Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-28 / 49. szám
' ellenzék 19 37 február 2 fi. i örök Sá A szcíhma Gép, vagy ember O, a szálkáivá nagy dolog, a .szakma szénit, hamu legvon az! De valami, tinin ludul kell! \ni. néni lehet c.sak úgy inuncl-ámmal vagy kapásból nekimenve nem, nem, vagy tud salak , v.vg\ nem tud. A közmondás mind ezt igen egyszerűen fejezi ki, tömören,, vilá- gosan: ki minők nem mestere, annak hohem. Ezit a délig-,tói. latyakot — amely .ül hóból. esőből, tűs.'nul, koromból és ködből ágrótszakadt fiatalemberek piszkálják itil a sarkon, a villamosmegálló elő t. Nagv vesz- szőseprüikkel es lapátokká. no/og.iIjak kupacokba, meg be a rácsos ^ oly óh t Ve."éviik egy öreg iiifcaseprő, egy igazi, egy egyenruha zot utcaseprő, ák.nek ez a mesterség«, ez a szakmája., aki már nem is utcaseprő, hanem közt szrasági alka.lmaz.otr. A többi — v/egénv páriák azok amolyan szükség- munkások Állástalan asztalosok és vasesztergályosok, szere ők, rógépkercskedők s mit tudom még hányféle szakmából verődtek össze. bizonnyal akad közöttük d pomi. Ls — mindig akad — szóval dilettánsok. Igen, dilettánsok szegények. Nem ál! jól a kezükben a .szerszám, nem mozog rendesen a lapát, fröcsköl a seprű és nem engcdc'me'- ked'.lk, vörös az orruk szegényeknek és huhognak a tenyerükbe - a lyukas félcipőkbe beszivárog a viz és köhögnek és prüszkölnek és birkóznak az anyaggal, mely nem en- gedelme.lked k nekik, mert nem értenek hozzá. S közöctiik áll, mintegy kimagaslik közülük, mesterük és főnökük, az utca • rpro. az igazi. Az egyik — olyan 18—20 éves forma si- heder, pantallója lent madzaggal összekötve, nyalka sálba bugyolálva — egy kis ilyen hig szemétkupacot irány ilgat a lefolyó felé. Né- — ha nekilendül a lapáttal s visszakozik és me* B gint nekilendül. Az öreg főnök áll és nézi a szemesarkából. De hogy nézd... Mint a huszár a ‘lovat, min: a pilóta a gépet, m nt a mérnök a hidat, úgy nézi iazt a kis szemetet s a lapátot és a fiul. S rászól — nyújtva és mélyen rászól s a kezével mutatva, azt mondja: — Nem úgy. Csak tolni... csák toóóólni, tcóóólni, szépen simán tóim semmi más'.! — $ ritmus van a hangjában — csak simán, semmi egyebet, csak tologatni simán ... ritmus és fölény, S a fiatalember felnéz rá, stréber módon és a napszámját féltve és hát . . . megpróbálja. Az öreg áll közöttük. Mint egy bálvány. Neki csizmája van és hatalmas téli kabátja s felette egy halvány téglaszínű esőköpeny, neki süvege van és a köpenyének csuklyája van és a kezén hatalmas egyujju kesztyű. Ő nem fázik. S ha fázik, ez hozzátartozik a szakmájához. Ez ad a mesterségnek valami kis kockázatot, valami hős: szint. Istenem, hősi szint abba., hogy utcaseprő... de így van. Ö nem bdkâzikţ, cit-erázó lábbal, mint ezek itt — ó, ha ő elindul, mintha gőzhenger mozdulna meg, mintha elindulna csizmásán, nagy k'abál osan, süvegesen az uitcaseprés szobra. Emezek itt!, ezek «. s eh on na i szegények, ezek nem szeretik a mesterséget, nem ismerik a mesterséget, ezeknek ez nem szakma? juk! Nincs egyenruhájuk, nincs nyugdíjjogosultságuk, idegenek ők. Lézengenek. Néznek a ködben vámzorgó villamosok után az autók felvillanó reflektorfényébe pislognak... aztán gyorsan sepernek egy kicsit. S megint nézdególnek. Ö a nagy darab öregember, most elkapja a lapátot a suhanctól s .megcsinálja maga“. Megmutatja. Nem megmulaeja ennek a másiknak, tunitgatva, hanem úgy, hogy „majd o megmutatja!