Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-21 / 43. szám

193 7 f eb mir 21. BíLENZÉK 15 A transsylván képzőművészet válsága Transsylvániai életünknek sok kérdése van, problémája, nyugtalansága, fájó sebe Beleg, érzékeny bőr felület, egész kisebbségi életünk, melyből a legkisebb érintésre is vér fakad. Van azonban egy sajátságos bőrkémén védésé, egyetlen érzéketlen pontja, ahova hiába üt, vág és zúz minden újabb perc: ez a trans­sylvániai képzőművészet. Ha fekeénél sötétebb szí* lenne a szín­skálában* azzal kellene ecsetelnünk országré- szünk képzőművészetének sorsát, Ami évek óta folytonosan szikkasztotta a képzőművé­szet forrását, lankasztorta erejét és bén ii olt a ilendületét: a szegénység és a Iegkegvetle- nebb közöny ez évben megfojtotta az élet utolsó szikráját is a haldokló transsylvániai képzőművészetben. Annál szomorúbb ez a halál, mert azon a földön történt, mely kimeríthetetlen termé­szeti gyönyörűségeivel, a fajok nagyszerű jellegzetességeivel, az éghajlat változásá val állandóan uj hangulatokat ébresztett, meg­látásokat, gondolatokat; sugallt. Sajátos építé­szeti emlékei, érintetlen ősi állapotában meg­hagyott vidékei, a képzőművészet virágzó földjévé kellett volna, hogy változtassák or­szágrészünket. Állandóan beszélnek Transsyl­vania szépségéről, megénekllik dalban és pró­zában. de festeni kevesen festik. Pedig jobban meg kellene rögzíteni e szépségeke . Nem volt soha égetőbb a népviselet megörökítése sem, mert elhaló valamiről van itt szó és lehet, hogy már csak pillanat felvételekre van időnk. Annál is szomorúbb ez a halál, mert azon a földön történ!:, mely érzékeny lelkiisme­retével minden európai ország között, talán 'legelsőnek érezte meg a nagy szellemi fel­szabad ulásokat„ állott védelmére és szolgá­latára az emberi szellemiségnek, kultúrának, szabadságnak, tudománynak és művészetnek. Valami titokzatos, csupán a 'lélek számára ismert utón mindig legelsőnek kapcsolódott bek Európa valamennyi kulturális mozgal­mába s talaján uj virágzásba fakadt minden szdllemi, erkölcsi és társadalmi megmozdulás. A szellemi értékeket legnagyobb kincsének I tekintette, ápolásukat és védelmüket pedig legelsőrendü kötelességének. Mindennek volt itt mecénása, csak éppen a képzőművészetnek nem. Országrészünk minden városának meg volt a maga sajátos jdllege: Clujnak tudományos és színművé­szeti, Targiu-Müresnek zenei. Aiudnak refor­mátus egyházi, Alhaluüának katolikus teo­lógiai és vallásos karaktere. Mindenik még ma is többé kevésbé tartani tudja magát eb­ben az eihávatottságában, Baia-Mare azonban már meghalt. Éleiében is kissé messze esett a Parriumnak e városkája a szellemi és tör­ténelmi Transsylvaniától, most pedig jelen­legi súlyos anyagi és lelki válságában nincs többé ereje régi jelentőségének visszaszerzé­séhez. Ez a letkiváüság végigvonul az egész kép­zőművészeten. Fejlődési, hanyatlási hullámú- zását, uj keresésekben való vívódásait, a lát­hatatlannak láthanóvá té Telében, a fogalmak és 'látomások testet öltésében, a megfogha- tailannak megfoghat óvá való rögzítésében vivötfc küzdelmeit azonban nagyon kevesen kisérik figyelemmel. Pedig az emberhez a képzőművészet áll legközelebb az összes, mű­vészetek közül. Az embernek ősi törekvése, a szellem önmagát és világát tárgyasban i vá­gyó igénye jut nagyszerűen kifejezésre a pri­mitiv embernél és a gyermeknél. Mindakettő rajzban, egyszerű meglátásu rajzaiban, nagy egészeken és egyszerűségében fogja össze az élete:, magyarázza meg önmagát és a körü­lötte levő világot. Alapformákban vonja ösz- sze a természet életét és fejezi ki reávonat­kozó reflexióit. Ugyancsak ezt látjuk az erm- beriség történetében is. A reflexiók később csoportosultak, az emberiség mondanivalója kibővült s az ember most már vágyait, tö­rekvéseit, eszmények, hitét és világnézetét fejezi ki megszínesített rajzokban, kompozí­ciókban, a