Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-28 / 49. szám

to EL LEN ZfiK 1937 Február Iff. tu l-'iuk! Lányok! Ho/.&íUkk s/jól ok most, lluz/átuk, ak k ott álltok a/ egyetemen legjobb ruhátokba öltözve feszes „vi­gyáz/‘“-a Húsba, hogy dip'ouuilokai átvegye tok, hogy felavassanak benneteket orvos i;ak_ ügyvédnek. Nektek írom ezt a pár sort draga magyar fiatal testvéreim. Nektek: l iota Éva, Kristóf Sai*«lta, GrosseU Anna, Balogh Las/lo, I'ilep Sándor, Koinlray tirrö, Komlray János, Simon Károly, Székely /ol­tón és Szilagyi József. KiiUiu-kii/.ön (Ss együtt­véve. líMmeteket üdvözöllek szivein ni oden melegével s azokat, ak k még nyomotokba jönnek. Ott állok lélekben veletek. Gyönyörködöm kipirult iU'eoftdtban, csillogó szemet t kbcn. Együtt érzem veletek a győzelem érzését: eljutottatok a kezdethez! Kezeitekben van a diploma. Most már mehettek, jussotok van kimenni az életbe. Amelyikre jó pár éve készültök és vártok. Könnyes szemmel néz­lek benneteket — s tudok, akarok cgyütt- örülni veletek. De ... De engedjétek meg, hogy az öröm röpke pillanata után is ott álljak mellettetek. OH legyek veletek, amikor elmúlj a mámor s belétek döbben a kérdés: — ... és aztán? ... Engedjétek meg. hogy bátor tól), csende­sen megfogjam a kezeteket. Testvérként, így, mint aki tudja, hogy mi van e mögött a bét szó mögött: — ... és aztán? ... Engem ennek a két szónak a felismeré­sére megtanított az élet. Különösen az el­múlt busz év, amelyik mindegy ikében ször­nyű valóság lett, hogy' a végzett fiatalság elé mindjobban odameredt a kérdés: „Mi lesz ezután? Lesz-e állás? Lesz^e kenyér? Lesz-e munka? Lesz-e továbbfejlődés?-* A in; nemzedékünk ezt annak idején nem érezte. Mi jól tudtuk, hogy amikor végzünk, állás, kenyér, munka, fejlődési lehetőség vár bennünket. Mi biztosak voltunk, hogy a dip­loma valóban szükséges papL darab, mely nemcsak feljogosít, de kenyérbe is juttat. Azóta azonban nagyot váütozotí minden a világon. Azóta megváltozott minden. Mi sem természetes, minthogy a f atalság ős életútja is elgöröngy ösödött. A gazdasági és erkölcsi válság gránátjai járhatatlanokká tették ezt az utat. S évrol-évre mind nehe­zebben járható lett ez az ut — s mind re- ménytvesztőbbé vált a fiatalság. És mind gyakrabban hangzott fel a lel­kekben a fájdalmas kérdés: — ... és aztán? ... Ahogy most is a tíz magyar fiatad Ön és leány lelkében. — ... és aztán? ... S ebben a két szóban benne találjuk mindazt a mérhetetlen fájdalmat, de szemre­hányást is, amit csak a vak nem lát, ha ránéz az egyetemekről és főiskolákról kike rült fiatal nemzedék tagjaira. Milyen szomorú, hogy annyi sok sziükesz- tendő után, elérkezik — ha egy napra is — a beteljesülés boldog farsangi ünnepe, a dip­loma megszerzésének ragyogó órája, hogy utána mindjárt elkövetkezzék a hosszú és szigorú böjt!?! Kedves fiatal testvéreim! Fiuk! Lányok! Akik ott álltok — még kipirult arccal — diplomátokat boldogan magatokhoz szorít­va, de már szemetek rémülete elárulja, hogy arra gondoltok: — ... és aztán? ... = Aztán mi lesz? Ma lesz, ha kiléptek az aulából? Ha lejöttök az egyetem lépcsőn? La hátat fordittok annak az épületnek, melyben — gomi terhesen bár, de — a ta­il ás lázától átfiitve dolgoztatok a célért: a diplomáért? Mi lesz most? Most, amikor él- ilí’t k mindent s magatok előtt látjártok a • így semmit?! Ti tizek s a későbbiek, a százak, az ezrek, akikben felcsendült és felcsendül a jövőben a kérdés: — ... és aztán?... — engedjétek meg, hogy ott álljunk mindig — és elinduláskor megfogjuk a