsége ünnepelte Kós Károlyt, a Budai Nagy Antal Íróját és a színdarab előadóit

GLUJ, márciiüs 2.

(A tegnapi wap ünnepe volt ennek a városnak. Nemcsak a kisebbségi magyar színjátszásnak, de a színház láitog aló köizönuségpek is: Kós Károly „Budai;: Nagy An bak" dimii darabjának transsyl vániai ősbemutatója került sorra. Autók, autók után suhantak végig az utcákon és álltak meg a Davá'la-'Sziin- ház előtt. Az ősbemutatón jelen akart lenn;; mindenki, még az is, akinek csak kevés köz<e van a transsyl ván iai magyar színjátszáshoz. Részese, tanúja akart liemmd mindenki annak a feledhetetlen színházi estének, amelyen Budai Nagy Antal fájdalmas szép s .szomorúan tanulságos kora tárul elénk. Köszönjük ezt Kós Kárólynak. Köszönjük, hogy a darabot megliirta s megismertette velünk azt a kort, amelyikben any- nyi mélység volt. Köszönjük Bánif.fy Miklósnak, akinek művészi] érzéke, rátermettsége főrendezői készséggel a maga tökéletes korszerűségében hozta k;i a darah minden szépségét. Köszönjük a színészeknek, akik — akartak. És tudtak is. Köszönjük Rajnay Sándornak és Kudelias Károlyinak, akik Kós Károly utasitása] szerint korhű és művészi díszleteket varázsoltak a szemünk elé. De köszönjük az ősbemutató közönségének azt a meleg rajongást, azt a határtailan niagy szeretetett amellyel a darabot fogadta. Ez a rajongás és ez a nagy szeretet Kosnak épp úgy, mint a művészi] ellő adásnak — egyformán kijárt.

A darab kritikája

(iS) A Davt La-színháznak és országrészünk .színművészetének nagy estélye volt tegnap. Gondos és lelkes előkészületek után eljátszották itt Kós Károly zordon szinjátékát, Budai Nagy Antalit, amellyel országrészünk dráma-körét megnyitották Budapestei!, mint alhogy városunkban ezt Tamási paraszitjáté- kával cselekedtek. A bemutató iránt rend- kivüái érdeklődés nyilvánult meg. Érthetően. Külső és belső okokból.

A. darab a magyar fővárosban páratlan irodalmi és sajtósikert aratott, amellyel egy darabig megtámasztott a közönség-silkeír is. ^Lelkesülten beszélték és Írták, hogy Kós .Károly darabja, ez ia nemes transsylván irodaim; alkotás a tiszta és áh/Jtatos művészet terméke, méltán: képviselheti sokáig a trans- •sylván letkületet és szellemet,. Két bástyáról hivatása igy, hogy segítse élébhalálküz- delmében az eszméletlen magyar irodalmi drámát, melyet a gyáriparosok, a zugiirászat anyagi és szeli lem] elhatalmasodása öldököl, most is látjuk az eltol vaj! ások és más botrány köziepett. Dicsérték a darab fölépítését, az alakok élettel való tehségét, a történeti levegő havasi édességéit, a társadalmi célzatot, amelybe a mi időnk egész magyar- iságának és külön a kisebbségi néptöredékek baljai vegyülnek. Tebszietit a különös, a kemény, érdes, fukar és mély értelmű nyelv, amely Móricz Zságmond példájára és hatására népies különségekikie! és ösztönös átfor- ■mázásOkkal a régiességnek és korszerűségnek nem ugyan tárgyilagos valóját, hanem jól emlékeztető látszatát sugall j a. És az első pillanatokban zavar nélkül tetszett a bá- tonság és nyíltság, amellyel' a történelem zivataraiban bár elmerült, de mindig tanulságos egyház-újításnak, a kelyhes mozgalomnak érthető jelentkezését és nemes szándékait föltárta, az örök társadalmi nyomorúság oldalán pedig nj^ílt szót emelt. Majidhogy elhaíllgalJták hibáit is az első füst és korom nélküli szikrázó lelkesedésben. Nem is baj, ha meglátszik az elsőszülött miajjamszerefcete, ha e nagy hegymászásban a gyakorlatlanság néha megbotlik és jelentékeny fogyatkozás 1‘esz belőle? Az elején például a néprajzot festő szenvedély. Végig a szerelem bizonytalan és tétovázó csordogál ásu, ami a nő ismeret hiányát sejtteHí. Később pedig az epikus erős érvényesülése, aki a legfontosabb dolgokat nem szemlélteti, hanem elmeséli, mint a nagy bábolnai diadalt. Hallottuk hogy a töprengő hős tétova, tragikus alak ugyan, de nem drámai jelenség, nem intézője, hanem puszta eszköze az eseményeknek és befolyásoknak. Hol a tömeg, a nép — kérdezték egyesek. De szeretettel. Eleinte még ia történeti anyaggal való merész bánás se tűnt föl: nem beszélünk itt a kronológiai hibáról, elég volna beszélni arról, hogy talán a szociális célzat eltakarása céljából a vaillásuji- tási tragikum került előtérbe, pedig a kely- h esség és Tamás-Bálit Int biblia fordítása Moldvába szorult és a hősit nem egyedüli: a kor és ezt képviselő ellenséges erő tör] ösz- sze, mint a valóságban, hanem a kaland, a saját embereinek félreértése s a maii kor keserűségének, eredménytelenségének, személyi csalódásainak beszövése is. Nem vet- . ték rossz néven a drámai sodrás rmeg-meg- torpadását se. A komorságöt, a zordságot, sivárságot, át nem tetsző sötétséget, csüüag- talanságot, az egyhuron való játszást, az élet némi derűjének, végzet árnyékai közé lis lopakodó tábor] vidámságnak, a paraszt és katonai furfangnak a hiányát. Vértanú könyvek, a végzetes eszméik szakadatlan uralmát.

