Ellenzék, 1937. március (58. évfolyam, 50-74. szám)
1937-03-14 / 61. szám
to ELLEN ZßK 19 3 7 március 14. Vasárra írja : ZAGON I DEZSŐ I VISSZHANG Két héttel e/.elott ezen u helyen meleg pár sorral köszöntöttem azt az egynéhány fiatal testvéremet, amelyik otthagyva az egyetem auláját, kilépett az é'ethe. Amit leirtani, rég1 m gfekiidte a telkemet. Kellett már, hogy megmomljam. Őszintén. E.s tisztán. Meg is mondtam. Azon ba o m in tiultam elhallgatni azt az. égető kérdést sem. amelyik rágott: ... . . és aztán mi lesz*. Mi lesz velük, akik boldog arcéul és hittel ma kiléptek a kapna? Megremegelt bennem a kérdés, az „és aztán'* s ez a remegés végigfutott a papíron s kivetodött mindénk elé, aki gondolkodni tud. A kérdés végig villú in lőtt heimrni és villanása nduleritodütt mindenki asztalára, aki szintén remegve félte, ml lesz ezután...? S kaptam a válaszokat. Egyre-másra. A kiáltásom visszhangra éledt. S nílndeiiik megértő, de egyben eras is volt. Ki» a sok válasz kö/.iil egyet vettem ki. Kzt, Érdekes az irás. leli van hittel. Meg gazsággal. Meg rajongással. Szél pedig ez az irás ekképpen: „Kgv erős. határozott, hizlaló kézszori- tás fogadott, miikor elhagytuk a« egyetemet s — egyelőre bár tájékozódni — kinéztünk az éléibe. Ez a kézszoritás egy kérdést is hozott, amelyet már régen láttunk, éreztük, hogy el fog jönni, és mégis most eikomolyociu-nlk ti).'«, tanácstalanul és egy kissé megijedve egymásra és a sok siető dolgozó emberre, akiket nem ismerünk: az életre. Vége a diákéletnek, az egyetemi tanulmányoknak és halljuk felénk csendülni saját szorongó, rejtett kérdésünket: „És aztán?“ Mi lesz ezután? Merre indulunk? Vagy ei tudunk-e egyáltalán indulni? Egyenes, határozott, csaknem kiábrándító volt a kérdés, mert egy baráti kéz- szorjtással jött, nem kiábrándítani akart, hanem beleölelni egy nagy közösségbe, Transsylvaniába, a transsylván életbe. Hiszen nemcsak a mi kérdésünk ez. Kit nem kínoz ma TVanssy Iván iában ez a gondolat? Ki tudija, hogy mit hoz a holnap? KI nézhet nyugodtan, aggódó kérdések nélkül a jövőbe? Senki'. Nem a mi külön sorsunk, az általános bizonytalanság szava fogadott, mikor kiléptünk az életbe. Az „és aztán“ mögött nemcsak a mi kis életünknek kérdése, de mindannyiunk jövője vajúdik. Ha a kérdést igy, egész fontosságában látjuk meg, egyszerre elmúlik céltalanságunk és bizonytalanságunk érzése, megszabadulunk legkínosabb,lleggyötröbb kérdésünktől, amely egyetemi hall Iga tó korunkban sokszor szánté megbénított, mert nem mindig tudtunk rá felelni. Most tudunk s igy nem fém többé előttünk a „miért?“ De — nem is olyan régen még — megáiét közöttünk a munka, arcunkra kiült a teljes tehetetlenség érzJejte s abbahagytuk a tanulásit, ha valaki nekünk szegezte a kérdést: miért tanultak? Miiért mindez a munka, kinlód'áls, erőlködés? S miért is végezzünk, ha nincs ránk szükség? Miért iparkodjunk ki az idegen életbe, ha nem vár /ránk ott senki? Miért szerezzünk szaktudást, ha úgy sem fogjuk hasznát venni? Ilyenkor sokszor fietettük a könyvet és sőkan letelték végleg. Nem is tudjuk, hogy hová lettek. Csak néhányról tudunk, akik közel állottak hozzánk, akiknek az elmaradása vagy eltérése feltűnt. Egy számi an szakos — nagyon jó mérnök lett volna belőle — mechanikus lett. Egy jogász csak kovácsságig vitte, egy harmad,k, szintén jogász, akinek talán diplomata álmai voltak, egy balkáni expresszen lett pincér, kettőt az ideggyógyintézet nyelt ei. De hosszú lenne a sor, ha mi/ndíe/nlkit felsorolnánk. Hiszen nem is törődhettünk sokat velük. Csak tudomásul vettük, hogy eggyel ismét kevesebben vagyunk, de szo- mcíikodni felettük nem volt időnk. Nem nézhettünk hátra, mert előre kellett haladnunk s meg kellett látnunk valamit, A reuma