kezeteket. Hogy érezzétek: raj­tatok kívül] van valaki, aki hozzátok tartó- / k, aki szántén nehezen járja az életútját, de járja. Van valaki, aki tudta, ismerte a farsangi időket, de ismeri és birja a magyar böjtöket is. Van valaki, aki tanáccsal szol­gálhat, aki figyelmeztet benneteket. Figyel­meztet a bajokra, de a kötelességekre Is. A bajokat majd meglátjátok az élet folyá­sakor, de a kötelességekre már most indu­láskor fel kell hivnunk a figyelmű tek. Fink! Lányok! Tudnotok kell legelőször is azt, hogy bármilyen nehéz is ííesz az ut, amelyen most elindultok, bänneimyh-e is fá­radságos, de nem vezethet másfelé! itt kell maradnotok! Itt, Ezen a földön! Ahol eddig éltetek. Amely föld embereit megismertétek s amely emberekkel — kiaek-k-nek a maga nyelvén beszéltetek. Ili kell maradnotok. .Még ak­kor is, ha másutt jobb sorsotok lenne! Még akkor [s, ha másutt kaláccsal kínálnak és vetett aggyal várnak. Tudnotok kell, érc/nctek kell, hogy való­ban él, zug, viharzik egy hatalmas és törté­nelmi idők távlatában született gondolat: a tianssy 1 váiii/imis gondolata, amely különb, sz.t ld>, iga/nhh minden más gondoláinál. Ez a tran.ssylváni/.musi gondolat kell, hogy itt tartson benneteket. Itt, ahol már nagyou megfegyutkőztuok. Ahol szükség van min­den testvérünkre. Különösképei» pedig szük­ség van rcátok, akik tökéletes nyelvi és lelki felkészültséggel bírjátok az élet küzdelmé­vel járó harc minden nehézségét. Tehát Itt maradni! És m e g ni a r a d n i ! Megmaradni annak, aminek születtetek. Megmaradni abban a vallásban, amelyben imádtátok a magatok, a mindannyuink Iste­nét. Nem eltánlorodni az élet zivatarában attól az Istentől, amelyik isidig is erőt adott nektek, hogy tanuljatok, hogy tudjatok. Megmaradni nekünk, köztünk, értünk. Megmaradni abban a nem zettest ben, amely ivek tagjai örökké a becsület útját járták és akarják járni ezentúl is. Megmaradni abban a fajbeli közösségivel!, amelyhez a sző let ese­teknél fogja is tartoztok. Megmaradni nyelvben is annak, akik vagytok: megmaradni magyaroknak. Érzés­ben, gondolkodásban, nyíltságban. Mert meg kell tudnotok, hogy7 soha senki nem becsülte azt, aki meg tudta tagadni val­lását. fajtáját, nyelvét. Ma s^m becsüli az ilyen embert senki. És tudjátok meg fiuk, lányok, bogy bár­mennyire is nehéz lesz az elkövekezcndő életetek, bárhová is vet a sors benneteket, itkiívdenütt lehet, sőt kell építeni! Építeni azon a képletes épületen, amit | úgy hívnak, hogy „kisebbségi élet “. Lehet, I hogy ebben az építő munkában eleinte csu- i jván, hogy ugymondjum „napszámosul unka“ ! vár reátok. Ne Ivánjátivk. Büszkék legyetek erne its. Ncsm a munka minemüsége, de az elvégzett munka eredményes jósága a fon­tos. Tudnotok kell azt már most. hogy mit mondott a nagy- ref orma tus püsjiök, Ravasz László. „A mai magyar fiatalság legyen el­készülve arra Is, hogy két, három diplomá­val a zsebében utcát seper, fát vág, követ hord. De ez a magyar Ifjúság a déli pihenő »»rákban Kantról és magasabb matematiká­ról beszél“. Ne szégyenl.jétek tehát, lm eleinte nem mindenki kerül arra a helyre, amelyre ké- I szüli s amelyre való, hanem látszatra „álan- tas“- munkát kell végezni. Legyetek ott iá ! bárhova vet a sors, egész emberek. Legyen ! hitetek az erőtökben, a tudástoklvan és ab­ban, hogy a tisztességes munka előbb-utóbb odavezet beiuieteket, ahol képessége leket jobban kifejthetitek. Testvérek! Akik most dagadó kebellel há­tai fordittok az ősi (gyetein falainak, még mielőtt végleg kijönnétek, álljatok meg egy pillanatra. Álljatok