Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-28 / 49. szám

ellenzék 1937 tob r air ZK Tavaszy Sándor Irta: REMÉNYIK SÁNDOR Tiszta szívből örvendünk a megd-s: telt étéi­nek, mely egyháza résiéről érte s mellyel egyháza önunti/<it tis:trite meg. t: ilyen al­kalmuk áronban néha lehetősét/ekké is tuti­nak arra, hogy kifejerést keressünk "'inak, nini lelkűnkben vele kizpesola*’ w- - song, katutroy, amit talán résjen OVüKt noÍJia neki ,uiin( barátnak, nutnknti. . ^4. szellemi testvérnek és sokban mintaképünknek meg­mondani, de béna nőit a szó és megbiesalz- lőtt a toll és ujjunk hizonytahuwl tévedezett <*: írógép billentyűin, nt\nt bírta inegcsenUe- siteni a belső daliamat, a személyiség oly ne­hezen kifejezhető dallamát. Kicsoda Tavaszy Sándor nekünk, jobban mondim: kinek latom én öté Egyetlenegy (dapnonását szeretném hang­súlyozni, amelyen nyugszik, amelyre épült égés; lénye, amelyre rárakódtak s nméig kő• •'« kikristályosodtak jellemvonássá hivatása, társadalmi jelentősége. transsyloán minősé­ge, < ntberi kapcsolatai, munkai és müvei ,4r ő belső alapszerkezete, a nyugalom.— Hoz- ; :lehetjük mimijárt• ft: önmagért megtalált, meyhasonlottságtól tők'életesen mentes. lelki zihiltságot nem ismerő, fizikailag és lelkileg egészséges, ennélfogva harmonikus ember v izgalma ez. aki ebből a belső békességből emeli ki széles, befolyásolhatatlan és félre magyaráz hatatlan mozdulatokkal termékeny eletet és ihleté) alkotásait. Ez a belső bizton­ság amely otyaji mérhetetlenül távol van az elbizakodottságtól s éppen ezért kelti más­ban, berniem főképen, az élet- és vifágbiz- tonság manapság egészen rend kívüli érzését: ez Tavaszy Sándor legimponálóbb tulajdon­sága. Sokszor éreztem már úgy, hogy az ő köz el tétében, társaságában nem történhetik háj, szerencsétlenség velem, sem mással Ha a halál a: ő társaságában találna, az valami hatalma-oesztett, borzalma-fosztott, filozofi­kusan egyszerű, térné: szét es, békés és boldog haíál lehetne csak. még csak meg sem le­pődnék a megjelenésén én, amint Tatxrszy Sándor sem. óriási dolog számomra, hogy itt, közöttünk él. velünk maradt egy olyan ember, transsgiván magyar, aki az én állan­dó rettegésemet és hiszem, mások kainsziró- fcukomplexumát is derülten mosolyogva képes feloldani pár bölcs megjegyzéssel, szó rongásunkat már megjelenése, arc kifejez esc is enyhíteni birja. Sokszor gondolkoztam rajta: mi ez a nyugalom* Csupán nagy belső fegyelmezettség, önnevelés eredménye? Ki fi­lo zó fáit egyensúlyozott ság* Hitbizonyosság mely beleszürődöH és vérévé vált, papi cs teológus-professzori minőségénél fogva? Rá­jöttem, hogy nem. nemcsak ez. Ha csupán ez tenne, nem hathatna ilyen elemi erővel, ügy kelt tennie, hogy ez valami kozmikus­nak nevezhető tünemény, mosolygó grand, mozdulatlan tengerszem, kibékitö szivárvány. Nem is Tavaszy Sándor érdeme ez. Nem is érdemeiről akarok írni, hanem minőségéről és hatásáról. Alig egy-két ilyen embert is­mertem életemben, akik ezt a rendületlen de­rűt hordozták. Magas hegyek tetejére kellene állítani őket, hogy mint lobogó béke-fák hir­dessék: nincs még vége a világnak, azért sincs! Mi ezi Kimondhatatlan nagy, veleszü­letett Istenáidás. Amelyet azonban segített el­mélyíteni, IdtöHenf, hatalmas etikai és mű­veltségi tartalommal ellátni ö maga. Érdekes és különös az irtja is, amennyire én megfigyelhettem. Fiatal teológiai tanár ko­rában ismertem meg. gondolom, alig valami­vel a kő zhat alom-vált ozás előtt. — Említett alapvonását akkor is éreztem, de ez akkor egy szobatudósnak, teológusnak és filozófus­nál: jellemvonása volt esek. — Erősen kö­tött