Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-17 / 39. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1029 MM 3 LEJ ■tr^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ctaj, Calea Moţilor4. Fi ólt k ia d ó h i v a t al és könyvosztály: Plata Unirii 9. fzím. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cloij, postafiók 80. LVIÍI. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS SZERDA Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, feiévre 420, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, evente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portóküiönbözettel öbb. ■mMKMWWi.il Will 1937 FEBRUÁR 17. unaunBU, -3 Ma: REMÉNYIÉ SÁNDOR Mokkái Sándor volt református püspök tenulmányt irt egy magyarorszlágii folyóiratba, melynek feladata, kitűzött célja az, hogy a kisebbségi magyarság életének mint- egy összefoglaló szerve, az ottani magyarság számára az itteni: életnek szócsöve, a magyar kisebbségeik életlehetőségeinek kutatója, problémáinak felvetője, keserveinek száuiontartója, értékednek és eredményeinek fe'becsüilője jegyen. A folyóirat elsősorban irodalmi vonatkozású, de természetesen nem zárkózik el a legmagasabb értelemben vett nemzetpol ílkai gondolatok elől sem. Természeténél fogva helyezkedik ez a folyóirat kisebbségi alapira, fogadja el a kisebbségi gondolatot alapgondolatnak, a kisebbség fogalmát alapfogalomnak, a kisebbségi „kategóriát“ alapkategóriának, éppen úgy, nvmt mi, akik itt élünk, mert a magyarság politikai és állami létében való részvétel helyett eleitől fogva választottuk kivándorlás vagy’ öngyilkosság helyeit az életet szülőföldünkön, alapm énjeink és emlékeink, tehát lelkünk hazájában, bár ez a szülőföld és lelki haza nj, más. Idegen Imperium alá került, Makkal ebbe a folyóiratba irt kisebbségi kérdéssel foglalkozó tanulmányt, mely azonban nagy meglepődésünkre a kisebbségi gondolatot most negaţi ruminak minősíti, tagadja a kisebbségi életkategóriát mint olyat, melylsen emberbez és magyarhoz méltó élet folyhatnék,, tagadja ennek az életnek a lehetőségét nemcsak palit kai, de erkölcsi és lelki értelemben is. A kisebbségről még mint fogalomról sem szeretne tudni, mert szerinte egy nép, vagy annak egyes tagjai Is, csak saját szuverén nemzeti államában élheti ki önmaga humánumát. Nincs más megoldás, „a kisebbségi kérdés meg- o'dliaiatlan“. A tanulmány elme: „Nem lebtet“, A tétel kegyetlen élességgel, Mokkáitól megszokott biztonsággal és kifejtésében is ijesztő nagyvomu Iságga! mered reánk. Pedig elsősorban nem nekünk szól, ittmaradt magyaroknak, hanem a vlág ideg ibe akarná be?eégetni a mi helyzetűnk tarthataila7í- ságát, a világ fülébe beíes'koltani helyettünk is azt, hogy mi nem bírhatjuk sokáig már. Azért nem csőd átkoztunk volna annyira, ha valamelyik nagy7 nap lap hasábjain talá kozunk ezzel a gondolatmenetévé!, mint igy, •áru kor egy kisebbségek életével foglalkozó, viszonylag szűk nyilvánosságú folyóirat közli e gondolatokat, Makkal erre a tanulmányára, mely kétségtelenül szöges ellentétben áll minden eddigi tanításával, egész régebbi, itteni működésévé’, müveivel és munkájával, hirtelen választ is kapott egyik lapunk hasábjain. A választ keserű toll« ember irta, szerintem nagyon igazságtalanul, mert keserűségében személyesen támadta Makkalt, kétségbe vonta minden jóhiszeműségét, farizeusnak és képmutatónak nevezte előbbi felfogását, itthoni, kisebbség élei- és világképét s mikor elérkezett volna oda, hogy Makikai tanulmányának komolyan és mé 16$ágta!jesen mondjon ellene, akkorra írása már be-lefuli’adt a lényegre nem vonatkozó gyűlölködés tajték- tergerébe, ügy érzem, ez a eikk nem maradhat a traisssylváróai magyarság egyetlen, vagy utolsó hangja ebben a kérdésben. Makkal jóhiszeműségét most srm leltet, amint semmikor sem lehetett kétségbevonni'. Vagy a keserűtől'lu cikkíró el sem tud kép- zelrai esetet s ha történél met, vagy iroda lmat tanulmányoz, nem talált még soha példát arra, hogy valaki oly fizikai és lelki megrázkódtatásokon megy át, melyeknek következtében