Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-09 / 32. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 AM 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ckij, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: P;ata Unirii 9. szám. — Telefonszim: 109. — Levélcím: Citij, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART HA MIKLÓS E'őfizetérí árak: havonta 70, negyedévre 21c, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra.: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokká csak a portókülönbözettel öbb. LVIII. ÉVFOLYAM, 3 2. SZÁM. KEDD 1937 FEBRUÁR 9. Londonban R'bbnnirop és Halifax, Monte-Ca dóban Eden és Beck tárgyalnak egymással Kap-e gyarmatokat Németország? Irgalmas angol várakozás a német gyarmati követelésekkel szemben.“ Angol gyarmati engedmények európai német kötelezettségek vállalásáért. — Népszövetség és gyarmatok Holnap nyúlják ái a nemei követeléseket Londonban A külpolitikai érdeklődés továbbra is a német gyarmati követelések köré összpontosul. melyekről holnap, vagy holnapután fog Ribbentrop londoni német nagykövet felvilágosítást adni lord Hali- fax-nek, Eden külügyminiszter helyettesének. Eden maga ezalatt Monte-Carlo- ban üdül, ahol nem marad észrevétlenül, hogy ugyanabban a szállodában szállt meg, amelyben pár nap óta Beck lengyel külügyminiszter is lakik. Kézenfekvőnek látszik tehát a következtetés, hogy a két külügyminiszter már az országaik között utóbbi időben kialakult barátságos viszonyra való tekintettel és üdülési pihenő közben is megbeszélést fog egymással folytatni. Londonban ezalatt meglehetős izgalommal várják a német gyarmati követeléseket, melyekkel szemben egyelőre a sajtóban is bizonyos szélcsend alakult ki. A brit közvélemény tisztába akar jönni, hogy mit kíván Németország ezen a téren, mely mindenekelőtt Anglia áldozatkészségét érinti. Egységes közhangulat azonban a gyarmati engedményekre vonatkozólag még nem alakult ki. A dolgot ma már nem is annyira területi engedményképen, mint inkább stratégiai szempontból nézik. Az egykori német gyarmatok nagyrészt Afrika olyan partvidékeire esnek, melyek előtt valamilyen háborús zavar miatt a földközitengeri ut használhatatlanná válnék. Ebben az esetben pedig az Angliában most már szinte erősen előtérbe jutó katonai felfogás szerint, az afrikai partokon felállítható német bu- várhajó-állomások katasztrofális követ- kezményüek lehelnek az angol érdekekre. Teljesen visszautasító álláspontról a német gyarmati követelések tekintetében mégsem lehet beszélni. Sok jel arra vall, hogy az angol kormány, bizonyos ellenszolgáltatásokkal szemben, hajlandó erről a kérdésről beszélni, de angol részről a súlypont ezekre az ellenszolgáltatásokra esik. Nagy-Britannia e felfogás szerint, kész lenne figyelembe venni Németország gyarmati igényeit azzal a feltétellel, hogy a kötendő megegyezés az európai helyzet szilárd szabályozásának része kell legyen, melyben Németország, határozott kötelezettségeket vállalva, szintén kiveszi a maga részét. Az európai szabályozás pedig a Népszövetség keretében történne, melynek ezután Hoare haditengerészeti miniszter pár nap előtti indítványa szerint megadnák a lehetőséget arra, hogy szükség esetén megtorlásokkal is élhessen. Ez a politika tehát kapcsolatot akar teremteni a németeknek adandó gyarmati engedmények és Németországnak egy hatékony Nérszövetségbe való visszalépése között, amivel szemben a szükséges áldozatok politikáját vállalhatná a londoni kormány az angol közvéleménnyel szemben is. Ha viszont ez a politika nem sikerül, akkor az angol kormány, külügyminisztere szabadságának letelte után alighanem visszahelyezkedik arra az