korszakok uj szelleme szerint. A gyermeknél azonban a nevelés és a kul­imra megbontja később ezt az egységben lá­tást, miClió darabra töri, önmagáról és a vi- J tágról alkotott egyszerű képét. A nagy vonar I lakban, foltokba» való meglátásból alakult ki a betű, amely már nemcsak formai, de fo- fogaimi kompozíció is. A betű már dlvont, süritent jelentésű, hiányzik belőle az elkép­zelt dolognak frissesége, az ösztön; meglátás frissessége. Sokkal messzebb áll a primitiv embertől és a gyermektől, mint a rajz. Még távolabb esik íőle, amit a betű fed, a szó és annak jelentése. A rajzban látó és gondolko­dó lénynek közve ett h deg fogalmi ismerete­ket nyújt, melyekre szüksége van ugyan az értelemnek, de amely megfosztja az embert a tapasztalati megismerés melegségétől és köz­vetlenségétől. Ez már nem elsődleges, nem friss, veleszületett sajátossága az embernek, nem ösztönszerü megérzés és meglátás, ha>- nem másodagos, megtanult, megszokott, elsa­játított ténykedése. Ezen a pen on kezdődik meg az embernek és képzőművészetnek két külön útra való térése. Az élettel legközvetlenebb kapcsolat­ban álló gyermek elkedvetlenedik, mikor a világ egyes jelenségei fogaim; hidegségbe és távolságba kerülnek tőle. A betű fogságában elfordul a rajzban való látástól', később mind jobban eltávolodik a rajztól és mire felnő, elfelejti gyermekkora barátját, emlékét is ki­töri i szivéből és értelmetlenül, idegen gya­nánt sokszor ellenségeséül áll szemben a kép zőmüvészettel. A betű révén közvetített tudás a világné­zetben teljesedik ki. A világnézeta 1 kotásban az ember; szellem transzcendentális igénye szerint biztosítani akarja magát az őt körül­vevő nagy bizonytalanságban. tájékozódni akar önmaga és a világ kapcsolatát illetőleg. Egységes összefogó kép alkotására törekszik tehát, melyben megtalálja helyét és meg­nyugtató feleleteket kap nyugtalanító kérdé­seire. Világnézetében! gyökerezik a művészet­ről alkotott véleménye is, a képzőművészeti alkotás pedig hűséges visszatükröződése a kor világnézetének. Minden festészeti irány egy uj lap az emberiség gondolkozásának történetében, a képzőművészet, mint általában a művészet, nemcsak a jelen felfogását tük­rözi, de prófétai módon belelát a jövőbe és előre vetíti az eljövendő idők képét. Mikor még az egész világ a megdönthetetlen pápai tekintély a megközelíthetetlen dogmák ural­ma alatt élt, a gótika festményeiben és skulp- turájában uj, szabadabb egyéni vallásosság és gondolkozás tör az ég félé, mely sokszor még vallásellenes magatartást is tanúsít. A képzőművészet talán legnagyobb forradalma az impresszionizmus a muH század vége felé még mindig virágzásban levő polgári gondo­latom bontja meg. A polgári társadalom ke­reteit oldja fel a naturalizmus merev és ha­lott formáinak széttörésével — esztétikai sík­ban. Hogyan érthették volna meg az im>- pressz\>nizmus- Monet és Manet kortársai, a polgári társadalom kivirágzásának tetőfo­kán, S nem véletlen az sem, hogy a közön­ség a képzőművészet területén most ju'ott el jj csak az impresszionizmusig, az állami és I társadalmi formák a hagyományok, tekintő- | lyek, az egész régi világ összeomlása u án | Hogyan értené meg akkor a nagyközönség § a ina képzőművészetét, mely mindinkább ha­lad az uj szintézisek felé, a ma még szét­bomlásban levő társadalomban, a világnézet­tek káoszának közepette. A transsylván képzőművészet válságát te­hát a krízis gyakorlati okainál sokkal mé­lyebben fekvő szellemtörténeti és társad» Icmlélektani magyarázatokban is kell keres­nünk. A kérdés gyakorlati okainak megvilágítá­sa és feltárása a krízisből kivezető útnak megtalálása elsősorban is a festők és képző­művészek feladata. O. E. Ne takarékoskodj, m.kor egén/.aéyedről van szd. Használd mindig azt, ami a legjobb, mert semmi aem hasonlít a „Priineroí“ ájlal nyújtott boldog bizton­sághoz. Aki ismeri ; az