Ellenzék, 1937. január (58. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-24 / 19. szám
JT937 Január 24. BC'CHMXÜK in (,A magyar közönség, m:ntha megfáradt volna“ Csöndes beszélgetés Perédi Györgygyel, a Társaság alelnök-főtitkárával a Szigligeti relikviákról, a népkönyvtárról és az uj munkaprogramról. Csak 200 tag támogatja TranssySvánia nagymultu irodalmi társaságát ORAiDíEA, január hó. Szülőházát már nem ékesíti emléktábla, az uj nemzedék is alig tudja már, hogy ki volt, de minden érzés hijjián mentnek el szobra elfőtt azok is, akik nemrég még lelkesen tapsoltak színdarab jaánalk. Ebben az elfásult világban megfeledkezett mindenki Szigligeti Edéről, csupán egy intézmény őrzi kegyelettel emlékét: a Szigligeti Társaság. Az örökbecsű Szökött katonai és a Csikós népszínművek és annyi irodalmi 'értékű színdarab régen elköltözött szerzője ma már csak ebben a nagymultu irodalmi: társaságban él és élni fog örökké. így láttam meg ezt, ahogy a Szigligeti Tár. sas ág aleln ők-főtitkárával Perédi Györggyel beletemetkeztümk a Szigligeti emlékekbe. Mii' ’ Beszélnek a régi foüánsok A premontrei főgimnázium egyik elisőeme- leti szobájában von ma a Szigligeti Társaság. A szoba közepén nagy zöld asztal, körötte üres széliek ásító znak. A falakon Szigligeti régi számlapjai, Petőfi Sándor, Bioba Lujza képe. Tíz szekrényben mintegy 5200 dumb könyv. Tökéletes Goethe és Schiller • könyvtár. Forrásmunkáknak megfelelő történelmi könyvek egész sorozata. Sok első- kiadásu könyv, ami bibliofil szempontból igen értékes. Perédi íróasztala ménéből egy nagy dobozt vesz eiő. — Itt varrnak a Szigligeti relikviák. Amikor a régi dobozt felnyitottam, meg- sárguüt papírok, gyász jelentések és kéziratok egész tömege állt előttem. A megilletődés bizonyos nemével nyúltam az iratok felé. „Argyll és Tündér Ilona“, eredeti néprege dadákkal, zenével és táncokkal. Irta: Szigligeti 1852-ben. Közel száz éves már ez a kézirat, amelyet maga Szigligeti Ede irt hatvan oldalon. Aztán egy másik kézirat: „Egy nagy- rátermett férfin“. Eredeti vígjáték bárom fel- vonásiban,, Teleki pályamű, irta: Szigligeti. Dátum, a színdarabon nincs. Kemény fedélbe kötötte be valaki, lehet, hogy Szigligeti, lehet, hogy más. Nem tudni biztosan. Egymásután emelem ki azokat a gyászjelentéseket, amelyeket Szigligeti’ halálakor 1878 január 19-én bocsa jtotlak ki. így kerül elibem többek között a Petőfi Társaság gyászjelentése, majd Az írók és Művészek Társaságának gyászjelentése. Újabb Szigligeti-kézirat: Szigligeti sajátkezű kimuhatása azokról a darabokról, ame’yekel ő irt és adtak ebi 1868-ig. j Ezekből tudom meg, hogy különböző színdarab jaáf összesen 810-s-er adlak elő és ezek között a Szökött katonát 95-ször, a Csikóst 8A-s:er. Ugyancsak ebiben a dobozban van Szigligeti két leányának fénykéné és Endrödij Sándornak g híre$ köbének több sajátkezű költeménye. Egy régi kor, egy régi irodalmi világ képe bontakozik ki az elsárguH foLámsokból, amelyeket annakidején történelmi regényeihez gj szükséges búvárkodása kpzhen P. Gulácsy írén is felhasznált. M~g;g lapozom mindazt a sok értékes és érdekes feljegyzést, amelyik az oradeai Magyar Színházra vonatkozik s amelyeket még a Bölöni-lyOrszakba-n állítottak össze. Negyvennégy éves a Szigligeti Társaság A múlt szárad nyolcvanas éveinek nagy kulturlendii etében megalakult Transylvárnában az EMKiE és ezen a példán felbuzdulva a régi Magyarország nagyobb városai irodalmi vagy közművelődési egyesületeket alakítanak. így alakult meg 1892 október 2-án Oradeán a Szigligeti Társaság. A kezdeményezés már több mint egy évvel előbb megtörtént, azonban a tu!ajdonképeni alakuló közgyűlés csak