szembefordulni' kénytelen egész azelőtti világával és világfelfogásával? Nem vitatom most a Makkai „ megszalad á- sánok“ kérdését, megírtam annak idején magam felfogását ebben az ügyben cfég vi- tárosan, m’n-t általában a repatriá’ások tragikumára vonatkozólag. A k'esufolí „idipg- V1aaefü%í! és egyéb tényezők bizony hatalmas dolgok, csak azoknak nem hatalmasok akik át neun érezhetik és nem elég kérész tyének ahhoz, hegy legalább átérezni próbálják. Minél inkább hirdeti és tartja kötelezőnek önmagára nézve az itthonmaradás nagy elvét gyakorlatilag is valaki, annál inkább kellene megértenie a magyar éremnek a másik oldalát is. Mert volt és van másik oldala s nehéz arról nekünk beszélni, de megértenünk kellene. Makkai Sándor majd húszévi aktiv kisebbségi életbarc és ötvenesEÍendővel felérő tízesztendei püspökség után úgy találta, hogy nem b rja tovább. Az a húsz esztendő és az a Hz esztendő vájjon csupa püspöki méltóságoskodás volt-e? Vagy talán mégis jelentett annyit munkában is, értékűm is, miint egy szerkesztőségi asztal körül folyó tevékenykedés? Makkai Sándor a kisebbségi gondolat körüli küzdelemben őrlődött föl, mikor most. nemcsak magára, de népére vonatkozólag is kitör belőle az örökösen elnyomott kiáltás: „Nem lehet“! próbáltam mindén érőmmé1, próbáltátok és próbáljátok minden erőtökkel), de nem lehet — mikor ezt ilyen ijesztően kimondja — vájjon csak követ, átkot érdemel tőlünk s nem lelkének és igéinek megvizsgálását is? Ml mehetett végbe abban a szívben, amíg eljutott odáig? Aki ezt vizsgáéin, erre gondolni sem hajlandó, az tegye eiöbb saját szívére a kezét és kérdezze meg önmagától, vájjon nem kisérti-ie őt is nap- nap után ez a sötét szó: nem iehet? Vájjon nem kell-c erőszakkal visszafojtania szakadatlanul? Mi azonban visszafojtottuk és csakugyan elhatározottak vagyunk, hogy utolsó csepp vérünkig megmaradunk szülőföldünkön s megmaradunk a kisebbségi életkategóriában, a kisebbségi ön véd elem jogos útjait keresve. Makkal Sándornak, az újnak, akit éppen úgy tisztelünk, mint a régit, mert hisszük, hogy ma is érettünk és miattunk fáj a szive, ozit válaszoljuk személyeskedés nélkül, az elvek és eszmék tiszta magaslatán óhajtva találkozni vele, hogy mi ma is nőni vagyunk képesek, mint ama bizonyos pálma a sully s a kő alatt. Kisebbségi mivoltunkat a «égi Makkal Sándorral szólva: mártír-példának és tanitó-küldetésmek valljuk önmagunkon túl, többségi nemzetek számára is. Hisszük, hegy állandó beírni sszióval önmagunk kü zölt s a lélek végtelen lehetőségeivel a hátunk mögött, a lélekbe való visszavonulás végtelen útjában bízva, egyszer majd nyilvánvalóan is otthonra találunk a minket körülvevő népek között. Az uj Makkal Sándor elcsodálkoztató és megdöbbentő gondolatai mellett állandóan idézgetjük a régi Makkai Sándort, a kisebbség, élharcost, akitől azt tanultuk, hogy az életből az Életbe juthatunk, hogy az élet minden körülmények ellenére is nem puszta valóság, hanem megvalósítandó minőség, nem csak lehetőség, hanem követelmény, nem csak adottság, hanem kategorikus imperatívusz. Az erkölcsi törvény, mint magyar követelmény bennünk. A transsylván csillagok pedig felettünk. És semmi más. Nekünk lehet — meri kell. Az ui költségvetés két és fél milliárd lej többlettel zárul AZ ADÓT Közel kétezermillió lejt tesz ki az adóeltitkolás évi összege. ~ Szigorúan büntetik azokat, akik ki akarják venni magukat az adófizetési kötelezetisig alól Az 1937—1938. évi állami költségvetés előkészítő munkája rohamosan halad. A munkálatok elvégzésére kiküldött technikai bizottság megszakítás nélkül dolgozik Cancicov miniszter ellenőrzése mellett a pénzügyminisztériumban. A halaszthatatlan kiadások — hadfelszerelés, útépítés, közegészségügy, — arra kényszerítik a kormányt, hogy az állami költségvetés jelenlegi végösszegét túlhaladja, az ezt szolgáló forrásokat kutatják e pillanatban. A pénzügyminiszter — mint megírtuk — a fogyasztási adók emelésére gondol, egyenes adók emelésére csupán a meglévő törvényes intézkedések keretein belül kerül a sor. Bizonyos, hogy uj