Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-31 / 25. szám
!. — Egy esős novemberi délután Kondomé oly hirtelen lépett hátra .az ablaktól, amelyen át óráit óta egykedvűen szemlélte a kis város locspocsos utcáját, mintha kígyó marta voll- na meg. Arcáról elfutott a vér, sápadt lett s szive oly hangosan zakatolt, hogy alig fért meg helyén. —Istenem, — dadogta szinte ájulton — ő volt... Lengyel!!... Ó, hát sehol sem húzódhatok meg?!... Nincs ennek a nagy világnak egy zuga, ahol el lehetne rejtőznöm azok elől, akiknek látása nekem kellemetlen?!... Mindenütt felbukkan egy-egy ismerős, mint az élő Lelkiismeret!... Igen, — suttogta ismételve — minr, az élő lelkiismeret!... Már sötétedett, de nem mert lámpát gyújtani. Félt, hogy az az ember újra erre megy s az ablakon át meglátja, észreveszi őt... Vagy talán már észre is vette, — hasított agyába beretvaélességgel a gondolat —, talán már napokkal előbb látta anélkül, hogy ő tudna róla — s ma szándékosan sétált erre, hogv észrevétesse magát... Tüntetni akart talán, hogy — íme előle nem lehet bújni!.... Rettenetes! Iszonyatos volna!... Egész hátrahuzódo'tt az ablaktól, a szoba legbelső zugába s riadtan vetett egy-egy pillantást az ablakra, hogy nem leskelődik-e ott Lengyel? A mindegyre növekedő sötétben, a magányban most egyszerre világosan emlékébe tűnt iléánykora, amelyre pedig sohasem akart gondolni s amelyről sohasem beszélt férjének. ...Kondomé nem hozta férje házába azt a szeplőtlenséget, amelyet az remélt... Maga sem tudja már pontosan, hogyan történt... Fiatal és szép volt s a városban ezer és ezer csábításnak volt kitéve. Otthon sem vigyáztak rá eléggé. Igaz ugyan, hogy nem is igen engedett gyámkodni maga fölött, mert már igen fiatalon teljesen önállóan viselkedett, Okos, nyílt eszével uralkodott az egész csalidon. Az történt, amit ő akart s rég leszoktak szülei arról, hogy eilentmond- ianak neki... És ő, az okos, önálló lány — egy percre —csupán egy rövid percre — elvesztette fejét... Eleinte nem is vette olyan tragikusan ,a dolgot, később azonban belátta, hogy még abban a korban él, amelyben nagyon is szigorúan Ítélik meg az ily percnyi gyengeségeket. Ezerszer és ezerszer megátkozta könnyelműségét s bosszús irigykedéssel nézett barátnőire, akiket beláthatatlan magasságban érzett maga fölött az ő fehérségükben... Ugyan a városban nem igen tudtak semmit. vagy legalább is nem oly határozottsággal, hogy nyíltan mertek volna beszélni de bűne magában hordta büntetését s a szenny, mely ráfröccsent, egyre rágta, marcangolta lelkét... Csupán egy ember volt, aki mindent tudott: Lengyel. Hosszú idő óba udvarolt neki s már azon a ponton volt, hogy megkérje a kezét, — amikor az az eset történt. De bármily becstelennek is érezte magát, azt már nem bírta volna el tlelkiismerete, hogy feleségül menjen ehhez a becsületes emberhez, aki oly hosszú ideig hitt benne... Inkább elmondott neki mindent — s elküldte magától... .., Ekkoriban vetődött Kondor a városba. A havasok közé ékelt kicsike falúból jött, ahol erdeje volt. Most is valami fenyőszálli- tás dolgában került a messzi alföldi városba. A véletlen összehozta Margittal' s néhány óra alatt — mivel nem sokáig időzhetett a városban — megkérdezte tőle: — Eljönne-e Margitka az