Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-13 / 9. szám

P r 1Vfí N 7. fí K 10 3 7 In nu Ar 13. ammmmmmmaammma» r A HALÁLRAITÉLTMAGYAR HADITUDÓSÍTÓ NAPLÓJA SPANYOLORSZÁG RÉMSÉGEIRŐL II. Perceimmé 1800 golyó egy levegőiben légé leheleden emberre Ír la: Kalász József Copyright by Publicitás Press Service and ELLENZÉK A imxlriili kormány hivatalos jelentéséből: A lakosság bí'ran visel­kedett ;z ellenségen légitámadás cblact . . .“ A kísérteties földalatti fényben halálfejek szoronganak egymás me Hét t. Tágranyüt, megüvegesedett szemű emberek, sikoltozó asszonyok. A kezemre nézek. Véres. Beletörlöm a fe­hér cseanpefaíiba. Nem az én vérem. Valaki a «váltamra teszi a kezét. Hátrané­zek, szól hozzám, de nem tudom, miit mond. Ismerős, az arca, de nem tudom, hogy ki­csoda. A föld remeg. Nem tudom, egy nap, vágj' tíz perc telt e el. Kezdek magamhoz térni-, mór megisme­rem azt, aki az imént megszó'itofet és mel­lettem áH. Borzadva nézem az arcát. Isme­rem és mégis milyen ismeretlenre rajzolta a halálos rémüket. Lakótársam, szobatársam a követségről. Kinyögöm a nevest. — PezJ . .. má van? — Ugye, mondtam? Ha én egyszer kijö­vök! ... Igen, mondta. Az egész követség rajta mu­latott. .Amióta az első légitámadást átélte és bemenekült a követségre, nem tette ki a lá- hát az épületből. Hat hétig gubbasztott a szobájában és ma reggel már add'g széki­re ztuk, „gyávaskutyáztuk“, mig elhatározta magát és ki jött... Most itt reszketünk mindketten. Én, a bá­tor és ő, a gyáva. OPyan szemrehányóan néz rám. mintha én rendeltem volna ide Francoék gépeit pont akkorára, mikor ő végre kijött. Légicsata A tömeg latssam húzódik kifelé a föld alól. Gyáván, remegve megyünk kifelé. A gé­pek még most is ott keringenek a város fö­lött, nem is ötven, máT talán száz is. mert felszálltak a madridiak gépei is, bombák azonban már nem hullnak; ami bombakész­letük volt, leszórták, most légiharcok folynak. Egy-egy püiHantáist vetünk a-z égre, ahol hármasával, hatosával harcolnak egymással, rohannak egymásnak a gépmadarak, de nines sok idő a bámészkodátsra, rohanunk a követség felé, ahogy csak lábunk birja. iMég jó tázparcnyire vagyunk, tüdőnk már nem bárjai, de rohanunk, rohanunk, lihegve, zihálva rohanunk. Valahol messze egy zuhanó repülőgép ha­sítja át a levegőt. — Ez biztosan Framco-gép — mondja Pezl. A kapuk alatt álló tömeg ugyanis ujjong, táhrcol, pedig nem is lehet tudni biztosan, hogy „ellenséges“ gép volt-e, vagy a madri­diaké. ök biztosra veszik, hogy ellenséges. Percenként 1800 golyó Egy apró fehér pont száll lassan lefelé a zuhanó gép nyomán, bárom „dögkeselyű“ is kering körülötte. Magyarázzák. A pilóta kiugrott, ejtőernyővel száll lefe­lé, az ellenséges gépek körbe repülnek kö­rülötte és géppuskázzák. Három repülőgép és három gépfegyver. Percenként ezernyolc­száz golyó. Egy szálló, levegőben lógó, te­hetetlen ember ellen . .. Rohanunk tovább. Végre a követség előtt. Mi ez? Hatalmas embertömeg, a követséggel szomszédos épü­letet valamely délamerikai állam „embacha- do“-ját (menedékhegyét) katonák veszik kö­rül. Valamennyi kezében lövésre készen