Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-07 / 31. szám
ELLENZÉK —inimi... 1937 február 7. Egy, a sok közül Emlékezés, egy lró halálára Irta: CSIÜY LAJOS ■■I i la néha-néha a temetőbe járok, V költő 'irj.it csak árnyéknak látom, £< idézem: Lelket fagyasztó látvány, mit [kísértesz? Ki mondja meg, hogy itt melyik a bünösebb...? A vendégló külön szobájának egyik sarok asztalánál, egyedül és leeörten üldögélt az Író. Foszladozó, leJxetetlenszinü mü vésznyakkendője, akárcsak agy rruagábaroskadt, lobogó leruperamencum zsugoroslo.il, keskeny köhögés melilén. bágyadt, semmitmondó szemekkel nézett saját megtagadott világába, melyben az ő örökös szinjátékát, az iroda om és művészet csillogó tüzel, nva semmi más, mint nadrágjának fityegő rojtja: szimbolizálták. Ahogy elnézett munden és mindenki fölött, a min- den-mindegy unó tságival, úgy nézett, mint ■a hómezőkön láncra!űzött ember karaván,, akác előtt egy ijesztő nagy Ibizonytalansággal áll az el .évesztett élet és a magúikba dolgozott halál, mim a szikrázó akarásokkail :eli, de eredménytelen és vergődő élet eredménye. Szerencsét len és boldogtalannak érezte ma. gát. Ilyenkor aztán elég volt három-négy pohár bor, hogy álomvilága a képzőit bit tel és szeretette'; lobbanjon lángra, hogy a régi Lírai témák, vagy a romantika ragyogó, de már keserű izével marcangolja magát, akárcsak egy 'tragikusan szép nő, aki múltjában semmi mást, csak fiatalságát siratja. Borús hangulata egyik végletből a másikba csapott. Lelki egyensúlyát veszítve, a lejtőn állott, ahol már nincsen megállás. Az aszúira hanyatlott borzas nagy feje, mint egy felturkált srhant borította szomorú éleiét, amelynek kezdésére ezek a jelszavaik: — hír, dicsőség, elismerés — voltak felírva. Most is ezdkről álmodott. Arról az időről, amikor alig húszéves korában már az egyik legnagyobb napilap riportere. A dohányfüstös, m.ndég zümmögő és csilingelő szerkesztőség az ő temploma, ahol a kapkodó és ideg romboló munkánál, csak a benne izzó erő és vágy nagyobb, mely ad- kuvást nem tűrő módon törtet egy terhes és sokszinü álarcot viselő élet felé. Szenzációik keresésében utolérhetetlen. Csak egy szikra kell, mint vadászkutyának a .puska szaga, hogy amúgy is túlfűtött ambíciója lángot fogjon. Sokszinü fantáziája riportjaiban robban, melyeket a kiváncsi olvasó tömeg szinte keres. Voltaik komoHy, értékes murtkáti, melyek az uj“ság keretein kívül is megértésre baláFak. Novelláit, verseit, politikai fejtegetéseit szívesen olvassák. Egy háromfelvonásos drámáját, mint szenzációt emlegetik, hogy ugyanakkor megkezdeti regényének alakjaival töíltse éjszakáit. Köziben Balzacot, Sakes- pearet és Zolát olvassa. Anatoleval vitatkozik, Vokaire és Rodinnal birkózva, Naposom Waterloonál la Glorie látja. Túlfűtött, szinte félelmes elképzelésekből ■táplálkozva, emberfölötti szándékkal halad a zcditő horizontok falé, hogy eltaláljon a nagy semmiségben, a minden széptől megfosztott leplezetlen világba, a mába. A sivár hónapos szobák, a lés vendéglők egyszerű kosztjai nem izgatják. Lelki és szel- zni felfedezéseiből is táp álkozik, aki ha még jókedvű is tudna lenni, ő volna a világ . -boldogabb embere. Al-g lépik a férfi- ■ lorba s már nemcsak tank, irányig és vezet, de kritizál i!s. Mint a jó művész, aki hangulatának megfe’élőén rapszódikus, de véleményeiben megbízhatóan találó iis. Nagy és kős színészek, irók, művészek, félnek véleményétől Az élet mindennapos tükrének visszaverő fénye, aki hűen mutatja azt a képet, amely belemerészkedett nézni. Véleménye nehéz, de érthető is, akárcsak Brahms muzsikája, vagy .pedig rideg és megszégyenítő, ha azt mondja: másvalakinek jó; áll, de magához r em illák. M-nden munkájában, müvében, an Hasában Ildikének egy-egy darabkáját adja. Lángoló szeretettel éli bele magát hivatása teljesítésébe s imádattal hajtja meg fejét irodalma szent ólára előtt. És ahogy mindezek szép sorjában vonulnak el lelfeiszemei előtt, tovább álmodik. Rózsasz mi végtelenségekben be nem teljesült vágyak és a még mindég kisértő reménységekről. Elviharzott éleiének sok-sok rí' ,íkéről, üres. de szivbemarkoló színekről í, zé-foszlott, kápráztató semmikről és illúziókról. Romantikus tarkas ágokról, melyek Vizében csak a lélek él, a trat belepusztul. így jöttek sorra az emlékeik, mint pompás, ezer sz/inben cs illogó Karnevál. Megbukott remények csalfa igére:okkel tolit illúziók, remélt, de vesztett bodogiság. És végül... a minden férfi sorsa, vagy tragédiája, a nő. Úgy jött, min,; egy fertőző bacilus, amely aztán gyógyiilhatatlanul rombolt és ölt. Ez a v.sszaemlékezés még most dts kegyetlenül szúrt az iró mellében. Leplező:lenül, tájdal más nyögéssel kapta fel fejét, mint egy örvény szélére lépő vándor, akinek nics sok mit keresni ezen a szomorú világon, azért még is marad. Életének ezen végzetes idejét nyitói,; szemmel, de már a temető árnyékából .