én falumba... velem?.,. Messzire menni, .ahol elbújhat az emberek, az ismerősök gúnyos mosolyt rejtő tekintete elöl!... Ez volt minden kívánsága. Kapva- kapott hát a Kondor ajánlatán. A lehető leggyorsabban elintézték az esküvőt s az első vonattal már robogtak a havasok felé... ... öt éve már ennek! Azóta itt él, ebben a kis fészekben, ő, .aki úgy szerette a városi zajos életet... Unalmas, egyhangú az élete, de legalább vezekel —- s ez jól esik. Az öt év alatt, miután nem volt, ami ráemlékeztesse, egész elfeledte a múltat. Boldog volt. Uj, tiszta, becsületes életet kezdett. Az öt év alatt nemcsak megszokta, hanem meg is szerette urát. Felhagyott önállóskodó törekvéseivel, egész rábízta magát férjére, akiben erős támaszra talált. És ezen az esős délutánon, amikor ötévi félrevonulás után teljes biztonságban érezte 1 már magát, egyszerre összeomlóban volt boldogsága. ... Nem tudta, mióta lehet Lengyel a faluban, de valami sötét sejtelem azt súgta neki, hogy már napok óta itt jár... hogy már késó minden, hogy el van áraivá... S a boldogsága, amelyre ötévi számikivetés után mar- mar jogosuknak érezte magát, — egyszerre rombadők... Lengyel bizonyára már 'beszélt is férjéved — hisz ilyen kis faluban könnyen összejönnek az emberek — s talán már el is mondott neki mindent... Egyszerre emlékezni kezdett, hogy férje az utóbbi napokban küdönös témákat vetetifc fel a beszélgetés során... Az asszonyok lánykori múlt járó! mondta el véleményét s egy alkadommod ilyen kijelentést tett: — Az egyetlen dolog, amit a férj joggal megkövetelhet) az asszonyból, hogy tisztán lépjen férje házába. A nő részéről ez a legkevesebb, amit tehet azokkal az áldozatokkal szemben, amiket férje érte hoz!... Ó, ez már a Lengyellel való beszélgetés folyománya 'lehet... Férje bizonyára mindent tud, csak 'kiméletességből nem akar egyszerre rárontani. Most egyszerre félni kezdeti urától, amint a bűnös az itélőbirájától. Reszketve várta haza, holott, eddig; .türelmetlenkedett, ha csak egy percet is késett... Néhány pillanat múlva már nyílt is az előszoba ajtaja. A férje jött. II. — Miért vagy sötétben? — kérdezte a férj, amint belépett. — Olyan jó így... sötétben... nem találod?.,, — felelte zavarodottan az asszony. — Csak gyújts lámpát. Az asszony engedelmeskedett. Amikor világos lett, pillantása véletlenül .a tükörbe s esetit. Megijedt magától. Éveket öregedett né- ' hány perc alatt. Most még jobban kerülte férje tekintetét. Kondor kényelmesen lerakta nedves felöltőjét s aztán végignyujtózott a díványon. Az asszony szórakozottan itett-vect. Remegve várta, hogy férje beszélgetésbe kezdjen. Egész biztosra vette, hogy ma este minden ki fog derülni. Kinos, hosszú percek teltek el mély hallgatásban. Később vacsorához terített Kondomé. Ekkor Kondor hirtelen felemelkedett. — Most juit eszembe, — mondta hirtelen — hogy holnap estére vendéget hívtam vacsorára. — Hogyan jutott eszedbe? — kérdezte az asszony. — Hiszen sohasem hívtunk még meg senkit... — Igaz. De ez egészen különös körülmények között történt. Egy idegen vetődött a faíluba... Egyik barátom felhozta a kaszinóba. .— M-íéle idegen?!... — vágott közbe Kondomé elsápadva. Hiszen -—- gondolta —, ha idegen, akkor nem lehet más, mint — akit ő is látott — Lengyel!... Ilyen kis faluban tudnak minden idegenről... — Nem is tudom a nevét, — mondta Kondor. — Tudod, hogy megy az ilyen bemutatkozás... De lényegtelen is a neve. Egy ' magas, barna ember... úgy ,a harmincöt körül' . .. — Magas... barna... harmincöt körül.,, — ismételte fojtott hangon az asszony. — Miiért lep úgy meg. a dolog? — csodálkozott a férj. HÜLESSEL. ha nem egyszerűen ASPIRIN ABLETTÁKAT vesz he. tablettán rajta van a »Sűy«#» kereszti — Ó, semmi... semmi... csak kissé izgat, hogy most egyszerre idegen jön hozzánk... ötéves házasságunk alatt sohasem történt... — Nem kell azért úgy izgatnod magad... Igen szerény embernek látszik... És megszántuk szegényt. Néhány napra ugyanis ideköti dolga s igen panaszkodott, hogy megöli a rettenetes unalom... Különösen este unatkozik. Elhatároztuk hát, hogy minden este másikunk hjvja meg. Holnap én leszek a soros... Igyekezz kedves lenni hozzá, hadd emlegesse meg a falunkat. Kondoméval forgott az egész szoba. — Mi lesz most?... mi lesz?... — zúgott agyában a kérdés. Alig evett valamit, máris feküdni ment. Férje meg is jegyezte: — Van valami bajod talán? — Nincs semmi... csak álmos vagyok... Az éjjel rosszul aludtam... Lefeküdt, de egy pillanatra ile nem hunyta szemét. Nyugtalanul hánykolódott s valamely megoldást keresetit, amellyel a rázúduló katasztrófát elháríthatná. — Tagadni fogok mindent, — határozta el magát egyik pillanatban. De aztán belátta, hogy ezzel nem sokra meg}', sőt csak súlyosbítja helyzetét. Aztán a másik végletbe esett. — M-ndent be fogok vallani az uramnak. Igen, mindent őszintén elmondok. Még reggel, mielőtt más valakitói tudná meg. így jobb lesz. Talán megbocsát s akkor nyugodtan élhetünk tovább, — vagy pedig elűz, de legalább végeszakad ennek az örökös nyugtalanságnak... Úgy sem birnám mar tovább... Reggel bevallók mindent! Ennél meg is maradt s így némileg megnyugodva — elaludt Reggel azonban újra habozni kezdett. — Még sem lehet egyszerre kipakolnom bűnömmé! — gondolta. — Hiszen főcélom mégis az, hogy megbocsásson az uram... Kissé elő keil hát készítenem... meg ikellt értetni vele az esetet... a fölfogását, nézetét is lehetne talán előbb1 befolyásolni... A reggelinél Kondor figyelmeztette feleségét — Meg ne feledkezz, hogy este vendégünk lesz! — Nem... nem... — válaszolt az asszony, miközben arra gondolt, miként kezdjen a ■kényes témába, mielőtt férje elindul otthonról. Férje segítette ki zavarából. — Nem is mondtam neked az este, hogy annak az idegennek (a neve még most sem jutott eszembe) — szintén az a nézete az asszony múltját illetőleg, mint nekem... Kondomé ajkába harapott, de azért örült, hogy a beszéd e tárgyra terelődött. — Pedig ,— kapott a szón — nem szabad ily kérdésekben szigorú általános tételeket fel állítani. Nem tartom ugyan helyesnek azt, a sokak által vallott szabadelvű felfogást, hogy amint a férj múltja nem tartozik az asszonyra, úgy a férj se törődjék felesége leánykorival, — de azért lehelnek mozzanatok, amelyek, ha nem is indokolják, de legalább megbocsáthatóvá teszik a nő botlását... Például, ha a nő érett asszonyi ész- szei megbánja leánykori, botlását s inkább évekig száműzi magát a (társaságból, csakhogy férjének ne kelljen miatta pirulnia... Hiszen még a legnagyobb gonosztevőnek is honorálják jóviselkedését, bűnbánatit, — miért éppen csak az asszony számára ne lehetne amnesztia?!... Kondor vállat vont, aztán órájára nézett. — Mennem kell, most nem érek rá vitatkozni... Majd estére, ha itt lesz a vendé". Ezzel elsietett s magára hagyta Kondoraiéi kétségbeesett helyzetével. m. Roppant gyorsan telt el a nappal. Legalább is Kondoménak úgy tűnt fel. Szerette volna az estét kitolni, de az kérlelhetetlenül megjelent, mint egy szigorú végrehajtó. Már ‘nem is bánta, akármi történik. Egész fásult volt. — Bolrány lesz?... Legyen!... Ó, de mégis rettenetes lesz! — gondolta kétségbeesetten. Egyetlen menedéke volt már csak: egy nikkelezett kis női revolver az éjjeli szekrénye f.ókjában. Még a mézeshetek alatt vette az ur.a — hosszas kérésére... Akkor nem gondolta, hogy valamikor aktuális lesz... Elővette a csillogó apró jószágot, megnézte, hogy rendben van-e? Ide-oda forgatta kezében, miközben szeme megtelt könnyel... ... Ekkor nyílt az előszoba ajkaja. — Csak egyenesen előre tessék, Fekete ur! — hangzott kívülről a Kondor hangos szava, amint a vendéget útbaigazította Kondoménak még a szívverése is elállt. — Hogyan mondotta?!... Fekete ur?!... Hirtelen odaszaladt az előszoba ablakához,. hogy a vendéget szemtől-szembe [ássa. ... Flatalmas sóhaj szakadt fel kebléből, mint amikor a vizbeíuló partra kerül. — Nem ő!... Nem Lengyel!... — ujjongot magában. — De oldalt nézve, ahogy az ablakon át láttam tegnap, tényleg nagyon hasonlít rá __ Szinte hangosan nevetve tárta fel az ajtót. — Tessék... tessék... erre,,, Igazán nagyon kedves az uramtól, hogy elhozta önt... Mert nemcsak önnek, de nekünk is unalmasak ám ezek az őszi esték... Tudja, ilyen öreg házasok szívesen látják az idegent... — Igen jókedvű volt Az egész vacsora alatt folyton csevegett, nevetelt, sőt — amit még nem tett — csinos kis hangjával még énekel is... Vacsora után hosszan elbeszélgettek. — Nos, — mondta a férj, amikor már kifogytak a témából — mos- folytathatjuk a reggeli vitát. Fekete ur is szívesen részt vesz benne... De Kondomé nevetve válaszolt: — Ó, szükségtelen a vitatkozás ot:, ahol a felek egyetértenek... Reggel óta gondolkoztam s be.átom, igazad van. Tényleg, a férj joggal megkövetelheti, hogy legalább az angyali tisztaságot hozza az asszony hozományképpen a házasságba... — Nos, akkor a megegyezésre — kocint- sumk! — szólt ugyancsak jókedvűen Kondor és a három pohár kacagva összecsendült. A jó gazda, kertész, szőlőgazda f^SvényvéíleSewi és äCeHeszet tanácsai szerint vezeti gazdaságát! Megjelenik. minden hónaip 15-én két füzetben. Legjobb szakírók a szerkesztőségben, kitűnő szakrajzok, minden hónapban gyönyörű színes képmelléklet — teszik nélkülözhetetlenné minden szakember számára ezt a nagyszerű szak-folyóiratot. Előfizetési árak: negyedévre 100, félévre 200, egész évre 400 le:. Előfizetések a romániai föhrzományoshoz: Ellenzék könyvosztályához, Cluj, P. Unirii küldendők. 5 lej bélyeg ellenében régebbi számból szívesei! küldünk ingyenes mula ványszámot. í-.- j .. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiállításban, hatalmas választékban már xao lejtő' kezdve kaphatók az ELLENZÉK könyvosz- tályában, Cluj, Piaţa Unirii. A7 ASSZONY ÉS A BUNE Elbeszélés Irta: KERTÉSZ MIHÁLY
