Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-30 / 24. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929 Ä!RM 3 LEJ ty Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fiókkiadóhivat al és kőnyvosztály: Piaţa Unirii 9. «zára. — Teiefonszáxn: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS BöBRBMí LVIIÍ. ÉVFOLYAM, 2 4. SZÁM. SZOMBAT Előfizetéfi árak: havont* 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi, államokba csak a porrókülönbözettel [öbb. 1937 JANUÁR 3 0. „A nemzet lázasan várja a nemzeti-parasztpárt kormánvrakerülését“ — Írja Popoviciu M hai körlevele kormAnybuktató akcióba kezdeti a nemzeti-parasztpárt Úgy az ökiráiyságbai, mint Transsylvániában komoly és gyors munkába kezdtek és a falvak népét igyekeznek felvilágosítani arról, hogy csakis ők jöhetnek. Mintafalvakat akarnak teremteni. — Basarabiában Poiarca irányítja a párt, támadását A nemzeti-paraszt párt transsylvániai és ókirálysági tagozata mintegy adott jelre riadót fújt s a hatalom átvételére uj offenzivát indított. A transsíjlvániai tagozat a fősulyt ezúttal is a falvakra helyezi s a közeli hatalomrakerülés biztos tudatában kérdőíveket bocsát ki, hogy a nép panaszait összeírja. A párt balszárnyának lendülete Potarcat, a jobbszárny vezérét is magával ragadja s úgy beszél a regátban, mintha Maniu közvetlen környezetéből való volna. Külön munkát szentel a párt az ifjúsági problémák megoldásának és ebben az ügyben kongresszusra hívta össze a párthoz tartozó egyetemi tanárokat. A jobboldali ifjak elhóditására s a meglevők megtartására komoly tervet kovácsolnakBUCUREŞTI, január 29. Popoviciu Mihai volt miniszter, a nemzeti-parasztpárt transsylvániai tagozatának elnöke, körlevelet intézett a vidéki tagozatokhoz, melyben bejelentette, hogy rövidesen a nemzeti parasztpárt kerül uralomra. Az alkotmányra hivatkozik s rámutat arra, hogy az utóbbi idők minden belpolitikai eseménye egyedül pártjának népszerűségét bizonyítja. — A nemzet — mondja a körlevél — lázasan várja a nemzeti-parasztpárt kormányra kerülését, hogy hozzákezdjen az épitőmunkához, mely politikai, kulturális, gazdasági fejlődésünk alapja. A nagy7, alapvető kérdésekhez hasonlóan azok a kérdések is, melyekkel az állampolgár országrészekben, megyékben, községekben találkozik naponta. A nemzeti- parasztpárt állandó kapcsolatot kell tartson az ország népének, különösen a románságnak kívánalmaival. A körlevélhez több pontból álló kérdőívet mellékeltek, melyben a következőkre kell választ adni: Hány hadirokkant van a faluban? Milyen segélyt kapnak? Hány hadiözvegy van? Milyen segélyt kapnak? Milyen a falu költségvetése? Mennyi a vagyon? Mivel foglalkoztak a tél folyamán a falusiak? Mit tanácsolnak a marúcaidő helyes kihasználására vonatkozóan? Mennyi pénz van a falu- ban? Mennyi a kamat? Milyen hatással volt a konverzió a falusi gazdálkodásra? Van-e fogyasztási szövetkezet a faluban? Népbank? Milyen egyházi és kulturátis terveik vannak9 Milyen tehert viselnek a falusiak? Melyik adó nyomja legjobban váliukat? A többi kérdések egyházi, kulturális, tanügyi, egészségügyi, útügyi és más helyi vonatkozású kérdésekre vonatkoznak. A kérdőíveket a községi tagozatok elnökei töltik ki. Az adatgyűjtésnek az a célja, hogy a pártvezetöség tisztában legyen a falvak helyzetével s a nép kívánságaival s „uralomra kerülve már az első napon hozzákezdjen a jó gazdálkodáshoz.