álláspontra, mely a gyarmati engedményekkel szemben Eden első kategorikus válaszában nyilvánult meg. A német külpolitika, mely ragaszkodik ahhoz, hogy az Angliával való barátságot ápolja és erősítse, követelései érvényesítésében most ezért igen nehéz játék előtt áll. A londoni lapok diplomáciai levelezőinek jelentése szerint bizonyosra vehető, hogy Ribentrop nagykövet részletesen kidolgozott tervvel fogja tárgyalásait megkezdeni. A terveket magábanfoglaló emlékiratot, ugyané hirek szerint, nemcsak Angliának fogja a német külügyi képviselet átnyújtani, hanem mindazoknak az államoknak is, melyek volt német gyarmatok felett mandátumot gyakorolnak. Tehát Angliának, a délafrikai domíniumnak, Ausztráliának, Uj-Zéland- nak, Franciaországnak, Belgiumnak és Japánnak. Döntő szerepe a kérdésben, mindenesetre a brit birodalomnak van, melynek helyzetét az is nehezíti, hogy döntését nem hozhatja meg tisztán a londoni központ érdekei szerint, hanem tekintetbe kell vennie három domíniumának véleményét is, amelyek eddig minden ilyen engedménynek a leghatározottabban ellene szegültek. A Reuter illetékes helyről nyert értesülése szerint különben Ribbentrop báró kedden, vagy szerdán kezdi meg tárgyalásait Halifax lorddal. A Reuter úgy tudja, hogy Ribbentrop részletes felvilágositásokat fog adni Hitler beszédének bizonyos részeiről, amivel szemben viszont fel fogja tenni azt a kérdést is, hogy miben áll Anglia álláspontja. PÁR1S, február 8. Eden angol külügyminiszter tegnap feleségével együtt Monte Carloba érkezett. Ugyanabban a szállodában vettek ki lakosztályt, amelyben jelenleg Beck lengyel külügyminiszter is lakik. Mint Londonból jelentik, Lord Halifax, az Eden helyettesítésével megbízott főpecsétör, kedden fogadja Hitler követét, Ribbentrop bárót, akivel a német gyarmatigényeket fogja megvitatni. LONDON, február 8. A Sunday Dispatch így ir: Nagybritanmie kész lenne figyelembe venni Németország gyarmati igényeit azzal a feltétellel, hogy a kötendő megegyezés olyan európai rendszabályozás része legyen, melyből Németország is ténylegesen kiveszi rés ’ét. BELGRAD, A Samupraua cimü lap vezércikkben foglalkozik Sztojadinovics szombati beszédével és azt hangoztatja, hogy semmilyen további kommentárra nincs szüksége a miniszterelnök jelentőségteljes szavainak. Sztojadinovics a legméltóbban képviseli a nemzeti felfogást és a békés politikát szolgálja, amely mindenben megfelel népünk kívánságának^ Jugoszlávia eszményének. Népgyülésen válaszol Maniu Bei lilén Isiván gróf karácsonyi cikkére CLUJ. február 8 Maniu Gyula volt kormányelnök szombaton este a városba érkezett. A politikai élet berkeiben nyomban megindultak a találgatások. Ismeretes ugyanis, hogy a nemzeti- parasztpárt egykori elnöke hőnapok óta visszavonult minden nyilvános szerepléstől, sőt azt is bejelentette, hogy nem vesz részt a parlament utolsó ülésszakának tárgyalásain sem. Ezzel a viszonylagos szélcsenddel párhuzamosan a nemzeti-parasztpárt ó- krá! ysagbeli szárnya érintkezésbe llépett Vajda Sándorral. Armand Calinescu volt az első látogató, aki megbízatása értelmében azt kérdezte, vájjon a román front elnöke milyen feltételek moilett lérne vissza a pártba? Vaida azonban, akit már előzőleg tájékoztattak a tervezett beszélgetésekről, poli- t kai sakkhuzást gyanított s éppen ezért nem állt kötélnek. Calinescuékat az a szempont vezette, hogy a Va’da-tárgya’ások majd észretéritik Maniu hivc.it s igy a Badacin-i remete végeredményben mégis beadja a derekát. A haditerv nem sikerült s éppen Vai- dán hiúsult meg, aki nem óhajtott belemenni az ilyen kulisszamögötti játékokba. Ilyen előzmények után természetesen nagy’ érdeklődéssel tekintettek Maniu