adókivetések kezdődnek s a gazdasági helyzet javulása címén — reméljük kizárólag indokolt esetben — általában emelni fogják az adókat. Két és Mlmllliérd Isi többlet BUCUREŞTI, február 16. Néhány nap választ. el csupán az uj állami költségvetés tervezetének végleges alakban való nyilvánosságra hozatalától. Az uj költeégveíMis, hir szerint, két és fél miflfiiárd Hej többlettel zárul, melyet fizetésemelések s uj kinevezések lehetőségének teremtése helyett ezúttal egészen hadfelszerelési és közegészségügyi célokra fordítanak. Egyik nem áldhat meg a niás'k nélkül. A közegészségügyre folyósított kádasok egy színvonalon mozognak a had Eladásokkal. Costn'nescu dr. egészségügyi miniszter hatalmas tervet dolgozott ki, hogy a faluk orvoshoz és gyógyszerhez jussainak. A falura küldött fiatal, nőtlen ortvosok 5000 lej havi fizetésen kl/vüi átlag kétezer lej kiszá’üás.i dijat vehetnek fel havonta, életlehetőség ükét ez biztosit ja. A kiadások fedezetére uj bevételi forrásokról;1 kell gondoskodni s valószínűnek látszik, hogy a kormány a belföldön szőtt áruk és a kávé. valamint más külföldiről hozott cikk taksáját felemeli. Statisztikai adatok szerint ugyanis az állaim a belföldi gyáraik szövőszékeinek szaporítása előtt négyezenmllió lejt vételezett be külföldön szőtt áruik behozatali vámja elmén, mely negyedére csökkent az utóbbi hónapokban.. A pénzügyminiszter azt hiszi hogy az országban levő 150—170 szövőgyár köny- nyen s anélkül pótolhatná a hiányt, hogy áremeilésre adjon a'ikaiknat. bélyeg- és illet éktörvéary módosítókéból,. Ami ezek után a gyapot isizövöbtárnk taksáját illeti, a pén z ügy mim is zte r neun a falusi házi szőttes mega dórtaitására gondol, honom azt kiutat ja: ki vágla zsebre a bevételt, mely a behozatali vámok ölirnaTadása folytán állt elő a valóságban? MegáUépitást nyeri — árja a Lupin — hogy az országban levő szövőgyárak vételezték lae a haszinot, miinek ' Afrikába I folytán teljes beruházási költségüket kifizet - I ték négy ‘élv leforgása alatt. A kincstár nincs I abban a helyzetben, hogy magánosoknak engedje át jövedelmét s részt kér a haszonból. Ezen a cimen 350—400 millió lej Ire- vételbe számítanak. Uj adókirovások... BUCUREŞTI, február 16. A Lupta azt a hírt közli, hogy a most kezdődő adókirovások során indokolt esetben emelni fogják az egyenesadókat Az adóemelés indokául szolgál, hogy a gazdasági helyzet az előző évekkel szemben jelentékeny mértékben javult s az adózók bevételei is áf.thai’áhan javultak. Ebből a célból még e hó folyamán követke zőknek kell benyújtani ok adóvallomásaikat: kliséi párosok és ipari cégek, kereskedők és azok az Iparosok, küket egész évre rónak meg adóval, szabadfoglalkozásnak, háztulajdonosok s fő bérlők, egyéni cégek és tár sas á gok. Hivatalos hel yen szigorúan ellenőrzik majd a benyújtott a dóvá Horn ásókat és bizo- nyilékokat követelnek a (beirt adatokra vo natkozóan. Különös figyelmet fordítanak az adóeltitkolásokra. Szakemberek szerint ugyanis iké1- ezennrO’ió lejt tesz. ki az összeg amit adóé" ti'tlkolás folytán vészit az állam évente. Illetékes helyen tudják, hogy nem kerülne adóemelésire sor, ha mindenki becsületesen fizetné adóját. Többezer vagon termény kivitele BUCUREŞTI, február 16. Illetékes heben •a gazdasági hélyz.ef javulásét várják attól, ha télutóján a folyam- és tengerhajózás megindul. A dunai kikötőkön ál hét nyolc ezer vagon termény kivitelére számítanak. A román áruknak jelenleg a bulgáriai tenné \ 'legnagyobb versenytársa. Szófiai hír szer'!’.: a várnai kikötőn keresztül az utóbbi hetek ben háromezer vagon terményt s/álLtotte k görög és olasz hajókon Genovába és Észak téliéi. merd Síeli BUCUREŞTI, február 16. Bucureşti i lapok megerősítik a hint, mely az állami költségvetés végösszegének két és fél miíiliiárd üiejje'l való emelésére vonatkozik. A Lupta szerint ezt az óriási összeget a következő forr ásókból akarják előteremteni: Közel másífUl milliárd lejt „adózás a>'á vehető anyagokból“, tekintetbe véve a gazdasági helyzel javulását. Uj bevételt leméinek tolvábbá a Uj feeváfeU