Csak aztán jöttek az ármányok és tőrvetéseik. Nira beszélte, hogy a fekete és

csempész dráma egyik dicső példánya,, „János“ kezdett vállalkozni vele és fölébe nőni. Miikor az ítélet kész volt és végleges. Az elismerő művészet tövében nemigen találtak virágokat, költői szépségeket. Eöl- hangzott a henye vád a szándékos és cél- zatos törtónethamiisitásról. Kós Károly szemére vetették, hogy a katolikus vallást és egyházi rendet gyűlölködve állította sötét és gonosz árnyékba, nem lát másít, mint auitodatát, hJitnyomozót, dézsmát, esküsze- gést. A történethamisitással vádolok azonban maguk is hamlJsiltoibfcak, alulikor a magyar kelyhes mozgalom rövid és oéItalian kezdeményezésébe a huszitizmusra és táborinkra kent szörnyű bűnöket is beképzelték Megvádolták a szerzőt, hogy aiz asz- tálygyülölet szikráit vetette a nyugtalan néptömeg közé. Pedllg a Budai /Nagy Antal miagyar és román kismeimets- és jöbbágy- lázadásiának sokkal keserűbb és szomorúbb képe volt a valóságban és csakugyan elég o*k volt a tiz transsyl vámra)] zendülésre, amely alapot vetett a székely Dózsa György óriási forradalmának. Ezen a pontom természetesen felkiáltott ellenkező szenvedély is. Kifogást emeltek, hogy éppen a felkelés szociális jellege nem domborodott ki, Budái Nagy Antal nem annyira forradalmár, mint [inkább álmodozó lett a színpadon, túlságosan jóhiszemű, mert hived raijtütő álnoksággal segítették elé az urakkal valló megegyezést, visizomt őt magát a három nemzet kápolnai uniója szószegéssel és orozva semmisíthette meg. Az eszmei és világmézlebi vádak ellen Kós épp lapunk hasábjain védte meg magát meggyőző, férfias és tárgyi tudás tekintetében kifogástalan vallomással. Az első napok feltétlen hódolata, majd az ünnepromitófc erőlködése azonban joggal és egyaránt fölcsilgázita közönségünk érdeklődését. Nem a mű iránit, amelyet könyv alakban legnagyobbrésze már előbb ismert, hanem ,a dráma: szimj; léte és az előadás hatása iránt. Hogyan is fognak hangzani a honi akusztikában egyházi, társadalmi és transsyl.ván szólamai? Ahol keletkeztek és ahol mindig zengenek? És hogy fognak „festeni“ e zord, borzasztó és örök alakok ,aki;k végeiemzésében „mi“ vagyunk, legalább is bizonyos mértékig, a múltban nyomozva és fölismerve? Az iró transsyl- ván és kalotaszegi, konok és őszinte szaka- dárszellem-ü: lelke mélyén sokait őriz a Budafok társadalmi el égül ellenségéből. Ez csak vonzó itt is? Ne felejjtsük el Kós Károly személyiségét. Külső és belső habitusának érdekességével, sőt különösségével. Aztán számunkra inkább mérvadó,, mint bárki másra, hogy a transsylván dráma-kör ez a

Újból be izonyulg hogy a

darabja micsoda indító erőit jelent és nekiülik micsoda különálló érteiket. A nagy megértő barát, a végleteikig kitartó földi, a segíteni szerelő művész társ és a színpad mesterségéhez tökéletesen értő Bánf.fy Miklós rendezői szerepe is vonzott. Szóval minden és mindenki, ami szorosan reánk és akii hozzánk tartozik, ennek a darabnak a trams- sylván táját, l evegőjét, l elkét, szel lemét, sorsát, célját a mulMbam és jelemben azonos egiész lényegét kifejezi és képviseld.