“ így mutatja meg, igy, mint akiit, eh! már idegesit. Amnt hozzám bejö-n valaki, mondjuk, hogy kénlek, a nagybátyám előadást tar,; itt és ilt, volna! szives egy kis kommünikét. Írd meg, mondom. S ül és Ír és töröl és sóhajt és ir és a mennyezetre néz és töröl és ir. S akkor mondom., — ment ..nem tudom nézni már“ — na, add csak de. S megírom egy-kettő, mert ez a szakmám, én ezt itudom. így veszi el az öreg a lapátot. S a hig. szürke szemétkupac — engedelmeskedve a szakértő kéznek — egykettőre eltűnik a rácsos lefolyóban. De hogy eltűnik! Micsoda to'ás volt ez, micsoda mes- tertolág, az .iménti kis noszogatáshoz hasonlítva! S cinkos módon intek neki, félszemmel egy hunyorltássa.1, mintegy jelezve, hogy lát am és sokra tartom őt! S áll keményen a rács felett és végignéz összeverődött kis semmi-embereken — •kik fáznak és huhognak — ő ott á ! dolga- ' végezetten. hogy: Íme, Így kell u>lcát seperni. Irta: KINIZSI ANDOK A társalgás, nem tudom, hogyan, a gépek és az ember örök: harcára tevődött át. Komoly férfiak, csevegő asz- szonykák vitatkoztak a kérdésről, de nem tudtunk zöldágra vergődni. Az egyik rajongott a yépknltnráért, a másik halálosan gyűlölte. ,1 gép lassan megöli az embertI —- mondotta ellentmondást nem tárö hangon a szemüveges orvos. ■— Most nemesük a tankok és Imrei repülőgépeik borzalmas pusztításaira gondolok, de itt van a; autó, motorkerékpár, villamos, bicikli■ mennyi halálos balesetet okoztak már! Nincs igaza, csicseregett a fiatal felesége. Ezt /mid mayának nem volna szabad mondani, aki Röntgen-készülékkel dolgozik, bonyolult műszerekkel, amelyek nélkül sohasem fejlődött volna idáig az orvosi tudomány Icának igaza van! — szólt bele a vitába egg csinos hölgy. Vegyük csak a varrógépet, a szövőgépet, a gőzkazánt, a villamos motorokéit, vagy akár a rotációst is. Hol volnánk ezek nélkül? Ma már gáz- vagy villamostüzhelyen főzünk és éppen mast olvastam két szellemes találmányról. ,4r egyik pillanatok alatt meghámozza a krumplit, a gyümölcsöt és olyan (dókává vágja, amilyenre akarom. a másak pedig puhává teszi a legkeményebb húst is. Egyszerit kis ftrés az egész, amelyben számtalan hegyes tü szúrja keresztül a kemény húst. anélkül, hogy az izéből bármi is elvesznék... Ebben a pillanatban megszólalt a telefon: Látjátok, itt van ez is! — csillant fel az orvos szeme. — Ordöngös jószág, ami ellen lehetetlen védekezni. Hu pihenni akarok otthon, hát megparancsolom a szobalánynak, hogy ne bocsásson he senkit sem. A telefont kénytelen nagyol: fogadni. A legudvariatlanabb találmány az egész világon: mindenütt utolér, a legkellemesebb beszélgetésbe is be lezörög, álmomból kelt fel, polip-karjaival utánam jön a klubba, kávéházba, bálba. Nem lehet előle elmenekülni. Egy percre csönd lett. Aztán a jogász megszólalt : Talán ebben igazad van, de egyébként... Mennyi bűn és gazság felderítetlenül maradna, hu nem volna telefon, sebes gépkocsi, táviró és rádiókörözés, ha a rendőrségnek nem állna rendelkezésére olyan tökéletes apparátus, amivel a hajszál súlyát is meg tudja mérni! — Ne feledd el azonban — kelt orvos barátja védelmére a kereskedő —, hogy * ugyanakkor a bűn és háború fegyverei is tökéletesedtél:. Ma háborithatatlanul kószálhat városok felett idegen repülő >iép, röpcédulát dobhat le, vagy akár bombát is és képtelen vagy ellene védekezni. A kasszafurók precíz műszerekkel. percek alatt kifosztják a legvédet- tebb páncélszekrényt is és ha a bűnügyi lúd óságok műszerei pompásak, ugyanolyan prima eszközökkel dolgozik az ellenség, a támadó is. — Igen, a gép megöli az embert! — mondta már másodszor