tar. tott fegyver. Mi töriémt? A légitámadás alatt a házból valaki a me­nekülő tömeg közé lőtt. Az „ötöd k brigád“ tanyázik dékunerknj zászló alatt a házban. (Ötödik brigádnak hivják a Madridban el­rejtőzve élő fasisztákat.) Pár nappal ezelőtt a firm követség épüle­tében, most itt ... Megkönnyebbülve léekzünk fel, mikor a gvuardia kinyitja a követség nehéz vaska­puját. Csuronvizesen, a futástól fuldokolva megyünk fel a lépcsőn. A követség! alti'szt I u nevemen szédít és azt mondja: — Táváratót kapott „Küldj érdekes anyagot“ Az első posta, melyet Spanyolországba koptam. Pozsonyból érkezett. — Istenem, Pozsony... a Duna... de messze van ... Felt épem. „Minden rendben. Küldj mrponta érde­kem anyagot, táviratot, riportot — Táviratot? Persze táviratot, érdekes anyagot... hisz azért vagyok itt. Ha el tud­nám küldeni remegésemet, halálos rémülete­met, ha a Transradio antennája közvetíteni tudná szivem zakutolását, vájjon érdekes anyag lenne-e? Érdekes anyagot. Mit küldjék, mit? Minden betűt, minden szót, mielőtt a vi­lágűrbe kirepülne, háromszor is elolvas, megfontol a cenzor. — Messieurs et oamarades ... cvak rövi­den és tárgyi’agosan ... tartsák magukat a hivatalos jelenlés adataihoz. Tartózkodjanak a részletek ecsetelésétől . . . Tartózkodom Délután három órakor idegemben még vibrál a szörnyű óra, szemem előtt még ki sértenek az utcán fekvő halottak . . kopo­gom az írógépen a francia szöveget (igv ko­pogott a gépf egy ve rgol y ó is az utca köve­zetén). „ütvén repülőgép Madrid fölött... Egy ellenséges gépet lelőttek . . Áldozatok száma ismeretlen. . Tartózkodom a részletek ecsetelésétől. A francia szöveget majd k hámozzák. De ki hámozza ki ebi öl a száraz, sovány néhány szóból a hálálni vált arcokat, az elakadó !é- lek7otet? A volánra dőlt soíTört? A katonát a sínen?!... (Folytatjuk.) január 1 5.-ig megkapják se *é y- utalványaikat a munkanélküliek CLUJ, január 12. Miután a város kerületeiben befejező­dött a munkanélküliek összeírása, a vá­rosházán tegnap megtartották a munka- nélküliek segélyezésére szükséges élelmi­szerekre vonatkozó árlejtést is. Az élel­miszereket: zsirt, burgonyát, — vala­mint fát is a kereskedők azonnal rendel­kezésre adják. Az idei téli segélyezések előkészítő munkája tehát befejeződött és január 15-ig minden munkanélküli megkapja utalványát, úgyhogy a bét vé­gén már hozzájuthat a számára kiutalt természetbeni segélyhez. Itt Írjuk meg, hogy a segélyalapot képező egyszázalé­kos illetéket, melyet a vállalatok és al­kalmazottaik közösen, de eddig csak a téli hónapokban fizettek, a munkaügyi miniszter rendeletének megfelelőleg a jövőben az év minden havában beszedik. ü?