A darabot eljátszották és a darab a megérdemelt nagy isiikért aratta. Nem célunk itt ismertetni, miután annyian és annyiszor ismertették. És nem szándékunk bírálatot mondani. Mindent elmondottak, bizonyára túlozva is. Itt és ott, minden táborban és állomáson. Mi csak a végleges értékelés előtt megerősítjük, hogy a tiszta írói szándék és tiszta művészet valóban tagadhatatlan. Felépítése, jellemzése, kifejezése a dráma formáihoz, a tárgy természetéhez és az iró képességeihez, meg szándékaihoz mérve alkalmasint nem is lehetett más, mint a mi lett. Ezért nagy érdemei és nagy fogyatkozásai közvetlen színezetűek: egyként önkéntelenek és természetesek. Azokat nem lőhetett már fokozni, ezeket nem lehetett lefokozni az átdolgozás és rendezés munkája közt. Úgy kell vennünk, , mint ahogy van. De bizonyos, bogy Kós Károly többet nyújtott, mint amit első szülöttjétől joggal vártunk, hiszen a majoreszkokat minden szülői lehetőség cél- baveszi, de vele legtöbbször meg is rontja. Homályosan dereng bennünk, hogy ha Kós legyőzi magában az építőt és az elbeszélőt, aki hatalmas darabokkal, a nagy fény és a nagy árnyék rusztikájával dolgozik, bizonyára még jelentősebb drámát fog alkotni. Faragni és életre lehelni. De már ezt a darabot ás mintha irodalomtörténeti sugárzás fogná körül, habár szelíd túlzás, a szűz tiszta törekvés, Iranssylván származék és jelleg, az érdemes személy iránt való fölíhevülés idézte most a Bánk bán emlékezetét. Ami azonban egy pillanatra sem rendítette meg Kós Károly tudatos ön bírálatát, ezt az igazi férfimódon se álszerény, se hivalgó állásfoglalást. Az esetekben valami édesen gyermekded és megvesztegetően kezdetleges is van és ez elbájol. Valósággal a színpad és drámairodalom szakszerű ismerete nélkül, a magányból, a tehetség önkéntelen fölfedezésével majdnem mint kész drámairó és színi hatás mérnöke tudott jönni. Kedves kalandorként. Mert ne feledjük el, hogy a Budai Nagy Antal nemcsak a belső, hanem a szánd hatás szempontjából is elsőrendű mü és eleven drámai párbeszéd sejtteti velünk, hogy

MEGTISZTUL,

a pattanások eltűnnek...

ha ügyel arra, hogy azok okozója : a rendetlen bélmüködés megszűnjön. Nem lehet pattanásokat, foltokat egyszerű kozmetikai kezeléssel megszüntetni, legfeljebb ideig-óráig eltakarni. De ha ARTIN dragéet szed, ezt a kiváló hashajtót, úgy bélmüködése rendes, szabályozott lesz, szervezetéből eltávolitatnak azok a mérgek, amelyek a pattanásokat, foltokat okozzák.

Tiszta arcbőr ARTIN dmgés * ja,

Írója tulajdonkép éppoly drámai, mint epikai tehetség.

Van még miért örvendenünk Kós Károly örömének: irodalmi érdeken túl, súlyos társadalmi és politikai érdekeken felül, erkölcsi kincstárának gazdagodásán tisztaság, komolyság, áhitat, férfiasság most már úgy csap le reánk, mint a magasból jövő légáramlat, amely megborzongat, de kiszellőztet és valósággal kisöpör testből és lélekből gonoszát, beteget, föléltet. Eddig is megmondta őszintén véleményét, megkockáztatva, hogy vallási, történelmi 'és társadalmi szemléletét elfogultnak és egyoldalúnak mondják. De most szilárdan és tisztultan tette. Ha észszerüség és valóság, szeretet megkeményiti művészetét, több szívdobogást hallunk, mint eddig. Dugva, ott, ahol kell érvényesül a szív is, hat az érzés, amely olykor-olykor költői szólamot, költői jelenetet varázsol elébe. Amikor a krisztusi kenyeret 'és bort dramatizálja, amikor Transsylvania (végzetét és értelmét üzi-veri, akkor történelmi és biblikus magasságba száll. Ez nemcsak darab, hanem eszme is. Itt a tegnap megújuló holnapnak készüli, amelyben keresztény szeretet és a szociális igazság nagyobb érvényre kerülhet. Kós darabját meg kell nézni és Kós müvét el kell olvasni. Mely nemcsak a múltból merített. hanem belemarkolt a jelenbe és alaposan megrázza a lelkünket. Mint minden tragédia, ez is bukás, de minden tragédia egy élet felé jelez. Az életnek folytonossága, célja, terve van, de csak a nemes, nagy eszmék irányában.