“ — A falu — írja a körlevél — az állam és a nacionalista pártvezetés alapja. Ha jól szervezett, gazdasági szempontból helyesen vezetett falvak vannak, megerősödik az állam egész épülete. Mintafalukat akar a nemzeti-paraszt- ! párt transsylvániai tagozata s a szép szavakkal szemben a tények fontosságát hangoztatja. A kérdőíveket február 28. napjáig kell beterjeszteni, addig tehát a nemzeti- parasztpárt sem vár kormányváltozásra. Éles válasz A liberálisok nem jó szemmel nézik a nemzeti parasztpárt kezdeményezését a falvakban. Különösen azért haragusz- nak, mer* Popoviciu bejelenti, hogy a. falvak „lázasan“ várják a nemzeti-parasztpárt lcormányrajutását. A Viitorul éles támadást intéz a transsylvániai nemzetiparasztpárti vezérek ellen s azt WEWEMCm állítja, hogy a mezőgazdaság csődjét okozta. Ókirálysági offenziva BUCUREŞTI, január 29. A nemzeti- parasztpárt ókirályságbeli tagozatai is megmozdultak. A máskor annyira mérsékelt Potarca volt miniszter nagy beszédet mondott Gorj-megyében s bejelentette, hogy a párt a népgyülések számát szaporítani fogja, hadd legyen elég alkalom arra, hogy a pártvezérek kifejthessék programjukat. Potarca „taktikai kérdéseket is érintett. Leszögezte, hogy „bátorságra“ van szüksége a politikusnak s hozzátette: „Nem tréfálunk. Tudni fogjuk, hogyan kell legyőznünk az utunkba kerülő akadályokat.“ — Ha egyes ember szava — mondot- ta — gyöngén hallszik, az összességé orkánná dagad. Van Bucurestiben egy felvilágosult elme, lelkes, népéért rajongó lélek, a jajveszékelést meghallja. Tudja, hogyan kell igazságot tennie bajaink-^ ban. Az Epoca — Grigore Filipescu lapja — felemeli szavát a Potarca által igénybevett „taktika“ ellen s nem tartja megengedhetőnek a „rosszul palástolt fenyegetéseket“ akkor, midőn valamely párt magának követeli a hatalmat. Mihalache beszédét várják BUCUREŞTI, január 29. Mihalache — a nemzeti parasztpárt elnöke — betegsége ellenére számos fontos intézke| dést tett a pártpropaganda beindítására. I Tegnap Madgearuval, a párt országos I főtitkárával találkozott és megállapította 1 a küszöbön álló gyűlések programját. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy Mihalache már a mai Bucurésti-á nemzetiparasztpárti ifjúsági gyűlésen felszólal. Szombaton aztán újabb beszédet mond a párthoz tartozó egyetemi tanárok kongresszusán. A kongresszus két napig fog taratni s azon Clujról Valér Moldovan, Alexandru Borza, Vladimir Ghidionescu, Petre Porutiu, Traian Pop. Mihail Kernbach, Octavian Prie. dr. G. Popovici, N. Ghiulea, dr. Gora, Marius Strurza, Victor Jinga s v&ás professzorok vesznek részt. Megbetegedett Mihalache BUCUREŞTI, január 29. Mihalache. mint jelentettük, meghűlt s lakásán kénytelen tartózkodni. Betegsége tegnap váratlanul súlyosbodott. Nincs kizárva, hogy a párt által szombatra összehívott egyetemitanári kongresszust későbbre halasztjálk. ss Bucurestiböl jelentik: Továbbra is borús és ködös idő, enyhe délkeleti szél mellett a hőmérséklet további emelkedése és csapadék, hó vagy ha» vaseső formájában várható. —Ma déb előtt Bucurestiben a hőmérséklet —4 fok. — Érdekes természeti tünemény, hogy ezen hőmérséklet mellett eső is esett, mely jégréteggel vonta be az utcákat. Predeálon a hóréteg 46 cm. •CS— tr»-. 1937 január 28-án. (Radar) Berlin 175.05. Amszterdam 239.5750, Newyork 437.37. London 214.350, Pár is 20.38. Milano 230.38. Prága 15.26, Budapest 85.75, Be’grád 10. i Bucui.sti 323, Varsó 82,60, Rév* 737 2ó0. Egymás után látnak napvilágot a román politikusok nyilatkozatai. Természetesen a kisebbségi sajtó kezdeményezéséből. Az önkéntelenség feszélyező kérdésekben ritka. A kisebbségi sajtó érthetően kérdezősködik, amikor a kisebbségi ügy általános megbeszélés tárgya lett külföldön. Csehszlovákiának már szinte középponti kérdése, Jugoszláviáim« a legjobb utón van, hogy ez legyen belőle. A népszövetségi alkotmány megújításának nemzetközi vitája szántén alkalmas reá, hogy a kisebbségi kérdés iránt a közvetlenül nem érdekelt európai kör ükben is újabb érdeket keltsen, miután meg'ehetősen el- szendeiriilt a világpolitika szinte hetenként jelentkező viharos történései között és a vi- i ágnézi éti szélsőségek idején, amikor az egyik a nemzeti kizárólagosságot, a másik a nemzetközi polgárosu’tságot akarja az. emberiségre tukmálná. Most egymás után három I jelentős román politikus válaszolt a kisebb- I ségi újságíró kérdésére abban a légkörben, amelyet a magyarországi közirás alakított I ki karácsony óta. Ezek a román nyilatko- I zók nem felelős álamférfiak ugyan, de a hivatalos felelősségűéi szigorúbb felelősség- j ge>] nyilatkoznak és őszről én meg kell mondanunk, hogy eígcndoíásainkon, érzéseinken, ! reményeinken és bizalmunkon akaratuk ellenére is fájdalmas benyomásokat, hogy ne mondjuk sebeket okozlak vele. Napróí-napra világosabbá válik, hogy a kisebbségi jogvédelmet, amelynek már 1921-ben és minden junktimidl független kellett volna megvalósulnia, egyre több feltétellel kapcsolják ösz- I sze még azelőtt feltétlen tényezők is. A világért se mérnök egyebe« román politikusunkat se megsérteni vele, hogy mind több I és több ürügyet és kifogást szegeznek a ki- I 8<bbségl jogok megoldása elé, mert nagyon I tiszteletreméltó, bár nekünk nagyon konyör- ! télén kizáró elvek találékonyságát kell siny- lcniink részükről. Nines időnk, terünk, kedvünk, hogy most behatóan és részletesen foglalkozzunk a friss nyilatkozatokkal, hogy súlyos érvek egész tömegével megcáfoljuk sarkalatos pontjaikat, hogy felvilágosításokkal próbájuk őket eltéríteni attól, amit a kölcsönösen szent meggyőződés tisztelete H mellett egész tarthatatlannak ítélünk. Csak » egyetlenben egy elvei kívánunk itt kiemelni, »melyről érezzük, hogy kölcsönösen kötelező. Ha elsősorban belügynek akarjuk tekinteni a kisebbségi kérdést és ezen a ponton ma könnyen találkozhatunk egyazon a síkon, akkor feltétlenül kötelező kél felé, hogy minden külpolitikai vonatkozástól és feltétéitől egyaránt és kölcsönösen függetlenítsük magunkat. A kisebbségi jog külön és önmagában áll. Természetesen a világért se gondoljuk, begy ha ezt a tételt csak a kisebbségi oldalról állítják most föl a maga tökéletes tisztaságaiban — valamikor Bratian/u Ionel rneg- cselekedte a többségi oldaőn — a román politikusok hamarosan magukévá teszik. Holott ez a jó megoldás útja. Mi közjogi törekvéseink egyedüli alapjának a kisebbségi jogszabályokat tekintjük, a párisi szerződést, mert a hasonlót akaró szuverén Románia ratifikálta ezt, ntert Corpus jurisának részévé tette, inert ezt a szellemet más jogi formában az Aiba-Iu ia-i határozatok és más kijelentések, szóval belpolitikai tények világos birtokunkká tették. Nekünk nincs semmiféle külpolitikánk és ezért nem is teszünk föl soha külpolitikai kérdéseket vagy feltételeket. A népszövetségi panaszjog, mint nemzetközi kezdeményezés, szintén a belső közjogi élet eleme számunkra, hiszen a román népfölség'ség ezzel pontosan számol is. De mindezt abban a meggyőződésben tettük és tesszük, hogy a többségi álláspont is jogilag ugyanez vágj7 készül ilyen lenni. Fölösleges több szót vesztegetnünk ezúttal. A legfájdalmasabb hiánjT, hogy a kisebbségi jogvédelem körül még vitázni kell, hogy még nem vo!t megoldható se itt, se másutt ieg- alább tökéletesen. Hogy jogi és politikai CÍrculus vitiosus-ba kerültünk és ennek a sugara egyre nagyobb lesz, mert mind több és több, lőüink távoleső és mégis a mi bőrünkre sütő körülménytől vagy uj előzetes feltételtől ffigg és pedig legtöbbször külpolitikai vonatkozással. Nekünk szenvedni kel!, amiért mások nélkülünk tesznek valamit és kell szenvednünk azért is, áradt mások nem cselekszenek. Csak a mi valóságunk nem dönt. Valahol beteg ideggóc van ebben a kisebbségi ügykörben! Holott a jog és igazság csupán egészséges alakban .tehet az, aminek lennie kell. Mii akarnak (udul s transsylvániaiak?
