Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-14 / 37. szám
BLLBHZS1C 19 3 7 február 14. 5 iMPBPwwgffj, KÖVESS ISTVÁN füffiesísrsa \ c 3.SZ »rí Soj su A transsylvániai ügyvedi-kamarak többse*" ge megható önérzettel igyekszik feltartóztatni az ókirályságból indult kisebbségei len es irányzatot. Ezen kedves Mester,, nem szabad »csodálkozni. Nem lehet általánosítani, meg ad kevésbe szabad a mai és éljövendő kisebbségi ügy véd generációt gyönge légy gyanánt vízbe fojtani. Aki ismeri a transsylvániai hagyományokat, nem neheztel a Kárátokon- n inneni kamaráik liberális szellemű határozataiért. A kamarák ellenállását ugyanis természetesnek kéül tekinteni A jogszolgáltatás napszámosai mindig szigorúan őrködtek itt azon, hogy nehéz kenyérkereset dacára sohasem lehessen tisztességtelen versenyről bőszéin!! s egyedül a tudást, megbízhatóságot ismerték el erkölcsi és anyagi vagyongyűjtés eszközéül. Egyedül ez biztosíthatta roar: mán, magyar s más nemzetiségű ügyvédek politikám elites, békés együttéléséit, boldogulását, haladását, általános megbecsülésé A közjogi-változás után tájékozatlanul álltak a transsylvániai ügyvédek ókirályságbeli kollégáikkal szemben Két különböző jogterület került egybe eltérő törvényekkel, szőri kasokkal, perren delek el Más volt a képzettségük is. A bejegyzéshez itt doktori diploma, ügyvédi vizsga kellett, ami erettsegj után négyévi egyetemi, vagy akadémiai végzettséget követelt. Ezután hároméves ügyvédjelölti t-K praxis következett, három szigorlat s hosszú küzd deny mig valaki — nyugati értelemben — ügyvéd lehetett. Állapítsuk meg, hogy ,,válság“ és „krízis“ k volt akkor is a világháborút megelőző években. Az ügyvédi-válság különösen nagy volt, a vagyon nélküli magyar fiatal ügyvédek is szenvedtek, nélkülöztek. így volt, mikor harminc évvel előbb Kassára érkeztem s a jogakadémián beiratkozásra jelentkeztem Ugyanakkor ügyvédi irodába léptem 15, mond tizenöt korona havi fizetésért, ötven lií fillér jutott egy napra ebből, Mester! Tud-fc; ja-e, mit jelentett ez? Tisztában vanr-e ezzel? S hogy válság, jogász-válság volt abban az időben, mi sem bizonyítja jobban, hogy ri dihez is segítség kellett: Égly premontreiG, kanonok ajánlásával juthattam zsidó principálisom kegyeibe. Nagy volt ez a kegy. Főnököm elnézte, hogy római-jogot tanulgatok munka közben s a délelőtti akadémiai előadásokra is elengedett. Meleg irodahelyiségben élhettem. Meri lakásom — nedves, sollet szoba — egész télen át csalt a gyorsforrailót ismerte. Nem voltam >*. egyedül. Stupar nevű transsylvániai pajtá>1 sommal együtt küzdöttem. Román volt, bár iá erről sohasem beszéltünk s nevettünk, mikor ö öklünkkel törtük fel reggel a mosdótálba fa3 gyof.t vizet. Negyven „gólya“ indult el igy az életnek abban a biztos tudatban, hogy a d boldogulásban egyedül a személyi kiválósá»3 gok döntenek. Tanulni, vizsgázni! — ez volt a cél. Éhesen, fázva, mégis lelkesen tettünk eleget kötelességünknek. Könyveket kölcsönöztünk egymásnak. A háromkötetes tankönyv három nációhoz tartozó diák kezén forgott, a tudás azonban csak egyféle lehetet s a könyv, a lánc szétszak’thatatlan lelkiegységbe olvasztott bennünket „numerus“ helyett. A nemzetiségek nem voltak elválasztva deszkakerítéssel. Politika?... Igen, politizáltunk. S érdekes kedves Mester: — mi, szenvedő, küzdő fiatalok mindig az igaz liberalizmust szolgáló poT ikusok mellé szegődtünk. Az „ellenszolgálat“ itt volt a legkevesebb, de a testvéri tudat s szeretet az „ingyen-munkát“ bearanyozna s megszépítette. Éltettük Bánffy Dezső bárót, ki általános szavazati jog bevezetésének szükségességét hirdette s a baloldalt ünnepeltük, erősítettük minden erőnkkel. A transsylvániai egyetemen aztán folytatódott az élet. Ebből a talajból nőttünk, ide tér ünk vissza büszkén, szeretette!, akár édes>- anyánk ölébe. „Otthon“ kerestünk életlehe- j tőséget. Román patvaristája volt a magyar fiskálisnak s megfordítva. A szinmagyar, előkelő Sziklay dr. Baia-Maren annak a Drar gos Teofilnak ügyvédi irodáját vezette, kinek Luca citi Vasiîe volt gyakori vendége. Magam is szolgáltam ebben az irodában s tanúi?. lehettem annak, midőn Lucaciu a magyar Szik'.ayt magyar nyelven üdvözölte. Lucaciu nem volt kicsinyes, nagyvonalú terve az ügyvédi kamarai jövőbeli „numerust“ sohasem érintette. Pedig higyje el Mester, — önérzetes, igaz román volt Lucaciu Vasile. A nagy gazdasági és pénzügyi válságra világháború következeit. Újabb küzdelem, minek végén ismét uj sors rendeltetett részünkre. Szabad-e kedves Mester, kizáró indítványokkal, maró gúnnyal bántani az fogmosáshoz KAlODOMT, a habzó fogpaszta. Este főként azárt, hogy a fogak között fennakadt ételmaradékokat eítávo- lítsuk, mert ellenkező esetben ezek erjedni kezdenek és így többféle fogbetegséget okoznak. Tehát tisztítsa fogait alaposan különösen este. MOSZKVA, február hó. Nemrégiben leplezték le Puskin szobrát, abból az alkalomból, hogy száz esztendeje, hogy meghalt a nagy köt tő. Rybatin, a hivatalos szónok rámutatott arra, hogy a civiÜzált világnak ezen a napon nemcsak a világhíres művészre kell emlékezni, hanem arra a tényre is, hogy ,,Puskint tulajdonképpen a cár gyilkolta rneyN ( Ä szovjet szónok, természetesen, nem mondott igazat. Puskin párbajban esett el ■s a párbajt nem, a cárral vívta. De hát alkalmasint nem is igy gondolta a hivatalos szónok ... Puskin féltékeny volt a feleségére. Anthes- Heeckeren gárdahadnagyot igyanusitottn, hogy viszonyít folytat az asszonnyal. Jogos volt'e e feltevése, senki sem tudja, hiszen ,ilyesmihez nem szoktak tanúikat hívni. Az 'bizonyos, hogy Pu.skinné magaviseleté nem a legkifo- gástalanahb volt. Okot adott a sok szóbeszédre. A féltékeny természetű költő nagyon szenvedett. Fájdalma tetőpontra hágott, amikor a postán egy „oklevelet“ kapott, amelynek a szövege körülbelüli igy szólt: „Ezennel kinevezzük önt a Felszarvazott Férjek Egyesülete fővédnökévé és főlevéltárosává. Viselje ezt a tisztet méltósággal és egészséggel“. Puskin képtelen volt tovább fékezni in- duila/tát. Azonnal párbajra hivtia AnthesHeeckeren hadnagyot s néhány óra múlva meg is vívták a párbajt. A hadnagy golyója talált s Puskin kétnapi szörnyű szenvedés után meghalt 38 éves koráiban. Oroszországban mindenki tudta, hogy ezt ,a diplomát az udvar köréből küldték a költőnek. Némelyek azt rebesgették, hogy az öLlet a cár tói származik. Erre célzót* Rybatin is, amikor a költő meggyilkoláisávail vádolta a cárt. A cár ugyanis országos fő- levéltárossá nevezte 'ki Puskint. A cárnak azonban sémii yen része nem volt a diploma elküldésében. Sokkal nagyobb része volt azonban; ia cárnak a iköiltő élete elkeserítésében. Minthogy Puskin szabadelvű gondolkodású volt, a cár erősen figyelt rá s végül meg parancsok at, hogy a költő minden müvét kinyoraaitás előtt neki kell bemutatni. A cár ettől fogva