gondolkodása, konzervatív ember volt, nem szívesen értette meg, még kevésbé mél­tányosa a szertelenséget. Akkor azonban épp ezt szerettem benne. Egész világa azóta rriér- hetetlenül kitágult, tőle idegen eszmeáramla­toknak, életformáknál: is, ha nem méltány­ló ja, legalább is átfogóan szabadelvű megér­tője lett. A teológiától és filozófiától nem tá­volodott. de közeledett az irodalom felé is, érdeklődésében, saját megnyilatkozásaiban, stHusmicvészetébei 1. Gondoljanak csak olva­sóink e lap hasábjain megjelent vezető írá­saira, filozófiát nemesen népszerűsítő cikkei­re, a „mindennap filozófiájái:-rn.i Belekerült egyre erősebben a gyakorlati élet sodrába is és kiderült, hogy a filozófus kitűnő gyakor­lati férfiú, közéleti erő, éppen azért, mert nemcsak filozófus, hanem filozofikus egyé­niség, nem a tudomány tette csupán filozó­fussá, hanem a tudománynál sokkal nagyobb hatalmak! S végre, a negyvenes években ha­ladó férfi, aki azelőtt talán nagyobbacska sétára sem volt kapható könyvei és írásai mellől, egyszerre megmagyarázhatatlan von­zalomtól ragadva, a természetjárásnak szen­telte magát s azóta alig van Transsylváni- ínknak olyan 2000 méteren felüli csúcsa, nelyre győzelmesen ne lépett volna. Nyári hőben, őszi hervadásban, márciusi hóban, hátizsákkal járja ezt a mi csodavilágunkat, nem tud betelni vele s onnan, a gránit és bazalt világából merit testvér-erőt, vihar-állá edzettséget az. aki maga is természetének Iegnvélyén az Istennek ilyen emberformába tévedt igaz darabja. 4 !ié< világpolitikába A fegyverkezés jegyében Az euióp«d kiilfjKiüti kában toválih lunt a feszültséggel teljes szélcsend, rroeJiy a meg­oldásokat korosö januári nagy kiül polii tiikali l>t\s/.'ódakiH“tk silkjarlttl-tNt nokiNZiallnda.saiit kő­vel tr. Ez a sAédcswnd tönméfii&öbesen neon /álja k'i, hogy rtt-ott vihari jósló, mar meg­szokó N villámlások, máshol a kii 11>< >lfi Iáik an- idöjjánás enyhülésének jólét; írnilialíkozzunaik. Vezető |)o>itiik usok v (\i‘i íiéinséklLert tik szerűin t fenyegetően erélyes, vagy éírzedimmen 1 kik és kijelentéseket tesznek továbbra is miaudon különös követlaramény nőikül A közvéle­mény hoz/.ász öko tit, hogy som a fenyegető, sem a békés kijelentéseknek túlzott jelen­tőséget ne tulajdonítsál). Mágus, mintha túl­sókat várt volna az angol, iveimet és fran­cén vezető államférfiak januárt; beszédeitől. Az. igazi békéért való állandó .sóvárgás ma­gyarázhatja csuk meg, hogy eznltal megint fölé-edt a roményikiedés, aaniit ternkúszeteseai a leg’heljesehb csüggudés követett. Ma Euró­pában megint a roteumos fegyverkezésé a szó és ú jabb tárgyalások, mert a tárgyúié - sok hosszan nem szünetelhetnek, fegyver­zettel egyaránt végletekig megterhelt álla­mok között fognak lefogyni. Nem háborút keresnek ezek az államok ,,az éjszaka és a félelem föld,rtvszéni‘, ahogy Roosovebt eb nők nevezte rövid idő előtt Európái, csak nem tudnak megegyezni a békéiben. Mert rmndwifk máskép, iiDüidjenflk kfizárókig a maga javára képzeü el a békéit. EMesn imon- dásaik. melyek nemcsak a népi éixl ekék ben, bnnetn az érzelmekben és önérzetben gyö­kereznek, az állandó háborús fenyegetés légkör élven tartják Eurójiát. Érveik nean is éénfciík egymústi, kiiéügyniiniszibereik meg­nyilatkozásai olyan vívók küzdelméhez ha­son tiltanak, akik hálta!