az orvos. Ekkor, vékony szirénahang jajdull KVARCFENYBEN Irta: KONCZ KÁROLY Az idegen hangra mindig felriadt. Vergődő tekintettel, kétségbeesetten kereste a hang forrásait. Megpróbálta mozdítani a fejét), de a kéményre duzzasztott párnák szorították, mint a parádés lovakat a szemellenző. Hogy csak előre lásson. Hiábavaló vol há; minden erőfeszítése. Egész világa a szoba két sarka közé esett. Hárotnaj- tós szekrény, kis asztal két székkel, meg a v rág állvány. Ezekre nyílt ki minden reggel fáradt szempillája s ezektől búcsúzott est-énkinc, ha bevette az altató-port. — Melyikünk birja tovább? — .sóhajtotta a halódó virágok felé, amelyek a szoba melegétől kókkadtan, perzseli levelekkel nyújtogatták egyre hosszabban erőtlen nyakukat .a világosság felé. Mert a virágokkal már senki sem törődő:.'!. Minden és mindenki csak érte volt. Számolták a pulzusát, figyelték a sz'-werését s ezer orvod! raffinériával erőszakolták visz- sza felszökő lázát. — Asszonyom, még egy dolgot megpróbálhatunk. Kvarclámpát... Háziorvosuk adta; ezt a. tanácsot feleségének. Az orvos, aiki naponta kétszer is jött s most olyan idegen volt a hangja. Ahogy kimondta részvéulenül, parancsolióan: „Kvarclámpát!... És hoztak kvarclámpát és mindent, Az orvosok akaratából. A lámpát a harmadik szobában szerelték fel s mert a saját erejéből a harmadik szobáig sem (tudott elvánszorogníi, különös, szolt arian darabbal gazdagodott szobája bútorzata. Hordozható szék — négy korral... Amikor először ültették 'belé, az volt az érzése hogy maiteres legények cipelik tehetetlen Icglia-testét, hogy palotát, felhőkarcoló: építsenek belőle. — Újra építeni agy öss zeros kadit életet? Miért kínozzák?... Mit akarnak még tőle?... De már bátorsága sem volt fellázadni a mások akarata ellen. Az idegen hangra, a kvarclámpa zümmögésére újból felszökött a láza. Legalább is úgy érezte. Pedig csak a lámpa kék melege ömlött el testén, hogy felégesse a beteg epidermiszt, csatornákat nyisson a kór gócába, hogy elpusztítsa a láthatatlan ellenséget. Napok múlva ezt is meg^zökta. A kék- szinü tavaszt, a ker.ngő zümmögést, amely apró kis üzeneteket, röpke biztatásokat hozott számára onnan, ahol sorsokat igazgatnak. Csak nem értette meg. Millió és millió csillogó lit "szűrődött a bőrébe, amikor bekapcsolták a kvarclámpát. 1 A fénye pedig a keleti mesék birodalmába röpítette, egzotikus, óriás virágok közé. — Melyikünk birja tovább? — gondolt ilyenkor ujbó' a szobájában pusztuló virágokra. Még virilottalk), amikor ágynak dőlt s most miatta, érette pusztulnak el. S mintha csak eltalálták volna a gondolatát, másnaptól kezdve a felesége a virágokat is kihordta a kvarcámpa alá, amely lektorokkal hazudta a természete: > csókolta a napsugarai. A mesterséges napsugirt. A virágok azonban hittek, megértették a kéken vibráló üzeneteket, a kierőszakolt tavaszt. Megizmosodtak a fényben, mint az aratásra váró kalász. A legbátrabb, egy vézna kis pelargomia, a második hé; végén kibökte lebarnult -zárán ujzöld rügyszemét s kíváncsian nézett körű . A beteg emberre. Találkozott a tekintetük s ebben a néma vizaviben megnyíltak a férfi fülei. — Élet! — Uj élet! zümmöglék a kvarclámpa apró tűi, mint miniatűr gramofonok. És aznaptól kezdve egyre türelmetlenebbül vártai, hogy bevigyék a hordozható -széken a harmadik szobába. A virágok közé. Betegségével egyre kevesebbet törődött. A zöld szemüvegén keresztül figyelte élel- szomjasan a rügyek bontakozását. Egy... kettő.... három,,, négy — számolta a melegházi élet