ggégglfflafó Legbiztnsabban a betegség kezdeténél. Fájdalmak fellépésénél használjunk tehát meleg iszapborogatásokat. Legjobb az otthoni kezelés pöstyéni „GAMMA“ iszapkompresszel, ezzel az orvosilag k- pró'oá’t természetes gyógyeszközzel. Vezérképviselet: Drogrom S. A, (Adm, Del. Mag. Pharm. L. Singer) Timisoara, Piaţa Tepes Vodă 1. ami az életünket lehetővé tegye s aimak értelmet adjon. Mi igy fedeztük fel Transsylvaniái. Önzésből. Nem mint ideáll tekintettük, akiért rajongjunk, akiért esetileg feláldozzuk magunkat Mi élűi akartunk s Transsylvania nekünk édesanya volt, aki életei és erőt adott. Azt adta meg, ami leginkább hiányzott az életünkből: a hitleit. Kényszeritetl, hogy bízzunk az éleiben. Ha addig semmiben nem bíztunk is, azt d kellett hinnünk, hogy itt másfélmillió magyar él már évszázadok óta. Amikon' kerestünk valamit, ami reményt adjon, meg kellett látnunk Traussylvániát, történelmét, jelen helyzetét, embereit, \ áfásait és nemzeteit, hogy megérthessük a kis egységek épeiének lehetőségét. A mi transsylvánizmu- sunik nem Transsyfvárnáért való élést jelentett, hanem azt a hitet, hogy ebben a sokféleségben mi is élhetünk. És aztáu? Változott azután a felfogásunk ezzel az édesanyai Transsylvaniával szemben? Igen. Most már nemcsak várunk. Most szerelmik meghálálni azt az. erőt, amit egyetemi éveink alatt belénksu- gárzolt. Nem vezetésről ábrándozunk. A nagy álmoktól elszoktunk. Csak azl várjuk a magyar társadalomtól, hogy fogadjon 1r\ Hogy azt a kézszorihist, amivel Zágoni Dezső fogadott minket, igazán érezze Hogy fogadjon el miniket közlegényeknek. helyesebben közönséges munkásoknak a trfliiss’ilvún jövendő felépítésénél'. Az életünket uii is azzal a gondolattal kezdtük meg, hogy népünknek vezetői leszünk Azóta megtanultuk, hogy először talán nagyon sokáig vezetettek kell hogy legyünk. De éppen mert nem parancsolni, hanem engedelmeskedni akarunk, vezetést várunk Ezt a vezetésvárást, ami a mai fiatalság nagy részének közös gondolata, sokan az. ifjúság erőtlenségének, szellemi önállótlanságáuuk tekintik. Azt hiszem, nincs igazuk azoknak, akik igy gondolkoznak. Talán inkább erőérzetet, tettvágyat jelent. Lehet, hogy nem gondolkozunk eleget. Nincsenek kialakult ideológiáink, de legalább törekvéseinknél hiányoznak az egymással ellentétes, egymást megbénító ideológiák is. Építeni akarunk mi is. Nincsenek terveink, elképzeléseink, csak erőnk és hitünk. De azt látjuk, hogy Transsylvánia még nincs elkészülve az építésre, itt nincs még tágba, csak agyag, a mész még ége- tellen s megmászhatatlan hegyeket alkot. Mi a vezetőt, az épitöl várjuk, aki tervei kés/.it és kijelöli a tégláknak a helyét. De mit tehetne míg itt a nagy építő, ahol még minden csak homok és szikla. Lassú, alázatos és szint«1 reménytelen munka vár itt még, téglá'vá égetni az anyagot, mal- terré alakítani a homokot és mészkösz.ik- lát s öntudatos közösséggé a transsylván — Jó feleség nem lehel kékharisnya! — mennydörögte felém a múltkoriban egy régimódi, vidéki barátom, aki már vagy egy órája méltatlankodott afelett, hogy beszélgetés közben azt az „elhamarkodott“ igazságot vágtam a fejéhez: ■— A tanult nő sokkal jobb élettárs, mint a műveletlen! — Jó feleség lehet, jó gazdasszony, lehet kardos asszony, — dohogta dühös ellenfelem, — sőt lehet természetes eszű, nyelves és hirtelen haragú is, de tudálékos asszony semmiesetre sem lehet. A férj huzza a hétköznapok igáját, de amikor hazatér az édes otthonba, mást I kivan, mint művészettörténeti előadást. Kíván édes csókot, szelíd szavakat és jó- kedélyü, szeretetteljes gyöngédséget a vacsoraasztalnál, amelynek hófehér abroszára ízes ételek kerülnek és puhabélü házikenyér. A férj azt sem veszi rossz néven, ha a feleség