_ Széli Kálmán az elméleli-Sízika előadásába kapóit megbízást a debreceni egyetemen CLUJ, január 12. A helyi ref. kollégiumnak egyik nagy­nevű professzora ismét távozik. Dr. Csűri Bálint után most dr. Széli Kálmán is távozik ennek az ősi kultúrintézmény­nek falai közül. Megválása nem hűtlen­ség. Hisz fájdalommal történik. Maga­sabb hivatás, általánosabb érdek miatt veszítjük el. A debreceni Tisza István tud. egyetemre megy, hogy az elméleti fizikát adja elő. Dr. Széli Kálmán a magyar történe­lem utolsó századában igen nagy szere­pet játszó Széli-család közvetlen leszár­mazottja. Rokonai ma is vezető szerepet visznek a határokon túl. Édesapja Széli György Orasul-Nouban él. Nyugalomba vonult ref. esperes. Hatvanegy évet töl­tött az egyház szolgálatában. A pát- riárchális idejű lelkipásztor mindig a legnagyobb tiszteletben állott és lanka­I datlan erővel végezte munkáját, amig a tavalyi év folyamán nyugalomba nem vonult. Dr. Széli Kálmán a helyi egyetemen végezte tanulmányait. Majd külföldi ta­nulmányútra megy Berlinbe és Mün­chenbe. Nevelősködik gróf Bethlen Pál­nál. 1911-ben doktorál és katedrát fog­lal a ref. kollégiumban. Dr. Széli Kálmán a gondolkozás em­bere. Nem él nagy társadalmi életet. Minden idejét a tanulmánynak szenteli. Elméleti fizikával foglalkozik fiatal ta­nár kora óta. Legelőkelőbb német folyó­iratok részére dolgozik. Korunk vezető, német szakembereivel közvetlen össze­köttetésben áll. Nálunk a M. T. A. kiad­ványaiban, Matematika-Fizikai lapok­ban. Természettudományban stb. jelentek meg ismertető közleményei. Behatóan foglalkozik a gázelmélettel és a fizika legújabb kvantum elméletével egybevágó kérdésekkel Igazi tudós, kitől a tudó mányszom ja, az ismeretek és titkok •/< reime sok éjszaka nyugalmát kívánták áldozatul. A kollégium tanárikarában mély fáj dal mat váltott ki hivatalos lemondása Maga is fájó érzéssel tette. — Huszonhat év nem tűnik ej nyom talonul. Életem legszebb idejét töltöttem ebben a városban. Barátaim legjobbjai tói kell elválnom. Végtelenül sajnálom. Csupán az vigasztal. hogy megfelelő munkaköri)« megyek. Nem feledni. Örökké visszaemlékezem erre a dicső kollégiumra — Mit ad elő a professzor ur? — Az. elméleti-fizika előadására kap­tam megbízást a gróf Tisza István egye­tem tanácsától. Tanár társai a legmelegebb szeretettel beszélnek róla, mint a távozásban köz­vetlen elődjéről, dr. Csűri Bálintról, ki­vel ismét tanártárs lett a debreceni egye­temen. — MunkasZhrető, rendes professzor volt. Sokat dolgozott. Hatalmas tudásá­val komoly tekintélyt vívott ki magának társai részéről. Távozásával nemcsak a kollégiumot, de az egész transsylvániai tudományos életet is nagy veszteség érte. Vidám Mtog&tók Néyyen vannak. Négy kis furcsa rongyba­ba. A legkisebb három. o legnagyobb nyolc éves lehet Alinak a szerkesztőségi előszobá­ban és szubdyos hangversenyt adnak. Min­denki mosolyogva nézi őket s habár elég hangosak, hagyják, hogy énekeljenek. Az énekük tipikusan óvodás, szól kutyáról, macskáról, bárányról és pár más rokonszen­ves állatról. Az egyik éneket befejezik, a má­sikat elkezdik, a nagynbbik sug o kisebbnek. Senki se tudja mért énekelnek, mért adnak szerenádot, hisz a kántálások ideje elmúlt, nincs most karácsony. Állnak sorban. A nyolcévesen hatalmas női hócipő, lehet harminckilences, olyan ben- 5 ne, mint a mesebeli macska a két mér földes I csizmában. Mindegy: legalább nem fázik a H lába. ,4r ötévesnek csak a szeme látszik ki, ■ úgy be van bugyolálva kendőkbe. .4 hrrtéves a a legkövérebb, teli tüdővel fújja a nótát, hangja