álja. Az asszony színésznő volt és ünnepelt pr madonna. Vámpír, aki ördögi löleményes- <»éggel érzékeltet e gonoszságán, játékul mindég a férfik választva, hogy vad szerv mével gyújtsa .lángra azt, akit később a legnagyobb hidegvérüséggel tudott elldobni magától. így léte szeretője egy érzékileg túlfűtött asszony-ál atnak, a nőstények abból a fajtájából, akik csak ,,ma“ élnek, a holnap gyönyörei nem számárának. Az iró bolondos lelkének minden szépségével szerette a nőt, aki ha ma el is taszította magától, holnap már vissza is csalogatta. Ha védekezni próbált szeszélyei eLlen, újabb rafinériával kötötte magához. A férfi, szerelmében elvaku t gyermek let:, miig az asszony erős és számító volt. Két szemében a pokol minden tüze lángolt és úgy tudott kacagni, hogy a legfanyarabb ember is vele kacagott, Aze mondták, maga az élet. Azonban, hiányzott belőle az élet és halált összekötő boldogság és szomorúság. Az élet- harmóniának azok a nyugodt színei, amelyek ismeretlen sugarakból fonódva kellene világítsanak homlokaink körül. Mindezeket; tudta és érezte fs az iró, de meg volt babonázva. Megbabonázva a nemi- ösztön hatalmának egy különös értékelése szerint, ami mellett, érzés világának minden más színét veszítve, sötétségben élt. De néha-néha .fel is eszméit szegény. Egy ilyen alkalommal, ágyában hörgő mellel, eszméletlenül rálátták. Szándékát az ej jeli szekrényén talált fehér por is bizonyította. Megmentették. Mikor jobban lett, az asszony újra kacagott. Kis tragédiája..,. Csrnált és átélt ő már súlyosabb dolgokat is. Egy szép napon azonban rémülettel látta az író, hogy egyedül maradt. Nyomasztó érzés volt. Valami olyan, amikor a földre szálló köd nyomja meg a mellet, de (ami ha elmúlik, jobban is leszünk. így volt az írónál 'is, csak már későn. Beteg, nagy beteg volt szegény. Betege egy halálosan szép és kínzó szerelemnek, egy eszeveszett, elpocsékolt életnek, melyben egyedül ő volt a vesztes. Remény és vigasz nélkül tekintett a sötét jövőbe. Min: fuldokló a szalmaszál után, úgy kapott ő is a bor és alkohol után, hogy ez a rni- morvilág legyen utolsó múzsájaként a legutolsó szerep. Ebben kereste lelki tisztulásait, öntudatlan kábulatából a világosságot, a feledést. Sze gény, álmodó bolond, aki áldozata lett egy ösztön hatalmának, a hús és vér, az asszony! teşit, hazug varázsának, mely ha lassan is. de biztosan vezette a háláiba. % Athenaeum kiadása. - Ára kötve 182. fűzve 132 lej az Eíienzéh kenyyosztáhában Cluj, Piaţa Unirii Nr. 9. TÉLI FÁK Irta: SZABÓ LŐRINC Hegynek vitt az erdei ut. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj, mint vén agy vértelen eszméi, úgy levetkezett és nem maradt belőle, csak a csontváztiszta szerkezet. Tél volt és csönd, még semmi hó, az esti köd gyűlt és oszolt. Az elmúlt nyárnak a halott jelen csak kisértete volt s az élt, a mult, mikor arany sípot fújtak itt a rigók, a zöld nyár, melynek hűlt helyén most füstként szürkült a bozót. Kisértet voltam én is a felboncolt és kipreparált erdőben: szinte csontomig éreztem a csupasz halált. — Fa vagyok én is, ágbogas csontváz! — és éreztem a gúzst s hogy az idő hogy marja le rólam is a lombot, a húst Soká és mozdulatlanéi álltam ott a dermedezö csöndben ... És lepattant egy ág és megmoccant a temető. Fölnéztem: — No menjünk ... — De most rámfogta ezer fekete vasvilláját és körű Iái It a halott vázak erdeje. — Nono! — ráztam fel magamat és megindultam és mire elértem az első házakat, átjárt az élet melege, de tovább is, egész utón láttam még, hogy a ködön át felém döfködtek fekete szarvaikkal a téli fák. iUulüü a 10 la.es Szí. Kókas csornai. Örömliîp a fájóslábuaknak I A bécsi v, udvari gyógyszertár, jelenleg állami gyógyszertár (Bundcsapotlieke) által a tudomány mai állásának megfelelően tökéletesített és oxigénnel telített Szt. Hókus lábeó ÍO lejes osomagolásbau megjelent. — JE£lég volt a szenvedésből!! Ma este egy Jó lábfQrdö maréknyi valódi Rókus-sóval. Azonnali megkönnyebbülés. A fájdalmakat mintha elvágták volna. A Szt. Rókus lábsó uj lábakat csinál ! A duzzadások lelohadnak, a tyúkszemek annyira megpuhulnak, hogy kézzel eltávoliíhatók. IülmulDa* a íaiások, életerő Járja át az égé z testet, állhat vagy járkálhat órákig a legkisebb megerőltetés né,'Alii, hordhat egy számn ál kisebb cipőt. A legelhanyagoltabb lábak Is tökéletesen rendbe jönnek. Kapható minden szaküzletben. — Forgalomba hozza: KOZSNYaI gyógyszertár, Arad. — Alaplttatott: 1824.