útja elé. A volt miniszterelnököt Boi’a professzor lakásán számos elvbarát ja kereste fel, ak kkel hosszasan elbeszélgetett A tanácskozásokról azonban semmi nem szivárgott ki. Vasárnap délelőtt ellátogattunk Maniu, illetve Boila professzor lakására. Uturknak csak egy kifejezett célja volt: a Bethlen István cikke. Néhány nappal ez- e'őtt ugyanis az egyik Oradea-i szerkesztőség azt a választ kapta, hogy Maniu nem ad interjút. A fc jelentés érdekes magyarázatokra adott alkalmat. Pontosan négy évvel ez- 1 előtt Maniu volt az, aki a két állam összefogásának a szükségességét hangoztatta a Dunamedence kérdésének rendezésével kapcsolatosan. A párt efső miniszterelnöke részletes tervet dolgozott ki a dunai államok helyzetéről, amit eljuttatott a római, londoni és párisi külügyi hivatalokba is, Barátai azt áiltják, hogy Tardieu ismert javaslata azonos Maniu elgondolásaival. Ebben a tanulmányban részletesen kifejti Románia és Magyarország viszonyát is. Azóta a román politikai élet vezetőit is osztályozták „jó“ és „rossz“ románoknak. Ebben a légkörben viszont elhallgattak a politikusok és a magyar kérdésről csak azok beszélhettek, akik támadták. Vaida voilt az egyedüli, aki karácsony előtt és újévkor szőnyegre hozta a kérdést, rámutatva a két állam érdekközösségéire. Most tehát, amikor a régebbi óhajok Bethlen cikkében konkretizálódtak, mindenki kíváncsian várta Maniu állásfoglalását. Boila Romulus dr. fogad. — Az elnök ur, sajnos, még nem ismeri a kérdés anyagát. így a Pesti Naplóban megjelent cikk kiegészíti a milánói előadást, amit viszont nem olvasott. Másrészről érdekelné az idáig elhangzott többi román nyilatkozat Is. Egy óra múlva aztán visszatértünk a nagy horderejű probléma egész anyagával. Román és magyar lapokkal, kommentárokkal, stb. Majd fellhívtuk a f gyeimét arra, hogy Bethlen István milánói előadása olvasható a „Nouvelße Revue de Hangrie“ legutóbbi számában. Beszélgetés közben megpillantjuk a magyar külpolitikai francia nyelvű folyóiratot a kérdéses előadással. Az anyag tehát megvan, lássuk a nyilatkozatot. Este hét órára kell visszatérnünk. Ugyancsak Róíla Romulus közli a választ:-— Maniu Őexcellenciája köszöni, hogy rendelkezésére bocsátotta az egész anyagot, ami nélkül hozzá sem lehet szólni ehhez a kérdéshez. Azt üzeni, hogy Bethlen István gróf elgondolásainak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonit. A kérdést azonban alaposan át két! vizsgálni és tanulmányozni. Rövidesen megtalálja a lehetőségét annak, hogy' véleményt nyílvánítson. Eddig tart az üzenet, amit kiégészithetüuk néhány érdekes adattal. Románia a Magyar- országhoz való viszonyát a kisantant keretein belül és a másik két állaimnál egyetemben akarta szabályozni. Annál is inkább, mivel a bárom utódállam szövetségét éppen a magyar kérdés hozta létre. Most azonban latját, hogy Budapest és Belgrad között lénye gesen enyhült a légkör, Prága szílntén rendezni akarja a kisebbségi kérdést. Az ügyet nem összefogva, hanem külün-hülön intézik, így’ Románia is más álláspontra kel! helyezkedjék. Ugyanakkor nagy érdeklődé* nyilvánul meg az iránt, hogy vájjon Belgrad és Prága milyen álláspontot tanúsított? Maniu népgyülésen fog érdemileg válaszoló. Elvileg nincs kifogása a közvetlen tárgyalások ellen. Azt akarja, hogy7 nézeteit belevigye a köztudatba és a célt a tömegek támogassák. A múlt vasárnap a Actio Patriotica al elnöke, Metes Stefan volt államtitkár a/. Alba-lulin-i határozatok kisebbségi pontjainak felmondását követelte. Valósz- uüleg szembehelyezkedik ezzel a felfogással, mer; azonosítja magát Pop Ghitaval, aki cz,i mondotta: „Aki tagadja Trianont, az megtagadja Alba-Iulia-t*‘. Demeter Béla.