előnyben részesíti a csodá­latos és bársonyos „Primeros“ gumit, mely 5évig tart ►ecs be ÉSZPRÓBA érkezett vasárnap este Olaszországból jövet India egyik Leggazdagabb fejedelme, az alvari maharadzsa. A maharadzsa európai körúton van s Bécsből tovább utazik a nyugati főváro­sokba. Az osztrák fővárosban régi gyomor­baját akarja kezeltetni. Az alvari tarto­mány, amely fölött a maharadzsa uralko­dik, 8000 négyzetkilométer kiterjedésű és 700.000 lakosa vau. A fejedelem fanatiku­san ragaszkodik vallása előírásaihoz és sa­ját bútoraival utazik, amelyeket minden szállodában kicsomagoltál:. Állandóan vele van az alvari templom egyik istenszobra is. Nemcsak idegen bútorokkal nem akui érintkezni, hanem kínosan ügyel arra is, hogy semmiféle bőrnemii ne érje a testét s ezért mindenütt különleges autót rendel nek a számára, amely bői eltávolítják a bőrüléseket. Világoskék ruhában és arany - hímzésű sárga papucsban jár. Azt beszélik róla, hogy igen bőkezű adakozó s a szállo­dát. amelyben Becsben megszállt, már az esti órákban olyan tömeg rohanta meg, hogy rendőrséget keltett kivezényelni. Ut »ca Gyerekkoromban számtantanárom hir­telen rámszólt• — Gyorsan mondd meg, félszer fél mennyi? — jegyed, — vágtam rá habozás nélkül. Szerfölött büszke voltam, hogy nem tudott megfogni. De máskor viszont megfog,ott. Azt kérdezte tőlem, hogy ha a földet keresztül fúrnák egy óriási kut- tal, amely a földgömb középpontján át­haladva, a gömb túlsó oldalán lyukad­na ki s abba a kútba beleejtenének az innenső oldalon egy vasgolyót, mi tör­ténnék avval, feltéve mellékesen, hogy a levegővel való érintkezésből származó hő s általában a levegő ellenállása ki­marad a kérdésből. Ezzel a válasszal megbuktam. Mert kombináltam tücs- köt-bogarat, csak a helyes választ nem feleltem: a golyó egyre gyorsuló iram­ban zuhanna a föld középpontjáigj, de ott nem lelvén ellenállást, tovább zu­hanna egyre lanyhuló tempóval, mígnem elérné a földgömb túlsó felszínét, ott megállna, visszaesne és igy tovább. Nagyon szerettem ezeket a kérdéseket. Különösen a ravaszokat. Amelyekben a kérdező valami csalafintaságot bujta­tott el. Például fogadott velem, hogy öt percen belül kimondtam azt aszót, hogy tizenhét. Akkor elkezdte, hogy mennyi kétszer tizenhárom, abból vonjak le ki­lencet, ahhoz adjak hozzá ötöt, azt fe­lezzem meg és igy tovább, végre elérkez­tünk a tizennyolchoz. — Tessék mondta ő —, megnyer­tem a fogadást. — Dehogy nyerted — feleltem én —, hiszen tizenhétről volt szó. — Most mondtad ki — kiáltott győ­zedelmesen. Megbuktam. A másikkal is megjár­tam, amelynek az volt a fogása, hogy a felelőnek tilos kimondania a „nem“ szót. — De hogyha ismered — szólt rava­szul —, mondd meg előre. — Nem ismerem — feleltem. — Tessék, már ki is mondtad. Aztán volt egy hosszabb kérdezőké. Hogyan van németül villa? Gábel. Mi a neve a tengeralatti táviróvezetéknek? Kábel. Hogy van németül mese? Kábel. Mi a neve annak a városnak, ahol a nyelvzavar tornyát építették? Bábel. — Ki volt az első testvérgyilkos? Ebbe már nem buktam bele. A leg­többen Ábelt felelik rá, de én vigyáz­tam és Káint feleltem. Emlékszem az óravásárló tréfás problémájára is. Va­laki bemegy az óráshoz és habozik egy százpengős ezüstóra, meg egy három­százpengős aranyóra között. Aztán dönt az ezüstára mellett. Kifizeti, elviszi. De már az ajtóból visszafordul. — Mégis inkább az aranyórát veszem meg. Száz pengőt már adtam, odaadom még ezt a százpengős ezüstárát, az ösz- szesen kétszáz. Fizetek még, száz pengőt és kérem az aranyórát. .4" órás kiadja az aranyórát. Rögtön észre kell venni, hogy az órás téved és száz pengőt vészit. Ezt sikerrel megol­dottam. Hasonlóképpen a cigarettavégek problémáját is. Valaki, erős dohányos, éjszaka rá akar gyújtani, de elfogyott a dohánya, nem tud sodorni többet. Csak cigarettapapírja maradt. Telefonja nincs, a hajnali időben még személyesen