- állva egymásnak, ellenkező Irányban badonásanafk kardjaik­kal. Közben folyik tovább a fegyverkezés. Egy német statisztikai folyóirat számítása szerfalt a fegyverkezésre kiadott összeg az 1928-as lő—16 milliárd márkáról 1936’g 3ö milliárd márkára emelkedett. És ezt az emelkedést újabb hatalmas ugrás fogja kö­vetni 1937-ben. Amig 1928—1929-ben a vi­lág Ipari termelésének 4 százaléka szolgálta a hadi célokat, addig 1936-ban az összes termelés 11 százalékát vette a háborús rpar Igénybe s talán szükségtelen hozzátenni, liogy 1937-ben ez a százalékos arányiszám még nagyobb mértékben fog emelkedni. Legújabban Angiba jár a fegyverkezés élén. Pár nap előtt második olvasásban is megsza­vazta esL alsóház az óriási hadihitelt, mely amint Nevike Chamberlain mondta, .Angliát most már a béke rendíthetetlen világoiszlo- páiv'á fogja terük. A többi hatalmak, anyagi erejükhöz mérten, sőt azon felüli is, teamié- szetesen szürkén követni fogják Angliái a béke v‘il ágoszlopának szerepéhez vezető utón. London számára a béke azonbanmin- denesebre annyit jeleni, hogy Nagy-Britan­nia a világ sorsának in tézébhinii ú jra átveszi a vezető szerepet. Ez a vezető szerep, Lon­donban úgy érzik, a fegyverkezés elhanya­golása miatt az utolsó években kits.lklott a brit bárodaiom kezéből. Most azonban, amint Sir Samué!) Hoare kijelentette. de- fétizmuis napjainak Angliában vége“. Az an­gol föifegyverkbzés, mely a jóval régebben megkezdett francia fegyverkezéssel most már párhuzamosan halad, a veszélyeztetelt- nek érzett túlsúlyt akarja újra biztosítaná a nyugati dernokráciák számára. De London ugyanakkor a franciákkal, szemben is vissza akarja nyerni régi szerepét, hogy megfefreb- bazhebetien döntőbíró lehessen a nagy euró­pai vitáikban. Természet esten kérdéses, hogy a mai viszonyok között ezt a célt megvaló­síthatja-e még. Manapság a döntőbíró sze­repe kivételesen kockázatos dolog és min­dig azzal a vesz edel jetm/miel jár, hogy küzdő félék és bíró egyaránt belesodródnak a-,meg­oldhatatlan bonyodalmakba. Az angol kül­politika különben már próbálkozik is a bí­rói szereppel, még pedig egy olyan kérdés­ben, amelyben ő a legfőbb érdekéit fél. A Vitai «u bécsi látogatát Lörül ,,A béke ren- diikeieilen vííágoszlopa“ .német gyarmati kívánságok imgJudlgatásií- vall szeinÍMMi ugyanis azt a követi Jáísit A11 i- tolta föl, hogy élőid) az európai Ixíkót kell Németország bevonásával 1 n tézniényesen brzbxsiibani, osalk aznláu lehel szó u gyai- nuniti kívánságok énvényesitéséről. Más pon­tokon s/Mitén félreértiW5be*llie:ri jelek vannak :»r.ra, hogy ht angol külpolitika felújítani igyekszik a vezetésre formált régi igényeit, ;mni ölkeridb eteti énül málsok igényeivel fog­ja ösfizeülközésbe hozni*. Nagy világlapok iszerint az angol fegyverlkk'/.ési marminrut-kol- ősön etllfogadáisávai lEjurópa külpolitikai éle­te mbidenteisetre uj korszakba lép. A bét sok magyarázat­ra alkalmat adó másik külpolitikai eseménye Neurath német biro- < fali n i k ii lügy míln i s z tér IxV-si látogatása voll. A látogatás, melynek oixxfmémyérö] hivatalios közleményekben a megelégedést sugárzó szokott nyilatkozatok jelenték nreg, zavaró külső körülmények között folyt le. Ih'-csi nemzeti szocialisták tüntettek Neurath báró és az Anschluss mel­lett és ugyanakkor természetesen az A n - scbu'áss-szal szembenálló) Schuschn.igg krwi- cellár ellen, ajnire Sdhusclmigg is mozgósí­totta „Hazafias front“-jának mintegy száz­ezer emberét, akik nszont a független Ausz­tria mellett tüntettek, Schuschniggot éltet­ték és az Ajischluss-t szidhik. Másnapra he­ves támadó cikkek jelentek rrug a német sajtó vezető orgánumaiban Neuralii kiilügy- ntlniszfer ausztriai fogadtatása miatt. A bi­rodalmi kü£ü gymrnisz térium félhivatalos lapja azonáxaj) végül is megálíapitóttá, hogy nem a külsőségek számítanak és Neurath l>áró bécsi látogatása elérte a kitűzött cél­ját. Az ellenkező irányban érdekelt külföldi sajtó természete sen a bécsf, látogatás teljes sikertelenségéről beszélt és igyekez-ett ked­vezőtlen következtet esket vonni Ixdőle a Rónia és Berlin közötti viszonyra Js. Ezekre a következtetésekre, melyek a fel­tételezett elidegenedés főtárgyának a Habs- burg-kérdést jelölték meg, csakhamar eré­lyes cáfolat következett úgy Berlinből, rrVirnf Rómából. 