kedvesen elpörleke- dik vele, hogy ugyan már miért dolgozik annyit édes uram és a férj boldog, ha az ő gyönge és gyönyörű asszonya, mikor ő egy-egy fontos ügy bölcs elintézéséről tart előadást, áhítattal néz rá és igy sóhajt: — Milyen okos is maga, de jó, hogy magára bíztam az életemet! — Nono! — vágtam közbe hitetlenül. — Ez talán már mégis kissé sok a jóÍ bóll — Még csak nem is elég, nemhogy sokl — dörrent rám a barátom. — Mert a férj a fent felsorolt pillanatokban tökéletesen megtalálja a házasélet gyönyörűségét, a jó és hü élettárs minden báját és gyöngédségét, ellenben riadtan I hallgatná a kozmás borjupaprikás mellett a következő kérdést: Mondja kérem, I mi a lélek? — Ezt a kérdést tanult nő soha nem tenné fel, — replikáztam erélyesen, mire barátom újabb rohamra indult. — Miért ne tenné fel9 — kérdezte tajtékozva. Talán azért nem, mert tudja, hogy mi a lélek? Dadogni kezdtem, miután a kérdés elevenbe vágott, mire a vidéki megátalkodott uj erőre kapva folytatta érvelését: — Az efajta és hasonló kérdésekről — folytatta dühösen — a magunkfajta műveletlen betyár csak azt állapíthatná meg, ami számára rendkívül kellemetlen, azt tudniillik, hogy a felesége fölényben van fölötte, hogy elmésebb, tanultabb, mint ő s elfáradna attól, hoyy állandóan „en garde“-ban kell állania, nehogy az asszony lefűzze. Az is feltétlenül derogálna neki, hogy rövidesen megkapná — ismerve a társaság éles nyelvét az „okos asszony buta férje“ hivatalos eimet és boldoylalan lenne és elkeseredett, megalázott papueshös. A o tessék, hát idáig jutottunk a vitában. Hol itt az igazság? Mert szerintem — pardon, ha tévedek — ma már, hála a gondviselésnek, mást is kíván a férj a feleségétől, mint jó konyhát, tiszta inget és alulról feltekintő hódolatot. A tanult nő jobb élettárs, mert már ifjúkorában eldobta magától azokat az asszonyi gyöngédségeket, amelyek a házaséletben annyi kellemetlenséget szereznek a férjnek. A tanult nő nem unatkozik, nem pletykálkodik, nem veszekedik, nem cicomázza magát, nincsenek családi affairjei, nem dobja ki naponta a szakácsnéját és nem vész ösz- sze az anyósával. .4 veleszületett asszonyi gyöngédséggel a tanult nőben finom intelligencia párosul, ő nemcsak azt keresi a férfiben, amit a csak jó gazdasz- szony, vagy a kardos asszony, ő többet és mást kíván tőle, de ezzel szemben többet és mást is ad neki, mint amaz. A tanult nő ismeri az életet az iskola- falon és a báltermen túl is, mert már mielőtt férjhez ment volna, ott, ahol a tudást mérik, közelről látta az életet. Egyetemen, szemináriumokban, a bon- coló-teremben, a könyvtárakban, otthon az egyszerű penzió-szobában, komoly könyvek fölé hajolva kinyílt és megélesedett a szeme. Ezzel az éles szemmel nézi a férfit és ha ráakad a párjára: megérzi csalhatatlanul, hogy ez az igazi a sok közül. A tanult nőt nem érheti csalódás, mert nem őt választják, de ő választ. És annak, akit kiválaszt, éppen ezért ő soha nem váll hátik fárasztóvá, unalmassá és éppen ezért módosítanunk is kell az előbbi igazságot. Igen, a tanult nő jobb élettórs De miért? Mert jobb élettársat tud választani magának. Egyébként szeretettel üdvözöllek! MINDEN ZENEMŰ, bárhol jelent tnsg, legolcsóbban, leggyorsabban az Ellenzék zens- műosztálya utján, Cluj, Piaţa Unirii szerezhető be. A TANULT NO Irta: ENDRÖD1 BÉLA I tömegeket lla majd lesz közvélemény akkor talán lehet majd «piteai. Addig ideológiák nélkül i/i, gyűjthetjuk az anyagot Ez a munka azonban rnár a diákévek alatt meg kell hogy induljon. Mar olt meg kell érezniük a leendő magyar ügyvédek nők, orvosoknak, papoknak és tanárok mák, hogy összetartoznak hogy eggyé keil lenniük, nemcsak azért, mert mindannyi an egyetemi hallgatók, hanem azért, mert mindannyian