túlszárnyalja a testvéreiét A három­éves a leggroteszkebb, mert selypít és retten­tő pici. a kezén vastag gyapjukesziyü ugyan­csak felnőtté lehetett valamikor, mint a hó­cipő, plyan a vékony hangja s a nagy keze, mint a Micky Máusé. Végül is befejezik a dalolást, köszönnek, el akarnak menni. Most megkérdezzük tőlük, mért énekeltek. — Karácsonykor kaptunk lejt — feleli a nagy hócipőé. Mást nem mclhd. Karácsonykor kaptak lejt s most eljöttek megköszönni. Hogy köszön­jék meg a: ilyen kis rongybabák? Eléneklik a kutya-macska éneket, amit tudnak. Olyan kedvesek s vidámak nagy szegény­ségükben, hogy felmelegszik ebben a nagy hidegben a vékony kis hangjuktól az ember szive. ' (M. L.) Mii hallgassunk meg? Szerda, január 13. BUCUREŞTI. 7.30: Reggeli müror. 13: Gra- mofonlemezek, 13.25: Sporthírek, 13.40: Gramo- fonlemezek, 14.15: Hűek, 14.30: Gramofonleme­zek, 15: Hírek, 16.45: Előadás, 18: Művész eme­zek, 19: Hűek, 19.10: Zenetörténeti előadás hamg* példákkri, 21: Felolvasás, 21.10: Chen-ap Nadia zongorázik, 21.50: Időszerű dolgok Németor- ízdgból, 22.10: Roma Nya énekel, 22.30: Hrek, 22.45: A kis rild’ózenekar műsorának közve'itése, 22.55: Hírek külföldre németül és franciául. BUDAPEST. 13: Déli harangszó, 13.05: Orszá­gos postászenekar, 13.30: Hírek, 18: Cgányzene* kar, 19: Eiősöás, 19.30: LekrtOf, Árpád szaxofo­nozik, 19.50:'Ádálm Dezső elbeszélései, 20.20: Az Operaház előadásának ismertetése és 20.30: Az előadás közvetítése: Rigol erto. 21.40: Hírek, 22.30: Külügyi negyedóra, 23.25: Időjárásié entés, 23.35: Jazz, 24: Hírek franca és ossz nj'elven, 24.10: öreg cigányprímások zenekara, 1.05: Hírek. BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS: A HAR­MADIK BIRODALOM KELETKEZÉSE. 279 oldal, keménykötés 132 lej az ELLENZÉK könyvosztályában, Clnj, Plata Unirii, Vidék­re utánvéttel Is azonnal szállítjuk. Halálfejek a föld alaü Éppen a hadiigynrniszteriuTni park előtt állok. Itt vert gyökeret a lábam. Tiz-tizenöt lépésnyire tőlem a metró lejárata nyeM el a tömeget, de én nem tudok, nem bírok egyet­len lépést tenni. Csak állok, állok a golyók eilen semmi menedéket som nyújtó oszlop- hoz dőlve. Nem is gondolkodom, csak gondolatfosz­lányok futnak át az agyon, de a szem úgy működik, mint a fotografá|ó géip lencséje. Ez a kép megmarad az agyban örökre. Ezt látom: Az utca végében. Láng csap fel. Két lépés- nyire tőlem egy oszlopnak rohant autó. Hű­tője betörve. A sofför a volánra dől. Mozdu­latlan. A villamossínen hanyatt fekve egy ka­tona. Egyik lábát térdben felhúzza. A met­ró-lejáratnál a föld a,Iá tűnnek az emberek. A parkból fehér, labdaszeru füstfelhök száll­nak fel. A kap-u fölötti boltozaton egv gépfegyver- szalag táncol és üres patronok zuhognak a járdára. A kapu tetején egy katona ül és a levegőin* lövöldöz. Most lehajtja puskáját, tölt. Rámnéz és nevet. Kiéit vu'annt és inte­get. Mutat a metró lejárata felé. Kacsint egyet, nevet, felemeli a puskáját és lő. Megint rámnéz. Időnként a föld megrendül. Ennyire emlékszem. Nem tudom, hogy jutottam le a metróba, magúin mentem, vagy valaki le ránc igáit?

Next

/
Thumbnails
Contents