'Berlun valóUaminak jelentette ki a hirt, hogy a német-osztrák viszony eset­leges változása kedvezőtlenül befolyásolhat­ná a Róma és Berlin között fennálló kap­csolatokat. Róma plédig a H a bsburg-ké rd és - sei kapesoiatban a következő két pontba foglalta össze az olasz vezető körök állás­pontját: 1. Olaszország a Habsburg-kérdést nem tekinti időszerűnek: 2. nem tekinti ezt a kérdést olyan fontosságúnak, ame y meg - zavarhatná Európa békéjét. Róma ezzel elhárította magáról a világsajtóban gyakran fölmerülő vádat, hogy támogatja a Habs­burgok Ausztriába való visszatérési törek­véséit s ugyanakkor Ausztriával szemben is leszögezte álláspontját; ebben a kérdésben. Bérién pedig kifejezésre juttatta, hogy a szélső lehetőségekig ragaszkodik Olaszország felé irányuló kapcsolataihoz. Az ausztriai legitimiz­mus kérdése azonban ezzel nincs elintézve. Scbuschmiisgg kancellár egy héttel Neu ra th báró látogatása előtt ezt a kérdést Ausztria kizárólagos lielaigyé­nek jelen-tette ki, hozzátéve, hogy tisztán a bécsi kormány tót függ, mikor látja időszerű­nek a monarchikus kormányforma 'visszaál­lítását. Beszédéből, mely teljes határozott­sággal utasította vissza a nemzeti szocializ­mus ausztriai térfoglalását, sok rokonszenvet lehetett viszont kiolvasni a monarchikus tö­rekvésekkel szemben. Ezek a törekvések nagy lendületet is vettek az utolsó hónapok alatt Ausztriában. A legitimizmust különö­sen megmozgatta a mult év julms 11-én lét­rejött német—osztrák megegyezés, mely ér­vényesülési lehetőséget biztosított az osztrák lakosság nagynémet rétegeinek, akik egy osz­trák monarch La visszaállításában természete­sen a nagynéniét megoldás legnagyobb aka­dályát látják. Schuschnigg kancellár a mo­narch isták megnyugtatására erre teljes sza­’VöTÜs-le-íér" vörös és sárga- lefele legiii- mizmusok ESHSIBS« Ez volt az ub a szoba filozófiájától az élet filozófiájáig. Tavaszy Sándor ezen az utón sokszor, nagyon sokszor találkozott a Sza­badsággal, (urvdy testvére a nyugalomnak, biztonságnak és erőnek. Most, e- írás végén megvallom egy egé­szen belső és titkos gondolatomat. Olgán természetes, egyszerű és logikus volna azt gondolni, hogy közéleti vezetőhelyekre éppen olyan emberek kerüljenek, mint 6, olyan alapvonásokkal, olyan rendületlen nyugalom­mal és vas-idegekkel megáldott férfiak, mint Tavaszy Sándor. Az utóbbi idők egyházpoli­tikai válságaiban én azonban önzésből, fél­tésből, más tapasztalatok szomorúságából Ici- indulva, éppen ellenkezőleg, igy szólottám volna Tavaszy Sándorhoz: Ne fogadj el Te semmiféle súlyosabb és hálátlanabb fderlős- séggel járó megtiszteltetést! Félek, hogy szé.jjeltépnek a terhek, pedig éppen elég té­pettj meghasonlott és megtört magyar van már ebben a szo'moru transsylván világban s azon kívül is. Intézze a közösség vezér-dol­gait az, áld akarja. Te maradj meg nekünk, aki vagy — H?y, ahogy vagy: filozófus, pro­fesszor, író, erő, nyugalom, béke, csorbítat­lan harmónia, ki nem kezdett idegzet, mo­solygó gránit, enyhülést hirdető szivárvány, badságot biztosított 'propagandajukiutk s a „Hazafias Front" megalakítása alkalmából tartott októlxT 17 j lieszédrfxai kijelentette, hegy ,,u inouarelunta kérdés azért áll a viták előterében, mert nem lehet tagadni, hogy az osztrák lakosság nagyrésze ennek a ik<írd<«- T/ck