az előbb említett évben és napon folyhatott te. A Szigligeti Társaság első elnöke Rádl Ödön ügyvéd a Petőfi Társaság tagja volt, aiki még életében 2000 darab könyvet ajándékozott a társaságnak. Az alapításkor száz rendes tag tiz alapitó tag és 160 pártoló tag sorakozott a Szigligeti Társaság zászlaja alá. Érdekes, hogy a háború végéig a Szigligeti Társaságnak önálló helyisége sohase volt és az évente mintegy háromszor megtartót* felolvasó- ülést majdnem mindig n mindenkori főtitkár lakásán tartották meg. A társa,ság nevéhez sok és igen jlentös kiült itrrnozgalom fűződik. A Szigligeti Társaság évkönyvei tanu-s^- kodnak arról, hogv az állandó színház felépítésének gondolatát, amely már 1884 óla vajúdott a városi tanácsban, a Társaság teremtette valóra, amikor is 1900 október Iáén megnyílt az oradeai színház Szögligeti nevével a homlokán. Most is itt fekszik az az emlék album, amelyet a Társaság akkor kiadott és amelyet dr. Schlauch Lőrinc bíboros nyitott meg emlMksórával és Wlasits Gyula, Tisza Kálmán, Fáik Miksa, Rákosi Jenő és a magyar közélet és irodalom jelesei irtaik száz oldalon keresztül. Ugyancsak a Társaság állította feli a Szigligeti Ede szobrát is, de ennél’ sokkel nagyobb jelentőségű gondolatot váltott vallóra. Száz faluban népkönyvtár A Szigligeti Társaságnak a magyar irodalom ápolása és fejlesztése mellett többek között az volt az elgondolása, hogy a magyar irodalom jeleseit nemcsak Oradeán, de mind. azokban a falvaikban, amelyekben a lakosság nehezebben jutott a magyar szépirók müveihez, meg fogja ismertetni. Népkönyvtárak fölállítását határozta tehát el. Előbb Oradeán állított föl négy népkönyvtárat, mégpedig a váraljai, újvárosi, tóti és külvárosi népkönyvtá,rakat, amelyek busz éven át működtek. Ezekkel egyidejűleg és sorozatosan száz faluban állított föl népkönyvtárat, amelyekben a gazdasági müveken kivin történelműi, szépirodalmi müvek, sőt díszmunkák is helyet foglaltak. Sajnos, ezek a népkönyvtárak a forradalom idején egy kivételével elvesztem. Csupán az egyik könyvtárat mentette meg egy telkes ifjú és mintegy nyolcvan darab könyvet hozott vissza a Társaságnak. A főhatóság változása után a népkönyvtárakat egyenlőre fölállítani nem leheteti. 1922 február 5-én az oradeaj városháza anyakönyvi hivatalának esket esi termében Irta: KONCZ KÁROLY Mesét mondok, mai mesét. Birkatüretem óriásról és a Papucshős törpéről, akik együtt képviselték Háromszobás-országban, egysze- raéllyben’ a ha Lalimat. .Asszonyoknak és Leendő feleségeknek szól a mesém, hallgassák hát kellő figyelemmel. . . . Hol volt, hol nem volt, a Ferencváros zeg-zugos utcáin is tűi, az ezüstmenyegző előtt, egy évvel innen, ott ahol nyáron apró, kis’ zöld kertekben „virágzik“ az alkoholfogyasztás, élt egyszer egy ember, akinek csak azért nem volt kender a szakálla, mert mindennap borotválkozott. Ez az ember áfáról wait hires az ópereneiián innen és túl, hogy elsején egy fillérig odaadta fizetését imádott hitvesének, aki viszont hosszas un- szolásna és könyörgésre hajlandónak mutatkozott napi húsz fillér zsebpénzt ki utalni pén zts'zélli ló rabszolgájának. Évek óta semmi sem zavarta boldogságukat s a kettőjük közötti harmóniát, legfeljebb annyi, hogy ismerőseik és rokonaik körében egyre sűrűbben hangoztatták és követelték az asszonyok: — Látod Papa, ezt te is megtehetnédl . . . Emiatt természetesen ellenségeinek száma egyre nőtt, de ott állt mögötte gyöngéd felesége, aki megvédte minden brutális támadástól. Az asszony egyébként déleiőttünbint feminista gyűléseken elnökölt, délutánonkint pedig az ország ügyes-bajos dolgait vitatta meg a honatyák házában. A férj ezalatt szorgalmasan