is hiába menne ki, a közelben nem találna nyitott kávéházat. Szorultságában te­hát a hamutartókból összeszedi a ciga­rettavégeket, hogy azok dohánymaradé­kaiból uj cigarettát sodorjon. Megálla­pítja, hogy hat cigarettavégből tud egy egész uj cigarettát sodorni. Megszámlál pedig harminchat cigarettavéget. Kér­dés: hány cigarettát szívhat még? Min­denki hatot felel. De a helyes válasz hét, mert ha a hat cigarettát elszívta, megint marad hat cigarettavég s azokból egy hetediket sodorhat. Mindezt abból az alkalomból mondom el, hogy a minap egy ilyen kérdésnél csődöt mondtam. A kérdés ez. Valaki uj alkalmazottat vesz fel és kétféle ajánla­tot tesz neki. Vagy ad félévenként öt­száz pengő fizetést és félévenként öt pengő emelést, vagy ad évi ezer pengőt és évenként húsz pengő emelést. Melyik jobb ajánlat? Én meggondolatlanul a másodikra szavaz­tam. Holott az első előnyösebb. Ha va­laki nekiül ceruzával és felírja mind­két esetben a számadatokat most janu­ár elsejétől kezdve, kitűnik, hogy a fél­éves sorra minden esztendőben (már az elsőben is) öt pengővel többet kap, mint a másik esetben. Tessék kiszámítani. Ebben tehát megbuktam. De bosszút álltam a szégyenért. Kijelentettem fele­lősségem teljes tudatában, hogy Anony­mus szobra valahányszor meghallja a déli harangszót, kissé megbiccenti a fe­jét. Ezt kétségbevonták, de én meges­küdtem rá. fis csak aztán jegyeztem meg, hogy a szobor sohasem hallja a déli harang szót. Guöztem. Harsán vi Zsolt lakosságát élénk izgalomban tartják a szür­ke patkányok, amelyek valósággal ellepték a várost. A falánk állatok behatoltak Basil Brown virágkereskedésébe, tie semmi más kárt nem tesznek, csak a szekfüket rabol­ják eh A j>atkányok a járókelők szemel át - tára rágták el a virágok szárait és elro­hantak zsákmányukkal. Naponként néha 400—500 szekfii tűnt el ilyen módon. Más virág nem érdekli az invene patkányokat. Sianieyvi^Se ol kétezer kilométernyire egy belga tudomá­nyos társaság, amely Forbiéres professzor vezetése alatt Belga-Kongóban földrajzi és néprajzi kutatásokat végez, egy eddig is­meretlen n égertör zsn-ek telepére bukkant. Forbiéres professzor közlése szerint ez a törzs minden valószínűség szerint egyike az afrikai ősnépek korunkig megmaradt töredékének. Ez a néptörzs alig ezer em­berből áll s ezeknek is több mint fele ikertestvére egymásnak. A törzs tagjai feltűnő módon hasonlítanak egymásra. Az évezredes elzárkózottságban élő nép külö­nös szokásainak és életének kutatására most egy másik expedíciót szerveznek. Á cfiesoowi Templeton és Társa szőnyeggyár 200 leg­ügyesebb munkása megkezdte az 1710 négyzetméter felületű óriási sötétkék Ax- minster szőnyeg szövését, mely a koroná­zás alkalmával a Westminster apátság fő­templomának középső hajóját fogja bo­rítani a nyugati főkaputól az oltárig. Az óriási szőnyeg, mely körülbelül 16 millióba kertit, áprilisban készül el és felgöngyölít­ve, külön hüjón szállítják Glasgowból Lon­donba, hol szakértők felügyelete alatt szo­rosan a főtemplom padlójához erősítik. A szőnyeg rövidre nyírott, selyenilágyságu ehenilleből készül, hogy könnyen csússza­nak rajta a nehéz koronázási bársony palás­tok uszályai. V. György koronázása alkal­mával nagyon süpped ős szőnyeget hasz­náltak és ez annyira megnehezítette a nehéz bársonyuszályok hordozását, hogy néhány idősebb főrend a kimerültség miatt a ko­ronázás után a mentők segítségére szorult. Az óriási szőnyeget a koronázás után a királyi paloták és kastélyok termeiben használják fel. Sjvmfl^one-ban szénával teleszórt karámokban több mint 2000 őzet akarnak összetoborozni a Yellow­stone Park vadállományából, hogy a meg­maradó 10.000 őz áttelelhessen a park le­gelőin. Amikor a karámok megtelnek, a kapukat lezárják és az őzeket lelövik. Hú­súkat nagyrészt a közeli indián telepek la­kosai köziül fogják szétosztani.

Next

/
Thumbnails
Contents