tanácsokkal látta el a költőit, beleirt müveibe, gyakran átalakította, nem szólva arról, hogy mi mindent ■tartott közölheteüennek. Egy ízben például azt követelte tőle, hotgy „Boris Godunov“ drámáját Írja át Scott-féle regénnyé...) A vasutas-feleségek számára A német birodalmi vasutak igazgatósága a következő tanácsokat küldte meg a vasutasok feleségeinek: 1. Tegyétek boldoggá férjetek tűzhelyét, hogy munkája után igazi pihenést találjon ott. 2. Vezessétek háztartásotokat pontosan és rendesen; tulajdonságok, melyeket férjetek szolgálatában megszokott. 3. Gondotok legyen rá, hogy rendes időben, minden kényszerű sietség nélkül induljon munkájára, ha elérkezik a szolgálat ideje. h. Ne alkalmatlankodjatok neki kellemetlen dolgokkal öt perccel a szolgálatra való indulása előtt. 5. Ügyeljetek gyermekeitekre és tanítsátok meg őket a ház és az utca veszedelmeire. 6. Fogadjátok munkából hazatérő férjeteket keresetlen, bájos szeretetre- méltósáiggal, jókedvűen. 7. Őrködjetek álma fölött, ha nappal kénytelen aludni. 8. Ha nézeteltérés volt köztetek, ne várjatok naplementig, hogy kiengesztelőd jetek. 9. Ha szükséges, figyelmeztessétek az alkohol élvezetének mérséklésére. 10. A nehéz napokban álljatok bátran férjetek oldalán. ügyvédeket, kik nem ismertek sóhajnál, könnynél egyebet? Óriási energiáját közös jóléti intézményekre fordítani — nem lenne-e helyesebb? Ruhát, cipőt adni a jelölteknek; tűzifát, fűszert, zsírt a családos ügyvédnek — ez a teendő „végszükségben“. A bélyeg és takszaosökikentesért kell a ha re, hogy „maradjon“ a bevetőiből s az ügyvéd kereshessen. Tandíjmentesség, ösztöndíj, külföldi tanulmányút kell gyermeke részére, tekintet nélkül a „numerus“ célkitűzéseire. A mult történetét ismerni kell s ha nem ismerjük, legalább a kisebbségi ügyvédek mai nehéz életét lássuk. Vájjon: — érdemes reájuk annyi munkát pazarolni, valóban „veszélyesek?“ Megsúgom kedves Mester: — a kisebbségi ügyvédek Transsyl várnában roppant szenvednek. Meg keLl súgjam — mert szégyen hangosan kikiáltani: — nem „konkur- rálnak“, legtöbbnek alig van kenyere. Tudósok, tehetségek, jobb sorsra érdemes jogászok tengődnek. Mennyi tény, mennyi adat, melyet a túlsó oldalon nem ismernek. Nem foglalkoztak eléggé velünk s valljuk be, mi sem vizsgáltuk tulon-tul az ókirályságbeli ügyvédi rendszert. Az ottani ügyvédek közül kevesen jöttéik kölzibánk $ megelégedtünk azzal, hogy jóindulatot, megértést mutattak velünk szemben Nem gondoltuk, hogy oiv szavazásra kerül a sor, midőn a Kárpátokon túl: rólunk — nélkülünk döntenek anélkül, hogy ismernék az igazságra vezető eseményeket. Azt mondják: — nem érdemiünk jobbat, mi sem járnánk el másként a mai nehéz időkben. A transsylvániai ügyvédi-kamarák többségének önérzetes magatartása legalább részben megvéd a tévedések eilen. Mai postával kévés Mester, egy füze el küldtem b. címére. Maniu irta. „Unirea Ardealului“ a ebne. „Tipografia Naţionala S. A. Cluj“ adta ki városunkban. Olvassa ci a füzetet figyelemmel s vizsga Ha meg a füzéhez csatol- 20 nyomtatott o!da ra terjed ’ névsorát azoknak, kik a „Consiliul Dinger keretében resztvettek Transsylván!.» átvételében. Egytől egyig transsylvániai román in- tellektuelek. Minden reszortnak e ég jutó! ; belőle. A mi Iskola társaink, pajtásaink s az ügyvédi kamarák határozata bebizonv - tolta, hegy emlékeznek s legtöbbjük ma kész minden káros mozgalommal szembe az igazság védelmére.