Az előadás

Az előadás mintaszerű volt. A színészek erejük legjavát vetették latba és a kitűnő rendezés — Bánffy teljesítménye — még en- nlél is többet kibányászott belőlük. A díszletek és az elsőrendű szereplőik jelmezei Kós Károly tervei és kiválasztása szerint művésziek, a kort és tájt tökéllyel kifejezik. így a darab „maradéktalanul“ érvényesült és elképzelés szerint hatott. Szem és fül igen sok szépet ivott föl. Játék ás rendezés elérte célját. A lélegzetszegő feszültség, az olykor szinte vad sodrás, az állandóan villamos és borús levegő félelmes volt és lefogta véglegesen a figyelmet és érdeket. Az erősebb világrend győzelme is érthető valóság igy, A komor egyhangúkat, a fénytelein és csiHagtn- lan tragikum az egyéné és tömegé, amit csak néprajzi elemek, viták és harcok tüzei sziBarna loiâriă é Honért

I sorsjegyei a legszerencsésebbek, mert a

6.100.000 LE3ES NYEREMÉNY

Még ma vegyen a márc. 15-én kezdődő 13. osz- tálysoisjáték I. húzására sorsjegyet.Cluji képviselet

Elleniék könyvoszíálya, P. Unirii.

Tel. 109. Vidékre azonnal küldünk sorsjegyet!

a 27911. számú fősorsjeggyel megint a mi ko!- lekíuránkból került ki!! — A nyeremények EGÉSZ TÖMEGE KERÜLT KI a

Banco Eoni ă de Centert

szerencsés sorsjegyei közül. Szerencséjét csak úgy biztosíthatja, ha nálunk vásárolja sorsjegyét

nesitettek meg olykor, a nyelv érc-zenéje — akárcsak a fúvós hangszereké — még az álló, irodalmi csináltságu és fölösleges jelenetekre is átárasztott valami életes delejt. Inkább a vallási, mint a politikai jelenetek, ■inkább a tömeges, mint bensőséges vészek sikerülték. Legnagyobb hatása és szépsége volt az I. felvonásnak, főleg „az utolsó vacsora“ jelenetnek.,

A címszerepet Nagy István játszotta döntő sikerrel. Férfias és magyar figurája, mely köré magyar és protestáns levegő sűrűsödött, meglepő szép és nemes volt. Az igazi megszállott és kelyhes, a .jó vértanú lélek, az egyszer elírni ő, a játék rokonszenves egyszerűsége legalább mindezt kifejezte. Csak a nagy hanggal nem győzte a szenvedélyes részeket, ami talán helyén/ is volt, mert a hős vezéri egyénisége csak későm derült ki valójában, miikor töprengésekből szabadulva cselekedni kényszerül. Nagyon tetszett Tompa, az öreg Bese, Borovszky „Bálint papja“. Gyöngélkedáse se rontotta le pompás beszédét és alakítása benső igazságát. Értékes munka ez. Kovács György rokonszenves és jó tiszt, Tóth Elek hatásos apát, Gróf megfelelő vajda. Meglepett a két operettszinész: Jenei és Deésy sikerült drámai szereplése. Kós Dodó szép, vonzó, szeretettel teli volt Kisanma szerepében- Melegséget és szint hozott e vak tragédiába. Meglepett a vendég- szerető Simon, aki a gyilkos katonát játszotta szenvedélyes erővel, hatásosan. De a többi játékos is mind helyén volt, mind derekasan dolgozott. A zsúfolt, zenekari és pótszékes ház lelkes hangulatba került. Talán soha ennyi taps és kihívás nem volt itt. Kós Károlyt számtalanszor idézték a vasfüggöny ajtajába is. Kedvesen, derűsen, természetesen, otthonosan mozog már a „boldog és diadalmas szerző“ szerepében.