költötte napi húsz fillér zsebpénzét, főleg tíz darab levente cigarettára, esetleg itt-ott egy kis kézfin omit óra, mert a napi roskasztó munka mellett még abbém a kivételes helyzetiben is részesült, hogy7 hivatal után megfőzize az ebédet, ebéd után pedig le. mosogasson. Mint ahogy egy rendes férjhez illik. Há- r oni s zobá s-ore zágban!... Egy szép napon — egyedem, begyedem, tengentüinc! — azzal viharzott haza Feminista önagysága, hogy nem tűrheti tovább a rendelten étkezést s megmásíthatatlan akarattal jelentette ki: — Frici! Cselédet fogadok... Papucshős Eriéinek egyszeriben felragyogott az ábrázata. Tündénvilág jön — gondol- ta, ahol forró tonmásvirslibő] lesznek a kerítések s finom havanna szivarokból a tctőcse- repek. Csak egy okozott gondot szegénykének, mit is kezdjen most már szabad idejében’ népi busz fillérjével. Az asszony azonban — csak semmi szörnyülködés, kedves hallgatóm! — ezt a gondot is megosztotta, férjével az ezüstmenyegző előtt egy évvel innen s a Ferencváros zeg-zugos utcáin is tul, ott. ahol világos nappal a betörő kasszát fúr s így csicsergett: — Sokat esziik a cseléd! Ezért le kell száfiii tanom zsebpénzedet napi tiz fillérre!... Birka türelem Frici ezt is lenyelte. Mit tehetett volna mást. Tudomásul vett, hogy ezentúl naponta csak öt leventét fog elszívni. És várta a tündérvilágot. Csak jöjjön minél előbb az a cseléd. És jött . . . Hét álló nap és hét álló éjjel ment, mendególt, gyalogolt fel Budapestre, mert Feminista önagysága az útiköltségét csak abbén az esetben volt hajlandó megfizetni, ha legalább hat hónapig náluk marad. Mit tehetett hát a falu árvája, nyakában a tarisznyával, hamu- basáit pogácsával nekivágott a nagyvilágnak. Megunta várni otthon a mesebeli herceget, de még az el varázsolt királyfit is — és jött! Mint a szélvész! Hogy Frici urnák megszerezze a „terüilj-terülj“ asztalkámat.. Pesten azután trotör cipőt és prémes télii- kabátot vett s kiondoláltatba a haját — Frici ur zsebpénzéből. Előbb azonban betörte a nagy álló tükröt, kiütött két ablakot, egy hónap alatt elégette az egész téli tüzelőt s ráadásul kiöntötte a tintát Frici ur hivatalos munkájára. De miért van Birkatüretem a világon?... Azért, hogy Frici ur mindent magára vállaljon, csakhogy — bét ördög meg egy fél — el ne küldjék a leányt, mert akkor... Nos, kedves hallgatóim, telt, műk az idő. És Karotin —, mert ez volt a neve a falu árvájának — Kata. Kató, Katica, később pedig Kaiba lett. A fűszeres segédek jóvoltából. Otthon ugyan még Lina névre hallgatott, de utóbb már igy irta alá a leveleit: „Kitty“. Csak Feminista önagysága szólította ugv. hogy: Katiin... A férje viszont — óh, mert jeles volt latinból diákkorában — a sok név- bő: egyel kombinált s igy lett mesém hőse Katiból és Linából Katilina. Egyszer aztán — mordozóm a nilPomát — riögytakaritást rendezett Katilina az ünnepek előtt, akkor éppen, amikor Frici ur már megkezdte a szabadságát, de a türelemből még nem fogyott ki. Gubbasztkodva ült a fotelben a kredenc alatt és szíttá tcletüdő- ve.1 a port. Katiiüna törülgetett s közben divatos slágert fújt: „Magamba fojtok minden vallomást . . .