megoldásától hazája érdekeinek komoly elöhaladását reméli. A .Hazafias Front‘‘-bai) pedig tette még hozzá a kancellár — szin­tén nincs hely olyanok számára, akik Ausz­tria múltját s az. ezzel a múlttal elszalkítha- tatlaniul összekapcsolt Habsbirrg-házat tá­madják. Az osztrák legitimisták azóta folyton elő­retörőben vannak. Hogy a realitásokkal szá­mítsanak és alighanem az osztrák kormány kívánságára is, túlnyomó részük olyan prog­ramot tűzött ki, amelyről azt hiszik, külpodi* tikai nehézségekbe aránylag kevésbé ütközik. Ez a program az úgynevezett „vörös-fehér- vörös“ legitimástá programja, a Habsburgok visszatérését tisztán csak Ausztriába óhajija, a Habsburg császári korona többi igényei­nek elejtésével. E programmal áll szemben a Wolff ezredes által vezetett ..sárga-fekete“ legitimizmus. mely .1 Pragmatica Sanctio alapján áll s ezen az alapon megtiltja a Habsburgoknak, hogy koronájuk bármelyik tartományáról lemondjanak. A „sárga-fekete“ legitim izmust az osztrák kormány tagjai is élesen támadják, inig a „vörös-fehér-vörös“ legitimizmust, mely lehetővé teszi Schu­schnigg számira, hogy a kérdést tisztán osz­trák belügyi kérdésnek nyilvánítsa, állandó) rnkonszenvvel kezelik. A kaneeüári hivatal­hoz közelálló „Neuigkeistweltblatt“ nemrég kijelentette, hogy „a vörösfehér-vörös legiti­mizmus nem kiviteli áru. aminek tudomásul­vétele a külföldön az osztrák függetlenség legerősebb biztosítékául szolgálhat.“ Hozzá­teszi még a lap. hogy a monarchia kérdése, igenis a viták előterében áll és ennek a kér­désnek megoldása, amellett hogy tisztán osz­trák belpolitikai ügy, nagyjelentőségű lehet Európa számára is. Ausztria sorsának eldöntése azonban, bár­mennyire is hangoztatja Schuschnigg kancel­lár az osztrák önállóságot, sokkal inkább függ külföldi hatalmaktól, mint Európa bár­melyik más független országáé. Az Ausztriá­ban váratlanul újra kiérlelt Habsburg-kérdés sorsa is inkább függ igy a külföldtől, mint Ausztria vezető köreitől. A kérdés időszerű­ségéről szóló bécsi vélemény tehát alighanem tneghátrálni lesz kénvteleni a határozott han­gú római vélemény előtt, mely nem tekinti időszerüenk a Habsburg-kérdést ebben a pil­lanatban sem. —s. SERDÜLŐ FIUKNAK ÉS LÁNYOKNAK ja­junk! hetenként iegdább egyszer reggel felkelés­kor egy.egy kis pohirnyi természetes FERENC JÓZSEF keserüvize-, mert gyomor, bél és vér- tisztító hatásának gyakran :gen fontos eredmé­nyeket köszönhetünk. Orvosok ajánlják. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállí­tásban. hatalmas választékban már 120 lej­től kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyv­osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Has (Tageblatt Gründunffsjahr 1874. Die politisch führende Stimme der Deut­schen Volksgemeinschaft in. Rumänien Das beste Nachrichtenblatt und werbe­kräftigste Anzeigenorgan Zuschriften wegen Bezug und Anzeigen­veröffentlichung an die Verwaltung des vSiebenbürgisch-Deutschen Tageblattes* Sibiu, Königin Maria strasse 25. Bucureşti ÜL, Bulev. Dacia Nr. 15. hegyen járó Szabadság, akivel jó találkozni, aki többet használ igy. .. Aki nekem többet tud adni igy. Én, szivem szerint, igy szerettem volna jobban. De nem vagyok egyházkerületi köz gyűlés. És a kötelességét felismerő és az elöl kitérni nem tudó férfi sem vagyok. Csak poéta és jóbarát... A transsylván sors dön­tött itt is, gyenge az én két szegény kezem, hogy annak a gördülő kerekéi feltarthassa. Most már csak Istent kérhetem arra. hogy tartsa meg belőled igy is mindazt, ami ne­künk legkedvesebb, legdrágább — Tavaszy Sándor1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents