Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-31 / 25. szám
1937 j a nu ár 31. ELLENZÉK A siker névtelen katonái in. Az öltöztetőnő Tükrük és asztalok és fogasok. RrzspoT és parfümillat. A színház legiroimantikusabb helyén, a női öltözőben vagyok. Így nappal nem is olyan romantikus. A fogason ruhák, az egész hely feldúlt csatatér. Az ültöztetönö bocsánatot kér a rendetlenségért. Aztán, mikor megmondom, miről van szó, határozottan mondja: — Kulissza titkát nem fogom elárulni, kérem. Nem szabad. Alert az is belejátszik a színháziba. iMiegmondam, hogy szó sincs kulissza titkáról. Mindent fogok kérdezni, csak titkot nem. Erre megnyugszik, leül. Magas, öszhaju, fürge járású, jótartásu, délceg asszony, ö a színház Karolája, teljes nevén Pető Sandorné, Jenei Karola. Olyan frappáns a megjelenésié, hogy amikor most a legutóbbi kabaréelőadáson, egy jelenetben végigment a színpadon, nytiltszini tapsot kapott. Amerikában biztosan fiimszi- nésznő lenne belőle. Edna May Oliver és Una 0‘Gonner-szerii egyéniség, teljesen eredeti humorral. Az ura díszlettervező, Karola harminchat éve öltözteti a színésznőket. Ahogy ül, bejön Sándor Stefi a próbáról pizsamásán. Összecsapja a kezét: — Ml az, Karola, téged interjúvolnak? — kérdezi. — interjúvolnak bizony — feleli az öltöztetőnő. Aztán segít is Stefinek utcai ruhára váltani a pizsamát. Az interjú alatt különben sok vendégünk van. Bejön Fényes Alice, akit imád Karola, miért ,,olyan kicsike, aztán olyan kedves.“ Benes Ilona akkor lép be éppen, mikor Karola felsorolja a színésznőket, akiket életében öltöztetett: — Fáy Flóra, Éitsy Emilia, Zsigmondi Anna, Diósy Nusi, Kerényü Gabi, Lakatos Ilonka, Harsányi Margit.. . nem felejtettem el egyiket sem. Most veszi észre Benes Ilonát. — Persze, öltöztettem az Ilona művésznőt is. Drámai hősnő volt. Ilona művésznő közbeszól: — Négy venny óléba, Karola, negyven nyolcba. Erre felcsattan ám Karola: — iNem volt az olyan régen, művésznő lelkem! Ne vénitsüJk magunkat. Hozzám fordul. — Miért vénntsem magamat? Színházi ember vagyok, ugy-ie? Megnyugtatom, hogy nemcsak a színházi emberek nem vénitik magukat. Most folytatja a névfelsorolást: Aztán öltöztettem: Aggházi Melindát, Vá- rady Margitot... az imádott engem, Zöldhelyi Annát... az is imádott engem... Szoyer Ilonkát... — Hát maga kfit imádott, Karola? — Én? Neményi Lilit, meg Erényi Bös- két. Az olyan drága, ma is mindig üzenget nekem. Aztán öltöztettem Pesten a Magyarban Gombaszögi Fridát. Meg íRónay Alizt. Meg Fedák Sárit. Az ki akart vinni Amerikába. Akkor még csak tizenhat éves voltam, de azt mondta a Zsazsa, hogy én vagyok a legjobb vidéki öltöztetőnő. A látogatóink elmennek. Megkérdezem: — Most kiket öltöztet? — Sólymosán Magdát, Fényes Alizkát, meg a Csipetkét. — Ki a Csipetke? — Hát a Sbefanidesz Ili. Nem nagyon tudják a színháznál, de én csak Csipetkének hi vom, mióta azt a darabot játszotta. Az- hm öltöztetem azt a kedves Harmath Jolánt ... Mintha csak végszóra történne, az arany- szőke Harmath jön be az öltözőbe. Megkérdi ő is, hogy mi van itt? Azán oktatni kezdi Karolát: — Aztán meséld el, hogy egy levéllel elküldték egyszer Törökországba! Vágj fel egy kicsit! — Jaj, igaz, -— kap a fejéhez Karola — ez nagyon érdekes volt. Háború alatt Lakatos Tlonka, az operettszinésznő adott a kezembe egy levelet, aztán azt mondta: hogy vigyem el azt a levelet valakinek. Törökországba. Hát én elvlttem. — Miért nem küldte postán? — Azt akarta, hogy személyesen adjam a kezébe. Roppant szenvedélyes volt a Lakatos. Hát én elutaztam, aztán nyolc napig voltam Szarajevóba. — Hát az nem Törökország. — Pedig nékem a Lakatos azt mondta: Eredj Karola, vidd el ezt a levelet Törökországba . .. Aztán Szarajevóban detektívek figyeltek, azt hitték kém vagyok, mertiliát katonatisztről volt szó. Csak úgy figyeltettek, de mikor látták, hogy tiszta utón járok, nem csináltak semmit. — Milyen ember volt, akinek a levelet vitte? Gondolkozás nélkül, határozottan feleli Karola: — A legszebb férfi volt a világon. Magas. Olyan, mint egy mozikép. Gyönyörű, mint egy filmsztár . .. Aztán óriási brilliánsot adott a levélért. Meg pénzt is. Harmath Jolán közebeszól: — írd meg — mondja, — hegy erre a mondatra Harmath Jolán a tőle megszokott, közvetlen kedvességgel szomorúan nyelt egyet.,. Te pedig, Karola, mért mem mondod, hogy ököl nagyságú brilliánsot kaptál. Szerajevőban volt tizennégybe. Olyan mindegy. — Nem volt éppen ökölnagyságu, — mondja Karola elgondolkozva s történelmi hűséggel. És hozzáteszi: — Mikor elutaztam, beoltottak feketehimlő ellen. Az utón az oltástól nagy lázt kaptam. Negyven fokosat . . . Mikor végre hazakerülem, Lakatos előállott, hogy mennyire sirt otthon. Oda volt értem egészen. De azért a gyönyörű tisztért is. — És a férfi is annyira szerette? — Hát gavallérnak, gavallér volt, mert adta a brilliánsot, a pénzt, meg minden jót, de azért a férfi olyan, hogy amelyik városban van, abban a városban van nője. — Igaz, — szól Harmath Jolán és kimegy. Most, hogy megint magunkra maradtunk, megkérdezem diszkréten: — Hát aztán a régi színésznők voltak-e jobbak, vagy a mostaniak? De Karola diplomata. Azt mondja: — Hát tetszik tudni, én nem tudok ítéletet mondani, mert a kenyeremmel vagyok. Ezek a mostani művésznők igen kedvesek, de mindig kiguayolnak, miikor mondom, hogy igy az Aggházi, meg úgy a Kerényi. Pedig hát nincs mit gúnyolódni. A régiek a régi mederben játszottak, ezek meg az uj mederben játszanak. Én régi ember vagyok s el lehet nekem hinni: mihelyt ezek a fiatalok kivénülnek, ők is más mederbe lesznek kérem. Én nem nagyon értek hozapóc2e szívesen issza, mert jó és egészséges, aki pedig takarékoskodni akar azért,' mert nagyon olcsó. De mindannyian szívesen isszák. A jómódúak egész* séges voltát, a szegényebbek olcsó* ságát, pompás ízét és tápláló erejét kedvelik. Az olcsó és ízletes Kathreiner éppen, a mai mkéz, időkben, ajániaíos! FK 21S zá, csak azt látom, mi tetszik, mi nem. — Nagy intelligenciám az nincs, csak amit it vettem fel a színházban. De azért a Fekete Mihály ur is mondta, hogy rég nem hallott olyan beszédet, amit én folytatok, még a menéseimet is nagyon dicsérte. — Aztán, hogy került a színházhoz? — Hát úgy, hogy Oradeán szemben laktunk a szubrettel. Ö a szemközti házban volt, én lehettem úgy nyolc-kilenc éves. Aztán egy esernyőn lyukai fúrtunk és úgy lestük a szubrettet, hogy ő ne lássa, hogy mi az ablakban bámulunk. Addig sírtam, mig a testvégem elvitt a színházba. Azt mondta: Gyere Karola, intelligenciát tanulni. Mert a színházban aztán lehet. A Molnár és gyermekébe vitt, azt mondta gyermeknek való. Hát én olyan borzasztóan bőgtem, hogy ki kellett vinni. Aztán egyszer elvitt a nővérem, mikor Blaha Lujza játszott. Mondtam neki: Látod, Mariska, jaj, de szép, még az éneke is megéri azt a tíz krajcárt.. . Mert a tizkrajcáros helyen voltunk ... Mindig színésznő, vagy inkább filmszinésznő akartam, lenni, mert úgy imádtam mindig ezt itten. Végül is elmentem komornának Koma rom y Margithoz. Az elvitt Gyulára, ha oda ment a társulat. Mert voltam én sokfelé. Legelőször Kassán lettem öltöztetöné, de voltam Budán, Szabadkán, Miskolcon a színésznőkkel. — Szép lány lehetett, Karola. — Az arcom sose volt szép. De az alakomra ráhagyom.. . Álmodozva folytatja: — Attól fogva nem tágítottam a színháztól. Hogy szeretteim! Gyermekkoromtól. Mikor János vitézben Iluskát kidobja a mostohája, úgy sírtam, hogy ki kellet vinni. Beszöktem, megint verte Iluskát, megint sírtam. Megint kivittek. Megint beszöktem ... — Nehéz a mestersége? — Hát, — nem könnyű. Mikor gyors öl- tözés van. Meg ha idegesek hozzám. — Boldog-e? — Hát nem éppen túlságosan. Szerencse, hogy az uram nagyon szieret és jó órában legyen mondva íkét kopogás az asztalon), nagyon jó hozzám. — Milyen darab tetszett az idén legjobban? Karolának remek Ízlése van. Azt feleli: —1 A Néma levente. Hozzáteszi: — Tetszett a Társasjáték, habár furcsának találtam, hogy a Sólymosán művésznő operaénekesnő létére ilyen szerepet játszik. De nagyon jól játszotta. Meg még egy szerepében tetszett. .. ejnye na, mi is volt az? Amiben olyan makacsul játszik? Mindenre azt mondja: igen, meg nem. Sajnos nem jut eszembe, miben játszik makacsul Sólymosán. — Hát Karola, játszott-e még valamikor a kabarén kivül? — Hogyne, — feleli — a múlt évi kabarén játszottam. Én voltam az Isten múzsája. Aztán a Cigányban, Ripp van Win- klében. Aztán filmen is játszottam a Túl a nagy Krivánonban. Ott bárónénak voltam kinevezve. Kicsit gondolkozik, a kedves, vidám Karola, aztán hozzáteszi: — Jaj, ne tessék elfeledni! Játszottam még a Montmártriban egy ungusztiö nőt. . . Nem felejtem el Karola, dehogy felejtem! Marton L-ili. UTOLSÓ ÓRA ION WIINULESCU A cirkuszban ... Mindennapi eset — Egy légtornász, Egy halálugrás És. . . ^ A légtornász nem kelt fel többet!... A rezesbanda elhallgatott A bohóc az arénában felsikolt . . . De a zártszék közönsége nem hitte, hogy igaz is lehet E szerencsétlen eset És fütyült. . . Hiába — Mégse támadt fel a holt. . . Kár érte ! .. . Szép fiatal légtornász volt, Teste csupa tetovált folt, A közönség csak úgy káprázott Mikor mint gyűrű meghajolt, Vagy mikor a korláton mint egy kávéőrlő Gyakorlatát bemutatta, S mellette a balerina! . . . De a balerina nem szerettei . . . Esete ? Hm ! . . . Az én esetem, — Az enyém, A tiéd, S a másokéi . .. Ugyanaz a mindennapi, cirkuszi eset . .. Egy nap „reláche“ És aztán tovább mehet Ugyanazon balerina mellett A másik légtornász .. . A másik halálugrás! . .„ Fordította: SZABÓ ISTVÁN fakódnefí le azok a sók, ame~ Syek az artériákat meg vas -: a- gitják* Az emberi szervezetben előforduló mérgeket a test nem tudja természetes utó eltávolítani és különösen a negyvenedik életév befö’tése után, ezek a mérgek vivőerek falain rakodnak le és ez utó i előidézik a legelterjedtebb betegséget, az erelmeszesedést. A vivőerek megdagadnak, elvesztik ruganyosságukat és lehetetlenné válik bennük a rendes vérkeringés. A megbetegedett ember szédülésbe . fülzugásban szenved, rövid járkálás után lélegzésében zavarok állanak be, bőre fényes lesz és zsiros, emlékezőtehetség: és munkaképessége pedig jelentős mértékben lecsökken. Az egyedüli orvosság, amellyel ezt a betegséget le lehet győzni, a dr. Mlade- jowsky professzor Sklerosyrupja. A Skle- rosyrup feladata a vivöerekben lerakodott sók feloldása és a betegség legyőzése annak kezdeti stádiumában. Rögtön az első üveg elfogyasztása után érezhető már a javulás és 5 üveg elfogyasztása után a betegnek egészen uj kinézése van, mintha ujjáteremtődöti volna. A cukorbetegek (diabetikusok) „D" Sk erosyrupot használnak, amely cukor nélkül készül. Kapható gyógyszertárakban, drogériákba