“ Egy p>erc sem telt bele, Frici ur fejére hifit a hatalmas, drága japán váza és darabokra tört. De nem azért volt jeles latinból, hogy vérző fejjel még el ne dadogja: — Meddig élsz még vissza türelmünkkel Katilina?... Aztán . . . jöttek a mentők, bekötözték a fejét s beszállították a Rókusba. * Éls még ináig is boldogan élnek, ha meg nem halt. Ma orvosilag ajánlod, antiszepíikusan kész lett és fertötlen.tö „Primeros“-t használ íor mert az egészségre nézve tontos, megbizhate és tinóm. tartotta meg első és újjáalakuló közgyűlési. Ez a közgyűlés választotta meg elnökké egyhangúlag dr. Karácsonyi János püspököt és Perédi Györgyöt főtitkárul. Uj munkaprogram, uj irány Még aznap délután az első választmányi ülésen a főtitkár uj munkaprogramot terjesztett a választmány elé. A főtitkár abból indult ki. hogy az idők parancsának engedve uj irányvonalat kell felvennie a Társaságnak. Azt javasolta, hogy a nyilvános és rendes üléseken az uj tagol,- munkájának bemutatása melleit egyúttal valamelyik magyar író emlékének is áldoznia kell. A főtitkárt az az elgondolás vezette, hogy mivel az iskola már nem nyújt elegendő ismeretet a magyar irodalomból és hogy mivel félő, hogy a magyar íróknak nemcsak müveik, de nevüket is elfelejtik, az ifjúságra is tekintettel kell lenni. 1922 november 22-én az első emlék-matinét az akkor m g Szigligeti Színházban Csokonai Vitéz Mihálynak szentelte a Társaság. A színházat zsúfolásig megtöltötte a közönség, amelynek tagjai magyar ruhákban jelentek meg. Ezután egyre-másra rendezték meg a legkülönbözőbb irodalmi matinékat. Dr. Karácsonyi János halála után dr. Némethy Gyula prelátus-kanokot választották meg a Társaság elnökévé. Az uj ehlök és Perédi György aleln ok-főtitkár irányítása mellett folyt ezentúl a Szigligeti Társaság működése. Felolvasó üléseket tartottak Aradon.. Timi- soara.n, S inaiéul-Süvaniein. Be a legnagyobb jelentőségű volt az az ünnepség, amelyet Kazinczy Ferenc szülőfalujában Simlonban 1931 augusztus 23-án tartottak meg. Ezen az ünnepélyen nemcsak az összes Romániában levő magyar irodalmi társaságok, hanem a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság is kiküldöttekkel képviseltette magát. Az ünnepi megnyitót Perédi György mondotta, emlék beszédet pedig Tabáry Géza író és társelnök mondott. A magyar társaságok nevében dr. Kéky Lajos budapesti egyetemi tanár, az Erdélyi Irodalmi Társaság nevében pedig dr. Ligeti Ernő beszélt. A Szigligeti Társaság, amíg módjában volt s amig az a hatalmas pénzügyi krízis alapjában sok bankot meg nem rendített, abban a helyzetben volt, hogy pályázatokat irt ki kizárólag bihormegyei irók részére és a beérkezett müveket nagy összegekkel honorálni is tudta. Amig pénze volt. addig az összes Transsylvaniában, megjelent magyar irodákul termékeket is meg tudta vásárolná. Amikor azonban a mintegy 200.000 lej megtaíkuritott pénze elveszett, csak igen szerényen és nehezen tudott ennek a kötelezettségének eleget termi. A Társaság vezető tagjai fizetést, az egy főtitkár kivétel ével nem élveztek. Amikor Perédi György lett a főtitkár, önként lemondott főtitkári fizetéséről, csak azért, hogy ez# az összeget is a transsybá- niai magyar írók könyveinek megvásárlására fordíthassa a Társaság. Nyolcszáz tag helyett kettőszáz A főhatóság változása után a legnagyobb erővel és agilitással igyekezett tagot gyűjteni a Társaság vezetősége. Rövidesen nyolcszáz tagja volt már a Szigligeti Társaságnak. Sajnos, azonban a mai helyzet egészen más. mert ma csak kétszáz tagot számlálhat. Perédi György erre a nagy’ leapadásra a következőket mondotta: — Három oka van ennek a nagy’ megfogyatkozásnak. Először a tagok egyrésze elhalt, másodszor elköltözött. Azonban a legnagyobb baj harmadszor az, hogy a magyar közönség annyira elszegényedett, hogy az évi 100 tejes tagsági dijat sem tudja már megfizetni. Perédi fáradtan legyint. Mint olyan ember, aki 1 rosszasan dolgozott és mos! úgy érzi, hogy minden hiába. Aztán- igy fejezi lm a 1 beszélgetést: — A magyar közönség, mintha megfáradt volna. De hiszem, hogy Szigligeti emléke újból felrázza őket és a Szigligeti Irodn’mi Társaság nemsokára újból a régi fényben ragyog. z. d. Katilina