meg, forduljatok v'ssza és gondoljatok arra, hogy ebből az épületből veletek egyidejűleg a többségi nemzet fiiéi és leányai is kilépnek az életbe. Azok, akik­kel éveken keresztül együtt éltetik. Várjá­tok meg őket a kapuban. Szorítsatok kezet velők. Nem búcsúként de azért, hogy az ősi falak közt eltöltött idők elkötelezik őket arra, hogy majd az életben Is legyenek mel­lettetek, ha arra szükségetek lenne. Az ilyen barátság mélyebb és iguzabh. A mai világ­ban éppen erre van szükség: mélységre, igazságra. Hátha ti megtaláljátok . ..! Hátha ti ...! Mert mi is várunk és vágyunk mélységre és gazságra. Ennek a megkeresésében és rá- találásában szükségünk van rátok fiuk és lányok. Látjátok csak, milyen furcsa az élet! M> Ígérjük, mi fogadkozunk, hogy mellétek ál­lunk s a végén kisüli, hogy nekünk Ls szük­ségünk van re átok. Amikor megfogjuk a ké­zi leket most, hogy az életbe kiléptek, ez a kézfogás nemcsak nektek, de nekünk Ls kell. Kdl a ti fiatal erőtök, a ti tudástok. a ti mai időkhöz tartozó felkészültségetek. ... és aztán? . .. És aztán nem történhetik semmi baj. Meg­fogva egymás kezét, egymástól erőt, bitet, akaratot gyűjtve haladunk azon az utón, amelyet az isteni gondviselés számunkra ki­jelölt. HOBÁN JENŐ HÁROM VERS KÍSÉRTET a mezön Úgy állok a mezőn, mint torz kisértet, aki hazajött most kísérteni. Itt, innen indult sorsom egy nem értett jelzés nyomán a várost kérdeni, hogy: van-e a létünknek célja? csőkunk ajzani érdemes-e gyermekért? merjük utódra bízni béna voltunk? mert hátha utódunk is rosszul ért, rosszul tanul a mi kudarcainkból s ha jön ideje, ártatlant gyatáz, miként mi is?... A kérdés messze útról visszahúzott vágyamban igy aláz. HEJ, BÁNATOM!... Hej, bánatom! nehéz vagy, mint az ó-bor és józanitó vagy, miként a fagy. Hej, bánatom! a hordozód se bátor ma már. Az életén az ur te vagy. Pedig öröme is akad sereggel. Jönnek s kiáltanak: Hurrá, fiú! Jönnek, előmbe állnak este, reggel s megbiztatnak: Ne csüggedj, jó fia! De merre hát!... Hej, bánatom! nagyon mély gyökeret vertél. Hogy szaggassalak ki, hogy el ne öntse a drága szentélyt: lelkem a fészkedből ömlő salak! ÉS MOST ELALSZOM És most, barátom, elmegyek egy más világba. Nuiitt erővel oda, hol isteni kegyek ellátnak hittel, uj erővel. Vitéz leszek — úgy gondolom. Győztes leszek rövid csatámban. Pózaimat kigombolom. Megbékülök minden vitámban. Őszinte leszek. Szent leszek. Cafrangok nélkül szép leszek tóin. S kicsit talán halott leszek, hogy uj póz feltámasszon aztán. Miit ir a viláfi *’gyilt íeghorii lyabb orvosi fa y Urata a G s fro D. kiváló ' yópyhatásúro A „Medizvn'sch'e Wochemchrifh" v’-ínliíru bécsi orvosi folyóirta 1933. évfolyamának (>. vza máb«n hosszabb értekezés számol be azokról < rtndkivülj eredményekről, amelyeket i ma mir v’lágh-rüvé vált uj amerikai uyófcyr/xrrc!. A Castro D.-vcl végzett kísérletek fó yajnin, a P- likant;a,s'se 4 .szám alatti Chilidis Sptdb-n, (amely tulajdonképen a Rockcfellcr-alap t vány bécsi rákkutató intézete) elértek. A sv.ób nforgó cikk köz1 esc szerint ebben a világhírű intézető. n s mcgállaptoDiák a Gastro D. gyógy listását AVJ gyomor, máj epe, és vesebajoknál. A kísérletező orvosok beszámolója szerint s Gai'tro D. rend­kívüli hatásának a titka abban rejlik, hogy olyan dolgot tartalmaz, amely az egész ve^etauv deg rendszerre rendkivü.i hatással van és ez. az egész emberi organizmust szabályozza. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy 130 lej utánvét mellett megrendelhető Csá­szár lé. gyógyszertárában Bucureşti, Calea Vic­tor ei 1Z4. szám. Pillanatfelvételek a Budai N:gy Antal próbájáról Féltizenegy, délelőtt. A színház nézőtere sötét, odafenn a színpadon a Budin Nagy Antalt próbálják. A háttér egy pár virágba- lxjrult fa, meg egy hevenyészve odatámasz- tott feliér kulisszafa]. A színpad izgalmasan rendetlen, közepén asztal, mellette Kós Ká­roly, dr. Kádár Imre, Tóth Elek. A színda­rab szövegkönyve felé hajolnak s egy kihu- ; zott részen vitatkoznak. Kós Károly lendü­lettel magyaráz, egy hajtincse a homlokába hull. Nehezen lehet érteni az üres színház­ban a szavait, innen a nézőtérről. Csak any nyit haliok: — Majd ideülök, kezembe veszem ezt a példányt és kontrollálok. Nem akarok én a dologba beleszólni. Elkezdik a jelenetet. A színpad baloldalán Forgács. Lfancsú és Borbáth ülnek. Gróf í László fel alá járkálva beszól. ízes, súlyos, ! tömör szavak. Feszült és izzó drámai hely­zet. Gróf László egy csatajelenetet beszél el a körülötte lévőknek. Kós szavai nyomán, még igy is a próba józanitó, illúzió-nélküli szürkeségében szivdobogtatóan tragikus és iz­galmas hangulat lámad az elbeszélés nyo­mán. * A történelmi dráma utolsó felvonását pró- I hálják éppem Valaki suttogva mondja:- ¥ — Megérkezett a kegyelmes ur ... Igeai, Bánfjy Miklós gróf itt van és azon­nal bekapcsolódik a munkába. Rendez. Min­denki figyeli. A szinpadismerő, teljes hozzá­értésével, olyan tudással és közvetlenséggel magyaráz, tanát, mintha egész életét szinház­I ban, rendezőként töltötte volna el. Szinte áhítattal nézik, hallgatják. Egyénisége, ereje rásugárzik az emberekre. Most a nézőtérről a színpadra megy, leveti a kabátját és Nagy Istvánnak, a cimszerep1őnek szinte előjáíszik egy jelenetet. Budai Nagy Antal a hóesést várja, a havat, mely é’ett vagy halált jelent­het. Csúcsára ér a dráma, a színész feladata nehíz és komoly. Gróf Bán ff y Miklós mond j-a a szavakat, sőt játszik, most Budai Nagy Anta' ő. a dráma hőse. A fiatal színész teljes lélekkel figyel s másodszor úgy játsza meg a jelenetet, ahogy kell. BánfTy Miklós bólint, elégedett. Úgy rendez, hogy abban nincs semmi fö­lényes oktatás. Úgy tanít, hogy nem is lát­szik magyarázónak. Úgy- irányit, hogy senki sem érzi magát rossznak, hibásnak. Egysze­rű, közvetlen, nagy-nagy színpadi tudását tel­jes szívvel állítja a cél szolgálatába. A cél: a Budai Nagy Antal tökélete1: elő­adása. (M L.) PURIMI TÁNCESTÉLY CLUJON. A Zsidó Nemzet) Szövetség C’uj-i helyicsoportjí február 27-én, fzombaron este az Universitatea Club volt helyiségében, Str, Memorandului 1. szám a art, emeleten; tánccal egybekötött Purum dirndi- estet rendez. A purmi rendezvény érdekében az egész Cupi zsidó társadalmat képv;seiő rendezó- bizotság tevékenykedik. Nem fér kétség hozzá, hogy- a purimi rendezvényen az egész Cluj-: zrdo társadalom együtt lesz. A zenét kitűnő tánczene­it ar fogja szolgáltatni. Ha’álra ítéltek két asszonyt Olaszország­ban. Rómából jelentik: Az esküdtszék ha­laira ítélte Ágnese Mélcháo és Biancotto asszonyokat, egy Giovanni Giord-ami nevű férfi feleségét és anyósát, akiik 1934 októ­berében felbujtották Giordamiit, hogy ölje meg Renato Simoni nevű falubelijét. A gyil­kosság után a két asszony elégette a holt­testei. A gyilkost, akiiről orvosi - vélemény megállapította, hogy7 gyenge akaratú ember. 30 évi fegyházra ítélték. 9 BESSSZBSBTí” fiiadé azonnal? ~ központban üvegfallal két részre osztott tág. s : helyiség. írod ínak, vagy csendes r. v'g'ő műhelynek kiválóan alkalmas, deklődni az Ellen ék könyvosztálvab;

Next

/
Thumbnails
Contents