bimbózását. Aztán a levelek csipkéző- dését, bársonyát, az uj ágak akaratosságát csodálta. Mintha még sohasem látott volna vlrágnyilást. Piroson buggyanó színekben elbújt erőt. Mert a harmadik hét végén a pelatgonia virágba bomlott. Először csak halvány rózsaszín csíkok jelentkeztek a rügyek szélein, majd — egyik óráról a másikra — tüzes-piros ernyőket nyitottak magúik fölé. A virágok láttára a férfinek újból felszökött a láza. Lenmaradi az "iramban. A pe- largonia gyorsabb volt. De most már megértette a kvarclámpa zümmögésében érkező üzeneteket. A virág is megmarad és... Egy órával később betört az ablakon az első napsugár. Az asszony fölkapta a nyaló pelargoniál', hogy az ablakba tegye. A cserép azonban kicsúszott a kezéből, lezuhant a földre & darabokra tört a virággal együtt. A férfi fájdalmas tekintete önkéntelenül1 is a hordozható székre esett. Nem. vele nem történhet meg ez. Most1, amikor már... S felhasználva a pillanatot, amikor magára maradt, minden erejét összeszedve kitá- molygott az udvarra s kér. karral ölelte magához a napsugár kévéit. Náihaláz, reuma, idegisóba ellen használja csak a „HORI A bedörzsölöszert — Halló! Gyógyszerész ur! Háláira kínoznak a nyilai ások és a köhögés, úgy érzem, megfulladok! Segítsen rajtam! — Az Ön állapotán csak a „H0RIAa bedörzsölés segíthet! Fölerakat: EMKE drogéria Cluj, Strada Regina Maria 1. be az utcáról. Azután újból egy és még egy. — Pardon, egy pillanatra... — mondtam és az újságírói kötelességgel felemeltem a telefonkagylót. Letárcsáztam a tűzoltók számát... — Nagy háztüz Budán! — hangzott n felelet. Felálltunk és az ablakhoz mentünk. Újabb sikoltás tör fel. Lent. a némává és mozdulatlanul dermedt utcán nagy, vörösfényii autó száguldott végig. Keménycsákós, hideg arcú tűzoltók ültek rajta, sokan útközben [kapták magukra fehér viaszosvászon köpenyeiket. .4 hatalmas autó sírva. bömbölve vitte az embereket egy ropexjva égő épület felé. ahol gépei, kényelme és társai közé beszoritottan most öt, fiz, nagy harminc gyenge embertárs várhatta a szabadító menekvést. S az autó rohant. A villamosok, gépkocsik, autóbuszok egy intésre megálltak. nagy poliphálózatában idegesen csengethetett össze-vissza a telefonok riadt segitségkiáltása: —Á. 0. SH Jöjjetek, menteni! Valahol ekkor már hatalmas létrák kúsztak magasba, pergett a viztömlö dobja, amint hihetetlen sebességgel futott le róla a vastag kígyó, hogy egy perc múlva, belekapcsolódva a vízvezeték gépezetébe, okádni kezdje a vizet. Emberek rohantak füstön, lángon és roppanó eresztékeken át, biztos öklök ragadták meg a csákányt és mig bent. a megsemmisülni készülő falak közt elszakadt a telefon huzalja, kiégett a biztosíték és eltörött a gázcső, láng kapótt bele az írógép, a varrógép, a legfinomabb orvosi műszer küllői közé. rombolva mindent, ami szép. ami drága és ami jó... az Ember ott állt a maga félelmetes nagyságában és lelki erejében a lángözönben és — precízen, keményen, pompásan működött! Talán erre gondoltunk mindnyájan, a nyitott ablaknál, megrendülve és rádöbbenve az örök igazságra, amit a kicsi asszony sóhajtott el: — Az ember győzni fog! És nem beszéltünk többet a lelketlen tehetetlen gépről... IGY TORNÁZTASSA A GYERMEKÉT! Egy 120 eredeti fényképsorozattal illusztrált kitűnő kézikönyv teszi könnyűvé az anyáknak, hogy gyermekeik napi tornáját valóság, gal játszva végezhessék el. Mindössze 40 leiért kapható az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre 50 lej előzetes bekii dése mellett szálljtiuk.