Transsylvánia szülöttei. S «-/ ■az érzés oly erős kell hogy legyen hogy összekötő kapocsként éljen tovább a diploma megszerzése utáni Uenyérgondok ko /ölt is. Ha ez bekövetkezik, ha vallási faji kapcsolatokon túl érezzük, hogy ösz- .szetart még valami, ez. a — a maga teljességében uralkodó nemzeti jelleget nem ismerő néhány vármegye, akkor megtörtént a transsylván csoda. Akkor ott fogjuk találni magunk között a másik két nemzet fiait is. Hiszen Truns- dryilvánia nekik is hazájuk, nekik is édesanyjuk. Csakhogy ennek az édesanyának eddig hűtlen gyermekei voltak. Tramssylváni'a, ez a sajátos lelkiségü földrajzi fogalom fog-e vájjon valaha ál (alánosán, valami többet, valami me'egeb- bet jelenteni, mint egy ország 23 vármegyéjét? Legalább azok számára, okik benne élnek, akik itt születtek? Vájjon ez az. évszázadok óta mindig csak adó anya önző lesz-e valaha? Fogja-e tűrni a végtelenségig, hogy legjobb fiai nek.j hátat fordítsanak? Vájjon az évszázadok óta szere- tetiiket másra pazarló fiuk vissza térnek-e anyjukhoz, megértik e végre, hogy hol van a helyük? Hinnünk kell ezt és hinni akarjuk. Es kérjük, hogy ne ábrándítsanak ki ebből a hitünkből. Ez remény ós erő nekünk s megvalósulása lenne a legfőbb jó, a beteljesülés. Kell hogy kívánjuk ezt, hogy a munkának célja legyen, mert a céltalan küzdelem erőtlen. .Akarnunk kell, mert csak az győzheit, aki győzni akar. Az elérhető eredményre is kell gondolnunk, anélkül, hogy ábrándoznánk, mert csak az akar igazán győzni, aki a lehetséges eredményt is tudja, tehát a győzelmet eredménye szerint is értékeli. Balogh László. Kedves Balogh László! És ti mmdunnyiau kedves fiatal testvéreim, akikben visszhangja támadt annak, amit én két héttel ezelőtt Írtam, köszönöm, hogy megértettetek. A szó csak akkor igaz, ha megértik. Úgy látom Igazat mondtam, amikor felvetettem a kérdést: „És aztán?“ ügy látom e két szó s a köré font mondatok ezerszer igazak voltak, mert ezerszer verődtek vissza. Tőled Balogh László épp úgy, mint a többiektől. Köszönöm ezt az őszinteséget. Köszönöm okos észrevételeiteket és örülök tiszta meglátásaitoknak. Nem tévedtem. Tudtam, hogy számíthatunk rátok abban a szép, szinte isteni munkában. amely itt, ezen a szent földön, a mi drága Transsylvaniánkban megindul. Köszönöm neked Balogh László, hogy a gondolatot végiggondoltad. Te hiszel a gondolat fenségességében. Ahogy én is. És velem és veled annyi sok ezer. Én hiszem az időt. amikor műiden gyűlölet ft lh ön át becsillan hitünk egéből a napsugár. Én hiszem azt, hogy a humánum — humánum marad és ennek a földnek három népe egy szép nap egymás személye néz. Őszintén. Megbánással. És tisztán. S megfogják egymás kezét. Testvériesen. És soh- sem eresztik többé el. Én most is hiszem. Most is, amikor a „6 5 é s 7 5 ‘ hírével van teli a levegő. Transsylvánia adta az 1671-es országgyü lést. Ez a föld termelte ki azt az embert, aki a könyvek könyvét a maga nyelvén adta oda a románságnak. Ebben a földben valami határtalan, elpusztíthatatlan őserő van. amely nem engedi elveszni azokat, akik hisznek benne. Ahogy én is bízom benne. És Te is hiszel benne Balogh László. És annyi sokunk hiszünk a transsylván gondolat erejében és igazságában. S majd ez az igazság adja meg a választ a kérdésre is: „És aztán?“ Keresilrellvénif-lexiiton Irta Gáti Károly. Az általános műveltség valódi kincsestára 63 lej Lepagenál, Cluj. Kérjen ingyen ujdonságjegyzéket. Agilis szervező üzletszerzői 1 keres fizetés, napidij, vasúti bérlet ésjualékkal Ardea! részére: Asigurarea Rom. Bucureşti, Str. bssm Ion Ghicall.sz. mmum f „ fi ^fi fi i jr tisztítása legszebb I'HICT Â S Ä lava szí riaiiak testese,és legolcsóbb aHAL-ban. Moldovei 15. Telefon 180 Hívásra szórnia! snegyisni
